Várostörténeti múzeum

Két-három hónapja felröppent a hír, bezár az Eszes féle dohánybolt és lottózó. A hír igaznak bizonyult. Kinn a tábla: „Az üzlet bezárt! Köszönöm az eddigi vásárlásaikat.”

A készlet kisöprés, a végkiárusítás utáni üres polcok között beszélgetünk. Régóta ismerjük egymást. Eszes János szerint először 1978-ban egy Parkerdei futóversenyen találkoztunk, ahonnan a híres rádióriporter, Novotny Zoltán közvetítette az eseményeket. Ő akkor került Újszászra. Én már két éve itt voltam, és a futóverseny szervezők között tevékenykedtem.

– Miért zárt be a bolt?
– 79 éves vagyok. Fizikailag még alkalmasnak érzem magam a bolt vezetésére, de olyan szembetegségem van, amely sem műtéttel, sem szemüveggel nem gyógyítható. Nem látom a számítógépet, nem látom a számlákat, nem látom a vevőket. Ugyan a hangjuk alapján sokukat felismerem, de így nem lehet boltot vezetni. Vége, befejeztem. A bolt kiürítése, a készletek végkiárusítása megtörtént. Már csak a papírok elrendezése van hátra. A dohányboltot nem lehet másnak átadni. Miniszteri hozzájárulással látásromlásomra tekintettel bonthatom fel a koncessziós szerződést, szüntethetem meg a dohányboltot. A lottózónak talán lesz folytatása, de a dohányboltnak a szigorú állami szabályozás miatt vége.
64 évet töltöttem a kereskedelemben. Ebből 45 évet Újszászon kereskedtem.

Eszes János 64 évet dolgozott a kereskedelemben
(Fotó: Fehér János)

– Mi a szép a kereskedelemben, miért jó a kereskedelemben dolgozni?
– Az emberi kapcsolatok miatt jó kereskedőnek lenni. Mindenkivel, a munkatársaimmal és a vevőimmel is mindig megtaláltam a kapcsolatot. Én mindenkivel – az egyszerű emberektől kezdve a doktorokig – szót értettem. Kezet fogtunk, paroláztunk, hátba vágtuk egymást, tiszteltük és segítettük egymást.
Többször előfordult, hogy jött a vevő és azt mondta: Magánál vettem az első villanybojleremet, a másik arra emlékezett, hogy villanykályhát szereztem neki.
A visszavonulásommal ezek a mindennapi találkozások, beszélgetések, az emberi kapcsolatok fognak hiányozni.
Itt, ezzel a gondolattal be is lehetne fejezni a beszélgetést, de a 64 év az 64 év. Eszes János szívesen beszél mozgalmas és eseménydús életéről. Mindenről van története, amelyeket érdemes közzétenni.
1944. szeptember 17-én születtem Jánoshidán. (Már itt voltak az oroszok - fűzi hozzá.) Eleinte tanyán laktunk, később beköltöztünk a faluba. Büszke vagyok rá, hogy minden paraszti munkát el tudok végezni.
Az iskolát a tanyasi iskolában kezdtem, majd Jánoshidán folytattam. 1958-ban 71 napot hiányoztam. Részt vettem a mezőgazdasági munkákban, a betakarításban segítettem, ökröt hajtottam. A sok hiányzás ellenére jó tanuló voltam.
1959-1962-ben Jánoshidán a vegyesboltban voltam tanuló. Negyedévente Szolnokra jártam konzultációra. Egy félévet Tokajban, a SZÖVOSZ iskolában is tanultam. Vegyes bolti eladó a végzettségem.
1963-ban a nagy árvíz idején részt vettem a mentésben. Rocsóval mentettük, amit lehetett. Többször azt hitték, hogy odavesztem a nagy vízben, de mindig hazaértem. A vízzel borított határban is jól tájékozódtam.
Utána egy félévet az építőiparban dolgoztam. Ezért az építőiparhoz is értek.
A kereskedői pályát 19 évesen Szolnokon az Élelmiszer Kiskernél üzletvezetőként kezdtem. 1968-ig dolgoztam Szolnokon. 1968-ban feleségül vettem Takács Ilonát. A kereskedést a Nógrád megyei Magyarnándorban folytattam üzletvezetőként. 1971-től 1978-ig Jászboldogházán voltam boltvezető. 1978-ban, 45 évvel ezelőtt Újszászra hívtak az Újszászi ÁFÉSZ áruház vezetőjének. A feleségem is az ÁFÉSZ-nél dolgozott kereskedelmi vezetőként. Ő nyitotta meg Varga János ÁFÉSZ elnökkel a Szász éttermet. Később Szolnokon a városnál dolgozott kereskedelmi munkakörben. Szakmai könyvet is írt a kereskedőknek.
Az áruházban, amely nemcsak élelmiszert, hanem ruhát, cipőt, műszaki cikkeket is árult, 18-20 fős kollektíva dolgozott. Nagyon szívesen gondolok rájuk. Jó csapat voltunk. Tudni kell, hogy a hetvenes-nyolcvanas években hiánygazdálkodás, központi elosztás volt, de én mindent be tudtam szerezni. A Trabantom volt a beszerző kocsi. Az áruházban a nagy ünnepekre mindig volt sör, egy kilós csomagokban volt banán, volt villanybojler.
Sok mindent kitaláltunk a forgalom növelésére. Én árultam először Újszászon pálcikás jégkémet, amit Budatétényből szerzetem be. Csomagolt húst és hanglemezt is árultunk, grill csirkét sütöttünk, divatbemutatót, bútorkiállítást rendeztünk. Vevőink között ajándéksorsolásokat szerveztünk. Emlékszem egyszer Diószegi Sándorné gimnáziumigazgató egy fél disznót nyert a sorsoláson.
Részt vettem az áruház melletti gumijavító, centírozó létrehozásában. Tizenhárom településen gyűjtöttük a használt gumiabroncsokat, amit futózás után értékesítettünk, és Bányai Károly felszerelt az autókra.
Az árubeszerzések során az országot járva azt tapasztaltam, hogy malac orrkarikából országos a hiány. Másodállásban elkezdtem a malackarika gyártást. Ismerőseimmel egy kis gépet konstruáltunk, amelynek óránkét 6300 db volt a teljesítménye. 1982-1985-ben Röfi 1, Röfi 2 és Röfi 3méretben szinte az egész országot elláttam malackarikával.
1990-1992-ig vállalkozóként béreltem az áruházat, az áruház árukészletét. 1992-től 1995-ig a Fecske mellett vas, műszaki és vegyes iparcikkboltot üzemeltettem. Közben volt két kis élelmiszerboltom is. Egyik a régi gyógyszertárban, a másik a Deák Ferenc úton.
1995-ben vettem meg a valamikori Szolgáltató ház nagyobbik részét, Itt először vegyes iparcikkboltot üzemeltettem, amit 1999-től lottózóval bővítettem. Az iparcikkbolt 2013-ig működött. Ekkor váltottam át a dohányboltra és működtettem a lottózóval. Ezt szüntettem meg most.

– Beszéljük egy kicsit a politikáról is.
1988-ban Jászboldogházán megalakítottam a Magyar Demokrata Fórumot (MDF). Én voltam az elnök. 1989. május 1-jén – még a rendszerváltás előtt – ünnepséget tartottunk. Eleinte kevesen voltunk. Később bátrabbak lettek az emberek. Az országos MDF gyűlésekre is eljártam. Jó kapcsolataim voltak az MDF vezetőivel. Für Lajos járt Jászboldogházán. Az első választáson én voltam a MDF jászsági kampányfőnöke. Indultam az országgyűlési képviselő választáson. 22 szavazattal lemaradva második lettem dr. Mizsei Béla (FKGP) mögött. Nem kértem újra számolást. Voltam önkormányzati képviselő Jászboldogházán és Újszászon is.
Figyelem a politikát. Tájékozott vagyok most is benne.
Egy érdekes esetet még elmesélek. Mind a ketten benne vagyunk, a politika és a kereskedelem is összefonódik benne.
1990-ben nemcsak Budapesten volt taxis blokád, hanem vidéken is. Az utak le voltak zárva, a taxisok minden stratégia pontot elfoglaltak. Akadozott a szállítás, áruhiány volt. Nem volt kenyér Újszászon. A taxisok csak CB rádión voltak elérhetőek. Újszászon csak Makai Jánosnak volt CB rádiója. Azon a rádión megbeszéltem a taxisokkal, hogy kenyérszállítás felirattal átengedik a szállítójárműveket a blokádon. Faragó Péter hordta a kenyeret Abonyból és Ceglédről. és 1990. október 26-án éjszakába nyúlóan az akkor megválasztott képviselők: dr. Baky Endre, Bogárné Simon Klára, Fehér János és Rózsa György segítettek a kenyér kiosztásában. Máig őrzöm Nagyné dr. Szelmák Erika polgármester köszönő levelét a kenyérellátás megszervezéséért.

– Hogyan tovább?
– Itt maradunk Újszászon. A bolthelyiséget a későbbiekben valami csendes tevékenységre szívesen kiadjuk.

Fehér János