Mielőtt a Majorovits családról, elsősorban Majorovits Magdolnáról, Újszász Postahivatal nagyra becsült, tisztelt vezetőjéről emlékezést írnék, essék szó az újszászi posta vázlatos történetéről.

Az újszászi posta története feldolgozatlan. Nagyon kevés forrásanyag található. Fényes Elek, "Magyarország geographia szótárá"-ban (1851) tesz említést először Újszász utazó posta működéséről. (Tudomásom szerint az újszászi lovas futár-postaszolgálat telephelye a mai Kossuth L. u. 2. szám alatt volt).

Pallas Nagy Lexikon, 16. kötetében (1897) már Újszász posta- és távíróhivatalát, valamint postatakarékpénztárát említi. A "Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene" kiadványban (Pécs, 1935. II. kötet) olvashatjuk, a hétgyermekes özvegy Vitéz Istvánné (Újszász, 1873) 1916-tól magyar királyi postamester gyakornok volt Újszászon. Onnan került Jánoshidára postavezetőnek.

Az újszászi posta létrejötte óta számos épületben, több postamesterrel működött. Szájhagyomány alapján az 1910-es évektől Járó Béla volt a postamester, aki a Rákóczi úton, illetve a mai Bajcsy-Zsilinszky Endre úton, az egykori "Nagyhangya" épület (ma: "Kínai Ruhaház") egy részében üzemeltette a postát.

Majorovits Ignác postamester családjával az 1930-as években telepedett le Újszászon. Gyermekei születési helyeit tekintve, postavezetőként több településen is szolgálhatott. Majorovits Ignác Dunaszerdahelyen, 1892. 04. 12-én született, és Szolnokon, 1952. 01. 08-án hunyt el. Feltehetően vállalkozói szerződés keretében üzemeltette a postát, mivel abban az időben a községek postahivatalai többnyire ebben a formában működtek. A postahivatalok forgalmuk szerint I.-IV. osztályú besorolásúak voltak. Nem találtam forrást az újszászi postahivatal osztályba sorolására. Majorovits Ignác postahivatala a Hunyadi János út 1. szám alatt, közvetlenül a Nepomuki Szent János szobor szomszédságában, egy szép polgári házban, kulturált körülmények között üzemelt. Az 1950-es évek elejétől a postai szolgáltatások igényeit kevésbé kielégítő épület létesült a mai Dózsa György út 25. szám alatt. Az épület lebontásra került, és az 1970-es évek végén, a követelményeknek jobban megfelelő postaszékház létesült. Ez funkcionál napjainkban is. A két épület közötti köztes időben a posta más helyen működött. A posta dolgozóinak jelenlegi létszáma: 14 fő, ebből 7 fő kézbesítő.

Helytörténészek feladata lesz többek között kideríteni, hogy a mindenkori posta hol, mettől-meddig működött, milyen osztályú besorolása volt, ki volt a postamester, kincstári, vagy vállalkozói szerződésben üzemelt; a nagy kiterjedésű, de gyér lakosságú újszászi tanyai településeken (Rózsás, Dinnyéshalom, Göbölyjárás, Szőrösdűlő, Brunt, Kutyina, Hosszúhát, stb.) a postaszolgálat hogyan teljesült.

Jól ismertem a Majorovits családot. Margit nővérem 1944-ben a postán kisegítőként dolgozott, s vele többször is megfordultam a családnál. Sőt, a háborús események következményeként, Majorovits Ignácné édesanyja nálunk töltötte életének utolsó heteit. A Hunyadi János út 862. szám alatti családi házunkban hunyt el. Tanult, okos asszony volt. Sokat hallottam tőle a Trianon utáni szlovákiai magyar eseményekről. Az 1950-es évek elején együtt futballozhattam Majorovits Lászlóval, az "arany" ifjúsági csapatban. Jó sportbarátok voltunk. Mindezeknél is több számomra Majorovits Magdolnának (1995. 06. 19-i keltezéssel) hozzám írt alábbi levele:

"Kedves Feri! Ígéretemhez híven elkészítettem a fiúkról kért életrajzi leírásokat, és küldöm is. Kicsit hosszan írtam le, de úgy gondoltam, majd maga annyit és úgy ír ki belőle, amennyit jónak lát, és amennyi szükséges az említett kiadványhoz. Legalább maga részletesebben fog róluk tudni, hiszen nagyon közeli az ismeretségünk.

Ferikém! Még egyszer nagyon megköszönöm a meleg hangú megemlékezést. Szeretettel, szívből köszöntöm mindkettőjüket, sok üdvözlettel: Majorovits Magdolna".

Kérdés, milyen kiadványról van szó. Az Újszászi Híradóban TÖREDÉKEK címmel, fejezeteket írtam az Újszászi Vasutas SE labdarúgócsapatának (1940-1956) történetét. Az V. fejezetben adtam közre az 1995. május havi Sporttörténeti különszámban: "Volt Újszászon 1950-1954. között egy "arany" ifjúsági labdarúgócsapat" visszaemlékezésemet. Ebben - többek között - a következőket írtam: "Kedves Olvasó! Emlékszik a Hunyadi utcában, a Balogh kántor házával majdnem szemben levő postahivatalra, annak vezetőjére és gyermekeire? Nos, a legfiatalabb volt Majorovits László (futball becenevén: Ovens), aki a nemes jelzővel ellátott ifjúsági labdarúgócsapat keménykötésű jobbhátvédje volt. Sajnos, 1934-ben (?) született közkedvelt barátunk évekkel ezelőtt elhunyt. A jelen fejezetbe kevésbé illeszthető, mégis "kihozta" belőlem a tisztelet: vajon Majorovits Józseffel, László bátyjával, a régi idők (UTE) jobbhátvédjével mi van? Erre a közmegbecsülésnek örvendő, Újszászon élő Majorovits Magdika (a két fiú testvére) tudna kielégítő választ adni. Adja Isten, úgy legyen!" Úgy gondolom, erre válaszolt a mindig figyelmes, fegyelmezett Magdika.

A Majorovits család minél teljesebb megismerése céljából megkerestem Pintzér Istvánné Majorovits Ágnest, Majorovits Magdolna unokahúgát, Majorovits László leányát, valamint Muhariné Gallai Beatrixot, aki talán mindenkinél jobban ismerte Magdikát. Kérdéseimre örömmel és szívesen adtak információkat. Ezúttal is tisztelettel köszönöm értékes, segítő közreműködésüket.

Majorovits Ignác és Hochmann Ernesztina (Dunaszerdahely, 1896. 03. 28. - Szolnok, 1976. 02. 16.) házasságából három gyermek született: József, Magdolna és László.

József Rákospalotán látta meg a napvilágot 1923. 05. 01-jén, és Bazsiban hunyt el 1984-ben. Tagja, szélső hátvédje volt az Újszászi Torna Egylet labdarúgócsapatának. Tanulmányai után köztisztviselői pályán helyezkedett el. Nagymaros és Jászalsószentgyörgy Községi Elöljáróságnál is dolgozott. Az egri Erdei-termék Vállalatnál "állapodott" meg, ahol évtizedekig dolgozott, és a vállalat Parádsasvári Erdőgazdaság üzemvezetőjeként vonult megbecsült dolgozóként nyugállományba. Házasságából két gyermeke született: József (2005-ben elhunyt, két árvát hagyott hátra) és György. A leszármazottak a Dunántúlon élnek.

László Bakonyszentkirályon született 1934. 09. 06-án, és Budapesten hunyt el 1993-ban. Tanulmányait Újszászon, Jászapátin és Szolnokon végezte. Nehéz körülmények között teltek fiatal évei. 1945 után sokáig alkalmi fizikai munkás volt. Később az Újszászi MÁV Pályamesteri Hivatalnál helyezkedett el kétkezi munkásként. Igyekezetének eredménye, hogy a Szolnoki MÁV Pályafenntartási Főnökségre, majd a Budapesti MÁV Vasútépítési Részleghez került. Családot alapított. Felesége fiatalon, 44 éves korában hunyt el. Két évig vállalta a Szolnokról Budapestre történő napi utazást, hogy gyermeke közelében lehessen. Budapestre költözése után is rendszeresen tartotta a kapcsolatot övéivel. Tagja volt az újszászi "arany" ifjúsági labdarúgócsapatnak.

Magdolna Bakonyszentkirályon született 1928. 06. 06-án, és Szolnokon, a Hetényi Géza Kórházban hunyt el 2005. június 26-án. A szolnoki temetőben nyugszik. Az újszásziak nevében néhányan fájó szívvel vettünk végső búcsút tőle. Postai hivatását édesapjától örökölte. 16 évesen, 1944. 07. 17-én kezdte a munkát kisegítő munkakörben az újszászi postán. Polgári iskolát végzett. Felkészültségét postai szakvizsgákkal bővítette. 1947. 12. 19-én postamesterkezelő képesítést, illetve postakiadó alapvizsgát tett. Ezek után először posta segédellenőri beosztásban dolgozott, majd 1960-ban a postaellenőr szolgálati cím használatára lett jogosult. A postaellenőr címnek fokozatait végigjárva, 1970-től postafőellenőr lett. A postafőellenőr is több fokozatból állt. A főellenőr 1. fokozatot 30 éves postaszolgálati idejének elismeréseként nyerte el. Ezt követően lett hivatalvezető. Hivatalvezetői beosztása alól 1980-ban kérte felmentését. Elmondása szerint belefáradt a szolgálatba.

Ebben az is közrejátszott, hogy 1952-től özvegyen maradt édesanyját tiszta gyermeki szeretettel, 24 éven át egyedül gondozta. Főpénztárosi feladat ellátásával bízták meg. 1983-ban ment nyugállományba. Kovács Kálmánné lett az utódja, aki kellő szakmai ismerettel, gyakorlattal, 1980-tól 1996. 04. 12-ig terjedően vezette a postát. őt követően Kalóné Tekes Magdolna lett a postahivatal vezetője, aki már 1990-től a postánál dolgozott különböző beosztásokban.

Majorovits Magdolna postaszolgálati lakásban élte jól megérdemelt nyugdíjas éveit. Egész életében becsületes, tisztességes, magas szakmai igényességgel, erkölcsi tartással végezte munkáját. Számos kitüntetést, elismerést kapott. 1954: a "Posta Kiváló Dolgozója" lett. A kitüntetés indokolása a következő volt: "A posta minden szolgálati ágában kiválóan szakképzett. Munkájában rendszerető, alapos, pontos és kitartó. Ennek tudható be, hogy a hírlap előfizetés átállítását hivatala kimagasló eredménnyel hajtotta végre. A postás dolgozók példaképe". (Kérdezem: kell ennél több? Pedig akkor még csak 26 éves volt!) 1962: "Kiváló Dolgozó" oklevelet kapott. 1969: "Elismerő és Köszönő Oklevél" kitüntetésben részesült a postánál eltöltött 25 évi odaadó munkája elismeréséül. 1976: ismét "Kiváló Dolgozó" lett. 1977-től a Magyar Posta törzsgárda jelvény arany fokozata viselésére kapott jogosítványt. 1982-1983: "Köszönő - Elismerő Oklevél"-ben részesült a 40 éves munkája elismeréséül, illetve nyugállományba vonulása alkalmából. 1983. novembere: "Elnöki Elismerés" a Magyar Posta elnökétől, a Magyar Posta szolgálatában végzett példamutató munkájáért.

Egyedül élt. Nyugdíjas éveiben szívesen, nagy empátiával beszélt postai elhivatottságáról, szakmai munkájáról. Büszke volt elért eredményeire. Lám, még a szolgálati lakásban levő tartózkodásából is a posta "húzott hasznot". Ugyanis történt egyszer, hogy a postán betörők jártak. Határozott fellépésének eredményeként a nem kívánatos személyek megfutamodtak. Igaz, azt követően Magdika hónapokig betegeskedett. Életének utolsó hónapjai nehezek voltak, sokat betegeskedett. Vigasz volt számára, amikor szerettei, tisztelői figyelmességét tapasztalta.

Jól érezte magát Újszászon. Szerette, tisztelte a település lakosságát. Meggyőződésem, ez visszafelé is igaz volt.

Magdika ebben az évben lenne 80 éves! Június 6-i születésnapját jegyezzük be naptárunkba, hogy ezen a napon külön is emlékezzünk kedves lényére. Magdika Újszászon élt, dolgozott. Élete, emléke közénk tartozik.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

Majorovits Magdolna és édesanyja