Csak néhány napja, hogy országunk, magyarságunk lelkesen ünnepelte 1848 sorsfordító napjait. Magam is részese lehettem egy ilyen felemelően szép ünneplésnek.

Gondviselésszerű, hogy nemzetünknek ez a nagy ünnepe egyben tavaszi ünnep is. Jól kapcsolódik így a közelgő húsvét ünnepéhez, amely páratlan fénnyel ragyogja be az ember méltóságát.

Az ember szabadságra született. Az, hogy minden ember egyenlő méltósággal rendelkezik, egyértelműen következik a Biblia örök érvényű tanításából. Már a bibliai teremtéstörténet leírása erre figyelmeztet: „Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá... Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.” (Teremtés könyve 1,26-27)

Ennek a bibliai üzenetnek megvolt az időszerűsége az 1848-as forradalom idején: nincs nép, amely jogosult volna arra, hogy uralma alá hajtson egy másik népet. De ma is érvényes az üzenet: az embernek nincs joga arra, hogy bőrszíne, vagy szerényebb tehetsége, születési rendellenessége*, vagy vallása miatt bárkit is lenézzen, hátrányos helyzetbe kényszerítsen.

Az Úr Jézus által tanított legszentebb imádság, a Miatyánk is arra tanít, hogy Isten mindenkinek Atyja, megkülönböztetés nélkül. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy mindnyájan testvérek vagyunk, ami persze azzal a kedves kötelességgel is együtt jár, hogy testvérekhez méltó módon kell viselkednünk egymással szemben.

Jézus Krisztusban az Isten lett emberré: vállalta a teljes emberi sorsot, a bűnt kivéve, ahogyan azt Szent Pál apostol tanítja. Ez a sorsközösség vállalás minden emberi elképzelést meghalad. ő tudatosan és önként vállalta a legkegyetlenebb kínokat, sőt egy megalázott gonosztevő sorsát vállalta, amikor elviselte az arcul köpést, a gyalázatot. Beteljesült rajta a prófétai szó: „Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfija, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis Istentől megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéről, és bűneink miatt halállal sújtották. A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában.” (Iz. 53,3-9)

Mindezt Jézus kivétel nélkül mindenkiért vállalta. Újabb ok ez arra, hogy minden embertársunkat őszinte szívvel kell szeretnünk. De tudjuk azt is, hogy Jézus Krisztust a halál nem győzte le, hiszen húsvét napján méltán ünnepeljük az ő dicsőséges feltámadását, amely magában rejti jövőnket, azt, hogy Isten az ő mindenható hatalmával majd minket is föltámaszt.

A feltámadt Jézus vele van Egyházával. Itt, az Egyházban találkozhatunk Vele. Megbocsátja bűneinket a szentgyónásban, eljön hozzánk a szentáldozásban, megerősít és megszenteli életünket – a családi életet is – a házasság szentsége által.

Olyan nagy esemény mindez, hogy erről nem csupán írni és beszélni kell, hanem ezt együtt érző, majd ujjongó és a szentgyónásban megtisztult szívvel ünnepelni kell. Ezért is várja hívő közösségünk városunk lakóit templomunkba, közös ünneplésre minden vasárnap reggel 8, vagy este 18 órára, nagycsütörtökön és nagypénteken 18.30, nagyszombaton pedig 20.30-kor.

Áldott nagyböjti készületet és örvendező húsvéti ünnepet kíván minden kedves Olvasónak:

Miklós János plébános

*A kar nélkül született lány a pápának ajándékozta Guiness-érmét 2011. 03. 24-i hír.

A március 23-i általános kihallgatáson a Szentatya üdvözölte Jessica Coxot, a huszonegy éves arizóniai lányt, aki születése óta karok nélkül él, ma pedig már repülőgépet vezet, és taekwondo- bajnokságot is nyert. Jessica Cox a pápának ajándékozta a Guinness- világrekord hivatalos emlékérmét, amely arról tanúskodik, hogy „az élet mindig, minden körülmények között, bármilyen állapotban érték”. Jessica csak a lábait tudja használni – az érmet is lábbal nyújtotta át – mégis repülőgépet vezet, autót vezet, zongorázik, elvégez minden hétköznapi teendőt. Sportol is, a taekwondo fekete-övese – tájékoztat a Zenit hírügynökség. A L’Osservatore Romano című lapnak azt nyilatkozta: „megpróbálom megfertőzni ezzel az életstílussal a fiatalokat, akik elkeseredetten, hiteles értékek nélkül élik életüket.” Az élet értékéről tanúskodó lányt a Youtube-on rövid, angol nyelvű videó mutatja be: A Magyar Kurír honlapján a rövid videó megnézhető (www.magyarkurir.hu).