Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Katolikus vallás

Publikálva: 2011. május 17. (kedd) 18:44

Találat: 991

Május közeledtével egy páratlanul szép ünnep közelít felénk: ANYÁK NAPJA.

Anyává lenni a gondviselő Isten páratlanul szép ajándéka. A Család Évében erről elmélkedni különösen időszerű.

Mi, hívő emberek nem feledhetjük el, hogy amikor az Isten Fia Jézus Krisztusban közénk akart jönni, meg akart testesülni, nem valami csodálatos lépcsőn akart lejönni közénk, hanem édesanyától, Szűz Máriától akart világra születni. Az anyai méltóság egyedülálló megbecsülése ez. Jézus Krisztus minden költői túlzás nélkül olyan anyai szeretetben részesült, amilyenben senki másnak nem volt része. Ezért is különösen csodálatra méltó, hogy amikor Jézus a kereszten függött, nekünk adta azt, akitől itt a földön a legtöbbet kapott: az Édesanyját. Hiszen Egyházunk mind keleten, mind nyugaton kezdettől vallja, hogy amikor Jézus a keresztről Szent János apostolnak azt mondta Szűz Máriáról, hogy „Íme, a te Anyád!” , akkor az apostol mindannyiunk képviseletében állt ott, és így akkor Mária minden ember szerető anyjává lett. Azoké is, akik nem tudnak, vagy nem akarnak tudni róla.

Szűz Mária, amikor a saját hivatását akarta megfogalmazni, így válaszolt az isteni hívásra, amelyet Gábor angyal közölt vele: „Az Úr szolgálója vagyok, történjék velem szavaid szerint.” Ezután látogatott el Mária kedves, idős rokonához, Erzsébethez, aki így köszöntötte: „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.”

Minden édesanya boldogságának kulcsa Isten akaratának nagylelkű teljesítése. Mi kell ehhez a mai világban? Nyilván kell hitünk tanításainak megismerése. Hogy rá tudjunk csodálkozni az ember méltóságára, az Isten emberszeretetére. Aki kellő időben felismeri az anyai méltóságnak ezt a szépségét, az tudja, hogy az anyai hivatásra a házasságig megőrzött tisztasággal, szüzességgel kell felkészülni. Persze, azok a férfiak, akik hasonlóan gondolkodnak, nem kalandot látnak a házasságban, hanem csodálatos ajándékot: azt, hogy a házasságban a férj és feleség az embert teremtő Isten munkatársa lesz.

Mindebből fakad aztán az az elkötelezettség, ami arra készteti az apát és az anyát, hogy gyermekeiket ne csak vállalják, hanem nagy gondossággal neveljék a jóra, az igazra, a szépre. Ez persze nem pusztán szép szövegek mondogatását, hanem magával ragadó életpéldát jelent.

A jó édesanya és édesapa nem csupán azzal törődik, hogy gyermeke művelt és erős legyen, hanem mindenekelőtt azzal, hogy tisztában legyen élete értelmével. Aki tudja és éli Krisztus tanítását, az itt a földön is derekasan helytáll minden megpróbáltatás és szenvedés közepette is, és az örök boldogságra is eljut.

Azért imádkozzunk (magam is megteszem), hogy adjon a jó Isten ilyen elkötelezett, boldog édesanyákat.

Miklós János plébános

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Katolikus vallás

Publikálva: 2011. április 11. (hétfő) 21:15

Találat: 1323

Csak néhány napja, hogy országunk, magyarságunk lelkesen ünnepelte 1848 sorsfordító napjait. Magam is részese lehettem egy ilyen felemelően szép ünneplésnek.

Gondviselésszerű, hogy nemzetünknek ez a nagy ünnepe egyben tavaszi ünnep is. Jól kapcsolódik így a közelgő húsvét ünnepéhez, amely páratlan fénnyel ragyogja be az ember méltóságát.

Az ember szabadságra született. Az, hogy minden ember egyenlő méltósággal rendelkezik, egyértelműen következik a Biblia örök érvényű tanításából. Már a bibliai teremtéstörténet leírása erre figyelmeztet: „Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá... Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.” (Teremtés könyve 1,26-27)

Ennek a bibliai üzenetnek megvolt az időszerűsége az 1848-as forradalom idején: nincs nép, amely jogosult volna arra, hogy uralma alá hajtson egy másik népet. De ma is érvényes az üzenet: az embernek nincs joga arra, hogy bőrszíne, vagy szerényebb tehetsége, születési rendellenessége*, vagy vallása miatt bárkit is lenézzen, hátrányos helyzetbe kényszerítsen.

Az Úr Jézus által tanított legszentebb imádság, a Miatyánk is arra tanít, hogy Isten mindenkinek Atyja, megkülönböztetés nélkül. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy mindnyájan testvérek vagyunk, ami persze azzal a kedves kötelességgel is együtt jár, hogy testvérekhez méltó módon kell viselkednünk egymással szemben.

Jézus Krisztusban az Isten lett emberré: vállalta a teljes emberi sorsot, a bűnt kivéve, ahogyan azt Szent Pál apostol tanítja. Ez a sorsközösség vállalás minden emberi elképzelést meghalad. ő tudatosan és önként vállalta a legkegyetlenebb kínokat, sőt egy megalázott gonosztevő sorsát vállalta, amikor elviselte az arcul köpést, a gyalázatot. Beteljesült rajta a prófétai szó: „Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfija, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis Istentől megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéről, és bűneink miatt halállal sújtották. A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában.” (Iz. 53,3-9)

Mindezt Jézus kivétel nélkül mindenkiért vállalta. Újabb ok ez arra, hogy minden embertársunkat őszinte szívvel kell szeretnünk. De tudjuk azt is, hogy Jézus Krisztust a halál nem győzte le, hiszen húsvét napján méltán ünnepeljük az ő dicsőséges feltámadását, amely magában rejti jövőnket, azt, hogy Isten az ő mindenható hatalmával majd minket is föltámaszt.

A feltámadt Jézus vele van Egyházával. Itt, az Egyházban találkozhatunk Vele. Megbocsátja bűneinket a szentgyónásban, eljön hozzánk a szentáldozásban, megerősít és megszenteli életünket – a családi életet is – a házasság szentsége által.

Olyan nagy esemény mindez, hogy erről nem csupán írni és beszélni kell, hanem ezt együtt érző, majd ujjongó és a szentgyónásban megtisztult szívvel ünnepelni kell. Ezért is várja hívő közösségünk városunk lakóit templomunkba, közös ünneplésre minden vasárnap reggel 8, vagy este 18 órára, nagycsütörtökön és nagypénteken 18.30, nagyszombaton pedig 20.30-kor.

Áldott nagyböjti készületet és örvendező húsvéti ünnepet kíván minden kedves Olvasónak:

Miklós János plébános

*A kar nélkül született lány a pápának ajándékozta Guiness-érmét 2011. 03. 24-i hír.

A március 23-i általános kihallgatáson a Szentatya üdvözölte Jessica Coxot, a huszonegy éves arizóniai lányt, aki születése óta karok nélkül él, ma pedig már repülőgépet vezet, és taekwondo- bajnokságot is nyert. Jessica Cox a pápának ajándékozta a Guinness- világrekord hivatalos emlékérmét, amely arról tanúskodik, hogy „az élet mindig, minden körülmények között, bármilyen állapotban érték”. Jessica csak a lábait tudja használni – az érmet is lábbal nyújtotta át – mégis repülőgépet vezet, autót vezet, zongorázik, elvégez minden hétköznapi teendőt. Sportol is, a taekwondo fekete-övese – tájékoztat a Zenit hírügynökség. A L’Osservatore Romano című lapnak azt nyilatkozta: „megpróbálom megfertőzni ezzel az életstílussal a fiatalokat, akik elkeseredetten, hiteles értékek nélkül élik életüket.” Az élet értékéről tanúskodó lányt a Youtube-on rövid, angol nyelvű videó mutatja be: A Magyar Kurír honlapján a rövid videó megnézhető (www.magyarkurir.hu).

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Teológia

Publikálva: 2011. február 12. (szombat) 21:55

Találat: 8716

Soron következő ünnepkörünk a húsvét, amikor Krisztus kereszthaláláról, feltámadásáról és megváltói tevékenységéről emlékezünk meg. Jézus Krisztust Jeruzsálemben a Golgota hegyén feszítették meg, ahol azonban még két lator, rabló is kivégzésre került. Nevüket és elítélésük pontosabb okát nem ismerjük.

A latrok utolsó órájukban szitkokat szórtak, bár ők jogos büntetésüket kapták. Jézus azonban csendesen tűrte a méltatlan helyzetet, amit helyettünk, értünk vállalt. Elítélésekor is néma maradt, amikor a papok, írástudók és a vének is hamisan vádolták. „A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták.” (Mt 27, 44.) Ahogy a Golgota hegyén közeledett a keresztre feszített emberek halála, Lukács evangélista feljegyzése szerint egy különös fordulat történik, miután az egyik lator káromolta Jézust, míg a másik csendre intette őt:

„A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: „Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is.” De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent, hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.” (23, 39-41)

A csendre intő lator többet lát Jézusban egy sebek borította, szenvedő, töviskoronával kigúnyolt embernél. Szenvedéseiben látja az alázatot és hitet abban, hogy ártatlanul függ a fán, és hinni akarta, hogy Jézus a Messiás, a Szabadító Király. „Ha Isten Fia vagy…” – hallja a csendre intő lator, és szívében talán megfogalmazódik: tényleg Isten Fia lehet, ezért így kér segítséget tőle:

„Majd így szólt: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” Erre ő így felelt neki: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,42-43)

Ennek a rablónak kevesebb lehetősége, esélye volt Krisztus megismerésére, mint nekünk. Nem volt alkalma arra, hogy tanulmányozza az evangéliumot, hogy olvashassa a Bibliát. Mégis, amikor lelki fülét és szemét is kinyitotta, hitt. Szembenézett az élet végső valóságával, a halállal, Jézushoz fordult és megmenekült. A megtért lator reménységét jól fejezik ki Pál apostol szavai:

„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem….” (Gal 6, 20)

Nem olvasunk arról, hogy hogyan reagált a szitkozódó lator, társa megtérését látva. ő is haldokló volt, de nem érezte át az örök halál, a bűn fullánkját:

„Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek ….” (1Kor 1, 18.)

Krisztus golgotai keresztje a bűnös ember szabadulásának helye, az élet legjelentősebb választóvonala.

Szabóné Szabó Henrietta,
a Pünkösdi Teológiai Főiskola lelkész szakos hallgatója

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Katolikus vallás

Publikálva: 2011. február 12. (szombat) 21:52

Találat: 1118

A kedves olvasóknak bizonyára nem kell bemutatni a közelmúltban igen rövid idő alatt rendkívül népszerűvé vált Susan Boyle énekesnőt, akiről a múlt hónapban igen tanulságos beszámolót olvashattunk a Magyar Kurír nevű katolikus hírportálon. A mai világban, amikor nem ritkán ítélnek halálra születendő emberi életeket, nagyon is érdemes odafigyelni a felemelő példákra. Álljon itt az említett beszámoló, olvassuk el, adjuk tovább másoknak is!

A rekordsebességgel híressé vált énekesnő az Avvenire című olasz katolikus napilapban ismertetett önéletrajzi kötetében beszél arról, mit jósoltak neki az orvosok születése pillanatában. Örül, hogy bebizonyíthatja: az álmok mindennek ellenére mégis valóra válhatnak. Ha édesanyja nem tartotta volna elképzelhetetlennek a terhesség megszakítását, ma nem élvezhetnénk a nemzetközi zenei kínálat egyik legragyogóbb hangját. Susan Boyle, a nemzetközi popzene új sztárja most 49 éves. Nemrég jelent meg önéletrajzi kötete, amelyben megírja, hogy az orvosok azt javasolták édesanyjának, ne szülje meg, vetesse el a gyermeket. Azzal indokolták, hogy kockázatos terhességről van szó. De az Írországból Blackburnbe emigrált Bridget Boyle, akinek akkor már nyolc gyermeke volt, egyértelműen visszautasította a javaslatot, hiszen hithű katolikus asszony volt. Így aztán életet adott Susannak, aki a születés pillanatában oxigénhiányos állapotban volt, és ezért könnyű agykárosodást szenvedett. Sok csúfolódást, gúnyolódást kellett elszenvednie élete során, a kislányból ennek ellenére napjaink egyik leghíresebb énekese lett, akinek nagy rajongója például Demi Moore. A Guiness rekordok könyvébe az alapján került be, hogy hihetetlen gyorsasággal tett szert hírnévre.

Az angol média által SuBo-nak nevezett énekesnő nemrég Londonban XVI. Benedek pápának énekelhetett, néhány nappal később pedig megjelent önéletrajzi kötete, The Woman I Was Born címmel. A kötetben elmondja, hogy születése pillanatában az orvosok nem a szokásos: „Gratulálunk, gyönyörű kislány!” felkiáltással fordultak anyjához, hanem azt mondták: „Hallgatnia kellett volna ránk. Most kénytelen lesz elfogadni, hogy Susanból soha semmi nem lesz”. Születése pillanatától kezdve furcsán néztek rá az emberek: „Az orvosok megvetően pillantottak rám, attól kezdve, hogy oxigénhiány miatt gyaníthatóan agykárosodást szenvedtem.” Az orvosok jóslata azonban nem volt éppen találó: Susan sztár lett, hat hét alatt kilencmillió lemezt adott el. Nem táplál magában haragot: „Biztos vagyok benne, hogy az orvosok a legjobb szándékkal cselekedtek, de nem kellett volna ilyeneket mondaniuk, hiszen senki nem láthatja előre a jövőt. Az orvosok nem tudták, hogy én harcos típus vagyok, és egész életemen át bizonyítani igyekszem, hogy nem volt igazuk.” Susan Boyle nyíltan beszél mély vallásosságáról is. Néhány hónappal ezelőtt így nyilatkozott a BBC-nek: „Az én történetem azt bizonyítja, hogy nem a látszatot kell nézni, hanem az egész embert, érzelmi, fizikai, szellemi, lelki teljességében. Remélem, hogy történetem elbeszélése által be tudom bizonyítani: nem lehetetlen, hogy az álmok megvalósuljanak.”

A fenti történet nagyon tanúságos, még akkor is, ha – nyilvánvalóan – nem lesz mindenkiből világhírű énekes, hanem „csak” lelkiismeretes iparos, vagy hívatását szerető családanya.

Szívből kívánom és imádkozom azért, hogy minden szülőben erősödjék meg az élet iránti tisztelet, és így legyen egész országunk egy boldogabb ország, mert hiszen boldog ország csak boldog családokból épülhet fel.

Miklós János plébános

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Teológia

Publikálva: 2011. január 17. (hétfő) 19:31

Találat: 2638

Tudom, hogy most január van, és elmúlt már a karácsony, mégis úgy gondolom, hogy a cikk nem veszít aktualitásából ebben a hónapban sem.

A Megváltó Jézust Isten elküldte a földre értünk, emberekért. Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, ünnepeltük. Ószövetségi próféciák sokasága teljesedett be, amikor Jézus megszületett, amikor földi szolgálatát végezte, és a kereszten meghalt. Az evangélisták közül Máté az, aki utal arra, hogy Jézus életének egy-egy szakaszán a próféciák hogyan valósultak meg.

„Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek” – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt. 1,23.) Ugyanerről olvasunk Ézsaiás 7. részének 14. versében is. Mennyi idő telt el a prófécia és a megvalósulása között, de amit Isten az emberek tudtára adott, azt be is teljesítette, és be is fogja teljesíteni. A Fiú megszületett, és Immánuel lett a neve, ahogyan Máté Jézust mintegy második névvel illette. IMMÁNUEL, azaz velünk az Isten. Nem ellenünk van, hanem velünk. Azért van velünk, mert ez az isteni szeretet megnyilvánulása. Ha az emberek el is hagynának bennünket, elpártolnának mellőlünk, Isten nem hagy el bennünket.

Új évet kezdtünk, amely egy új lehetőség arra, hogy megtapasztaljuk Isten szeretetét. Pál rómaiakhoz írt levelében azt olvassuk, hogy ha Isten velünk, kicsoda ellenünk. Ha Immánuel velünk, ki lehetne ellenünk. De ehhez nekünk is adnunk kell magunkat. Olyan úton járunk, amelyet Jézusnak is nyugodt szívvel el tudnánk mondani? Olyan érzések vannak szívünk mélyén, amelyeket Jézus is helyesnek tart? Olyan cselekedeteink vannak, amelyek helyesek? Ha olyan úton járunk, amelyet Jézussal együtt teszünk meg, akkor nem árthat nekünk semmi sem.

Jézus várja azt, hogy hozzá forduljunk, hogy vele járjuk életünk útját. Én vele járom az utamat. Ha ő velem, ki lenne ellenem? Ha ő nem lenne velem, milyen lenne az életem? Új év, új lehetőségek, talán egy változtatást is magában rejt az új év? Egy változtatást, amelyben Jézus lenne az útitársad?

Szabóné Szabó Henrietta
Pünkösdi Teológiai Főiskola
lelkész szakos hallgatója