Várostörténeti múzeum

Kíváncsiságból kutakodtam Újszászon született, vagy újszászivá vált alkotó képzőművészekről. Jó érzés tudni, hogy többen vannak, mint gondoltam. Adattárba foglaltam őket. A gyűjteménybe vettek névjegyzékében szerepel: Bakó Miklós, Svédországban élő, újszászi születésű festőművész, könyv illusztrátor, az elhunyt Balogh László szobrász, Baranyi Kálmán, Bata Sándor és Simon János festőművészek, Csontos László, Budapesten élő, újszászi születésű szobrászművész, Kállóné Szabó Erzsébet tűzzománc készítő, az elhunyt Pál András rajzművész, Szabó Pál Antalné Rigó Éva népi iparművész, Turza Ferenc festő- és szobrászművész, stb. A képzőművészek sora hosszabbra nyúlik. Érdemes lenne például elhunyt Soós Jenő képzőművészeti munkásságát is kutatni, miután az újszászi római katolikus templom leégését megörökítő, utókorra maradt egyetlen hiteles festmény az ő keze munkáját dicséri. (Olajfestmény, eredetileg Molnár András tulajdonát képezte. Örökségül a Szolnokon élő özv. Vágó Gáborné Molnár Ilona tulajdonolja.)

Baranyi Kálmán alkotás közben

Csontos László, Simon János, Szabó Pál Antalné és Turza Ferenc képzőművészeket, az Újszászi Híradó jóvoltából igyekeztem bemutatni, alkotó munkájukat méltatni. Pál András rajzművészeti tevékenységét azonban csak érintőlegesen említettem, amikor Balogh Kálmán kántor-tanítóról, az Újszászi Torna Egylet első elnökéről írtam. Pedig a templombelső mennyezetén, a farostlemez csodálatos díszítését bizony Pál András rajztanár, rajz-szakoktató festette 67 évvel ezelőtt.

Nos, e bevezető után, a negyedszázada Újszászon élő Baranyi Kálmánt kértem, beszélgessünk gazdag festőművészi tevékenységéről, élete alakulásáról.

VF: Úgy tudom, kőtelki származású, noha a matrikula szerint szolnoki születésű. Szabad érdeklődni születési adatairól, szüleiről?

BK: Való igaz, Szolnokon születtem 1966. 01. 14-én, így hát a megyeszékhelyen anyakönyveztek. Egyébként valóban kőtelki származású vagyok. Gyermekkoromat ebben az alig 1600 lakosú, Tisza-parti csendes, romantikus kisfaluban éltem. A folyóvíz, a jó termőtalaj, a magas part, olyan kivételes adottságok, amelyek már az ősember számárais vonzóvá tették a környezetet. Rengeteg emlék köt oda. Szüleim egyszerű paraszti származású dolgos emberek. Kőteleken élnek. Emberi tartást, becsületet, tisztességet tanultam tőlük, büszke vagyok rájuk.

VF: Tanulmányairól lehetne hallani? Úgy tudom, Újszászon érettségizett. Milyen iskolai élményeket őriz?

BK: Kőtelken végeztem az általános iskolát 1980-ban. Ezután az Újszászi Gimnázium és Műszaki Szakközépiskolába jelentkeztem, ahol kollégistaként az autóforgalmi szakközépiskola 4/c. osztályában érettségiztem 1984-ben. Osztályfőnökünk Szabó Győző volt. Szabó Győző tanár úr belénk oltotta a sport és a természet szeretetét. Tájékozódási futó versenyeken az ország gyönyörű tájain csodálatos élményekben volt részünk. Szerencsés embernek tartom magam, hogy olyan emberek között nőhettem fel és kisérték eddigi életem, akik emberi tartásukkal, emberségükkel példaképként állnak előttem. Az általános iskolában Boros Imre, a középiskolában Rózsa Imre és Szabó Győző tanár urak nevét külön is említem, mert életutamhoz nélkülözhetetlen muníciót adtak.

VF: Harmadik évtizede él Újszászon. Családot alapított, gyermekei vannak. Családjáról, újszászi beilleszkedéséről hallhatnék?

BK: 1987. 03. 07-én kötöttem házasságot Kaló Hajnalkával. Azóta is itt élek. Igazi elsöprő diákszerelem volt a miénk. Hajnalka igen jó kézügyességű, a keresztszemes hímzésekben találta meg a kifejezésmódját, mely kellemes időtöltés, megbecsült munka és gyönyörű eredményeket szül. Közös kiállításunk is volt Martfűn. Családot alapítottunk, két gyermekünk született. Gábor Benő 25, Máté 20 éves. Idősebb fiam önálló életet él Budapesten. Örökölt művészi hajlamait a filmművészetben kamatoztatja. A „Csomagtartó” című kisjátékfilm rendezőjeként elnyerte a Kultúra és Kritika Különdíját. Az Új Néplap 2012. 12. 08-i számában: „Paradicsomszedés volt filmje alapja” szalagcímmel, közel egyoldalas fényképes interjú készült vele. A Gedei Szilárd tollából megjelent újságcikk és az interneten megjelent írások teljes képet adnak, mit is rejt valójában a „Csomagtartó” színes, tízperces játékfilm. Máté Újszászon él édesanyjával. Mátrafüreden, a Mátra Erdészeti, Mezőgazdálkodási és Vadgazdálkodási Szakképző Iskolában tanul, vadőr szeretne lenni. Öröm, hogy mindkét gyermekemnek határozott elképzelései vannak az életről, tanulmányaikat, szakmai felkészülésüket annak rendelik alá.

Sajnos, Hajnalkával kötött házasságom 1995-ben zátonyra futott, elváltunk. Párkapcsolatban élek Péter Melánia Gyöngyivel, aki erdélyi származású. Neki nincsenek művészi ambíciói, de biztat, segít, és csodálja a munkáimat. Biztos családi hátteret kapok tőle.

1987 óta Újszászon élek. Igyekszem újszászivá lenni. Az eltelt negyed évszázad alatt nagyon sok barátra, ismerősre tettem szert. Úgy érzem, befogadtak az emberek, szeretek itt élni.

VF: Tudomásom szerint gyermekkorától rajzol, fest. Hol tart a képzőművészet ezen ágaiban?

BK: Kisgyerekként igazából egyetlen dologgal tudtam hosszú időre lekötni magam, ha rajzolhattam. Édesanyámtól örököltem a rajzkészséget. Mindig csodálattal néztem a keze alól kikerülő műveket. Általános- és középiskolában, de Jászberényben és Gyöngyösön töltött katonaidőm alatt is, végigkísérte életemet a rajzolás. Érettségi után két alkalommal kíséreltem meg a Képzőművészeti Főiskolába való felvételt – eredménytelenül. Valójában a házasságom, illetve a gyerekeim születése után érlelődött meg bennem a bizonyítási vágy, hogy kézügyességemet próbára tegyem. Autodidakta módon képeztem magam. Többnyire saját erőmből, önképzés folytán sajátítottam el a festészet bizonyos ismereteit. Szaszkó Nándor barátom feleségének bátorítására, a budai rajziskolába iratkoztam be, mondván, kipróbálom, mire jutok festői képességemmel. A rajziskola jó indulási alap volt. Ezt követően a Budapesti Pannónia Rajzfilmstúdióban rajzfilm rajzolói (animátor, mozdulattervező) képzést tanultam. Olyan hasznos ismeretek birtokába jutottam, amelyek ma is meghatározzák kifejezésmódomat alkotómunkámban. Tovább folytattam önképzésemet. A Szolnoki Művelődés Központban a taskenti származású Mihail Volkov grafikus, festő tanítványa lettem, aki 1999-ben „Szolnok Festőművésze” díjban részesült. Később annál a Pogány Józsefné rajztanárnál szereztem újabb ismereteket, aki 2010-ben rajztanári és tehetséggondozásért a Magyar Köztársság Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Végül a Szolnoki Művésztelepen kötöttem ki egy nagyon kreatív alkotó közösségben, ahol Sárkány Sándor festő vezetésével még alternatív színház is működött.

VF: Tudomásom szerint általában tájképeket, csendéleteket fest tojástemperával farostlemezre. Csak tojástemperával dolgozik?

BK: Nem tagadom, nagyon szeretem a természetet, hiszen a Tisza mellett, gyönyörű helyen nőttem fel. Képeimen igyekszem a csodálatos természet adta tájaknak az ember lelkületére gyakorolt hatását színekben visszaadni. Szívesen festek virágcsendéleteket, kecses lovakat. Megrendelésre, portrén kívül, bármit lefestek. Képeimet tojástemperával és olajfestékkel készítem. Festményeim száma 500-550 körül van. Svájcban és Amerikában is vannak képeim.

VF: Szokott alkotótáborokba járni? Egyéni és csoportos kiállításai voltak?

BK: Jászdózsán egyszer, a Győr-Moson-Sopron megyei Felpécen már kétszer voltam alkotótáborban. Ezek nagyon hasznosak voltak szakmailag, lelkileg. Sajnos, időm kevésbé engedi meg az ilyen irányú kikapcsolódást. Többnyire csoportos kiállításaim: Újszászon, Budapesten, Jászdózsán, Felpécen, Győrben, Jászberényben, Martfűn, Szolnokon és Pusztamonostoron voltak. A kedvező visszajelzések tovább inspirálnak művészi tevékenységemben.

VF: Festői tevékenysége mellett, megélhetést biztosító munkahelyeiről, munkaköreiről hallhatnék valamit?

BK: 1987-ben létesítettem munkaviszonyt Kőteleken a Vízügynél, mint vízsebességmérő. Az 1986-1988 közötti időben teljesítettem katonaidőmet, mint mentősofőr. 1998-tól Újszászon, a Bábolna Takarmánykeverő Üzemben (Tárházban) helyezkedtem el gépkezelőként. Egy év elteltével raktárkezelő, majd raktárvezető beosztásban dolgoztam. 13 évet töltöttem itt, ahol igen jól éreztem magam. Mivel azonban nem találtam további perspektívát, előrelépési lehetőséget, kénytelen voltam váltani. 2002-ben a vasúthoz mentem, ahol a szolnoki fűtőháznál helyezkedtem el készletgazdálkodási előadóként, majd Budapesten az Északi Járműjavítóban raktárvezetőként folytattam a munkám. 2009-től a MÁV- GÉPÉSZET Zártkörű Részvénytársaság Szolnoki Vasúti Járműjavítási telephelyén raktárvezetőként dolgozom. A vasútnál először logisztikai ügyintézői, majd rendszerinformatikusi tanfolyamot végeztem. A munka mellett gyógy-masszőri képesítést szereztem. Ebben a tevékenységemben igyekszem a rászoruló embereken segíteni. Jelenleg a Szolnoki Főiskola Műszaki Menedzser Szakának harmadéves hallgatója vagyok, logisztika és gépgyártó szakirányon.

VF: A művészek többnyire közéleti emberek, gyakran adományoznak műveikből jótékonysági célokra. Így van ez az Ön esetében is?

BK: Polgárőr vagyok. Az Újszászi Polgárőr Egyesületet 10 éve támogatom. Ugyanis az évente megrendezésre kerülő polgárőr bálra mindig egy festményemet ajánlom fel. Persze előfordult már, amikor más civilszervezetet is hasonlóképpen támogattam. Jó célt szolgáló rendezvény mögé szívesen állok.

VF: Milyen hobbijai vannak?

BK: Kevés szabadidőm van. Az állandó főfoglalkozású munkám mellett a mellékfoglalkozásban végzett gyógy-masszőri, nem utolsósorban a festői tevékenységem, a főiskolai tanulmányaim pontos munkabeosztást igényelnek. Persze, igyekszem magam körül harmóniát teremteni. Szeretem a zenét, a ház körüli kisállatokat: kutyát, macskát, még kacagó gerlém is van.

VF: Köszönöm a beszélgetést, a kérdésekre adott korrekt válaszokat. Sok sikert, nagyon jó egészséget kívánok egyéni és családi életében.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára