Május közeledtével egy páratlanul szép ünnep közelít felénk: ANYÁK NAPJA.

Anyává lenni a gondviselő Isten páratlanul szép ajándéka. A Család Évében erről elmélkedni különösen időszerű.

Mi, hívő emberek nem feledhetjük el, hogy amikor az Isten Fia Jézus Krisztusban közénk akart jönni, meg akart testesülni, nem valami csodálatos lépcsőn akart lejönni közénk, hanem édesanyától, Szűz Máriától akart világra születni. Az anyai méltóság egyedülálló megbecsülése ez. Jézus Krisztus minden költői túlzás nélkül olyan anyai szeretetben részesült, amilyenben senki másnak nem volt része. Ezért is különösen csodálatra méltó, hogy amikor Jézus a kereszten függött, nekünk adta azt, akitől itt a földön a legtöbbet kapott: az Édesanyját. Hiszen Egyházunk mind keleten, mind nyugaton kezdettől vallja, hogy amikor Jézus a keresztről Szent János apostolnak azt mondta Szűz Máriáról, hogy „Íme, a te Anyád!” , akkor az apostol mindannyiunk képviseletében állt ott, és így akkor Mária minden ember szerető anyjává lett. Azoké is, akik nem tudnak, vagy nem akarnak tudni róla.

Szűz Mária, amikor a saját hivatását akarta megfogalmazni, így válaszolt az isteni hívásra, amelyet Gábor angyal közölt vele: „Az Úr szolgálója vagyok, történjék velem szavaid szerint.” Ezután látogatott el Mária kedves, idős rokonához, Erzsébethez, aki így köszöntötte: „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.”

Minden édesanya boldogságának kulcsa Isten akaratának nagylelkű teljesítése. Mi kell ehhez a mai világban? Nyilván kell hitünk tanításainak megismerése. Hogy rá tudjunk csodálkozni az ember méltóságára, az Isten emberszeretetére. Aki kellő időben felismeri az anyai méltóságnak ezt a szépségét, az tudja, hogy az anyai hivatásra a házasságig megőrzött tisztasággal, szüzességgel kell felkészülni. Persze, azok a férfiak, akik hasonlóan gondolkodnak, nem kalandot látnak a házasságban, hanem csodálatos ajándékot: azt, hogy a házasságban a férj és feleség az embert teremtő Isten munkatársa lesz.

Mindebből fakad aztán az az elkötelezettség, ami arra készteti az apát és az anyát, hogy gyermekeiket ne csak vállalják, hanem nagy gondossággal neveljék a jóra, az igazra, a szépre. Ez persze nem pusztán szép szövegek mondogatását, hanem magával ragadó életpéldát jelent.

A jó édesanya és édesapa nem csupán azzal törődik, hogy gyermeke művelt és erős legyen, hanem mindenekelőtt azzal, hogy tisztában legyen élete értelmével. Aki tudja és éli Krisztus tanítását, az itt a földön is derekasan helytáll minden megpróbáltatás és szenvedés közepette is, és az örök boldogságra is eljut.

Azért imádkozzunk (magam is megteszem), hogy adjon a jó Isten ilyen elkötelezett, boldog édesanyákat.

Miklós János plébános