• polgármester

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Bemutatkozás

Publikálva: 2019. november 12. (kedd) 00:15

Találat: 3283

Újszász 2019-2024. 

Tisztelt képviselő-testület, tisztelt választópolgárok! 

2019. október 13-án kiemelt bizalmat kaptam önöktől. 1909 db szavazattal választottak meg városunk polgármesterévé, mely eredmény településünk történelmében páratlan támogatást fejez ki. Ezzel együtt azonban a felelősség is hatalmas, amit most a vállamra helyeztek. Az elkövetkező ötéves ciklusban minden tudásommal és szorgalmammal azon leszek, hogy megszolgáljam önöknek ezt a bizalmat. 

Polgármesteri programomat két alapgondolat köré építem fel: együttműködés és fejlődés minden mennyiségben!

Településünk fejlesztésében párhuzamosan kell haladnunk több területen! 

A társadalmi fejlesztés keretében városunkat ki kell mozdítani az elöregedő vidéki kisvárosok pozíciójából, és gondosan tervezett munkával át kell alakítanunk azt egy megyeszékhely melletti lendületes, fiatalos kisvárossá. Fiataljaink helyben tartásával, valamint betelepülő fiatalok támogatásával Újszászt, mint lakóhelyet vonzóvá kell tennünk a kertvárosias lakórészekbe vágyók számára. 

Ennek érdekében elsősorban megfelelő infrastruktúrára, kiváló közbiztonságra és közösséget építő remek programokra, magas szintű közoktatásra, közművelődésre és egészségügyi szolgáltatásokra lesz szükség. 

Településünk infrastrukturális állapota közepesnek mondható. Az egészségügyi intézmények modernek, a közoktatási intézmények állapota megyei összehasonlításban is jónak mondható, viszont a művelődési ház, a könyvtár, a sportcsarnok és a polgármesteri hivatal épületei elavultak, sürgős felújításra szorulnak. Az úthálózat cca. 40%-a nem szilárd burkolatú, és a szilárd burkolatú nagy forgalmú gyűjtő utak jelentős része is 4 m szélességű, mely a zavartalan kétirányú forgalmat nem teszi lehetővé. A járdák alig 4%-a akadálymentesített. A közvilágítási rendszer korszerűsítése elengedhetetlen, a szennyvízcsatorna- és ivóvízhálózat nagy része elavult, korlátozottan terhelhető. A közterek és közparkok állapota nem tükröz városias jelleget - kivételt képez ez alól az újonnan kialakításra került Főtér a városközpontban. A közterületi közbiztonsági kamerahálózat erősen hiányos, több ponton nem megfelelően tervezett, így közbiztonsági funkcióját csak korlátozottan képes ellátni. Általánosan elmondható, hogy hiányoznak a közlekedés biztonságát segítő műtárgyak, így különösen a gyalogátkelőhelyek, sebességkorlátozók és egyéb eszközök. Településünk jelenlegi infrastrukturális állapota miatt nem vonzó célpontja a befektetőknek, holott az ingatlanok árai tartósan alacsonyak. 

Az elkövetkező években átgondoltan és erős ütemben kell fejlesztenünk a nagy forgalmat bonyolító gyűjtő utakat és gyűjtő járdákat, valamint a közműhálózat fővezetékeit, a közvilágítási és közbiztonsági rendszereket, illetve a lakosság jó közérzetét szolgáló köztereket, közparkokat, játszótereket. 

Ezek a fejlesztések növelhetik, javíthatják egy-egy településrész, lakónegyed ingatlanforgalmi értékét, végső soron az ott élők közérzetét. 

Nagy figyelmet kell fordítanunk az elkövetkező öt évben a vizek (csapadékvíz, belvíz, árvíz) elleni védekezésre való felkészülésre is. Településünk két folyó (Zagyva és Tápió) által határolt, vasútvonalak által körbezárt, jelentősebb természetes lefolyás nélküli sík medencében fekszik. Az elmúlt csapadékszegény évek hatására a valamikor kialakított vízművek mára nagy részben használhatatlanná váltak. Az utcai szikkasztóárkok feltöltésre, a záportározók nagy részben felszámolásra, a természetes vízgyűjtést szolgáló lapos területek beépítésre kerültek. Szükséges egy egész települést átfogó vízvédelmi terv elkészítése, valamint a védekezést szolgáló véd művek, szikkasztók felújítása, kialakítása, önkormányzati tulajdonba vétele. 

A települési közügyek, kereskedelem és helyi termékek előállítása - fogyasztása szempontjából lényeges infrastruktúra egy település életében a városi piac, mint közösségi tér minősége. A városi piac jelenleg az önkormányzat kisebbségi tulajdona mellett egy magáncég többségi tulajdonában van, szolgáltatásait gyenge minőségben, a lakosság általános elégedetlensége mellett végzi. A helyi termelőket nem részesíti előnyben az értékesítés során, a működéséhez szükséges alapszintű feltételeket nem, vagy csak korlátozott mértékben tudja biztosítani. Polgármesteri programomban kiemelt jelentőséggel bír a városi piac 100%-os tulajdonának visszaszerzése, illetőleg a piactér komfortjának növelése, fejlesztése. 

Minden településnek, így Újszásznak is fel kell készülnie a klímaváltozás negatív hatásainak enyhítésére. Az elkövetkező öt évben a polgármesteri fásítási program keretében évente 100 db fa elültetésével városunkat árnyékosabb, páradúsabb, élhetőbb kisvárossá kívánom alakítani. A lakosság folyamatos tájékoztatásával, ismeretterjesztő programokkal, valamint szükség szerint szankciók bevezetésével növelni kívánom a kiskerti komposztálást, a helyben megtartott vizeket, és csökkenteni a lakosság által felhasznált káros tüzelőanyagok mennyiségét. Támogatni kívánom a megújuló energiaforrások lakossági használatának széles körű bevezetését a légkörbe juttatott CO2 mennyiségének csökkentése érdekében. 

A jövőben minden lehetséges eszközzel csökkentenünk kell Újszász ökológiai lábnyomát, azaz a káros anyag kibocsátását. Ennek a törekvésnek egyik elemeként az üzemi konyháinkon növelnünk kell a helyi termelők által történő beszállításokat, így csökkentve pl. az élelmiszerek szállítási költségét. 

Átfogó és újszerű programmal szeretném támogatni a lakossági és gazdasági jövedelmek helyben tartását. Településkártya bevezetését tervezem, mely a csatlakozott helyi szolgáltatóknál fog nyújtani jelentős kedvezményeket a vásárlóknak, ugyanakkor pl. a szociális jellegű kifizetések egy részének helyi szinten való felhasználását is biztosítaná. 

A szociális ellátó rendszer jelenlegi struktúrája nem mindenben elégíti még ki a lakosság igényeit. Az elkövetkező években azért fogok dolgozni, hogy visszaállíthassuk a támogató szolgálatot és a házi jelzőrendszert. Programomat képezi a demensek nappali ellátásának, a fogyatékkal élők nappali központjának, a fogyatékosok átmeneti szállásának létrehozása, illetve a Biztos Kezdet Gyerekház létrehozása is a leszakadó társadalmi csoportok felzárkóztatásának érdekében. 

A szociális ellátó rendszer mellett mai világunkban az egészségügyi ellátás magas szintű biztosítása kiemelt feladattá vált minden városvezető számára. Városunkban jelenleg 7 magasan képzett orvos (négy felnőtt, egy gyermek háziorvos valamint két fogorvos) és szakápoló személyzetük látja el ezt a szolgálatot. Orvosaink életkora és az európai szinten is jelen lévő szakorvoshiány azonban előrevetíti azt a negatív folyamatot, melynek megállítása fiatal ösztöndíjasok településünkhöz kötésével, illetve szolgálati lakások építésével biztosítható csak. Egészségügyi ellátási rendszerünket ebben az irányban kell fejlesztenünk. 

A Városi Tornacsarnok műszaki állapota mára tarthatatlanná vált. Az épület energetikai paraméterei, szerkezete, kiszolgáló helyiségei, nézőtere (illetve annak hiánya) nem teszik lehetővé a kielégítő sportélet biztosítását. Új, korszerű sportcsarnok megvalósítását kívánom támogatni. 

Városunk sportéletében jelentős szerepet foglal el a labdarúgás. A szakosztály jelenleg nem rendelkezik a sportolók mozgatásához szükséges járművekkel, illetve a sportpályán található parkolóhelyek is korlátozottak, és a napszállta utáni edzésekhez szükséges világítási rendszer állapota is elavult. B kategóriás jogosítvánnyal vezethető mikrobusz beszerzése, parkolóhelyek bővítése, a világítási rendszer korszerűsítése indokolt. 

A városias környezet fenntartása nem képzelhető el önálló városüzemeltetési szervezet felállítása nélkül. Nálunk jelenleg ezt a tevékenységet egy szakfeladaton nyilvántartott csoport látja el. Önálló szervezeti egység létrehozásával, megfelelő eszköz- és géppark kialakításával, szakemberek alkalmazásával olyan szolgáltató szervezetet kell kialakítanunk, mely képes kisebb infrastrukturális fejlesztések megvalósítására, közterületi bútorok pótlására, zöld felületetek ápolására a közmunkaprogram kivezetése utáni megváltozott körülmények között is. 

A belső szervezeti fejlesztések mellett a társadalmi csoportok, civil szervezetek tevékenysége biztosíthatja településünk fejlődésének egyik motorját a jövőben. A lakosságnál felhalmozott szellemi tőke kiaknázása, bevonása a közéletbe megfelelő vezetői támogatással olyan kitörési ponttá válhat, mely Újszász jövője szempontjából meghatározó lehet. Ezen források elérése érdekében szorosan együtt kívánok működni a civil szervezetek, pártok, egyházi szervezetek képviselőivel, ideológiai és vallási különbségek nélkül minden újszászi lakossal. 

A társadalmi csoportok, közösségek fejlesztése, belső fejlődésük és napi közösségi munkájuk szakemberek általi támogatása közösségi terek, klubhelyiségek (pl. civilek háza létrehozásával) biztosításával, közösségépítő szakemberek bevonásával, anyagi és tárgyi feltételek megteremtésével biztosítható. A lehető legszélesebb társadalmi csoportok megelégedésére szervezett rendezvényekkel, színes és változatos programokkal (pl. gyermektáborok, szervezett kirándulások, kiállítások, zenei és prózai előadások) a lakosság mentális állapota, elégedettsége, településünk iránti elkötelezettsége fejleszthető. 

Településünk népességi adatai szerint a lakosság idősödik, illetve folyamatosan növekszik a leszakadó társadalmi csoportok tagjainak száma. A fiatalok helyben tartásával, leszakadó társadalmi csoportok felzárkóztatásával kell megállítanunk a negatív társadalmi folyamatokat. 

Programom két eddig ismertetett alappilére (az infrastruktúra fejlesztése és a humán-közösségi fejlesztés) mellett harmadik alappillérként településünk gazdaságfejlesztése is elengedhetetlen. 

Újszász a környező településekhez képest is kevésbé iparosodott, a helyben elérhető munkahelyek száma és ezzel összefüggésben városunk iparűzési adó bevétele kifejezetten alacsony. Adóerő- képességünk jelenleg 7355 Ft/fő/év. A helyzetet tovább nehezíti, hogy helyi adó képességünk magas kockázatú, mivel a településen csak 4 db jelentősebb iparűzési adót fizető vállalkozás működik. 

Ezt a kitettséget csak munkahelyeket teremtő beruházók településünkre történő vonzásával tudjuk mérsékelni. A beruházások ösztönzését gátolja azonban, hogy Újszászon nincs ipari park, az önkormányzat nem rendelkezik befektetésre alkalmas nagyobb összefüggő földterülettel, valamint a településünkön keletkezett szennyvizet elszállító szennyvízhálózatot olyan nagymértékben terhelte meg a szomszédos Jászalsószentgyörgy csatlakoztatása, hogy a rendszer jelenleg szabad kapacitással már nem rendelkezik. Újszászon mindezek miatt nem kaphat építési engedélyt komolyabb munkahelyteremtő beruházás. 

Településünk jövőjének kiszámítható fejlődése szempontjából kulcskérdés lehet, hogy tudjuk-e a felsorolt hiányosságokat rövid vagy középtávon orvosolni. Az elkövetkező öt év döntő lehet ebben a kérdésben. Már 200-300 munkahely létrehozásával sokkal kiszámíthatóbbá (stabilabbá) tehetjük városunk gazdálkodását. 

Meggyőződésem, hogy településünk egyik kitörési pontja a turizmus lehet. Ebbe vetett hittel találtam ki és hoztam tető alá még egyszerű tanácsadóként a három települést felölelő Zagyva-Ökopark projektet, és ennek szellemében tervezek új turisztikai attrakciókat létrehozni városunkban. Gazdaságfejlesztési programom egyik fontos elemeként ezért a turisztikai fejlesztések támogatását tervezem. 

Fontos, hogy nem lehet prioritásban különbséget tenni a három pillér között. Azok párhuzamos, tehát egyidejű fejlesztése indokolt. 

Mindezen célok megvalósítása érdekében számítok a képviselő-testület, a helyi civil szervezetek, gazdálkodó szervek, valamint a lakosság együttműködésére! 

Dobozi Róbert
polgármester 

• polgármester

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Bemutatkozás

Publikálva: 2019. július 02. (kedd) 23:06

Találat: 4960

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Újszász törtenete

Publikálva: 2018. április 15. (vasárnap) 12:04

Találat: 3696

Az újszászi idősek otthonában, az egykori Orczy-kastélyban tett látogatásunkkor Nyitrainé Kiss Katalin igazgató asszony hívta fel a figyelmünket a kastély egykori tulajdonosaival ápolt jó kapcsolatukra. Elmondta, hogy dr. Nyáry Gálné, báró Orczy Mária és fia, dr. Nyáry György ügyvéd többször látogatást tett náluk, és anyagilag is támogatták az épület felújítását. Az igazgató asszony révén interjút kértünk az Újszászon született bárónővel, aki szívesen fogadott bennünket.

A budapesti lakás, ahol a bárónővel beszélgettünk, évszázados tárgyaival és a kilencvenedik esztendejében járó házigazda személyes kisugárzásával valami nagy nyugalommal vett körül bennünket.

Pedig abban a néhány órában, amit az Orczy-család múltjának felidézésével töltöttünk, kemény történet hangzott el. A több ezer holdas birtokkal körülvett főúri rezidenciából egy szinte teljes nincstelenségbe, létbizonytalanságba torkolló história alakjai vettek körül bennünket beszélgetésünk során.

– A családunk múltjával kapcsolatban szeretnék néhány adatot pontosítani – mondja a házigazda, amikor helyet foglalunk egymással szemben.

– Az első, olyan adat, ahonnan töretlenül lehet követni az Orczyak történetét, arról szól, hogy I. Orczy Gergely köznemesként hősi halált halt a mohácsi csatában.

– A másik kérdés a nagyapám, II. Andor története, akit, amint ön is leírta, később törvényesített az apja, I. Andor – közli, miközben felhívja a figyelmemet II. Orczy Andor falon függő portréjára.

– Ebben a históriában csupán a 19. századi feudális jogszokásnak volt szerepe, semmi titok nem lappang mögötte. Az újszászi, Zagyva-parti kastélyból, ahol én születtem, és ahol saját tanúsága szerint vendégként gróf Széchenyi István is többször megfordult, a szabadságharc után egy időre eltávozott a család.

Orczy Mária bárónő ma egy budapesti lakásban él, családjának megmaradt emlékei között
Forrás: Szathmáry István

– Orczy István Németországba távozott, Béla, aki diplomata volt, később Bécsben a király személye körüli miniszter lett. Ő ott igyekezett a magyarokra erősen neheztelő Ferenc Józsefet irányunkba hangolni. Dédapám, I. Andor Franciaországba távozott, ahol Boulogne-ban feleségül vette egy hajóskapitány lányát, Tétard Angelikát, akivel szépen éltek, és egy fiuk született, II. Andor, a nagyapám.

– Dédapám a házasságát az akkori jog szerint nem tudta itthon elismertetni, mivel ahhoz apai beleegyezés kellett volna, amit nem kapott meg. Felesége ugyanis tehetős, de polgári családból származott, így nagyapám csak apja halála után tudta házasságát és fiát törvényesíttetni, amit haladéktalanul meg is tett.

– Ez valójában a nevezetes történet magva – mondja Orczy Mária bárónő, majd Zagyva-parti kastélyuk sorsáról is szól néhány szót.

A bárónő szüleivel, az újszászi kastélyparkban
Forrás: Orczy bárónő fotóalbumából

A kiürült kastélyt, mert közben a lányok is férjhez mentek, eladták egy környékbeli birtokosnak, gróf Dessewffy Aurélnak. Pár év múlva, amikor I. Andor hazaköltözött, 1925-ben visszavásárolták, s leszármazottai abban éltek az újabb eladásáig.

– Dédapám tudós egyéniség volt. Párizsban járt a Sorbonne-ra, folyékonyan beszélt görögül, latinul, a komolyzenét szerette, az újszászi templomban gyakran orgonált együtt a kántorral.

– De a gazdálkodáshoz nem vonzódott. Én már Újszászon születtem, szemben a bátyámmal, aki még korábbi lakhelyükön, a szeghalmi kastélyban látta meg a napvilágot, ami anyai nagyapámé volt.

– Nagyanyám nem szeretett Újszászon lakni, így újra eladták az épületet egy Continental nevű angol cégnek, ők birtokolták a háborúig. Újszászon mellette megvolt a másik, 1900-ban, a nagy kastélyépítések során emelt szarvashalmi kastély is, de azt Zsuzsanna nagynéném örökölte, tőle szállt később egy apácarendre.

– Mi, amikor újra visszatértünk Újszászra, már egy majorba, Göbölyjárásra költöztünk, ott éltünk gyakorlatilag a háborúig. Az egykori kastélyunkat végül a tulajdonos angol állampolgársága miatt később nem tudták államosítani, a község megvásárolta tőle – idézi fel a múltat.

Az elmondottak szerint az Orczyaktól nem volt idegen a helyváltoztatás szokása, amire pár év múlva a háború is rákényszerítette őket. Előbb Abonyba költöztek, majd Budapest ostromát már a fővárosban élték át. Az oroszokról terjengő hírek alapján ott nagyobb biztonságban érezte magát a család.

Emlék a szeghalmi évekből
Forrás: Orczy bárónő fotóalbumából

– Anyám a sok költözésbe rokkant bele. Abonyban egy szép, volt Keglevich-kúriában laktunk, úgy volt, hogy megveszi apám. ‘44-ben költöztünk fel Budapestre.

– Anyám nem akart menni, de apám azt mondta: itt vagyok én a 16. évemben, nem alaptalanok a híresztelések az oroszokról… – meséli.
Pesten először egy külföldre távozott rokon lakásába költöztek, majd ők is a pincében élték át a több hónapos ostromot.

– Elsősorban élelmiszert vittek magukkal a fővárosba, mivel élelmiszerjegyük nem volt, s önellátásra kellett berendezkedniük. Ez az élelem később kétszeresen is életmentő lett számukra.

– Mi az utolsó vonattal jöttünk Ceglédről, amikor az oroszok már Szolnokot lőtték. Nem volt élelmiszerjegyünk, ezért nagy zsák liszteket, ládákban cukrot, bödönben zsírt, kolbászt vittünk magunkkal.

– A Krisztina körúton laktunk, én ott mostam, főztem. Karácsonykor mentünk le a pincébe, február közepén lett vége az ostromnak. Anyánk, látva az éhezést, ennek is, annak is adott élelmet, mire vége lett az ostromnak, nekünk sem volt már semmi élelmiszerünk.

– Többek között a szomszéd ház Szalai nevű légóparancsnoka, meg a felesége is kapott tőlünk élelmet, ami később nem várt fordulatot hozott az életünkben.

– A háború után derült ki róla, hogy illegális kommunista volt, s magas pozícióba került. Amikor az ostrom végén nem volt hova mennünk, hálából ő kerített fedelet a fejünk felé.

A történet folytatása egyre messzebb visz bennünket az egykori arisztokrata életformától. Orczy bárónő édesapja a háború után néhány megmaradt ékszerük árából kocsit, lovat vett, és beállt fuvarosnak a romeltakarításhoz, ami szintén életmentőnek bizonyult számukra.

A szeghalmi kastély korabeli felvételen
Forrás: Orczy bárónő fotóalbumából

A fuvarosban senki sem ismerte fel az egykori arisztokratát, így elkerülték a kitelepítést, szemben Orczy Mária későbbi férjével és annak családjával.

A bárónő, akinek édesanyja 1947-ben betegségei és megpróbáltatásai súlya miatt elhunyt, kétévi várakozás után házasságot kötött vőlegényével, a Tarnaleleszre kitelepített gróf Nyáry Gál joghallgatóval.

Férjével, akit a kitelepítés alatt súlyosan bántalmaztak a rendőrök, fokozatosan költözhettek csak vissza a fővárosba. Budapesten közben megszületett gyermekeikkel együtt számtalan lakást végigjárva, lassan rendeződött csak az életük.

Ő nyugdíjazásáig gépírónőként, majd a szakképesítést megszerezve, könyvtárosként dolgozott, ahol nagy hasznát vette német és angol nyelvtudásának. Édesapja 1977-ben hunyt el, nehéz, hosszan tartó betegségben.

– Ekkor mondtam azt, hogy Uram, ez már tényleg sok nekem, és úgy is éreztem – emlékezik vissza akkori lelkiállapotára. Közben felnevelte két fiát, egyikük ügyvéd Budapesten, bátyja mérnök Dél-Afrikában.

Néhány éve elhunyt férje sokáig fizikai munkásként dolgozott, míg lezárhatta jogi tanulmányait. A rendszerváltás után a család kárpótlásként visszakapott némi földet újszászi birtokukból, ma ez jelent valamiféle anyagi könnyebbséget számukra.

Egykori életük gazdag környezetéből csak szerény töredék, néhány kép, tárgy, irat és fénykép veszi körül, a múltra emlékeztetve. A többit széthordta a történelem.

Búcsúzóul megkérdezem őt, hogy egykori világának elvesztése jelent-e lelki terhet számára?

– Lelkileg feldolgoztam, csak az egészségemet viselte meg. Soha nem kérkedtem a származásommal, inkább azt akartam, nehogy megtudják, ki vagyok. Úgy jöttek rá többnyire. Az emberekkel pedig életem során több jó tapasztalatom volt, mint rossz – mondja búcsúzóul.

Írta: Szathmáry István (Ez az email cím védett a spam robotoktól. A megtekintéséhez JavaScript szükséges.)

Forrás: szoljon.hu

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Újszász törtenete

Publikálva: 2009. november 14. (szombat) 19:12

Találat: 26600

Újszász közigazgatási területén még nem folyt ásatás, így városunk régmúltjáról csak a szórványos leletekből szerezhetünk tudomást.

A vasútépítéskor, illetve lakóházak építésekor előkerült leletek azt bizonyítják, hogy itt a római korban (i.sz. 1-5. század) létezett egy szarmata település. Ennek a közép-ázsiai népnek első nyomaira 1899-ben leltek a vasútállomás mellett, ahol több sír került elő. Újszász határában, az Újszász-Nagykáta vasútvonal építésekor 21 db római kori pénzt találtak, de ezek a II. világháború során eltűntek. 1986-ban, pedig alapozási munkák során (i.sz. 3-4. századi) kerámiaedények maradványaira bukkantak a település belterületén. A Nemzeti Múzeumban őriznek egy XI. sz.-ból származó arany feszület-korpuszt, amelynek lelőhelyeként Újszász van feltüntetve.

Az újszászon talált arany korpusz (Nemzeti Múzeum)

Az Újszász név jelentése vita tárgya. Egyes szómagyarázatok szerint szász (német) hospesekre utal, mások eredeztetik a jász népnévből is, de magyarázatként felmerült még a száz számnév is.
Középkori történetünket a fennmaradt írásos bizonyítékok, oklevelek segítségével követhetjük nyomon. Egyik első okleveles említésekor, 1347-ben már kőtemploma van, tehát Külső-Szolnok vármegye jelentősebb falvai közé tartozik. (Létezik egy 1256-ból származó "adásvételi" szerződés, amely a Zagyva menti Zazth település eladásáról készült.)

A XV. sz. elején jászok lakták. Ozorai Pipo temesi főispán fennhatósága alatt Berény székhez tartozó jászkapitányi szállás volt. Az 1424-től név szerint ismert jászkapitányok az Újszászi, később, a XVI. sz. végétől Újszászy nevű köznemesi család ősei. Nemcsak Újszász, hanem a határában lévő Szarvas község is jászkapitányi fennhatóság alatt állt, de ez a település a XV.sz.-ban elpusztult; az óbudai káptalan 1465-ös oklevele már, mint Szarvas-puszát említi. (Nevét jelenleg is őrzi a Szarvas-halom és Szarvas-ér elnevezés.)

1462. február 9.-én Mátyás király levelében megerősítette újszászi birtokukban Gozthany Pált, Mihály papot, Újszászi Györgyöt és Mihályt és a nevezett birtokokat, pedig Külső Szolnok megyéből Pest vármegyébe csatolta át.

A török hódoltság alatt a budai szandzsák pesti náhijébe tartozó adófizető falu volt. Újszászon az első népesség összeírást a törökök végezték 1546-1590 között. Ebben az időben 200-250-en lakták. 1552-1562 között Zagyvarékas lakói is ide menekültek.

A tizenötéves háborúban (1593-1606) elnéptelenedett és pusztaként a nagykőrösiek "bírták", de 1629-30-ban már a timár birtokok között szerepel a török összeírásokban, tehát újra benépesült.
A XVII. sz.-ban folyamatosan lakott, s 1666-ban a török hódoltság területén kialakított parasztvármegye harmadik, kecskeméti hadnagyságához tartozott. A török elleni felszabadító háborúk során ismételten kipusztult.

1727-ben Újszász puszta egyik birtokosa Orczy István, ő építtet 1740-ben Szent István tiszteletére egy torony nélküli kápolnát lassan újra benépesülő birtokán. A birtokosok jobbágyfalu helyett egy erős majorsági uradalom kiépítésére törekedtek. A visszatelepülni akaró szabad jászok (1745-ös redempció) helyett majorsági cselédeket hoztak. Ennek ellenére 1744-től kezdett kiépülni a templom körül a jelenlegi település magja. 1771-ben már község található itt bírói szervezettel és községi pecséttel. Az 1786-os összeírás és népszámlálás már egy 633 lakosú jobbágyfaluról készült, ahol 69 lakóházat és 111 családot regisztráltak, s melynek fő tevékenysége a földművelés és a legeltető állattenyésztés (szarvasmarha, juh).

Az Orczyak majorsága szépen fejlődik, hiszen 1768-ban a földesúrnak már "régi és száraz malmai vannak" itt. Az 1828-as regisztrálás szerint iparosok még nem laknak a községben, csak az uradalomban dolgozik egy kovács, de az 1848-as bevonuló honvédek között már van molnár, csizmadia, kovács és kereskedő is. Az anyakönyveket 1787-től vezetik, ekkor létesítették a helyi lelkészséget, amelyet 1807-ben emeltek plébánia rangra.

Az 1800-as évek első felének Újszászát így írja le Fényes Elek: "Újszász, magyar falu, Pest-Pilis vármegyében, rónaságon, utolsó posta Abony. Határa gazdag termékenységű fekete föld, mely szép tiszta búzát, árpát, kukoriczát, zabot terem; marhatenyésztése jó. Úrbéri föld csak 286 hold, rét 110 hold és legelő 552, a többi majorsági birtok. Lakja 1888 római katolikus, paroch. templommal. Van itt az uraságnak éppen a Zagyva vize mellett egy jeles kastélya, hozzátartozó tágas sétáló és gyümölcsös kerttel együtt. A határ szélén folyik tudniillik az egybeszakadt Zagyva és Tarna vize, melyen az uraságnak tíz kőre épült jövedelmes malma van. Bírja báró Orczy György."

Az említett klasszicista stílusú kastélyt 1830 körül építtette Orczy György. Az épülethez tartozó 65 holdnyi erdőt, az egykori kastély angolkertjét (1991-ben Parkerdő) 1890-ben csatolták Besenyszög határából Újszászhoz.

1848-ban a falu 32 honvédet állított, akikből többen a komáromi várból tértek haza elbocsátó levéllel. A szabadságharc bukása után (1849 novemberében) Vörösmarty Mihály és sógora, Bajza József itt rejtőzött egy ideig Vörösmarty Jánosnál, aki az Orczy birtokon dolgozott gazdatisztként. (A volt gazdatiszti lakás falán ma emléktábla függ.)

A múlt század második felétől a vasúthálózat kiépülésével jelentős vasúti csomóponttá vált. A Hatvan - Újszász - Szolnok vasútvonal Újszász - Szolnok szakaszát 1872-ben adták át a forgalomnak. 1882-ben megépül az Újszász - Rákos fővonal, 1885-ben pedig az Újszász - Jászapáti vasút. Ez utóbbit 1911-ben meghosszabbították Jászapátitól Vámosgyörkig.

Az iskolai oktatásról először 1851-ből van dokumentum, amely szerint ez idő tájt 205 gyerek jár iskolába. 1859-ben kéttantermes iskolát építenek a templom mellett. Ez az ún. "Tornyos" iskola.

Millenniumi (Hosszú) iskola (1900)

1890-ben újabb kéttantermes "Millenniumi" (ma "Hosszú") iskola épült, amelyet 1900-ban bővítenek négy tantermesre. Ebben az időben kezdi meg működését a nagy-göbölyjárási uradalmi iskola is. 1907 táján egy újabb egy tantermes iskolát, az u. Schader iskolát adták át, amelyet később a tanítói lakás átalakításával két tantermesre bővítettek.

A neoromán stílusban épített templom

A jelenleg is álló neoromán stílusú templomot 1885-ben építtette Orczy Béla és Andor.

Az 1890-es évek végén épült az Orczyak másik, eklektikus stílusú kastélya a Szarvas-halmon. A kétemeletes hatalmas épület az egykori Szarvas-ér és Szarvas-halom körüli ligeterdő területén helyezkedik el. Az épület körüli kastélyparkban növényritkaságok és őshonos fák találhatók.

A kastély és a körülötte lévő kastélypark

A XX. század fordulóján erősen megélénkült az addig szórványos ipari és kereskedelmi tevékenység. 1899-ben létesült az Újszászi Hitelszövetkezet. Az Újszászi Hangya Fogyasztási Szövetkezetet 1900-ban alapította Dessewffy Emil földbirtokos. amely 1939-ben már 1 központi és 1 fióküzlettel működött. 1910-ben már 13 kovács, 5 lakatos, 1 fonó- és szövőiparos, 10 szabó, 14 cipész és csizmadia, 4 malomipari dolgozó, 1 pék, 9 hentes és mészáros, 2 kőműves, 5 ács, 15 szállodás és vendéglős, 19 egyéb iparos működött. 1913-ban a községnek már saját körorvosa és gyógyszerésze volt. Ebben az évben alakult az Iparostanonc Iskola is, amely egészen 1936-ig működött.

Bakó Ede tűzoltóparancsnok esküvője 1924

1910-ben 1 birtokos gazdálkodott 100 hold feletti területen, 30 birtokos 10-100 hold közötti földterületet művelt és 134 birtokos rendelkezett 10 holdnál kevesebb területtel. Ekkor Dessewffy Emilnek és Orczy Andornak volt nagybirtoka. 1935-ben a legjelentősebb birtokosok: Orczy Lőrinc, Orczy Zsuzsanna, Continental and Agricultural Investment Ttd. londoni vállalat, Tápiólaposi Legeltető Társulat, Újszász község, Bauer Imre, és az Ökörjárási Legeltetési Társulat.

1913-14-ben jelent meg a Tarsoly című helyi lap, melynek kiadását az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság segítette.

Újszász a XIX. század középéig szinte teljesen katolikus település, ekkor kezdődik meg a reformátusok beköltözése. A vasútépítés idején is sok református vallású vasúti alkalmazott telepedett itt le. 1926-ban Szolnok fiókegyházaként jött létre az első református közösség a településen. Ekkor még az Orczy-kastélyban tartották istentiszteleteiket. Az 1930-as években vásároltak a hitélet gyakorlására alkalmas házat és telket. (1946-tól önálló egyházközség.)

Az első világháború idején a község 950 lakosa vonult hadba, közülük 110-en haltak hősi halált. (Nevüket emléktábla őrzi a templom oldalán) 1919-ben román csapatok szállták meg Újszászt, és hadifogoly-tábort rendeztek be a faluban.

A két világháború közti békeidőben minden szempontból fellendült a község fejlődése.

1924-ben állami egytantermes iskolát adtak át, majd 1929-ben óvodát is létrehoztak. 1930-ban újabb kéttantermes (Nagykerti) iskolában kezdődik meg az oktatás. 1940-ben épült fel az új Göbölyjárási iskola. A Zagyva 1940. évi árvize következtében 1941-ben a régi "tornyos iskola" összedőlt.

Az első újszászi sportegyesület, az UTE (Újszászi Testedzők Egyesülete) 1925-ben alakult meg. Ekkor avatták fel a ma már relikviaként őrzött UTE zászlót, melyet Orczy Zsuzsanna bárónő szalagja díszít. 1941-ben a községi labdarúgó egyesület MOVE (Magyar Országos Véderő Egyesület) Újszászi Társadalmi és Sport Egyesület néven volt nyilvántartva. A labdarúgás mellett ekkor már lövész egyesület is működött.

1929-ben a településen 2 könyvtár volt, az egyik a római katolikus elemi iskolában, a másik a községházán. A könyvállomány 400 kötetből állt.

A kereskedelem és az ipar is fellendül: van a községnek bőr-, fa-, gabona-, rövidáru-, toll-, mész- és cementkereskedője, több nagykereskedője, hentes és mészáros, kocsmáros és vendéglős, valamint dohánytőzsér. Mesteremberei: asztalos, ács, bádogos, bognár, borbély, cipész, kőműves, férfi- és női szabó, fényképész, géplakatos, kovács, órás és pék. Ekkor 3 országos és 1 hetivásárt tartottak. 1933-ban Tejszövetkezet alakult. Legnagyobb ipari üzeme a gőzmalom. 1910-ben még Dessewffy Emil, húsz év múlva már a Csányi Gazdák Rt. Tulajdonában van. A községet 1935-ben kapcsolták be a villamos hálózatba.

A II. világháború idején 1944 novemberében a Zagyvarékas térségében kezdett német páncélos ellentámadás következtében súlyos harcok alakultak ki. A szovjet csapatok november 11.-én "vették birtokba" Újszászt. A harcok során számos lakóház és középület rongálódott meg. Többek közt megsérült a katolikus templom épülete is. A németek négy közúti és vasúti hidat felrobbantottak, csak egy maradt épségben.

1945-49 között a földreform során 524 igénylő között 4167 kataszteri hold földet osztottak fel. Az 1946-os területrendezések során Újszászt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből Jász-Nagykun-Szolnok megye Szolnoki járásához csatolták. A községi tanács 1950-ben alakult meg. 1962-ben költözött az Újszászi Községi Tanács az elkészült új épület emeleti részébe. Az Újszászi Földműves Szövetkezet 1946. szeptember 15.-én alakult 110 taggal. Kereskedelemmel és termeltetéssel is foglalkozott, így a magánkereskedők fokozatosan kiszorultak a piacról. 1947 után megkezdődött a bolti és vendéglátó-ipari tevékenység kiépülése is. Az első boltjukat 1646-ban nyitották, 1950-ben, pedig megnyílt az első melegkonyhás vendéglátó-ipari egység, majd 1960-ban a cukrászda.

Az első termelőszövetkezet 1949. október 10.-én alakult "Szabadság" néven, 1951-ben egy újabb "Bem" néven. 1952-ben alakult a Kossuth TSZCS, amely 1956-ban felbomlott, míg a másik kettő meggyengült és Szabadság TSZ néven egyesült 1959-ben, összterülete ekkor 5812 hold, tagjainak száma 912. A termelőszövetkezet meghatározó tevékenységi területe a növénytermesztés. Főleg kukoricát, napraforgót, cukorrépát, repcét termeltek. Az állattenyésztésben a szarvasmarha-tenyésztés dominált. A termelőszövetkezet a melléktevékenység keretében maga állította elő az állattenyésztés számára a keveréktakarmányt. Ezen kívül építőipari, szállítási és kereskedelmi tevékenységet is folytatott. 1992-ben a termelőszövetkezet átalakult. Új neve "Szabadság" Mezőgazdasági Szövetkezet lett. Új 5 tagú igazgatóságot és 3 tagú felügyelő bizottságot választottak. A szövetkezet 2200 hektár területen gazdálkodik. A kárpótlások során a termelőszövetkezet összesen 1426,86 hektár földterületet jelölt ki földárverésekre, melyek aranykorona átlaga 23,66 AK volt. 1992-től a településen megindultak a földárverések. Megalakult a Földrendező Bizottság és a helyi Érdekegyeztető Fórum. 1993-ban, pedig létrejött a Földkiadó Bizottság 17 taggal, a 679 részarány tulajdonos földkiadási eljárásainak lebonyolítására. 1992-től kárpótlási jeggyel 300-an jutottak termőföldhöz. 1994-ben 75 magángazda művelte földjét. Napjainkban két kiemelkedő nagyságú magángazdaság található a városban.

Az Újszászi Vegyes Kisipari Termelőszövetkezet 1951. augusztus 20.-án alakult 10 fővel. Kezdeti tevékenységi köre: cipész, asztalos, fodrász, szabó. Főleg lakossági szolgáltatásokat végeztek. 1959 márciusában alakult az építőrészleg. 1960-ban költözött a Hunyady úton lévő épületbe. A Bajcsy-Zsilinszky úton szolgáltatóházat épített, itt kapott helyet a fodrászat és a varroda. 1965-ben műszerész részleg alakult. 1967-ben vasipari részleget, 1972-től tekercselő üzemet alakítottak ki. A KTSZ elnevezése 1992-ben "Újszászi Vegyesipari Szövetkezet". 1991-től kereskedelmi tevékenységet is folytat.

Az Újszászi Takarékszövetkezet 1960. október 25.-én alakult meg. Napjainkban "Újszász és Vidéke Takarékszövetkezet" az elnevezése. 1996-ban adták át Újszászon a takarékszövetkezet új irodaházát.

A vasút mellett lévő 600 vagonos Tárházat 1962-ben építtette a Szolnok megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, 6 millió forint beruházással. 1993-től működik az Alföldi Gabonaipari Rt. Keverőüzeme. Tevékenységi köre a keveréktakarmány gyártás- és forgalmazás, felvásárlás és raktározás Korszerű iparvágánnyal és nagy átvevő kapacitással működik.

Az orvosi ellátás is fellendült. 1948-ban új orvosi lakást építettek, majd 1954-ben átalakítással Tüdőszanatóriumot hoztak létre a Szarvas-halmi kastélyban. (A kastélyban 1935-től a soproni apáca rendház által fenntartott Újszászi Isteni Megváltó Lányai Üdülőház kapott helyet.) 1958-ban hozták létre a Szociális Otthont 100 férőhellyel, a Zagyva parti műemlék kastélyban. 1960-ban két körzeti orvos, két védőnő, két házi betegápoló volt Újszászon.

1945-ben fokozatos összevonás után három iskola van a községben: a Községi (8 tanító, 733 gyerek), a Nagykert-majori (2 tanító 132 gyerek), Göbölyjárási (64 tanuló). 1948-ban egy három-, 1959-ben egy négytantermes iskolaépület létesült, ugyanakkor további tantermeket is kialakítottak. 1953-ben megszűnt a Göbölyjárási iskola. 1955-ben létrehoztak egy 30 férőhelyes óvodát és átadták a bölcsödét is. Összesen három óvodai egység működött, ezek 1982-től közös intézményként Összevont Óvodai Intézmény néven működnek. Az alapfokú iskolai ellátást a település két különböző területén létesített általános iskolai tantermek biztosítják. Az általános iskola 1990 decemberében vette fel Vörösmarty Mihály nevét.

1963-ban alapították Újszászon a gimnáziumot. 10 éven át az általános iskola épületében, közös igazgatás alatt működött a két intézmény. Az 1972/73-as tanévben vált önálló intézménnyé a gimnázium. Különvált az általános iskolától, új épületbe költözött, neve Gimnázium és Közlekedési Szakközépiskola lett. 1988/1989-ben adták át az iskola mellett épült 150 férőhelyes kollégiumot. 1993-ban emléktáblát helyeztek el az iskolában az alapító: Rózsa Imre tiszteletére. Az intézmény korszerű számítástechnikai eszközeit kihasználva, a megyében elsőként kapcsolódott be az Internet hálózatba.

A közösségi élet a XX. század elejétől igen élénk a községben: több kör és egylet működött. Pl.: Újszászi Római Katolikus Ifjúsági Egylet, Újszászi Levente Egyesület, Temetkezési Egylet, Társaskör, Újszászi Iparoskör, Gazdakör, MÁV alkalmazottak Olvasóköre, Újszászi Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Ezek bálokat, színielőadásokat, kulturális rendezvényeket szerveztek. Az öntevékeny csoportok működése a 70-es évek végén, a 80-as évek elején kapott új lendületet. Ezek a civil szerveződések a Művelődési Házban tevékenykedtek, amely 1962-ben költözött a Községi Tanács új épületébe. Sokféle szakkör, klub kapott itt helyet. 1972. szeptember 28.-án alakult meg a Hunyadi Mátyás nevét viselő amatőrfilmes klub, melynek tagjai több díjat is nyertek munkáikkal. 1975-ből ismerjük a "Kéve" ifjúsági klubot, de volt rádiószakkör (MHSZ rádióklub), fotószakkör, aranyérmes irodalmi színpad, népi tánc-, báb-, képzőművészeti csoport és Páva-kör is. 1947-ben szerveződött az első galambász egyesület Újszászi R. 7 Postagalamb Egyesület néven. Az 1957-ben alakult Vadásztársaság 10636 hektár területen folytat vadgazdálkodást. 1972-ben kezdte meg működését az Újszászi Szabadság Horgász Egyesület. Az Újszászi Kertbarátok Köre 1977. március 1.-én alakult, 48 taggal. A Rozmaring Népdalkör 1974-ben, a Népi Díszítőművészeti Szakkör 1979-ben szerveződött. 1992-ben 15 fővel alakult meg a Gazdakör. 1993-ban 35 taggal alapították meg a természetvédő klubot. A klub a szűkebb táj természet és környezetvédelmével foglalkozik.

1950-ben kisebb megszakításokkal letéti könyvtár működött a községben. A Községi Könyvtárt 1954. április 4.-én nyitották meg. A könyvtár 1962-ben költözött a községi tanáccsal és a művelődési otthonnal közös új épületbe. 1978. júniusában egy 100 négyzetméter alapterületű épületben önálló gyermekkönyvtár nyílt meg Újszászon. 1980-ban már bontják az életveszélyessé vált épületet. 1984. március 15-én avatták fel a Községi Könyvtár és a Gyermekkönyvtár új, közös épületét 150 négyzetméter alapterületen.

1945 után a községben újabb sportegyesület szerveződött, megalakult az Újszászi Vasutas SE, majd a MOVE megszűnése után ez az új egyesület tömörítette az újszászi sportolókat LOKOMOTÍV, illetve TÖREKVÉS néven. 1955-ben már a labdarúgó szakosztály mellett volt röplabda-, asztalitenisz-, és sakk szakosztály is. Újszász sportolói a kezdetektől ott voltak az akkor még alig ismert triatlon, illetve duatlon sport mezőnyében, "Challenge Day" mozgalomban, az Olimpiai Ötpróbában. Az Ötpróbás Klub (1985 januárjában alakult). Nagy hagyománya van a tömeg- és a szabadidős sportnak. Ennek egyik kiemelkedő eseménye az újszászi parkerdőben (1984-től) évente megrendezett erdei futónap. Pár éve egy különleges kínai sportág, a lábtoll-labda honosodott meg a városban. A helyi sportegyesület neve 1993-ban hivatalosan Újszászi SE. A lakosság összefogásának eredményeként elkészült Tornacsarnokot 1992. október 23.-án avatták fel.

1970-ben a település nagyközségi rangot kapott.

A gázhálózat kiépítése 1987-ben, a telefonhálózat korszerűsítése 1989-ben kezdődött.

A rendszerváltás után a következő pártok alakultak meg: FKGP, MDF, MSZP, KDNP. Az 1990-es helyhatósági választások után 13 tagú, többségében független jelöltből állt a képviselő-testület. Az önkormányzatnál a következő bizottságok kezdték meg működésüket: Pénzügyi Bizottság; Oktatási, Sport és Kulturális Bizottság; Szociális és Egészségügyi Bizottság; Tájékoztatási Bizottság; Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság.

1991-ben indult az Újszászi Híradó, a helyi önkormányzat havi lapja. Az újság 1990. december 6.-án jelent meg először.

Újszász 1992-ben csatlakozott a Szolnok környéki területfejlesztési és kistérségi együttműködési társuláshoz.

A Magyar Köztársaság elnöke 1997. július 1.-én városi címet adományozott Újszásznak.

• várostörténet

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Várostörténeti múzeum

Publikálva: 2023. szeptember 25. (hétfő) 16:55

Találat: 74

Régi újságokat és visszaemlékezéseket lapozgatva gyakran rácsodálkozik a krónikás: hogyan éltek az újszászi emberek – esetünkben a nők és az asszonyok – 70, avagy 100 évvel ezelőtt. Az események megértéséhez elengedhetetlen az adott kor társadalmának, falusi életének ismerete. Már csak kevesen emlékeznek a háborút követő évtizedben előírt beadási kötelezettségekre, munkaversenyekre. Meglepő az önkéntes, talán önzetlen lelkesedés is, ami megjelenik a tudósításokban. Kis cikkünkben nem vállalhatunk többet, mint korabeli sajtóhírekből válogatva felidézni néhány újszászi eseményt. A hírközlők többnyire a helyi MNDSZ tagjai voltak.

A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) 1945 és 1956 között működő, a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére létrejött szervezet. Két tucatnyi lelkes asszony Újszászon hozta létre a helyi sejtet. Részt vállaltak a politikai és gazdasági célok megvalósításában, bár róluk alig található adat a történeti irodalomban. Az MNDSZ 1956-ban megszűnt, majd 1957-ben Magyar Nők Országos Tanácsa néven alakult újjá és működött 1989-ig. De miről mesélnek a korabeli újságok?

„Országszerte egyre több MNDSZ asszony kapcsolódik be az aratási-cséplési munkákba. Újszászon asszonyok is részt vesznek a tűzőrségben. Hivatásos tűzoltó oktatja ki az asszonyokat feladataikra.” 1950. június 17.

„Az ellenséget nem ismerik fel eléggé a jászsági kultúrmunkások. Pedig a klerikális reakció, összefogva a kulákokkal és jobboldali szociáldemokratákkal, sokhelyütt elérte azt, hogy a tömegszervezetek nemhogy kultúrmunkát nem végeznek, hanem egyszerűen nem is működnek. Így van ez sokfelé a népművelési bizottságokkal is. Néhány kilométerre Szolnoktól, a megyeszékhelytől, Újszászon sem a népművelési bizottság, sem a tömegszervezetek nem működnek megfelelően. Az MNDSZ „kultúrmunkában“ úgynevezett „Szív küldi...“ esteket szokott rendezni, amikor is mindenki azt a nótát rendelheti meg, ami csak tetszik, három forintért. A reakció természetesen jól kihasználja ezt az ízlésrontó, politikailag káros, sőt nem egyszer nyíltan ellenséges „kultúr“-agitációra.” 1950. szeptember 1.

„Az újszászi MNDSZ asszonyok eredményes harcot vívnak a tavaszi munkák sikeréért. Szívünk mélyéig megrendített bennünket is drága Sztálin elvtársunk halálának híre. Mi újszászi MNDSZ-asszonyok minden erőnkkel azon leszünk, hogy magasra emeljük azt a zászlót, melyet tanítónk, édesapánk, szeretett Sztálin elvtársunk adott kezünkbe. Ezt most a tavaszi munkák kezdetén is bebizonyítottuk. Az MNDSZ asszonyok közül 22 nőnevelő vette ki részét az agitációs munkából. Egy héten keresztül minden nap 5-6 asszonytárs járt kinn a területen. Az állandó felvilágosító munka eredményeként sikerült végrehajtani Rákosi elvtárs születésnapjára tett vállalásunkat. A kalászosok vetését március 9-re befejeztük. Ebből az alkalomból dísztáviratot küldünk Rákosi elvtársnak. További munkánk során nagy gondot fordítunk a talaj előkészítésére, hogy a magvak jól megművelt földbe kerüljenek. A tavaszi munkák idején folyó munkákból legeredményesebben Czétényi Mária, Varga Ilona, Nagy Sándorné és Vidra Lajosné vették ki részüket. A begyűjtés jobbá tétele érdekében a nőnevelőnk végez felvilágosító munkát. Özv. Réti Imréné, Bene Sándorné és Volter Kálmánné érték el eddig a legszebb eredményeket. Oktatás terén Komlósi Albertné tanítónő dolgozik példamutatóan. Öt olvasókört indított, meg, s látogatottá is tette. Ezek hangulatát élénkíti úttörő szavalattal, énekkel. Egy-egy olvasókörön 10-11 asszonytárs vesz részt. A legutóbbi vezetőségi értekezleten megbeszéltük, hogy ezentúl vasárnap tartjuk az olvasóköröket a tavaszi munkák miatt. Kulturális téren is eredményesen dolgozik szervezetünk. Tanácsüléseken, s különböző ünnepélyeken szerepelünk. Jó munkát végez Majoros Antalné, aki 11 asszonytársával foglalkozik. Gazdaasszony-kör is működik községünkben: Keltess több baromfit, így a beadást jobban tudod teljesíteni a jelszóval. Ezen 15 MNDSZ-tag vesz részt. A gépállomással is állandóan kapcsolatban vagyunk. Traktoros toborzási hetet indítottunk, 10 leányt sikerült beszervezni. Ezekből fele már elment, a többi ezután megy iskolába Balassagyarmatra. A szervezést tovább folytatjuk. Munkánk eredményeit annak köszönhetjük, hogy minden soron lévő feladatot megbeszélünk a pártszervezet titkárával és a helyi tanács vezetőségével. Munkánkat még tovább fogjuk fokozni, mert ezt a béke érdekében folytatott harc így követeli tőlünk. Bene Mihályné MNDSZ-titkár, Újszász.” 1953. március 15.

Varga Gizella és Varga Erzsébet az újszászi Csemetekert fiataljai példamutatóan dolgoznak...
(Fotó: Szolnok Megyei Néplap, 1954. július 7.)

„Bátor Mihályné újszászi MNDSZ tag tejbeadási kötelezettségét 400%-ra teljesítette a békehéten, a Béke Világtanács ülésének tiszteletére. Özv. Joó Jánosné baromfifelvásárló felhívására Czétényi Marika, Baky Lászlóné, Mazúr Gyuláné, Kocsor Józsefné és özv. Joó Jánosné vállalták, hogy meglátogatják a beadásban elmaradottakat. A Béke Világtanács ülésének tiszteletére Bátor Mihályné, Kocsor Józsefné és Bene Mihályné 1-1 tyúkalja csirke keltetését is vállalták az évi szükségleten felül. Bene Mihályné a vas és rongy gyűjtésben is élenjár, eddig 1 zsák rongyot, 10 kg rezet és 3 mázsa vasat adott le, de nem marad el mögötte Kocsor Józsefné sem, aki 1 kocsi vasat szállított a begyűjtőhelyre” – írta Bene Mihályné, MNDSZ titkár, Ujszászról. 1953. június 17.

„Az újszászi MNDSZ vezetőségi üléséről. Az újszászi MNDSZ szervezete a napokban tartott kibővített vezetőségi és aktíva ülést. Ezen 20 asszony jelent meg. Az értekezletnek két napirendi pontja volt. Először Bene Mihályné községi MNDSZ titkár számolt be a nők országos konferenciáján megtartott értekezletről. Utána a boltbizottságok és a szociális bizottságok tájékoztattak munkájukról. A beszámoló előtt Kapusi Mihályné köszöntötte Bene Mihálynét, kormány kitüntetéses MNDSZ-titkárt.

Bene Mihályné ismertette a konferencia a béke megvédésével kapcsolatban tett felhívását a magyar nőkhöz. „A mi harcunk összefüggésben áll a haladó emberiség harcával” mondotta, majd felkérte az asszonyokat, hogy fokozottabban vegyék ki részüket a munkából, mint eddig. Beszédében az egész község asszonyaihoz szólt, értelmiségiekhez, egyénileg dolgozó parasztasszonyokhoz, családanyákhoz, hogy jó munkájukkal népünk előhaladását segítsék.

Ezután Réz Gáborné, mint boltbizottsági ellenőr elmondotta, hogy több helyen végzett ellenőrzést és az a tapasztalata, hogy Simon Jánosné, a földműves szövetkezet boltjának vezetője hanyag munkát végez. A petróleumot nyitott edényben tartja a kenyér és más élelmiszerek mellett. A vásárlókkal nem megfelelő módon foglalkozik, durva, goromba.

Bátor Mihályné felvetette, hogy a bölcsődét mielőbb meg kell szervezni, hogy az asszonyok minél nagyobb számban tudjanak a tavaszi munkába bekapcsolódni. A gyűlés úgy határozott, hogy március 1-től elsősegély nyújtási tanfolyamot szerveznek. Az asszonyok a pártkongresszus tiszteletére felajánlásokat tettek. Elsőnek Bene Mihályné fogadta meg, hogy első negyedévi baromfi- és tejbeadását határidő előtt teljesíti. Mazur Gyuláné, Kapusi Gyuláné, Kovács Béláné és még többen ugyancsak vállalták, hogy tej- és soványbaromfi beadásukat határidő előtt teljesítik. Tarcsa István V. B. elnökh.” 1954. február 26.

„Az újszászi MNDSZ munkájáról. Az újszászi MNDSZ asszonyok körében megindult a kulturmunka. A termelés megjavításáért is harcolunk. Megtárgyaltuk a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatot és megfogadtuk: mindent elkövetünk sikeres végrehajtásáért. Termelési felelősünk, Joó Jánosné „Korai vetés, bő aratás” címmel mozgalmat indított. Az olvasókörökön erről fogunk beszélni és felkeressük a dolgozókat külön is, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz. Megmagyarázzuk, ez több kenyeret jelent a dolgozóknak falun és városban egyaránt. Bakos Ferencné olvasókörén rendszeresen részt vesz 8-10 asszony és 6 férfi is. Lehetőség van itt arra, hogy elmondják a problémákat, s mi a tanácson keresztül segítünk ezen.

Bátori Mihályné elmondotta, hogy az asszonyok sürgetik a bölcsődét, mert itt vannak a tavaszi munkák, s ha nincsen bölcsőde nekik, vagy a nagyobb gyerekeknek kell otthon maradni. Az előbbi a munka, az utóbbi a tanulás rovására menne. Vigh Gáborné arról beszélt, hogy a földművesszövetkezetben kevés az áru. Hozassanak minél hamarább vasgereblyét, kapát, vasvillát, drótkerítést. Kultúrvonalon is vannak eredményeink. Húsz asszony kapcsolódott be a kultúrmunkába. Polónyi Margit pedagógus és Básti Józsefné a vezetőjük. Beneveztünk a járási kultúrversenyre is. Újszászon már volt bemutató - népi tánc és népi játék - ami jól sikerült. Iskolabizottságunk is tizenöt asszonytárssal bővült. Segítik a Szülői Munkaközösséget a „Szépítjük az iskolákat “mozgalomban. Bene Mihályné MNDSZ titkár. Újszász.” 1954. április 6.

„Varga Gizella és Varga Erzsébet az újszászi Csemetekert fiataljai példamutatóan dolgoznak, hogy minél inkább elősegítsék a megye fásítását. Emellett a kultúrmunkából is kiveszik részüket.” Szolnok Megyei Néplap, 1954. július 7.

„Még inkább védeni fogom az anyák életét. Bátor Mihályné újszászi lakos, okleveles szülésznő vagyok, Megértem hatvankét évet, ebből harmincat mint bábaasszony dolgoztam végig, De életemnek az idei volt az egyik legszebb, legboldogabb éve. Bár én a múltban is lelkiismeretes jó munkát végeztem, de az idén csak ebben a rendszerben érhettem meg, hogy kedvezményes utazásban és üdülésben részesítettek jó munkám jutalmaként. Azt a sok szépet és jót, amit ott tapasztaltam és élveztem, soha el nem feledem. Jó volt az ennivaló, rendes a szobám, hófehér, tiszta ággyal, És a kiszolgáló kislányok kedvesek, illemtudóak, jólelkűek voltak. Eddig is igyekeztem jól dolgozni, de most még inkább védeni fogom az anyák és magzatok életét, mert még inkább megértettem, hogy nálunk a legnagyobb érték az ember. Bátor Mihályné, Újszász, Erkel Ferenc-u. 10.” 1954 augusztus 23.

„A szolnoki járás termelőszövetkezeteiben a nők is részt kérnek a közös munkából... …Szorgalmas és kiváló munkaerő hírében áll Gonda Pálné, az újszászi Szabadság tsz tagja, aki nemrég jó munkájának jutalmául az ország üdülőjében, Lillafüreden pihent.” 1955. március 23.

Játékkészítő gazdakört szerveztek az asszonyok. Az újszászi MNDSZ karácsony előtt játékkészítő gazdakört szervezett. A gazdakör dr. Mazur Gyuláné asszonytárs vezetésével kezdte meg működését. Sok szép portéka került ki az asszonyok keze alól, s így a sokgyermekes édesanyák olcsón kaphattak szép ajándékokat. A SZMK-val és a pedagógus szakszervezettel közösen ünnepi vásárt rendeztünk, ahol el is keltek a tárgyak. A vásár napján egész napos műsor volt a gyermekek és felnőttek részére. Délután a gyermekeket bábszínházzal szórakoztattuk, este pedig táncmulatság volt. Az olcsón eladott játékokból befolyt összegből az iskolákat és az óvodákat ajándékoztuk meg édességgel. Ezenkívül az MNDSZ szervezet tagjai meglátogatták községünk idősebb asszonyait és kis csomagokkal kedveskedtek nekik. Meghatottan fogadták őket, s örültek a nénik, hogy az MNDSZ nem feledkezett meg róluk karácsony ünnepén. Az új esztendőben egy szabás-varrás gazdaasszonykört indítunk a háziasszonyok részére. Ezenkívül még sok szép tervünk van. De megvalósításukhoz békére van szükségünk. ígérjük, hogy ebben az évben is mindent megteszünk a béke védelmének érdekében, gyermekeink boldogságáért, azért, hogy az egész világon mindenütt olyan boldogan éljenek a gyermekek, mint a mi hazánkban. Bene Mihályné MNDSZ elnök, Újszász. 1955. január 4.

„Az újszászi MNDSZ-asszonyok április 4. tiszteletére három felvonásos színdarabot adtak elő a tüdőszanatórium betegeinek. Több mint háromszáz beteg nézte meg a színvonalas műsort. A községi pártbizottság a felszabadulás napján ünnepi ebédet rendez. Ennek a munkálatait is az MNDSZ asszonyai vállalták.” 1955. április 2. (Nem tudtuk meg az előadás címét, sem szereplőit.)

Elmúlt egy esztendő. Az újszászi MNDSZ 1956-ban oszlott fel. A munkaversenyek és mozgalmak pedig folytak tovább még harminc éven át, más köntösben, a régi és az új szereplőkkel.

Jánoska Antal