Várostörténeti múzeum

Örvendetesnek, helyén valónak tartom, hogy helytörténészek, lokálpatrióták egyre többet foglalkoznak szülőhelyük, lakóhelyük, a benne élt vagy élő polgáraik minél teljesebb megismerésével. Különösen fontosnak tartom ezt ott, ahol az adott település kevés múltat idéző jelentős tárgyi és személyi örökséggel bír.

Régóta foglalkoztat, hogy megírom Bartók Bélának, a 20. század egyik legnagyobb zenészének Újszásszal kapcsolatos históriáját.

Mint minden história, ez is bevezetővel kezdődik.

Varga Imre és Ádám Borbála, anyai dédszüleim házasságából hat gyermek született. Ezek közül a legfiatalabb Varga Borbála nagynéném, aki 1893. június 20-án született Újszászon, és Budapesten, Mária leányánál hunyt el 1977. október 8-án. Végakaratának megfelelően az újszászi temetőben nyugszik. A fejfáján ez olvasható: "Itt nyugszik Báthor Mihályné bábaasszony, aki 4500 gyermeket segített a világra." Férje, Dobóczi Bernát hamar elhunyt. Báthor Mihállyal kötött második házassága alapján a házassági anyakönyvi kivonatban ugyan a Báthor Mihályné név használatot jegyezték be, mégis mindenki "Banga néni"-je vagy csak "Bába néni"-je volt. A két szülőnek, valamint Borbála és Mária gyermekeiknek a mai Erkel Ferenc utca 16. szám alatti épület volt az otthonuk.

Nem tagadom, Borcsa nagynéném kedveltje voltam. Bizonyára észrevette, hogy nagyon tisztelem, szeretem. Bizalmasává fogadott. Az életéről sok mindent elmondott. Meggyőződtem, a történések elmondásában mindig következetes volt, tehát visszaemlékezései helytörténészi szempontból is fontosak. Rápolthy Viktor, Tiszai Lajos és J. J. újság írók által írt, a Szolnok megyei Néplapban megjelent "Bartók Béla Újszászon", "Bartók minálunk" és "Az újszászi Zagyva-parti kastély" cikkek is szavainak hitelességét erősítik.

A fenti bevezető után igyekszem Borcsa nagynéném elmondásait úgy leírni, közvetíteni, ahogyan mondta Bartók Béla zenei óriással való találkozását a felsőszászberki Kohner báró kastélyában, illetve újszászi otthonukban.

Az elemi iskola elvégzése után, Kohner Adolf báró uradalmának a kertészetében, majd mosókonyhájában dolgoztam. Mosás, vasalás közben állandóan énekeltem, így könnyebben ment a munka.

A báróné az éneklésemmel nem sokat törődött, az volt a fontos, hogy a munkámat jól végezzem. Ezek után nagyon meglepődtem, amikor jött a szobalány, aki amúgy a szomszédunk is volt, hogy Boriska, hívat a báró úr! Én meg még viccelődtem is: nem is tudtam, hogy a nagysága bölcsőre hízik! Ez persze csak amolyan évelődés volt, mondta is rögtön a szomszéd lány: vendégünk van, szeretnék, ha dalolnál nekik. Azt szívesen, mondtam, mert nótákban nem álltam rosszul. Egy számomra ismeretlen, barátságos emberhez vezettek a szobába. Bemutatkozott, Bartók Béla a nevem, és kezet fogott velem. Arra kért, énekeljek neki. Azt szívesen, mondtam, mert ha semmiben, de nótákban nem álltam rosszul. Hogy mit énekeltem a kastély teraszán, meg a kerti asztalnál? Sokat, sokat, sokat, majdnem mindent, amit tudtam. Hál' istennek ebből nagy hozományt kaptam otthonról. Nem volt nála felvevőgép, fonográf, amíg énekeltem, állandóan "jegyzett az ötvonalas papírokra".

A kastélyban, majd az újszászi családi házunkban, ahová Bartók Béla, a Kohner báró cséza hintójával érkezett, 155 népdalt énekeltem, s azt mind lejegyezte. Már a szülésznő képzőt elvégeztem, amikor 1924-ben elküldte Bartók Béla nekem a "Magyar népdal" című kötetét. Van benne egy meglepetés, egy érdekes dalszöveg, amit Bartók Béla rólam meg az uramról szerkesztett a "Virágéknál ég a világ" című dal dallamára. A 124. oldalon a következő szöveg olvasható:

1. Varga Borcsa kalapjába
Föl forrott a tej magába.

2. Azért forrott föl magába,
Bátor Mihály oda várja.

3. Bátor Mihály arany gólya
Rászállott az aranytóra.

4. Összeszedte a békákot,
Ropogtatta, mint a mákot.

A történések írójaként meg jegyzem, láttam, a kezemben volt Borcsa nagynénémnek az a kottásfüzete, amelybe 702 népdalt, tréfás dalt és nótát jegyzett fel, külön megjelölve azokat, amelyeket Bartók Bélának is elénekelt, s azóta nemzeti kultúránk kincsei.

Sokszor elgondolkodom, vajon hol található a ma már jelentős eszmei értékkel bíró 702 dalt tartalmazó kottás- és visszaemlékezéseit rögzítő füzete? Talán, ha a Budapesten élő, 79 éves Mária leányát felkeresem, erre választ kapok.

E cikk írásakor úgy gondolom, Borcsa nagynéném életrajzához nemcsak a híres bábaasszonysága, a Bartók Bélával való találkozása, a neki való éneklése tartozik, hanem az élet más területe is.

Közéleti ember volt. Szerette, kedvelte a könnyed, szórakoztató műfajokat, népszínműveket, persze elsősorban a Bartók Bélának énekelt népdalokat, amelyeket később színpadon is többször bemutatott. Külső megjelenése, megnyerő, szókimondó, temperamentumos személyes jegyei miatt gyakran foglalkoztatták színpadi szerepekben. Két esetben is szerencsém volt együtt játszani vele. Az egyik darabra jól emlékszem, a Móricz Zsigmond által 1910-ben írt "Sári bíró" népszínmű volt, amelyet az akkor úgynevezett "Kommpárt Művelődési Otthon" színpadán adtunk elő. Gyerekes könnyedséggel, pajkossággal úgy dobáltuk, mint egy bakfis kislányt, noha túl volt már a 60. életévén.

Színjátszók az 1960-as években. Középen Banga Borcsa néni

Nagyon személyes, családi élmény, mégis úgy gondoltam, megosztom a kedves Olvasóval. Egyik alkalommal - az 1960-as évek derekán -, Feri fiammal az Erkel Ferenc úti családi otthonában meglátogattuk Borcsa nagynénémet. Sok mindenről beszélgettünk. Szóba jött a színpadi szereplése is. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, úgy alakítja színpadi szerepeit, mintha felvételi bizottság előtt kellene bizonyítania színészi képességeit. Valósággal belefelejtkezett a szerepeibe. Majd hirtelen felismerve, hogy nem színpadon van, kedélyesen, üdén a fiamnak is elmesélte a Bartók Bélával való találkozás élményeit. Akkor történt az is, hogy kezünkbe adta az évtizedekig gyűjtött képes levelezőlapjait azzal, szedjük le az értékesebb postabélyegeket, azok láttán is emlékezzünk reá. A bélyegek azóta is féltve őrzött emlékeim közé tartoznak.

Befejezésül szeretném remélni, eljön az az idő, amikor a jelen és az utókor számára Újszász Város Önkormányzata emléktáblát helyez el az Erkel Ferenc út 16. szám alatti lakóépületre, amely hirdeti, itt élt Báthor Mihályné született Varga Borbála, Újszász híres bábaasszonya, akitől Bartók Béla, a 20. század magyar zenei géniusza 1918. évi ittjártakor 155 népdalt gyűjtött.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

Forrás: "Bartók Béla Újszászon" Újszászi Híradó XIV. évf. 3/2004. szám.