Várostörténeti múzeum

Valójában akkor figyeltem fel a Kálló családra, amikor is Oláh Károly volt újszászi kanonok által írt „Új élet Újszászon a háborús romokon 1944. november 10. után” címet viselő kis füzetecskét a kezembe vettem.

A szép lelkipásztori visszaemlékezésben a következőket olvashatjuk: „1956-ban, kétévi előkészítés után, a BÚCSÚRA elkészült a 260 fm hosszú terméskőfal a templomdomb körül…”, a „Falazás munkálatait ifj. KÁLÓ GÁBOR és fivérei végezték (igen méltányos bérért.)” (A plébános Kálló Gábor nevét tévesen KÁLÓ néven említi.)

Meggyőződésem: többnyire senki nem távozik nyom nélkül a világból, így a Kálló család sem. A portréval, vagyis a jellemrajz megírásával, helytörténeti szempontokat is figyelembe véve, a Kálló család lenyomatát kívántam megőrizni, ápolni a jelen és az utókor számára.

Elől, balról jobbra a Kálló fivérek: Pál, Gábor és István. Mögöttük a szülők

A Kálló család újszászi származású. Idős Kálló Gábor 1903-ban született, és szülőhelyén hunyt el 1974-ben. Fiskár Kis Gábornál hat év után kapott ács segédlevelet. Szakmáját mesteri szintre emelve, élete végéig kitartott mellette. Báró Orczy Lőrinc (1901-1977) gazdaságában helyezkedett el Göbölyjárásban. Megbecsült, tisztelt ácsmesterként dolgozott, Orczy báróék környezetében többször is megfordult. A sors iróniája, hogy a báró és felesége, Horgosi Kárász Mária (1902–1947) elhunytakor, az újszászi római katolikus templom kriptájában a kegyeleti helyet idős Kálló Gábor zárta le.

Élete párjául az újszászi Göblyös Erzsébetet választotta, aki 1908-ban született, és 1999-ben hunyt el. 1926-ban kötöttek házasságot. Újszászon épített házukban élték csendes családi életüket. Életközösségükből 5 gyermek született. Közülük ketten kisgyermekként elhunytak. A három felnőtt fivér: Gábor, Pál és István.

Idős Kálló Gábor családjával a göbölyjárási uradalomból, közvetlenül a II. világháború előtt költözött „haza” a községbe. Jelentős munkálatokat végzett a településen. 1945 őszén Tóth István, abonyi építőmester két abonyi ács társával érkezett Újszászra. Az abonyi mesterek irányításával idős Kálló Gábor idősebb fiával, Gáborral, részt vett Újszász lakóközösségének, mesterembereinek összefogásával a parókia (lelkész lakása és hivatala) felújításában, a templomtető és templomtorony sisak újjáépítésében. Érthető módon, idős Kálló Gábor elsősorban a famunkálatokban jeleskedett.

Újszász, 1953. 05. 23: Esküvői kép.
Dóra Éva Veronika és ifjú Kálló Gábor

Oláh Károly plébános visszaemlékezésében: „A tető anyagot báró Orczy Lőrinc szerezte meg termékcsere útján.” A történelmi hűség kedvéért meg kell említenem, hogy a Kálló fivérek közül István emlékezete szerint, a templomtető szerkezetéhez Göbölyjárásból szállították a lebontott lóistállóból és dohányszárító pajtából kitermelt faanyagot. Ebből a faanyagból még a toronysisakhoz is jutott. (Kálló István nyilatkozata nem zárja ki Oláh Károly plébános visszaemlékezésének hitelességét a termékcserével kapcsolatban.)

1950-ben állították helyre, ugyancsak Tóth István abonyi építész vezetésével a templom toronysisakját. A gerendákhoz szükséges vörösfenyőket az Isteni Megváltó Leányai Apácarend (zárda) kertjéből vágták ki és dolgozták fel. A toronysisak szerkezetét a parókia udvarán állították össze.

Idős Kálló Gábornak elévülhetetlen érdemei vannak a templom újjáépítésében, a toronysisak elkészítésében és a templomdomb körüli kőtámfal megépítésében. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy Újszászon és a környező településeken több családi ház, középület őrzi, dicséri keze munkáját.

A Kálló fivérek közül a legidősebb Gábor, Újszászon látta meg a napvilágot 1930. 02. 21-én, és Szolnokon hunyt el hosszantartó, súlyos betegség következtében 2006. 03. 22-én.

Az újszászi Római Katolikus Népiskola után, magán polgári iskolában végzett Jászladányon. Édesapja mellett volt ács tanuló. Szolnokon az Ipartestületnél kőműves, később ács segédlevelet szerzett (1948). Egy évig (1948-1949) a Magyar Államvasutaknál dolgozott, mint ácssegéd. Azt követően katonai szolgálatot teljesített a HM Szolnoki Hadkiegészítő Parancsnokságon. Rövid ideg továbbszolgált. őrmesteri rendfokozattal szerelt le. A katonaság után édesapja mellett folytatta szakmai munkáját. Időközben tovább képezte magát, Szegeden kőműves mestervizsgát tett (1961). Szakipari tevékenységét segítő gépeket, eszközöket, célszerszámokat vásárolt, hobbiszerűen kísérletezett, miként lehetne a beton szilárdságát, tartósságát, a különböző festékanyagok, stb. időállóságát növelni.

1951-től az Újszászi Vegyesipari Termelőszövetkezetben dolgozott műszaki, illetve építési részlegvezetőként, majd magánvállalkozóként hasznosította magas szintű szakmai felkészültségét 1981-ig, amikor is súlyos betegség miatt munkaképtelenné vált.

Ifjú Kálló Gábornak, tagadhatatlanul legmaradandóbb alkotása a templomdomb körüli kőtámfal megépítése volt. Ennek komplex kivitelezése – Oláh Károly plébánossal történt szóbeli egyezség alapján – műszaki építési tervrajz, előméreti költségvetés és műszaki ellenőr nélkül, elsősorban az ő nevéhez fűződik, noha édesapja, valamint Pál és István fivérei is kivették részüket a munkálatokból.

A kőtámfal építése jelentős szervező, lebonyolító munkát igényelt. Ma már nehezen képzelhető el, mit jelentett 56 évvel ezelőtt az építkezés tárgyi-technikai feltételeit úgy biztosítani, hogy 260 folyóméter hosszú, átlag 1,5 méter magas terméskőtámfal megépítése, 12 vagon mátrai terméskő felhasználásával, családi vállalkozásban, „igen méltányos bérért”, az eltervezett határidőre megvalósuljon.

A kőszállítmány vasúton, Gyöngyösről 2-3 havonta, több esetben éjjel érkezett Újszászra. A vagonokból időben történő kirakodásról, a szállítás megszervezéséről ugyan Juhász Gábor és Mária leánya, valamint Szilvási Sándor gondoskodott, de a folyamatos munka végzése többször nehézkes volt. Az egyéni, családi érdekeket nem egyszer háttérbe kellett szorítani a közösségi munka javára. Üdvözítő volt, hogy a nagyrészt társadalmi munka megvalósításában a Kálló család töretlen egységet alkotott.

Ifjú Kálló Gábor munkásságához több figyelmet érdemlő tevékenység is tartozik. Így például: a templom kripta felújítása, amelynél a felesége is közreműködött; a temetői ravatalozó nagyrészt társadalmi hozzájárulással történő felépítése; családi házak, orvosi lakások, egyéb középületek építése. Nevéhez kötődik az elkészült toronysisak csúcsára kovácsoltvasból elkészült kereszt (függőleges eleme 5, kereszt eleme 3 méter hosszú) rögzítése (1950) a község lakóinak sokasága jelenlétében. (A történelmi pillanatnak magam is szemtanúja voltam.)

1981. Római katolikus templom, a toronnyal és a kőtámfallal. Remecz Anna-féle ingatlan (templom mögött) megvásárlása után, hozzáfogtak az egyházi szolgálati lakás építéséhez.

Az új ravatalozó felépítésében ifjú Kálló Gábor eredményes munkájának elismeréseként dr. Mandula József, újszászi plébános a Kálló családot többször is megtisztelte jelenlétével. (A ravatalozót 1978. december első vasárnapján szentelte meg dr. Kovács Endre egri segédpüspök.)

Ifjú Kálló Gábor élete párjául, kedveséül az újszászi születésű (1931. 10. 31.) Dóra Éva Veronikát választotta. Újszászon kötöttek házasságot 1953. 05. 23-án. Éva Veronika szülei: Dóra József, zagyvarékasi kereskedő és Vágó Julianna háztartásbeli voltak. Vágó Julianna korai halála miatt (30 éves volt) Éva Veronikát Vágó József vasúti altiszt és felesége, Czétényi Veronika nevelték fel. Dóra Éva Veronika iskoláinak elvégzése után az Áfész-nél dolgozott boltvezetőként, majd könyvelőként. Kisvárdán hunyt el 2006. 02. 21-én. Példaértékű hitvesi tett volt, hogy súlyos betegségben, mozgásában korlátozott férjét 25 évig nagy türelemmel ápolta, gondozta. Igaz, ebben nagy segítői, lelki támaszai voltak közvetlen hozzátartozói, elsősorban Éva lánya.

Ifjú Kálló Gábor és Dóra Éva Veronika Újszászon, a Munkás úton, később a Bajcsy-Zsilinszky úton alakították ki családi otthonukat. Boldog, kiegyensúlyozott életközösségükből két gyermekük született: Éva és Gábor. Éva (Újszász, 1956. 01. 14.) gyermekgyógyász, dr. Meskó Ferenc ügyvéddel férjezett. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kisvárdán telepedtek le, ott praktizálnak. Egy gyermekük van, Meskó Zsófia (1999).

Dr. Meskóné Kálló Éva öccse Gábor, építész üzemmérnöki diplomát szerzett. Családot alapított, Németh Judit építőmérnökkel kötött házasságot. Életközösségükből két gyermek született, Anna (1988) és Gábor (1990). Mindketten egyetemen tanulnak. Édesapjuk 2005. 12. 25-én elhunyt.

A Kálló fivérek közül Pál Újszászon született 1932. 08. 26-án. Az újszászi Római Katolikus Népiskola befejezése után Kiss Mihály bognármesternél volt tanuló, majd kőműves szakmára váltott. 1951-től hosszú ideig az Újszászi Vegyesipari Termelőszövetkezet vezetőségének tagja volt, műszakai vezetői beosztásokban dolgozott. Az újszászi születésű (1937) Mucza Erzsébettel kötött házasságot. 1966 augusztusában a Pest megyei Gyömrőn telepedtek le, magánvállalkozóként ott folytatott kőműves tevékenységet. Két gyermekük született: Tünde (1958) és Katalin (1960). Mindketten tanítónők, férjhez mentek. Három unokával örvendeztették meg a nagyszülőket. Tünde gyermeke Adrienn a Duna Televíziónál dolgozik; Katalin gyermekei, Gábor és Zsolt vállalkozók.

A Kálló fivérek közül István a legfiatalabb. Újszászon született 1933. 12. 12-én. A Római Katolikus Népiskola után polgári iskolát végzett, majd a Szolnoki MÁV Járműjavító Tanintézetben lakatos szakmát tanult. Megfelelő gyakorlat után lakatosmester, majd autogén – villanyhegesztő szakvizsgát tett. A szakmai ismereteit bővítette. 1975-ben kőműves mesterképesítést is szerzett. Az 1953-1956 közötti időben katonai szolgálatot teljesített a határőrségnél, őrvezetőként szerelt le. 1962-ben az Újszászi Kisipari Szövetkezetben kőművesként dolgozott, a sikeres kőműves mestervizsga után magánkisiparosként működött. Családot alapított. Felesége az újszászi születésű (1940) Vágó Gizella, nyugdíjas óvodai dajka. Életközösségük gyümölcse: István (tanár), Csilla (óvónő) és Krisztina (gyógypedagógus). Hét unokájuk van: Attila (mérnök), Balázs (közgazdász), Tamás (egyetemen tanul), Zsolt (szakmunkás), Nikoletta (egyetemen tanul), Zoltán (informatikus), Gréta általános iskolai tanuló.

A Kálló család portréjának befejezéséhez érve, elgondolkoztam, valóban igaz, hogy az ember jellemi gazdagságának egyik legfontosabb meghatározója az a nevelő közeg – család, utca, lakóhelyi közösség – amelyben felnő? A Kálló család minden tagja Újszászon született, nevelkedett. Úgy érzem, jellemi gazdagságuk, a közösségért érzett felelősségük, tenni akarásuk példaértékű. őrizzük meg emléküket, illetve ápoljuk kapcsolatainkat!

Köszönöm a családtagok, hozzátartozók információit, hogy a portré megírásához önzetlen segítséget nyújtottak.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára