Várostörténeti múzeum

Hihetetlennek tűnik, de Diószegi Sándor, kiváló testnevelő tanár, már 32 éve nincs közöttünk. Fiatalon, élete zenitjén, 37 évesen, pedagógus napi rendezvények közepette ragadta el a váratlan halál.

Az Újszászi Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola emlékkönyvét (1963 – 1993) fellapozva, az iskola tanárait és tanítványait mélyen megrendítette testnevelő tanáruk hirtelen halála. Az őt utolsó útjára elkísérő újszászi lakosok sokadalma együtt érzett, gyászolt a tanítványokkal, tanárokkal.

Nyolcas Károly, aki 1969-ben kezdte tanulmányait az újszászi középiskolában, a következőképpen nyilatkozott Diószegi Sándor tanár úrról az emlékkönyvben: „Az Ő neve egyet jelentett Újszász kézilabdasportjával, de nem tévedek, ha azt mondom, Újszász sportéletével. Hiszen Ő minden sportágat szeretett és tudott is csinálni, legyen szó labdarúgásról, asztaliteniszről, röplabdáról, kosárlabdáról, atlétikáról, netán sakkról. Őt tartom a legjobb nevelőnek, pedagógusnak, akit valaha is ismertem.” Majd imigyen folytatta: „Reggeltől estig a tornateremben volt látható. Halála előtti utolsó este beszéltem vele. Akkor is az iskolából jött. Focizott a gimnazistákkal, csapzott volt, panaszkodott, hogy nyomást érez a mellében. Biztosan megfáztam – mondta szája szegletében hamiskás mosollyal. Emléke mindig bennem fog élni.”

Diószegi Sándor a Békés megyei Endrődön látta meg a napvilágot 1943. 10. 15-én, és Újszászon hunyt el 1980. 06. 05-én. A település sírkertjében nyugszik édesapjával, aki két évvel élte túl egyetlen gyermekét. Szülei: Diószegi Sándor, MÁV alkalmazottként (váltókezelő, forgalmista, állomásvezető), Tóth Jolán, háztartásbeli, később bolti eladó.

Diószegi Sándor Nagylaposon (Gyomaendrőd egyik településrésze) végezte az általános iskola négy osztályát, ahol édesapja váltókezelőként dolgozott. Az általános iskola felső tagozatát már Mezőtúron végezte, és ott is érettségizett 1961-ben. A Testnevelési Főiskolán testnevelőként szerzett tanári diplomát Budapesten, 1965-ben.

Középiskolásként több sportágban is indult az iskolai bajnokságokon, de a kézilabda lett a kedvence. Kiváló tanulóként, sportolóként nyert egyszerre felvételt a Műszaki Egyetemre és a Testnevelési Főiskolára, de a sport mellett kötelezte el magát. A főiskolán versenyszerűen kézilabdázott.

A testnevelő tanári diploma megszerzése után, 1965-ben sportkapcsolatok eredményeként került Újszászra tanítani, az akkor még általános iskola és gimnáziumba.

Újszászon találta meg élete párját 1966-ban, a kaposvári születésű (1944. 02. 22.) Pintér Évában, aki ugyancsak a Testnevelési Főiskolán (Budapest) szerzett testnevelő tanári képesítést. Pintér Éva 1966-tól nyugdíjba vonulásáig az újszászi középiskolában dolgozott. Férjével nemcsak a családi életben, de testnevelő munkájukban is harmonikusan együttműködtek. Pintér Éva eredményes tevékenységét Újszász Város Képviselő-testülete 2003-ban Pro Urbe Újszász Díjban részesítette.

Diószegi Sándor és Pintér Éva életközösségének gyümölcse Éva (1966) és Emese (1973), akik családi kötelékben élnek.
A tanár úr Újszászra kerülésekor hamar megszerette a környezetét, az iskolát, amelyben tanított, és a település lakosságát. Hosszú távon gondolkodva, szüleivel együtt telepedtek le Újszászon saját családi házukban. Rögtön maga köré gyűjtötte a tehetséges fiatalokat, és több sportágban eredményesen versenyeztette őket. A helyi sportegyesület színeiben játékos edzőként megalapította a férfi kézilabda szakosztályt. A női kézilabdacsapatot a gimnázium színeiben versenyeztette. Mindkét csapat a megyei I. osztályban játszott. Sokat harcolt, hogy a labdarúgás mellett a kézilabda is támogatást kapjon. A lakosok közül egyre többen szerették meg a kézilabdát. A mérkőzésekhez pálya is kellett. Az emeletes iskola udvarán, mindennapi munka mellett, tanítványaival és más segítőkkel együtt, megépítette a kézilabdapályát. 1973-ban, az új középiskola átadása után, újabb pályát épített, ismét diákjai segítségével. Sok érem, serleg, plakett őrzi a megszerzett helyezéseket. A férfi kézilabdacsapat egy ízben megnyerte a megyei bajnokságot is, de anyagiak miatt nem tudtak továbblépni. Az iskolai versenyeken kívül, szívügye volt a falusi szpartakiád, ahol többnyire atlétika, röplabda, labdarúgás és lövészet sportágakban versengtek. Sportolóként, edzőként nagy szerepet vállalt az újszászi sportsikeresek érdekében. Megyénkben az újszászi fiatalok mindig komoly, nehéz ellenfeleknek bizonyultak. Ő volt a gimnáziumi lövészklub vezetője is, melynek tagjai sokszor győztesként hagyták el a lőállásokat. Több diákja, például Vargáné Király Ildikó és Bálint Erika, hivatásként választotta a testnevelői pályát. Tanítványai, sporttársai rajongással, szeretettel és tisztelettel emlékeznek máig rá.

2004: Újszász Város Képviselő-testülete, magas színvonalú testnevelő tanári munkája, sportolói és sportszervezői tevékenysége elismeréséül – tisztelegve emléke előtt – Diószegi Sándort Sport (posztumusz) Díj kitüntetésben részesítette. A megtisztelő elismerést özvegye, Diószegi Sándorné Pintér Éva vette át.

Diószegi Sándor tanár úr ugyan nem Újszászon született, de bátran állíthatjuk: tetteivel, eredményeivel, közösség kovácsoló erejével Újszászra született. Élete, emléke közénk tartozik.

Tanár úr felejthetetlen emlékét, a közvetlen családon kívül, sokan őrizzük, vigyázzuk. Jelen emlékezés is annak tanúságtétele.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára