Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Katolikus vallás

Publikálva: 2011. január 17. (hétfő) 19:28

Találat: 1201

Mint sokan – de nem elegen – tudják, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia meghirdette a Család Évét, amely 2010. december 26-tól, Szent Család vasárnapjától 2011. december 30-ig, a jövő évi Szent Család ünnepéig tart. Ebből az alkalomból püspökeink körlevélben fordultak hazánk katolikus hívő közösségéhez, de minden jóakaratú emberhez is. A megszívlelésre érdemes körlevelet alább olvashatjuk:

„Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Harminc esztendeje annak, hogy 1981-ben II. János Pál pápa kibocsátotta Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdítását a keresztény család feladatairól a mai világban. Püspöki Konferenciánk a 2011. évet a Család Évének nyilvánította. Döntésünket az a szándék vezérelte, hogy tanúságot tegyünk hitünkrő,l és felkeltsük az emberek szívében a szeretet és a felelősség érzését a társadalom legfontosabb intézménye, a család iránt.

Hogyan alakul a családok sorsa Európában, különösen pedig hazánkban? Ez a kérdés alapvető emberi problémát tár fel: milyen helyzetben van ma Európa, milyen állapotban élnek földrészünkön, különösen hazánkban az emberek? Nehéz erre átfogó választ adni. Ha a II. Vatikáni Zsinatnak az Egyház a mai világban című lelkipásztori rendelkezését tartjuk szem előtt, ma is el kell ismernünk, hogy az igazi választ úgy találhatjuk meg, ha szembenézünk a mai ember örömeivel és reményeivel, bánatával és aggodalmaival (Gaudium et spes 1). Amikor tehát az Egyház értékeli az egyén helyzetét és a társadalom állapotát, újra és újra pozitív és negatív szempontokra hívja fel a figyelmet. Nem azért teszi ezt, mert mindenáron azt akarja kimutatni, hogy a mérleg egyensúlyban van, hanem attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy Isten műve önmagában mindig jó, de a bűn árnyékot vet a teremtett világra. Így hát a hívő keresztény nem engedhet a reménytelen borúlátás kísértésének, de nem élhet a valóságtól elrugaszkodott álomvilágban sem.

2. Európa, ahol annyi nemzet kultúráját alakította Krisztus evangéliuma, ahonnan a keresztény örömhír hirdetői eljutottak az egész világra, ma azonosságának mély válságát éli át. Ha elutasítjuk Isten és a vallás gondolatát, sőt a valóság megismerésének lehetőségében is kételkedünk, könnyen kiszolgáltatjuk alapvető értékeinket pillanatnyi vágyak és érdekek játékának. Európának és népünknek is szüksége van Istenre. Nem feledkezhetünk meg gyökereinkről, mert csak így tudunk reménységgel és a valóság talaján állva tekinteni a jövőbe.

Kortársaink közül sokan abban akarják megélni szabadságukat, hogy mindentől függetlenítik magukat, semmire nincsenek tekintettel, a másik emberre sem, a közösségre sem, a saját jövőjükre sem. A kellemes közérzetnek ebben a bűvöletében könnyen megeshet, hogy nem vesszük észre: elmúlik az élet, s amire lehetőségünk volt tegnap, az holnapra már a múlté. Gyakran félünk meghozni életünk nagy döntéseit, elkötelezni magunkat a sírig tartó hűségre egy jó házasságban. Pedig olyan lények vagyunk, akiknek a fejlődéséhez is, a fizikai, szellemi, lelki értékekben való gyarapodásához és kiteljesedéséhez is szüksége van a jó közösség, a szerető család biztonságára. Még Isten szeretetét is a családi élet tapasztatából vett fogalmakkal fejezzük ki. Így tudjuk igazán átérezni, mit jelent, hogy ő szerető Atyánk, mi pedig egymásnak testvérei vagyunk. Ugyanígy az Egyházban és a közösségben is magabiztosabban, harmonikusabban találjuk meg a helyünket, ha átéltük a szeretet és a bizalom légkörét. Ha megtapasztaltuk az anyai szeretetet, igazi értelmet kap számunkra az is, hogy az Egyházat édesanyánknak valljuk.

Az emberi személy igazi szabadsága lehetőség az Isten akarata szerinti, értékeket teremtő és megvalósító életre. A szabadság tehát nem a kapcsolatok megszakítását, az azoktól való úgynevezett megszabadulást jelenti, hanem életünk megtöltését a szeretet gazdagságával.

3. Társadalmaink irányvesztésének világos jele a népesség fogyása. Hazánk lakossága az idén tízmillió alá csökkent. Pedig a család egészséges működése egyben a társadalom egészségének is fokmérője. Európában mindenki elismeri, hogy súlyos népesedési probléma alakult ki. A keresztény ember azt is feladatának érzi, hogy a megoldást keresse, mégpedig abból a biztos hitből kiindulva, hogy Isten szeret minket, hogy neki terve van velünk. Ezt a tervét pedig Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki.

A család és az élet Isten tervének szerves része, sőt a család lehetővé teszi, hogy megérezzük az Istennel való közösség örömét. A férfi és a nő szerelmének szépsége, ha egész életre szóló szövetségre lépnek egymással, Isten legvonzóbb természetes képét jeleníti meg az emberi társadalomban. Ez az életszövetség a férj és a feleség kölcsönös javára, s az új emberi élet elfogadására és nevelésére irányul. Ma mégis azt látjuk, hogy gyakran hiányzik a nyitottság a sírig tartó házassági közösségre. Mintha félnénk attól, hogy igent mondjunk az életre! A mai városi, de egyre inkább a vidéki élet is úgy szerveződik, hogy nagy nehézséget jelent népes családot fenntartani. Az anyaságot a társadalom nem mindig becsüli meg kellően. A gazdasági válság és a munkanélküliség szorongást és félelmet hoz sok család életébe. Pedig az anyaság és a családok megérdemlik az egész társadalom megbecsülését és szolidaritását. Az ő támogatásuk nem pusztán szociális kérdés, hanem egész népek, társadalmak jövőjének, létének vagy nemlétének kérdése. Márpedig az élet ára megfizethetetlen. Bármilyen gazdag legyen is egy ember, az életét nem vásárolhatja meg: végül is minden vagyona kevésnek bizonyul. Ahogyan a zsoltár írja: „Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha, hogy örökké éljen, s a sírt ne lássa” (Zsolt 49,9-10).

4. Imádkozzunk az idén különös odaadással családjainkért. Legyen a család maga is a közös hit, a közös imádság otthona. Plébániai közösségeink ismerjék meg, tartsák számon a körükben élő katolikus családokat. Maguk a családok is örömmel találják meg egymással a kapcsolatot. Osszák meg egymással ünnepeiket és gondjaikat, segítsék egymást munkával, személyes jelenléttel, tapasztalatok átadásával, és ha szükséges, anyagiakkal is. Büszkeség lehet számunkra olyan családok közösségéhez tartozni, akik gyerekruhával, bútorral, baráti szóval, betegek ápolásával nap mint nap segítik egymást, akik hordozzák a nemzedékek közötti összetartást, akiknek gondjuk van a magányosokra, az idősekre és a betegekre is. Különös figyelemmel és szeretettel kísérjük azok kereszthordozását, akik súlyosan fogyatékos gyermekeket nevelnek! Bátorítjuk azokat is, akiknek megtört a családi életük, tartsanak ki a hitben és az Egyházzal való közösségben.

Kérjük a Szent Család áldását családjainkra, kérjük az első magyar szent családnak, Szent István királynak, Boldog Gizellának és Szent Imre hercegnek közbenjáró támogatását. Kérjük a példamutató családapa, Boldog Batthyány- Strattmann László könyörgését családjainkért és egész nemzetünkért. Amen. Budapest, 2010. december 26, Szent Család vasárnapja

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia”

Az újesztendő során majd ismételten visszatérek a Család Éve jelentőségére. Végezetül áldott, boldog újesztendőt kívánok minden családnak.

Miklós János plébános

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Katolikus vallás

Publikálva: 2011. január 17. (hétfő) 19:25

Találat: 1236

Elkezdődött az idei adventi szent idő, ami nem tévesztendő össze a karácsonnyal. A karácsony ugyanis a beteljesedés ünnepe, az advent pedig a felkészülés ideje. Mint köztudott, az adventi szent idő a karácsonytól visszafelé számított negyedik vasárnapon – idén november 27-én – kezdődik. Az adventi idő négy vasárnapja és a közbeeső hétköznapok ismételt felszólítást jelentenek: fel kell készülnünk karácsonyra, Jézus születésének ünnepére.

Mit is jelent ez a készület? Sok-sok jócselekedetet, önmagunk fölötti uralmat. Fokozott figyelmet mások iránt. Ebben példát ad nekünk Jézus, akinek egész életét itt a földön az áldozatos, nagylelkű szeretet töltötte be. A Jézusra váró készülődés ragyogó példája az ő édesanyja, Szűz Mária. Éppen ezért az adventi idő megköveteli tőlünk, hogy Jézus életére, tanítására, Szűz Mária és Szent József példájára fokozottan figyeljünk, többet imádkozzunk, tegyünk jót másokkal, különösen olyanokkal, akik nem tudják viszonozni jótetteinket, és kérjük a velünk élő Jézustól az erőt ahhoz, hogy hétköznapjainkat és vasárnapjainkat is Krisztus és az emberek iránti szeretet töltse be.

Öröm megtapasztalni – és ez nemcsak advent idejére vonatkozik –, hogy vannak városunkban, akik szívügyüknek tekintik a közösség ügyeit, és tudnak önzetlenül segíteni. Ezen jótettek sorában különösen említésre méltó az, hogy néhány hónapja Szórád Róbert testvérünk és családja nyomtatóval ajándékozta meg egyházközségünket. Nagyjából ugyanabban az időben városunk önkormányzatának megbízásából egy lelkes csapat rendbe tette a temetőt. Ezzel összefüggésben különösen köszönettel tartozunk Molnár Péter polgármesternek.

A közelmúltban pedig dr. Szóró Magdolna és segítőtársai jó néhány fát ültettek a temetőben, néhány napja pedig Lestár István vállalkozó – összefogva Hajdú Gyula testvérünkkel – megszabadította temetőnket a közel 2,5 tonna szeméttől. Az ezzel kapcsolatos segítő ötletért és utánajárásért külön köszönettel tartozunk Kalóné Erzsike alpolgármester asszonynak és dr. Szóró Magdolna orvosnőnek.

Köszönetünk során nem feledkezhetek meg Szabó János temetkezési vállalkozóról és csapatáról, akik segítettek a szemét felrakásában.

Ezen túl jó volt látni sokak nagylelkűségét az elmúlt év során, amikor templomunkban gyűjtés volt az árvíz, majd az iszapár károsultjai javára.

Amikor a fenti köszöneteinket fontosnak tartom, nem hagyhatom szó nélkül a plébániánk területén élő emberek buzgó imáit, önként Istennek felajánlott szenvedéseit, amivel nemcsak saját lelkük enyhülését keresik, de hatékonyan segítik mások üdvösségét is.

Öröm megtapasztalni, hogy vannak városunkban a gyermeknevelést nagyon komolyan vevő szülők, nevelők. Vannak emberek, akik a családi élet harmóniájának nagyszerű példáját adják. Emberek, akik nem az anyagiakat tartják legfontosabbnak.

Karácsonyi készületünk akkor lesz igazán jó, ha minden nap teszünk valami jót, nagyszerűt egymásért.

Szívből kívánom, hogy minden kedves Olvasó – Isten segítségével – tapasztalja meg a segítő szeretet örömét advent idején éppúgy, mint karácsonykor. Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott karácsonyt és boldog új esztendőt minden kedves olvasónak.

***

Templomunkban december 24-én 24 órakor éjféli szentmisét tartunk, majd karácsony első és második napján reggel 8 és este fél 6-kor lesz szentmise. A szászberki templomban szenteste 20.30-kor, és karácsony másnapján, azaz vasárnap 11-kor tartunk szentmisét.

Miklós János plébános

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Katolikus vallás

Publikálva: 2010. november 10. (szerda) 12:59

Találat: 1795

Bérmálás és hálaadás

Nagy ünnepe volt október 10-én újszászi egyházközségünknek. Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök 11 fiatalt részesített a bérmálás szentségében, és egyben hálaadó szentmisét tartott templomunk fennállásának 125 évéért, és ugyanakkor a Boldogságos Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának oltalmába ajánlotta egyházközségünket, amelynek – természetesen – szerves része a szászbereki hívek közössége is.

Dr. Beer Miklós megyéspüspök a bérmálkozáson
(Fotó: Juhász Attila)

Öröm arra gondolni, hogy az eltelt 125 év alatt mennyi isteni kegyelem áradt Újszász népére e templom megszentelt falai között: hányan lettek a keresztség által Isten gyermekeivé és Egyházunk tagjaivá, hányan részesültek a bérmálás ajándékában, hányan tisztultak meg a bűnbánat szentségében, a szentgyónásban, hányan és hányan részesültek szentáldozásban, hányan kötöttek egymással életre szóló, szent szövetséget a házasságkötésben, hány beteg testvérünk nyert megerősítést a betegek szent kenetének felvétele által. Hány és hány szív találta meg ennyi idő alatt ebben a templomban hitét, szíve nyugalmát, békéjét. Elsorolhatatlanul sok az az ajándék, amit Isten az ő jóságos szeretetében ebben a szent hajlékban és ezen kívül adományozott az egyházközségünk területén élő népnek. Valóban méltó és igazságos, hogy mindezekért ujjongó szívvel hálát adjunk. A hála mellett nagyon is igazságos a köszönet mindazok iránt, akik az eltelt idő alatt templomunk jótevői voltak. Külön említésre méltó az Orczy család, akik annak idején tetemes összeggel támogatták templomunk építését, és még napjainkban sem feledkeznek meg templomunk gondjairól. Elismerés illeti azt az áldozatkészséget, amellyel rendbe hozatták a templom szentélye alatt lévő kriptát, és azon felül is többszöri jelentős adományaikkal támogatták templomunkat. Örvendetes volt együtt ünnepelni, együtt hálát adni az Orczy család jelenlévő tagjaival. De nyilvánvalóan köszönet illeti a névtelen ezreket is, akik az eltelt egy és negyed század alatt munkájukkal, áldozataikkal templomunkért fáradoztak.

A bérmálkozók
(Fotó: Juhász Attila)

A bérmálási készület idején a bérmálandóknak többször is kihangsúlyoztam, hogy ha hűségesek maradnak hitükhöz, akkor ők lesznek egyházközségünk jövőjének oszlopai. Az a tény, hogy ők eljutottak a bérmálásig, a mai világban nem csekélység. Köszönhető ez kedves szüleiknek, korábbi és jelenlegi hitoktatóiknak és sok-sok hívő imájának, áldozatának és – nem utolsósorban – saját személyes döntésüknek. Mindannyiunknak továbbra is imádkoznunk kell értük, hogy valóra váljon az a nagyszerű álom, hogy ők lesznek egyházközségünk jövőjének oszlopai, már csak azért is, mert épp az ő életkoruk nem csak a nagy döntések, de a nagy kísértések ideje is.

Örömmel tapasztalhattuk mindannyian, hogy egyházmegyénk püspöke közvetlen kedvességével méltán képviselte Egyházunknak az emberek iránti szeretetét.

Ezúton is szeretném megköszönni mindazok fáradozását, akik igyekeztek széppé tenni egyházközségünk ünnepét és nem utolsósorban azt, hogy a hívek közössége a szentmise közbeni perselyezés során – kihasználva az alkalmat – 102 480 Ft-ot adott össze a vörös iszapár áldozatainak megsegítésére. Isten fizessen meg minden nagylelkű adományt!

Miklós János
plébános

***

Felhívjuk a kedves hozzátartozók figyelmét, hogy a temetőben 1985 előtt váltott sírhelyek megváltása lejárt. Az állami törvények szerint ezek a sírhelyek bárki számára újraválthatók, ezért kérjük, hogy aki ilyen sírhellyel rendelkezik, és szeretné azt megtartani, szíveskedjék azt újból megváltani.

Hivatalos idő a plébánián hétfőtől péntekig naponta 8-12 óráig.

Tel.: 366-391.

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Katolikus vallás

Publikálva: 2010. október 14. (csütörtök) 22:10

Találat: 1155

Alig néhány hónap telt el, és ismét választ az ország. Választani minden arra jogosult magyar állampolgárnak nemcsak joga, de kötelezettsége is.

Minden állampolgár folyamatosan nem veheti ki részét az ország, egy régió, vagy egy város, illetve község irányításából. Ezért van az, hogy a polgárok – a tévedés kockázatával is – időről időre vezetőket választanak. Nyilvánvaló, hogy egy elkötelezett keresztény különlegesen is kötelességének tartja a közösségért való felelősségvállalást, és elmegy választani. Teszi ezt – kellő előzetes információ alapján – legjobb lelkiismerete szerint.

Akit, illetve akiket megválasztanak, azoknak pedig – pártállástól függetlenül – szolgálniuk kell az egész közösséget, abban a tudatban, hogy számadással elsősorban nem a választóknak, hanem a mindenható Istennek tartoznak, aki előtt mindannyian felelősek vagyunk egymásért, de különösen is a kicsinyekért, gyengékért, elesettekért.

Ez a felelősségtudat kell, hogy különös figyelmet szenteljen a családoknak. A család a társadalom alapsejtje, amely ma válságban van. Minél előbb el kellene érni azt, hogy a tömegtájékoztató eszközök ne a minél nagyobb „nézettséget” hajszolják (a nagyobb profit reményében), hanem építsék a társadalmat. Állítsanak – főként a fiatalok, gyermekek elé – olyan életeszményt, amely megbecsüli a családi és közösségi élet értékeit, amely a házasságban a nagylelkű gyermekvállalást, és azok gondos nevelését természetesnek veszi, és nem megélhetési forrásnak tekinti.

Az Egyház a családok lelkipásztori gondozását illetően közel 2000 éves gyakorlattal rendelkezik. Ezért is égető szükség van arra, hogy minden katolikus ember éljen élő kapcsolatban egyházával. A felnőttek, fiatalok és gyermekek vallásos műveltségének emelésére égetően nagy szükség van. Aki ismeri a keresztény hitet, az tudja, hogy ez a legnagyszerűbb örömhír az ember számára. Oly sok a tennivaló! Mindannyiunknak össze kell fogni annak érdekében, hogy kialakuljon egy jobb világ! És ez nem az Északi-sark meghódításával, hanem az önmagunk fölötti uralom – sokszor nem könnyű – megszerzésével kezdődik.

Mi, keresztények tudatában vagyunk annak, hogy emberi erőink végesek. Nélkülözhetetlen számunkra az isteni segítség. Első királyunk Szent István is ebben a meggyőződésben élt, és ez késztette őt arra, hogy hazáját, népét és az azokat jelképező Szent Koronát a Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta. Méltán nevezzük őt Magyarok Nagyasszonyának. ő segítse hazánkat, népünket, városainkat és falvainkat és bennük is különösen a családokat a mielőbbi teljes újjászületés útján!

Miklós János plébános

***

Újszászi templomunkban dr. Beer Miklós váci megyéspüspök október 10-én, vasárnap délelőtt 10 órakor hálaadó szentmisét és bérmálást tart templomunk fennállásának 125 évéért. Erre az együtt ünneplésre mindenkit szeretettel hívunk és várunk. Ezen a napon Zagyvarékason reggel 8-kor lesz szentmise, a szászbereki templomban viszont – kivételesen – elmarad.

A közelmúltban többen is jelentkeztek – fiatalok és felnőttek – keresztelési felkészítőre. Újabb jelentkezőket is szeretettel várunk.

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Katolikus vallás

Publikálva: 2010. szeptember 13. (hétfő) 15:36

Találat: 1231

Egy négyhetes nyári oratóriumra kaptunk meghívást az utolsó hétre, ahol barátságosan vártak minket.

Belecsöppentünk egy jókora gyerekseregbe, hiszen az átlag napi létszám 100 főre volt tehető.

Minden reggel egy imádsággal kezdődött, amikor is Don Boscotól és Mazzarello Máriától kértünk olyan kitartást és türelmet, amivel ők is gondoskodtak a gyermekekről. A reggeli után megbeszéltük a délelőtti programokat, és elmentünk a kiscsoportos foglalkozásokra, ahol a nyári oratórium fő témáját, a „Leszel a barátom” jelmondatot fejtettük ki. Minden nap a barátság egyik fő jellemzőjéről beszélgettünk, más-más korcsoportokkal.

Napról napra finomabbnál finomabb ebédeket készítettek nekünk az Olaszországból érkezett Szalézi nővérek.

Kis pihenés után kezdődtek a kézműves foglalkozások, ahol a gyermekek több lehetőség közül is választhattak. Lehetett például pirográfiás képet és harisnyavirágot készíteni, valamint agyagozni és dekupázsolni is.

A délutáni sorversenyek is az oratórium vezérszálára: a „barátom megtalálására” volt felfűzve. A hőség enyhítésére különböző vizes játékokat találtunk ki, például vízzel teli üdítős palackokkal és vízi lufikkal.

A délutáni mulatságok után kezdődhetett a számunkra legnehezebb munka, a napi kiértékelés, ahol mindenki elmondhatta az aznappal kapcsolatos pozitív és negatív tapasztalatait. Majd megbeszéltük a másnapi programokat.

A négy hét alatt a gyerekeknek lehetőségük volt kirándulásokon részt venni, lovagolni, és egy egész napot töltöttek el az aquaparkban. A község lakói is aktívan részt vállaltak. Az utolsó napon a záró verseny állomásai egy-egy lakos otthonában voltak, valamint a főtéren megrendezett záró est a szülők közreműködésével valósulhatott meg. Az utolsó hét már ennek jegyében telt el. A gyerekek lázasan készültek apró színpadi jelenetekkel, táncokkal korosztályonként, amivel a péntek esti záró esten léphettek színpadra. Itt adták át a négyhetes versenyek jól megérdemelt kupáit a csapatoknak, valamint minden gyermek kapott egy apuka által kürtőskalácsot, amiből még nekünk is jutott.

De mégis, a gyerekek legnagyobb élménye a megyés püspök úr által celebrált hálaadó szentmise volt. Az eltöltött egy hét alatt rengeteg tapasztalatot szereztünk, és jobbnál jobb ötleteket gyűjtöttünk a helyi hittantáborhoz. Mindez a plébánosunk közreműködése nélkül nem valósulhatott volna meg.

Ezúton szeretnénk megköszönni támogatását, amely által ez az egy hét meghatározó élmény lesz életünkben.

Nagy Kata és Nagy Szilvia Zagyvarékasról
Makai Emese, Molnár Anna és Molnár András Újszászról