| Katolikus miserend | időpont | megjegyzés |
| Télen (10-01 - 03-30) | ||
| hétfő | 7:30 | október 17:30 |
| kedd | ||
| szerda | 7:30 | október 17:30 |
| csütörtök | 17:30 | |
| péntek | 7:30 | október 17:30 |
| szombat | 17:30 | |
| vasárnap | 8:30 és 17:30 | |
| Nyáron (03-31 - 09-30) | ||
| hétfő | 7:30 | májusban 18:00 |
| kedd | ||
| szerda | 7:30 | májusban 18:00 |
| csütörtök | 18:00 | |
| péntek | 7:30 | májusban 18:00 |
| szombat | 18:00 | nyári szünidőben 19 órakor kezdődik |
| vasárnap | 8:00 és 18:00 | nyári szünidőben 19 órakor kezdődik |
|
Időszaki miserendi változások:
|
||
Forrás: miserend.hu
- Részletek
- Írta: Főadminisztrátor
- Kategória: Katolikus vallás
- Találat: 1878
Május és június hónap – gondolom – sokunk számára az év legszebb hónapja. Csodálatos, ahogyan a természet virágba borul, az egész természet megújul. Nem csoda, hogy a természet csodálata sok egyszerű embert és sok nagy tudóst vezetett és vezet el a Teremtő Isten felismerésére.
Vissza kell gondolnom ilyenkor diákkori élményemre: az 1950-es évek végén kaptam egy akkor kiadott Alapvető hittan c. könyvet, amely gimnazisták számára készített hittankönyv volt.
Serdülő éveimben – amikor az embert különösen is foglalkoztatja az igazságkeresés – számomra ez a könyv életre szóló iránytűnek bizonyult, mert arra irányította figyelmemet, hogy a teremtett világot megcsodálva rácsodálkozzam a Teremtő bölcsességére, szépségére. Ezt követően, amit fizika és biológia órákon tanultunk a természet rendjéről, szépségéről, számomra gyakran vallásos élményt jelentett.
Mindez persze egyáltalán nem véletlen, már Szent Pál a pogányokról mondja: „Ami megtudható Istenről, az nyilvánvaló előttük; Isten ugyanis nyilvánvalóvá tette számukra. Mert ami benne láthatatlan, örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk” (Róm 1,19-20).
És Szent Ágoston mondja: „Kérdezd a föld szépségét, kérdezd a tenger szépségét, kérdezd a mindenütt jelenlévő levegő szépségét, kérdezd az ég szépségét..., kérdezd mindezeket. Mind azt válaszolják: Íme, lássad, szépek vagyunk. Szépségük vallomás. E változó szépségeket ki alkotta, ha nem a változatlanul Szép.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa 32. pont).
Úgy gondolom, nagy isteni ajándék, de egyben emberi feladat, megtanulni a csodálkozást. A kicsiny gyermek még rendelkezik ezzel a képességgel, de ugyanakkor az is igaz, hogy ez a képesség fejleszthető és fejlesztendő, éppen azért, hogy a világra való rácsodálkozás következtében több derű és öröm töltse el szívünket.
De a természetre való ilyen fajta rácsodálkozás arra is megtanít, hogy az Isten alkotta szép világra nekünk, embereknek vigyáznunk kell. Már a teremtéstörténet leírásánál olvasunk a Szentírásban arról, hogy Isten az Édenkertbe helyezte az embert, „hogy művelje és őrizze meg”. Más szóval: a környezetvédelem alapvető emberi és keresztény kötelesség.
Adja Isten, hogy a természet szépségét megcsodálva minél többen felismerjük a Teremtő Isten létét, gondosságát és szépségét. Legyen erre alkalmunk az előttünk lévő nyár folyamán is.
Miklós János plébános
Újszászon június 12-től augusztus végéig a szombat esti és vasárnap esti szentmisét 7 órakor tartjuk.
Elsőáldozók
- Részletek
- Írta: Főadminisztrátor
- Kategória: Katolikus vallás
- Találat: 1207
Kedves Olvasók! Tekintettel arra, hogy a legutóbbi népszámlálás adatai szerint városunk lakosságának mintegy kétharmada vallotta magát katolikusnak, úgy gondolom, hogy nagyon is indokolt közzétenni a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia parlamenti választásokkal kapcsolatos körlevelét. Kérem, fogadják húsvéti jókívánságaimmal, figyelmes szeretettel:
Íme a körlevél:
„Kedves Testvérek!
Néhány nap múlva társadalmi életünk egy nagyon fontos eseményéhez érkezünk: országgyűlési választások lesznek hazánkban. Az Egyház Krisztustól kapott küldetése, hogy hirdesse az Evangéliumot minden embernek. Az Evangélium üzenete egyaránt érvényes a társadalom, a politika, az egyéni és közösségi élet minden területére: „...a társadalmi tanítás az Egyház részéről nem illetéktelen beavatkozás. Joga van a társadalmi szféra evangelizálására, amelyben az ember élete zajlik, hogy ott visszhangozza az Evangélium felszabadító üzenetét.” (Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma 70. p).
2006-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért. Ebben a körlevélben írtuk: „Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket.” Sajnos, helyzetünk azóta még tovább romlott, de a lelki megújulás vágya is erősödött. Mindnyájan tapasztaljuk az egészségügy, a közoktatás és a nevelés tragikus helyzetét, az emberek elszegényedését, a munkanélküliség növekedését, a becsületes munka leértékelődését, a közbiztonság hiányát, bizonyos nemzetiségi és etnikai kérdések politikai célú felhasználását, a család értékeinek lejáratását, a családok gazdasági ellehetetlenítését, a vidék és a mezőgazdaság szomorú helyzetét. Mi, katolikus keresztények pedig évről-évre szembesülünk egyházi iskoláink és más intézményeink hátrányos megkülönböztetésével. Mindezeket tetézi az általános korrupció és az intézményekből való kiábrándulás. Sokan elvesztették a jövőbe vetett reményüket, és közömbösségbe merültek. Sokan mondják: nem megyek el választani, úgyis minden mindegy.
Mi, keresztények azonban nem oszthatjuk ezt a reménytelenséget. Sorsközösségben vagyunk egész népünkkel. Önmagunk, fiatalságunk, nemzetünk jövőjéért felelősek vagyunk Isten előtt. Emlékezzünk csak: egy-egy kórház bezárása, vagy vasútvonalak megszüntetése elleni tüntetés hozott-e eredményt? – Nem. Azt hallottuk: demokratikus országban erre csak választások hozhatnak megoldást. Hát most itt a lehetőség! Aki nem megy el választani, az eleve lemond arról a jogáról, hogy valamit is számon kérhessen, lemond gyermekei, szülei, hazája jövőjéről. Ezért számunkra, hívők számára a részvétel a választásokon lelkiismereti kötelesség.
De milyen pártot válasszunk, kire adjuk szavazatunkat? Itt két dolgot kell megfontolni. Az első: nyílván mi katolikus keresztények csak olyan pártot támogathatunk, amelyik értékeli és támogatja a családot, segíti az oktatás-nevelés helyreállítását, értékeli a becsületes munkát és támogatja a munkahelyeket. Olyan pártot, amelyik kész felszámolni az általános korrupciót, megvédi az ártatlanokat, és bünteti a bűnösöket, amely visszaállítja a közbiztonságot, rendet tesz az egészségügyben, és amelyik nem diszkriminálja anyagilag azokat a szülőket, akik gyermekeiket egyházi iskolába járatják. Természetesen, a választások előtt ezeket mindenki megígéri, de azt is meg kell nézni, hogy a szép ígéretek hirdetői mit csináltak eddig.
A másik kérdés: ha úgy gondoljuk, van olyan párt, amelytől ezeket elvárhatjuk, akkor azt is meg kell fontolni, képes lesz-e arra, hogy kormányra kerülve ígéreteit végre is tudja hajtani. Szavazatunkkal ne támogassunk olyan pártot, amelyik sokak számára tetszetős ígéretekkel áll elő, de azokat megvalósítani nem képes.
Keresztény hitünkkel ellenkezik minden olyan liberális, a kereszténység alapértékeit támadó-kigúnyoló világnézet, amely tagadja az élet szentségét, az egy férfi és egy nő közötti házasságon alapuló családot, és amely – miközben állandóan hivatkozik az emberi jogokra, – ugyanakkor mégis a pénzt és a multinacionális tőke uralmát állítja a középpontba. XVI. Benedek pápa írta a „Caritas in Veritate” kezdetű enciklikájában, hogy „az a humanizmus, amely kirekeszti az Istent, embertelen humanizmus” (78. p).
Fontosnak tartjuk ugyanakkor magyar voltunkat, nemzeti kultúránkat, melyet a kereszténység formált már több mint ezer éve, s azt a hazaszeretetet, amelyre Szent István óta minden magyar szent és boldog, nemzetünk minden nagyja tanított minket. Széchenyi Istvánnal valljuk: „egyetlen népnél sem vagyunk alábbvalóak.” De azt is meg kell jegyezni, hogy mi, katolikus keresztények Krisztus példájára nyitott szívvel közeledünk minden ember felé.
Kedves Testvérek!
Mindnyájan érezzük, hogy mélyponton áll ma nemzetünk. Ez azonban nem taszít reménytelenségbe minket. Hazánkban nagy változásra van szükség. és erre most lehetőség nyílik a választásokkal. Imádkozzunk Istenhez bölcs belátásért és bátorságért, hogy megfontolt, jó döntést hozzunk. Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!
Budapest, 2010. március 28.
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia”
Minden kedves Olvasónak Istentől megáldott, boldog húsvéti ünnepet kíván.
Miklós János
plébános
- Részletek
- Írta: Főadminisztrátor
- Kategória: Katolikus vallás
- Találat: 1014
Szent István király országában élünk. Ezt soha nem feledhetjük. István király ma is útmutató számunkra.
Vajon miben mutat utat? Mindenekelőtt hazaszeretetből. Ez a hazaszeretet szilárd hiten, meggyőződésen alapult. Tudta, hogy merre akarja vezetni az országot. Tudta, hogy szilárd, örök érvényű erkölcsi törvények nélkül nem maradhat fenn egyetlen ország sem?
Szent Pál apostollal ő is elmondhatta: „Tudom kinek hittem és meg vagyok győződve.” (2Tim 1,12) ő maga adott példát az igazi családi életre. Ma úgy mondanánk: volt benne tartás. Igazában mindent hazájáért tett. Szikla alapra akarta építeni az országot.
Jó hónappal a választások előtt vajon mit üzen nekünk a nagy király? Nyílván nem azt, hogy rágjuk és marjuk egymást. Nem azt, hogy engedjünk a kísértésnek, amely gyűlöletre ösztönöz bennünket a másként gondolkozókkal szemben. Ítéld el a bűnt – bármely párt tagja követi el –, de imádkozz a bűnösért, ugyancsak bármely párthoz tartozik (vagy nem tartozik), mert Krisztus mindenkiért meghalt a kereszten.
Országunk megújulása rendkívül időszerű, mert válságban van. Sokkal inkább erkölcsi válságban, mint gazdasági válságban. Ez a válság mélyreható. Itt van Újszászon, Szászbereken és Zagyvarékason: Meg kell térnünk mindannyiunknak, nem feledve Jézus szavát: „Ha meg nem tértek, mindnyájan elvesztek.” (Lk 13,5)
Országunk megújulása nem valósítható meg a „Fogjuk meg és vigyétek!” jelszóval. Közös összefogásra van szükség minden szinten, de mindenekelőtt a családokban. A keresztény hit aktív gyakorlása ma is erőforrás, derű és béke azoknak, akik komolyan veszik. De hogyan vegyék komolyan azok a gyermekek, fiatalok, akiknek vallásos nevelésével a szülők semmit, vagy csak alig törődnek? Ki fog felelni értük? Ne feledjük: minden nap választunk jó és rossz között. Legyen bennünk bátorság arra, hogy a jót válasszuk.
Amikor április 11-én választani megyünk, érezzük át a felelősséget 10 millió magyar testvérünkért (sőt a határon túliakért is)! Ne engedjünk szívünkbe semmiféle gyűlölködést, és úgy válasszunk, hogy az az ország javát valóban szolgálja. De ne engedjünk annak a naivitásnak sem, amely azt képzeli, hogy csak egy kormányváltás kell, és minden gond megszűnik, máról holnapra megszűnnek az oktatás, az egészségügy, a demográfia, a munkanélküliség körüli problémák.
Segítse elő a helyes döntést az is, hogy jól készülünk húsvét ünnepére: nagyböjti lelkigyakorlatunk március 16-án, 17-én és 18-án lesz, Zagyvarékason mindhárom nap du. fél 5-kor, Újszászon pedig 6-kor. A lelkigyakorlatot Máthé György Szolnok-belvárosi plébános, prépost, kerületi esperes atya vezeti. Mindenkit szeretettel várunk.
Adja Isten a Boldogságos Szűz Máriának, Szent István királynak, Szent Imrének és magyar szentjeinknek közbenjárására, hogy hazánk minden polgára jól válasszon mindennapos döntéseiben és az áprilisi választás napján is.
A gyümölcsöző nagyböjtöt kérem a jó Istentől minden kedves Olvasónak.
Miklós János
plébános
- Részletek
- Írta: Főadminisztrátor
- Kategória: Katolikus vallás
- Találat: 1230
Február az év legrövidebb hónapja ugyan, de ez nem azt jelenti, hogy eseménytelen hónap.
Február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ajánlott ünnepén az Egyház égő gyertyával a kézben ünnepel. Egyrészt ezen a napon emlékezünk arra a szép és sokat mondó eseményre, amikor Szűz Mária és Szent József bemutatták a kisded Jézust a jeruzsálemi templomban, átadva őt a mennyei Atyának, elismerve és tanítva, hogy a gyermek Isten ajándéka. Ez a nap egyben a megszentelt élet napja: azt jelenti, hogy ezen a napon Egyházunk fokozott figyelemmel ad hálát azokért a férfiakért és nőkért, akik vállalva az engedelmesség, tisztaság (szűzi élet) és az önkéntes szegénység életeszményét, mint szerzetesek életüket Isten és embertestvéreik szolgálatára szentelik. Mint ahogyan a gyertya világít, és közben önmagát emészti fel, úgy kell, hogy a szerzetesek élete is az önfeláldozás világító fáklyája legyen. Persze az is nyilvánvaló, hogy az igaz keresztény házasság és családi élet is lehet, sőt kell, hogy világító fáklya legyen, különösen a mai világban. A gyertya joggal jelképezi így Krisztust, aki miközben életével világosság lett minden ember számára, egyben az önfeláldozó szeretet egyedülállóan ragyogó példáját is adta. Az ő áldozata válasz arra a kérdésre is, hogy van-e értelme a szenvedésnek, a betegségek elviselésének. Ha ő vállalta a minden képzeletet felülmúló szenvedéseket és a halált, akkor ez azt jelenti, hogy a leggyötrőbb fájdalom elviselése sem értelmetlen. Akkor van értelme gyermekeket vállalni, felnevelni. Van értelme küzdeni, van értelme annak, hogy legyőzzük a hűtlenségre késztető kísértéseket, és mindvégig megmaradjunk az igaz úton.
Február 3-án Szent Balázs vértanú püspök emléknapján Balázs-áldásban részesülhetünk. Ez a szép szertartás (amelyet Babits Mihály gyönyörű költeményben örökít meg) arra tanít, hogy küzdenünk kell az egészségért, a gyógyulásért, de a legnagyobb baj nem az, ha a szenvedés, a betegség ránk szakad, hanem, ha nem tudunk vele megküzdeni, és kétségbe esünk. Ez a nap Újszászon kiemelkedő jelentőséggel bír, mert ekkor tartunk egész napos szentségimádást.
A hónap 17. napján hamvazószerda lesz, amikor is elkezdődik a húsvétra előkészítő szent negyven nap: a nagyböjt. Ennek sajátossága, hogy fokozott figyelemmel és gyakorisággal gondolunk az Úr Jézus értünk vállalt sok-sok szenvedésére, de ugyanakkor nem feledkezünk el az ő dicsőséges feltámadásáról sem.
A keresztény ember azért képes a derűs szenvedésre, mert – a feltámadt Krisztus példája alapján – tudja, hogy „ha vele (Krisztussal) együtt szenvedünk, vele együtt meg is dicsőülünk”.
Távolabbra tekintve, ez az új esztendő országunk életében is jelentős fordulatot hozhat. Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, Magyarok Nagyasszonyát, járjon közbe Szent Fiánál hazánkért, magyar népünkért, hogy ez az új esztendő hozzon lelki, szellemi, erkölcsi megújulást a gondviselő Isten jóságából.
A hitből fakadó derűs lelki erőt kérem a jó Istentől minden kedves Olvasónak.
Miklós János
plébános
- Részletek
- Írta: Főadminisztrátor
- Kategória: Katolikus vallás
- Találat: 2220
HIT ÉS ÉLET
2009. szeptember
Elkezdődött az új tanév, új feladatokkal, új kihívásokkal. A hívő ember számára az új tanév új lehetőség és egyben megújuló kötelesség: megismerni katolikus hitünk igazságait.
Kiemelt feladata minden szülőnek és nevelőnek, gondoskodni arról, hogy a felnövekvő nemzedék is megismerje és élje katolikus hitünk igazságait. Ezt minden erővel segíteni kell!
Jelenleg a plébániáink területén élő gyermekek jelentős százalékának nincs módja arra, hogy megismerje katolikus hitét, jóllehet a kedves szülők gyermekük megkeresztelésekor megígérték, hogy gyermeküket katolikus módon nevelik. Olykor előfordul - hála Istennek -, hogy megkereszteletlen szülők is gondoskodnak gyermekeik hitoktatásáról, vallásos nevelésről, de - sajnos - még több az olyan szülő és nevelő, aki erről "megfeledkezik".
Ma, amikor gyermekeinket ezernyi rossz hatás éri, különlegesen is szükséges, hogy szilárd hiten alapuló meggyőződés alakuljon ki gondolkodásukban.
Rendeletek
Jegyzőkönyvek
Testületi ülések
Újszászi Híradó
Mi írtuk! iskolaújság
Tudjunk róla!
Telefonszámok
Egészségügyi ellátás
Menetrendek, jelentések
Térkép
Sérült kuka cseréje
Szelektívhulladék-szállítás
Zöldhulladék-szállítás
Állásajánlatok
