Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Teológia

Publikálva: 2010. szeptember 06. (hétfő) 13:37

Találat: 1520

A Lukács evangéliumában olvashatunk (19, 1-10.) a címben szereplő férfiről. Bár az evangélium írója nem ír róla részletesen, annyit tudunk, hogy kistermetű, jerikói fővámszedő volt, akit érdekelt Jézus személye.

Jerikó város a Holt-tengertől keletre található. Ezzel a várossal találkozhatunk már az Ószövetségben is, amikor Józsué és csapata csodálatos módon foglalta el ezt a várost (Józsué könyve 6. rész). Jézus ebben a városban is gyógyított embereket, és ebben a városban keltett nagy döbbenetet, hogy egy bűnös ember házánál száll meg.

Tekintettel arra, hogy a római uralom idején járunk, a rómaiak a vámjövedelem és az adó behajtását bérbe adták a vámosoknak, akiket a zsidók nem szerettek. Így Zákeusnak a zsidók szerint megvetett foglalkozása volt.

De ebben az emberben volt kíváncsiság is: milyen lehet Jézus? Bizonyára hallhatott a csodatételekről és az addigi jézusi szolgálatokról, és érezhette, hogy ezzel az emberrel kapcsolatba kerülni egy sorsfordító-élmény. Jézust azonban, amerre csak járt, nagy tömeg vette körül, így Zákeus alacsony termetű lévén nem láthatta volna, ha csak az út mellől nézi. Ekkor azonban megérkezik a válasz, hogy ez a problémája át legyen hidalva. Szeme éppen arra a fára tévedt, amely alatt Jézus el fog menni.

Előrefutott, felmászott a fára, és várta, hogy Jézus odaérjen. Szíve biztosan hevesebben vert. „Mindjárt ideér!”- gondolhatta magában. Igen, Jézus odaért: „Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.” (Lukács 19,5-6.). Azon döbbentek meg a szemtanúk, hogy Jézus miért pont Zékeushoz fog elmenni, és miért éppen nála fog lenni?

Nem ír arról a Biblia, hogy miről beszélgettek, de azt leírja, hogy Zákeus mit mondott: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.” (Lukács 19, 8.) Lám, Zákeus érezte, hogy életének most van a sorsfordító találkozása, és tudta azt, hogy ez az a pillanat, amikor élete megváltozhat. Zákeus azonban élt a lehetőséggel. Mit mondott erre Jézus: „Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia.” (Lukács 19,9.) Zákeus tehát rendezte az életét az Úrral, és rendezte életét az embertársai felé is. Képzeld el, kedves Olvasó, hogy ez milyen hatással lehetett az egykor Zákeus által kizsákmányolt emberek felé?

Ha te lettél volna az egyik ilyen ember, mit szólnál ahhoz, hogyha Zákeus egyik nap becsöngetne hozzád, és azt mondaná: „Szia! Eljöttem hozzád, mert rendezni valóm van veled. Tegnap átadtam az életemet Krisztusnak. Új ember lettem. Viszont, van néhány dolog, amit így új emberként, úgy érzem, rendeznem kell veled.” – biztosan ledöbbennél, kérdéseid lennének, hogy ki az a Krisztus, mit jelent, hogy új élete van az embernek, hogyan történt mindez, stb. De a döbbenetből hamar felébrednél, mert a veled szemben álló Zákeus mosolyogva folytatná: „Biztos emlékszel arra, hogy vettél egy nagyon szép ajándékot a külföldi nyaralásodon, és ugyan soknak találtad az általam kiszabott vámot, mégis kifizetted. Tudod, én akkoriban éltem a könnyen szerezhető jövedelem adta lehetőséggel, és amit tőled elvettem zsaroló módon, annak a négyszeresét hoztam el neked, és ezt most át is adom, tessék.” - Szerintem sok ember, miután átvette a tőle elzsarolt tárgyat, biztos hallhatta Zákeustól, hogy mi történt vele, milyen volt a Jézussal való találkozás hatása.

De bizonyára a szegények is örülhettek, hiszen Zákeus vagyona felét közöttük osztotta szét. Mindezek itt a földön örültek. Viszont valakikről ugyan nem olvasunk ebben a történetben, mégis tudjuk, hogy ők is örültek Zákeus megtérésén. ők az angyalok a mennyben.

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lukács 19,10.). Az Emberfia megkeresi, lehívja a fáról az elveszettet, hogy az elveszett ne elveszett legyen többé, hanem megtartott. Az Emberfia azért jött, hogy téged az életed dzsungelében megtaláljon és megtartson. Emlékszel Zákeusra? Élhetett volna csalóként, szert tehetett volna a csalások, zsákmányolások által még nagyobb vagyonra. De neki ez nem kellett. Neki egy olyan élet kellett, ami nem a múlt bűnös terheivel van megrakva. ő egy olyan életet választott, aminek a végén azt mondhatja el Ura, hogy: Jól van, jó és hű szolgám. A kevésen hű voltál, sokra bízlak ezután. Menj be a te Urad örömébe! Zákeus a mennyet, az Isten dicsőítését, az örömöt választotta. Bűnét lerakva, azt megbánva léphetett a mennybe.

Kedves Olvasó! Ha Jézus ma azt mondaná, hogy nálad szeretne maradni, te hogyan fogadnád? Átéreznéd az Emberfia meglátogatásának idejét? Rendeznéd az életedet Vele? Csak felszínesen beszélgetnél Vele, vagy szíved mélyéből?

Szabóné Szabó Henrietta
Pünkösdi Teológiai Főiskola
lelkész szakos hallgatója

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Katolikus vallás

Publikálva: 2010. szeptember 06. (hétfő) 12:36

Találat: 1051

Augusztus hónap nevét így lehetne magyarra fordítani.

Szép magyar ünnepeink közül ebben a hónapban többet is ki lehetne emelni.

Nem akarom ismételni mindazt, amit az elmúlt évben ilyenkor leírtam. Szeretnék azonban néhány ünnepre – a legnagyobbakra – mégis visszatérni: ilyen Nagyboldogasszony: Szűz Mária mennybevételének ünnepe. Aki járt már az esztergomi bazilikában, megcsodálhatta annak főoltár képét, amely Mária mennybevételét jeleníti meg monumentális szépségében. De szerte az országban, szerte Európában, Dél-Amerikában, vagy bárhol a világon, ahol akárcsak kevés keresztény is él, számtalan olyan páratlanul szép műalkotást láthatunk, amely elénk idézi Egyházunknak ezt az ősi tanítását, azt ti., hogy az ember hivatása: eljutni a testi és lelki megdicsőülés állapotára. Ez az állapot – ami a testet illeti – az utolsó ítéletkor, Krisztus második eljövetelekor következik be. Jézus Krisztus édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária, aki – amint a Szentírás tanúsítja – kegyelemmel teljes, (Lukács evangéliuma 1. fejezet 28. vers) abban az egyedülálló kiváltságban részesült, hogy őt szent Fia, Jézus Krisztus, földi életének befejezése után testestül, lelkestül a mennyei dicsőségben részesítette. Erről a hitigazságról való bizonyosság annyira jelen volt első szent királyunk. István hitében, életében, hogy a halála előtti napon: 1038. augusztus 15-én, az ország akkori egyházi és világi vezetőinek jelenlétében hazánkat, népünket és az ezeket szimbolizáló Szent Koronát a Mennybe fölvett Nagyboldogasszony oltalmába, tulajdonába ajánlotta. Ez a fölajánlás egészen egyedülálló a népek történetében, úgyannyira, hogy hasonló ország-felajánlásra csak mintegy 500 évvel később került sor. A magyarság életébe ettől az időtől elválaszthatatlanul bele gyökereződött a Nagyboldogasszony iránti tisztelet. Ennek bizonyítéka ősi nyelvemlékünk az Ó magyar Mária-siralom, Zrínyi Miklós, Balassi Bálint költészete vagy akár Ady Endrének a Pócsi Máriáról szóló verse, Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, vagy Bárdos Lajos csodálatos művei, az egész Kárpát-medencét betöltő Mária-kegyhelyek sokasága Csornától Csíksomlyóig. Nem feledhetjük el, hogy II. Rákóczi Ferenc vagy Hunyadi János éppúgy jeles Mária tisztelő volt, mint az utolsó magyar király, Boldog IV. Károly. Úgy gondolom, augusztus hónapot leginkább fenségessé éppen a Nagyboldogasszony és Szent István király ünnepe teszi.

Anélkül, hogy jelenlegi gyönyörű és igen mély értelmű nemzeti himnuszunkat a legcsekélyebb mértékben is lebecsülném, szeretném megemlékezésemet az eredeti, ősi magyar himnuszunk első versszakával zárni:

Boldogasszony, Anyánk,
Régi, nagy Pátrónánk,
Nagy ínségben lévén,
Így szólít meg hazánk:
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne feledkezzél el
Szegény magyarokról.

Miklós János plébános

Újszászon augusztus végéig – a szombat esti és vasárnap esti szentmisét 7 órakor tartjuk, szeptember első szombatján (4-én) nem lesz templomunkban esti szentmise, mert aznap Mátraverebély-Szentkútra zarándokolunk, autóbusszal. Erre még lehet jelentkezni a plébánián.

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Teológia

Publikálva: 2010. július 08. (csütörtök) 17:35

Találat: 1257

Előző cikkemben a címben szereplő személyről, Nikodémusról írtam. Mint említettem, ő volt az, aki főember lévén, az éj leple alatt ment Jézushoz, hogy a kérdéseire választ kapjon (János 3. rész).

Nikodémus az újjászületésről érdeklődött Jézustól. „Hogyan születhetik az ember, amikor vén?” Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét? (János ev. 3,4.)

Miért kell újjászületnie az embernek?

Azért, hogy szellemi természetet kapjon, amely az emberi természettől idegen. Hiszen a János ev. 3,6-ban: „Ami testtől született, test az, és ami lélektől született, lélek az.” – említett „test” szó, az ember bűnös természetére utal, amely az emberben születésétől fogva megvan. Ezt Ádám engedetlensége eredményezte, és örököljük generációról generációra.

Hogyan születhetik az ember újjá?

Hisz Isten igéjében; Isten szelleme által és Jézus Krisztus helyettes áldozatába vetett hit által. Mert Jézus értünk halt meg, hogy általa élhessünk. A 4 Mózes 21,4-9-ben lévő rézkígyó jó prófécia Jézusra nézve, főleg a megmenekülés tekintetében. Mert aki erre a rézkígyóra ránézett – hittel –, az megmenekült a haláltól.

Mikor születhet újjá az ember?

Az újjászületés abban a pillanatban megy végbe, amikor az „elveszett” bűnös felnéz Krisztusra, elfogadja őt urának és megváltójának, valamint elindul azon az úton, amelyet Isten rendelt számára.

Mi nem az újjászületés?

Nem szüleinktől örököljük, nem önmagunk alakítjuk ki magunkban, saját erőfeszítésünkből. Nem emberi közvetítés eredménye – nem juttatja el egyik ember a másikat az újjászületésre. Nem eredményez fizikai, társadalmi, földrajzi változást, hiszen szellemi, ún. „felülről jövő” újjászületés ez. Amely után az ember nem megy rögtön a mennybe. Nem születhetünk újjá pusztán az igazság elméleti megismerése által, önmagunk megjavítása által. A vallásos hit vagy egy bizonyos hitvallás nem pótolhatja az újjászületést. Lehet őszinte vallásos meggyőződésünk, megkeresztelhetnek minket, konfirmálhatunk, valamely keresztyén egyházhoz vagy gyülekezethez tartozhatunk, részesülhetünk az oltári szentségben is, nagyra becsült igehirdetők lehetünk, vagy magas egyházi tisztséget viselhetünk anélkül, hogy újonnan születtünk volna. Hiszen Jézus Krisztus is olyan valakinek hangsúlyozza az újjászületés szükségességét, aki korának egyik legvallásosabb, legegyenesebb és erkölcsileg legmagasabban álló személyisége volt.

Szabóné Szabó Henrietta
Pünkösdi Teológiai Főiskola
Lelkész szakos hallgatója

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Katolikus vallás

Publikálva: 2010. július 08. (csütörtök) 17:33

Találat: 1105

Mi, emberek, akik benne élünk a világban, megéljük a történelemnek egy rövidke – ám nem elhanyagolható – szeletét, lépten-nyomon megtapasztalhatjuk az élet nagy problémáit: az élet egy-egy területének mostoha kezelését, anyagi nehézségeket, a nemzetek közötti feszültségeket, a gazdagok szegények iránti érzéketlenségét, a társadalmi igazságtalanság olykor vérlázító, változatos formáit.

Ilyen – nem ritka – helyzetekben az emberiséget, illetve annak egy kisebb vagy nagyobb csoportját megkísérti az a gondolat, hogy fel kell építeni itt a földön a tökéletes társadalmat. Ez a vágy egyidős az emberiséggel, de az utóbbi évszázadokban különösen előtérbe került.

A nagynak nevezett francia forradalom zászlajára tűzte a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavát, nyílván azzal a naiv vággyal, hogy amennyiben az addigi társadalmi struktúrákat lerombolják, máris megszületik egy olyan társadalom, amelynek alapja a szabadság, egyenlőség, testvériség. Mint tudjuk, ez „nem jött össze”: voltak – nem ritkán –az eszme hirdetői között is és a másik oldalon is, akiknek az életükkel kellett fizetni.

A XIX. században Marx és Engels kidolgozták az osztály nélküli társadalom vízióját, azzal kecsegtetve ember milliókat, hogy majd akkor megvalósul a tökéletes társadalom. Nem gondolom, hogy hosszas bizonyításba kellene kezdenem, hogy igazoljam: ez sem „jött össze”. A hitleri nemzeti szocialista eszmék ugyancsak – legalább egy nép számára – a boldog jövő ábrándját tűzték ki célul. Mindkét ideológiának sok millióan estek áldozatául, és – mondanom se kell – a tökéletes társadalomnak még csak az árnyéka sem született meg.

Vajon mi erre a magyarázat?

Az embernek soha sem szabad azt hinnie, hogy itt a földön fel tudja építeni a tökéletes társadalmat. Mivel az ember maga is törékeny, nem tökéletes, vagy mondjuk úgy: esendő, társadalmi szinten sem képes felülmúlni önmagát.

Alapvető tévedés az, hogy új struktúrák automatikusan tökéletes társadalmat képesek létrehozni.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az embernek birka-mód bele kell törődnie a sorsába, anélkül, hogy megpróbálna bármit is segíteni rajta. Az ember igenis képes arra, hogy egy jobb társadalmi közösséget hozzon létre. Ennek azonban a legfőbb feltétele nem a társadalom szerkezetének, hanem az ember szívének átalakítása. Vannak bizonyos örök érvényű – egyetemesen elismert – morális törvények (lényegében a szeretet főparancsa és az azt kibontó tíz parancs), amelyek megtartása nélkül a legjobb szándékkal elindított reformok is mind dugába dőlnek.

Mondanom se kell, hogy a szeretet főparancsa és a tíz parancs a „levegőben lóg” Istenbe vetett hit nélkül. Csak ha Európa és benne hazánk visszatalál keresztény gyökereihez, akkor remélhető, nem egy tökéletes, de jobb ország, egy jobb Európa és egy jobb világ. Nekünk, keresztényeknek harmonikus családi életünkkel, lelkiismeretes munkánkkal, nem szégyellt hitünkkel, bátor öntudattal, a társadalmi életben való részvételünkkel tevékenyen építenünk kell ezt a jobb világot. Adja Isten, hogy ez sikerüljön!

Miklós János plébános

Újszászon augusztus végéig – a szombat esti és vasárnap esti szentmisét 7 órakor tartjuk.

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Teológia

Publikálva: 2010. június 06. (vasárnap) 15:27

Találat: 1210

Milyen jó leírni azt a szót, hogy JÚNIUS. Ehhez a szóhoz nagyon sok fogalmat rendelhetünk hozzá, amelyek kifejezik a nyaralás, a pihenés és a napozás jó érzését. Nem olyan régen még boldog új évet kívántunk, majd jött a feltámadás ünnepe, és most már azt mondhatjuk, hogy: Jó nyaralást, szép élményeket!

Visszaemlékezve gyermekkoromra, annak idején én is vártam, hogy végre nyár legyen. El lehessen rakni a táskát, ki lehessen pihenni a tanév okozta fáradalmakat, és lehessen újabb nyári élményeket szerezni. Persze, akkor még más volt, hiszen éltek a szüleim, így igazán gyerek lehettem.

Ugyan a szüleim időközben elhunytak, belőlem pedig háromgyermekes anyuka lett, aki immár férjével együtt gondoskodik arról, hogy a gyermekeinknek kikapcsolódás legyen a nyár.

De a június közeledte a vizsgákat is jelzi, hiszen a közép- és felsőfokú iskolákban ilyenkor is vannak még megmérettetések, amelyek lezárják a félévet és a tanévet.

Nekem is abban az örömben van részem, hogy miközben ezeket a sorokat írom, a vizsgákra készülök. Azt írtam, hogy öröm, és ez így van, hiszen nagyon örülök annak, hogy a Pünkösdi Teológiai Főiskolán tanulhatok.

Akkoriban, amikor még döntés előtt álltam, hogy ezen a főiskolán, vagy másikon tanuljak, Isten vezetésére vártam, és kaptam is választ Tőle, ami megerősített abban, hogy ez az iskola az, amin látni akar. Innentől kezdve azzal a boldog tudattal adtam be a jelentkezési lapomat, és készültem a felvételire, hogy azon a helyen tanulhatok, ahol folyamatosan megtapasztalhatom Isten vezetését. Mondom, írom ezt most a vizsgák előtt, a felkészülés idején.

Albrecht Dürer- Nikodémus, részlet

Eszembe jut erről Nikodémus esete, akit a János evangélium háromszor említ. Először – főember lévén – az éj leple alatt megy Jézushoz. Nikodémus érdeklődik Jézus iránt (Jn 3,1-2). ő többet akar megtudni Jézusról, tanításairól. A második alkalom: akkor említi az evangélium, amikor ellentétes vélemények alakulnak ki Jézusról (Jn. 7,50). Harmadik esetben: Jézus halála után kenettel érkezik a sírhoz, hogy Jézust megkenje (Jn 19,39).

Tekintettel arra, hogy az evangélista többször megemlíti a nevét, ez jól mutatja, hogy Nikodémus folyamatosan növekedett a hitben. Megtapasztalta Isten vezetését, sőt nem a rangjára nézett, hanem hitére támaszkodott, amikor arimátiai Józseffel együtt Jézus testét előkészítették a temetésre.

Viszont érdemes azt is megfigyelni, hogy Nikodémus odament Jézushoz, tette ezt úgy, hogy akart is változtatni életén. Kész volt a változásra. A Biblia azt írja róla, hogy „a zsidók egyik vezető embere” volt (Jn 3,1). Mégis érdeklődött Jézustól az újjászületést illetően (amelyről bővebben a következő számban szeretnék írni).

Nikodémus példája jól mutatja, hogy ha valaki alázattal közeledik Jézushoz, akkor ő kész válaszolni nekünk a bennünk lévő kérdésekre.

Kedves Olvasók! Ezúton kívánok mindenkinek jó nyaralást, szép élményeket, és akik vizsgák előtt állnak, azoknak jeles eredményeket!

Szabóné Szabó Henrietta
Pünkösdi Teológiai Főiskola
lelkész szakos hallgatója