Katolikus miserend időpont megjegyzés
Télen (10-01 - 03-30)
hétfő 7:30 október 17:30
kedd    
szerda 7:30 október 17:30
csütörtök 17:30  
péntek 7:30 október 17:30
szombat 17:30  
vasárnap 8:30 és 17:30  
Nyáron (03-31 - 09-30)
hétfő 7:30 májusban 18:00
kedd    
szerda 7:30 májusban 18:00
csütörtök 18:00  
péntek 7:30 májusban 18:00
szombat 18:00 nyári szünidőben 19 órakor kezdődik
vasárnap 8:00 és 18:00 nyári szünidőben 19 órakor kezdődik
     

Időszaki miserendi változások:

  • Május hónapban hétköznap (hétfő-péntek) este vannak a szentmisék 18,00-tól.
  • Nyári szünidőben a szombat és a vasárnap esti szentmisék 19,00 órakor kezdődnek.
  • Október hónapban hétköznap (hétfő-péntek) este vannak a szentmisék 17,30-tól.
  • Szentségimádási óra minden csütörtökön téli időszámításban 16:30-17:30 ig van, nyári időszámításban 18:30-19:30 ig van.

Forrás: miserend.hu

 

Mindennapi kijelentés: ha egészség van, akkor minden van. Amikor egészségesek vagyunk, akkor úgy érezzük, hogy uralni tudjuk az életünket, bármi problémánk adódna is, annak az urai vagyunk. Mert ha fáj a fejünk, mindjárt nem olyan a ház körüli tennivalónkhoz a kedvünk. Ha a kezünkkel történik valami – megszúrjuk, vagy véletlenül késsel kicsit megvágjuk –, óvjuk a víztől, a hőtől, azt a kezünket kíméljük. Apró dolgok ezek, mégis középpontba kerülnek, ha testi gyógyulásra van szükségünk.

Van azonban egy olyan terület, a lelki, amelynél nem mindig tűnik fel szemmel láthatóan a betegség. Oldalakat lehetne megtölteni a lehangoltságról, a depresszióról, az elvetettségről, a kisebbségi érzésről stb. De mindezek kihatásai a testre – ez is egy terjedelmes írásmű lenne.

A Bibliában is vannak gyógyulások. Az Egyiptomból való kivonulás idején Mirjam, Mózes testvére a poklosságból gyógyult meg (Mózes negyedik könyve 12. rész). Ugyanebből a betegségből gyógyult meg Naamán – (Királyok 2. könyve 5. rész), miután a Jordán folyóban megfürdött hétszer –, és Jób is.

Nem hagyhatom ki Annát, Sámuel édesanyját, aki a gyermektelenségéért imádkozott. Ha belegondolok, biztosan el volt kedvetlenedve, amikor látta asszony társait, amint a gyermekekkel/gyermekeikkel foglalkoztak, azok fejlődéséről beszélgettek, és neki nem volt kiről beszélgetni. Szívének azonban ezt a vágyát imában elmondta Istenének (Sámuel könyvének 1. része), és el tudjuk képzelni, milyen öröm tölthette el, amikor fia született.

Átlépve az Ószövetségből az Újszövetségbe, Jézus munkálkodása folyamán megtapasztalható gyógyulások hosszú sorát láthatjuk a Márk evangéliuma alapján is, amelyekből csak néhányat említek: a béna járt (2. rész 1-12.), a vérfolyásos asszony meggyógyult (5. rész 25-34.), a siketnéma hallott és beszélt (7. rész 31-37.). Az Apostolok Cselekedeteiben Péter és János esetében olvasunk a sánta gyógyulásáról (3,1-10.).

„Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta.(...) Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.”(Ézsaiás könyve 53. rész, 4-5.)

Ézsaiás próféta Jézusról és az Ő kereszthaláláról szólt a fentebb idézett szakaszban. Jézus értünk szenvedett és halt meg. A bűneink elválasztanak bennünket Istentől. Isten szent. Jézus azért jött és halt meg, hogy az ő kifolyt vére, mint bűnt eltörlő áldozaté megbékéltessen bennünket Istennel. Jézus által, az ő nevében van gyógyulásunk.

Erre a gyógyulásra van szüksége az embereknek. „A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta.” (124. Zsoltár 8.)

Szabóné Szabó Henrietta
Pünkösdi Teológiai Főiskola
lelkész szakos hallgató

 

Immáron harmadik alkalommal rendeztük meg egyházközségünk nyári napközis táborát. A csaknem 35 főt számláló kis közösség kiváló programokon vehetett részt Jézus közelségében.

Az első nap a gyerekeknek lehetőségük volt csapatokat alkotni, saját zászlót és mennyei postaládát csinálni, amibe minden nap egy őrangyal rejtett el kis kedvességet tartalmazó levelet. A keddi állatkerti látogatás nagyon tetszett a gyerekeknek, és még a jászberényi vasútállomástól mért több kilométeres sétát is jól viselték. A látványetetések és a délutáni számháború a kedvencek között szerepelt. A kézműves foglalkozáson a gyerekeknek lehetőségük volt dekupázsolni, életfát, rózsafüzért és fakeresztet is készíteni, az agyagozás illetve a gyöngyfűzés mellett. Az elkészített művekből mini kiállítást tervezünk a templomban, amely mindenki számára megtekinthető lesz körülbelül egy hónapon belül, majd a kiállítás végén a gyermekek elvihetik elkészített tárgyaikat.

Azonban a napok teltek, jó társaságban pedig egyre gyorsabban. Meglátogattuk a Kastély Otthon parkját, ahol a gyerekek különböző állomásokon feladatokat oldottak meg, amivel gyarapíthatták pontjaikat. Pontgyűjtésre volt még lehetőségük a sorversenyeken is, amely a sportcsarnokban került megrendezésre. A pénteki bibliaórán a családé volt a fő szerep, hiszen a család éve van. Az Ószövetségből és Újszövetségből felolvasott, illetve ismertetett részek mind egy-egy ismertebb történetet meséltek el, majd a gyerekek a hozzá kapcsolódó kérdésekre helyes választ adva ismét pontot szerezhettek. A nap tábortűzzel és gofri sütéssel ért véget, és kihirdettük a győztes csapatot is. Csaknem teljesen sikerült magunkat tartani a forgatókönyvhöz, hiszen az időjárás ezen a héten kegyes volt hozzánk.

 

A táborozók a tornacsarnokban
(Fotó: Fehér János)

 

A hittantábor utolsó napját jelentette a kecskeméti családi kirándulás. Kívülről megnéztük a gyönyörű városházát, majd meglátogattuk a város főterén található nagytemplomot, gyönyörködtünk az előtte lévő tér szépségében, és ezután megnéztük a Barátok templomát. A nap hátralévő részét az arborétumban töltöttük el. Séta, kilátó toronyra való felkapaszkodás és játék töltötte ki időnket, végül a Mária kápolnában szentmisét tartottunk, hálát adva ezért az egy hétért, amit szeretetben és békességben tölthettünk el egymással egy igazi közösségben.

Hálásan köszönjük Miklós János plébános atya támogatását és segítségét, aki nélkül ez nem valósulhatott volna meg.

Köszönjük a többi támogató, szervező és animátor segítségét, akik lelkesen segédkeztek a tábor lebonyolításában, a programok és kézműves foglalkozások megszervezésében.

Molnár Anna animátor

 

Boldog II. János Pál pápa kezdeményezésére rendezi meg a katolikus egyház az ifjúsági világtalálkozókat, amelyek rendszerint fiatalok százezreit mozgatják meg világszerte. Az utolsó világtalálkozó augusztus 16-21-ig tartott, s ez a találkozók történetében a 26. volt. De erről olvassuk el az egyik résztvevő beszámolóját.

Abba a szerencsés helyzetbe kerültünk páran Újszászról és Zagyvarékasról, hogy eljuthattunk a madridi Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóra, ahonnan rengeteg élménnyel, tapasztalattal és lelkesedéssel térhettünk haza.

Utunk kicsit fárasztóan indult, de annál nagyobb szeretettel fogadtak bennünket Guadamarrában, ahol előtalálkozón vettünk részt a Chemin Neuf közösség szerevezésében. Rajtunk kívül a világ 30 országából még kb. 2800 fiatal érkezett, hogy ismerkedhessünk, és együtt dicsérhessük az Urat. Minden nap voltak előadások, amik a találkozó igéjére épültek

„Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá
és erősödjetek meg a hitben." (vö. Kol 2,7)

A délutánok folyamán ismerkedhettünk a különböző népek kultúrájával, illetve délután is voltak különböző témákban előadások, tanúságtételek. Ternyák Csaba egri érsek is tanúságot tett, amit a jelenlévők nagy szeretettel és figyelemmel fogadtak, hisz ez nem mindennapi esemény. Az egyik program keretében minden nemzet megkapta a saját zászlóját kis változatban, és az volt a feladat, hogy cserélnünk kellett egy másik nemzet tagjával és imádkoznunk érte. A legtöbb magyar franciával cserélt, majd egy közös kezdeményezés hatására mindenki leszúrta ezeket a földre egymás mellé, így alakult ki a kiengesztelődés útja.

Az egyhetes előtalálkozó végén az egyik atya igazán frappánsan fogalmazta meg ottlétünket: „Szinte érezni lehetett, hogy Jézus sétál köztünk, és nem lepődnénk meg, ha egy sziá-val ránk köszönne.” A jó szervezés mellé elengedhetetlen volt az önátadás, szeretet, ami megnyilvánult köztünk és a különböző nemzetiségek között.

A következő utunk már Madridba vezetett, ahol egy sportcentrumban voltuk elszállásolva. Az ott töltött idő alatt volt időnk városnézésre, illetve három nap is volt Katekézis a magyaroknak, amelyet egy templomban tartottak, és szintén magyar püspökök beszéltek nekünk a találkozó igéjéről. Az előadók között volt Bíró László püspök atya, aki kiemelte, hogy egymás hite által épüljünk. Az előadók között volt még Bölcskei László nagyváradi püspök illetve Kocsis Fülöp görög katolikus püspök atya, aki felhívta a figyelmünket arra, hogy minden keresztény fiatalnak küldetése van ebben a világban.

Igazán megható esemény volt számunkra, amikor augusztus 20-án az összes magyar fiatalnak odakint (kb. 1700) együtt tartottak az atyák misét. Aznap este volt a szentatyával, XVI. Benedek pápával a virrasztás is, ami számunkra elég kalandos volt. Nem oda kerültünk, ahova kellett volna, így csak kivetítőn követhettük a szentatyát, illetve az időjárás sem volt kegyes hozzánk, de mi kitartottunk. Másnap a szentatya által celebrált mise után indultunk haza.

Ez alatt a két hét alatt sok mindent megtapasztaltunk, sok embert megismerhettünk. Erősödtünk a hitben, Jézus szeretetében, és ezt szeretnénk az itthoniaknak is átadni.

Hálásan köszönjük az egyházközség alapítványainak és Miklós János plébánosnak a támogatását és segítségét, hogy életünk egyik legnagyobb élményével gazdagodva térhettünk haza.

Nagy Szilvia főisk. hallgató

 

Háziasszony lévén, egyik igen meleg nyári napon itthoni teendőimet végeztem. Nem akarok senkit sem untatni a felsorolással, így csak nagy vonalakban írom: mostam, vasaltam, porszívóztam és még a telefonom akkumulátorát is feltöltöttem.

A mosógép elindítása, a vasalás megkezdése, a lemerült telefon akkumulátor feltöltése és a porszívózás is ugyanazzal a mozdulattal kezdődik: a konnektorba való csatlakoztatással. Amely után az elektromos áram segítségével mûködnek a háztartási eszközök.

Ugyanígy van azonban az imádkozással is. Az élet minden pillanatában, a társadalom minden részében/rétegében alkalmazható. Kapcsolatot létesít az ember nap mint nap bármelyik embertársával, beszélgetnek egymással az emberek. Istennel az ima útján beszélhetek.

Amikor harmadik gyermekünket terveztük, két lányunk mellé én fiút szerettem volna. Ezért imádkoztam is. Teltek-múltak a napok, elérkezett az első ultrahang vizsgálat ideje. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy kit hordozok a szívem alatt. A mai napig is könnyek szöknek a szemembe, ha visszagondolok arra a pillanatra, amikor közölték velem, hogy: FIÚ. Így Lídia és Glória után lett Benjámin a családunkban.

Szabóné Szabó Henrietta
a Pünkösdi Teológiai Főiskola
lelkész szakos hallgatója

 

Már második alkalommal volt szerencsénk ellátogatni Mogyoródra a Don Bosco nővérek által szervezett Nyári Oratórium utolsó hetére. Már ismert volt a környezet illetve az animátorok többsége is, viszont a gyerekek személye szinte minden nap változott. Számuk egyes napokon elérte a 220 főt. A nap szokásosan indult. Reggel erőt kértünk Istentől és kitartást az aznapi feladatok elvégzéséhez, majd jöhettek a kiscsoportos beszélgetések. Az idei téma: 20 nap a család körül. A gyerekek korcsoportokra beosztva megbeszélték az apa, anya, testvérek és Jézus szerepét a családban. Majd 15-20 főre beosztva kézműves foglalkozásokon vehettek részt. Lehetőségük volt nemezelésre, pirográfiázásra, dekupázsolásra, gyöngyfűzésre, kosárfonásra, agyagozásra és még hosszú sorokban folytathatnám, milyen mesés tárgyakat készítettek a 4 hét alatt. Délután pedig melegebb napok esetén vizes játékokat illetve sorversenyeket találtunk ki a gyerekek számára. Az idén is készültek egy kisebb műsorszámmal, amelyet az utolsó nap estéjén, a főtéren adtak elő. Hatalmas közönségsikerrel zárult az oratórium, amely a nővérek mellett az animátorok érdeme is.

Mi is rengeteg ötlettel és tanáccsal gazdagodtunk az ott töltött egy hét alatt. Megérezhettük Jézus közelségét, és megértettük kiemelkedő szerepét a családban.

Ilyen és ehhez hasonló foglalkozásokkal várjuk mi is az újszászi hittantáborba a kedves gyerekeket.

És végül szeretnék köszönetet mondani két társam: Nagy Kata és Molnár András nevében is, Miklós János plébánosnak, aki az idén is támogatta részvételünket a mogyoródi táborban.

Köszönettel:

Molnár Anna

 

Ez a felszólító mondat nagyon sokszor fordul elő a Bibliában Mózes első könyvétől egészen a Jelenések könyvéig. Egyes források szerint 365 alkalommal szólít fel bennünket Isten az Írások lapjain keresztül arra, hogy ne féljünk. Miért? Mert a félelem elzár és bezár bennünket, mintha fallal vennénk körbe magunkat. Ha ugyanis nem sikerül a félelmet megszüntetni, akkor gátlás alá kerülünk, és ez megbénítja cselekedeteinket.

A félelemnek is vannak úgynevezett fokozatai. A nagyon hirtelen jelentkező félelmet ijedségnek, megriadásnak nevezzük. Személyre vonatkozó tartós félelem az aggodalom és a szorongás. Intenzív és indulatszerû félelem a rémület, tartós formában pedig a rettegés. Kiváltó okok szerint lehet a félelem a jövőben bekövetkező veszély miatt, de ide sorolható a „nem merek”, a „tartok attól”, a „nem akarom” félelem is. Sőt az egzisztenciális félelem is félelem, amely a halálfélelem. Ez a magunk illetve a mások halálától való félelem. Azonban az ideologikus félelem is félelem, így az Istenfélelem. (Dr. Pálhegyi Ferenc)

Nem kellett félniük a vándorlásra induló embereknek, amikor Mózes vezetésével megkezdték az Egyiptomból való kivonulást. De az Ígéret földjét elfoglaló Józsuét is intette Isten: „Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1, 9.) Ézsaiás próféta könyvében olvassuk: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítalak, enyém vagy.” (43,1.)

Úgy vélem, ha az Ézsaiás könyvében lévő bátorító mondatot a szívünkbe véssük nem lesz okunk a félelemre.

Szabóné Szabó Henrietta
a Pünkösdi Teológiai Főiskola
lelkész szakos hallgatója

 

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.