Várostörténeti múzeum

Egy kis település életében mindig is meghatározó személyiség volt a tanító. Betűvetésre, számtanra tanította a legkisebbeket, de részt vett az egyházi nevelésben, hagyományőrzésben, s ha kellett, a népszámlálásban is. A 18-19. század Magyarországának paraszti társadalmában az ifjúság tapasztalat és szájhagyomány útján sajátította el a praktikus, többnyire gazdálkodáshoz kötődő ismereteket. Az iskolák működtetéséről elsőként az 1777-ben megjelent, majd 1806-ban átdolgozott Ratio Educationis rendelkezett. Az iskolarendszer legalsó foka volt a falusi iskoláké. 1845-ben helytartótanácsi rendelet intézkedett az 5 osztályos (2 kötelező) elemi iskolák működéséről. A falusi iskolák ekkor egyházi kezelésben voltak.

1868-ban a népiskolai törvény írta elő a 6-12 évesek iskolakötelezettségét. Iskolaszékeket állítottak fel és létrehozták a tanfelügyelők területi hálózatát. Az egyházi iskolák mellett állami iskolák jöttek létre - Újszászon elsőként 1900-ban -, melyek fenntartása, működtetése községi feladat lett. Újszász első iskolájáról az 1860. évi statisztikai felmérés tudósít hitelesen. Ebben a település jegyzője, Nagy Károly és bírója, Varga János a községi iskola épületét osztrák értékben 190 Ft-ra becsülte, állapotát jól karbantartottnak nevezte. Néhány sorral később viszont ezt olvashatjuk: "Elemi iskola van egy, ezen kívül a községben más iskola nem létezik, mely szűk beltérsége miatt igen kényelmetlen, azért ehelyett egy új iskolaépítés van már tervezetben, két osztályra, mely remélhető, hogy még ez év folyamán felépülend. A tanoncok száma 345. Az iskola szorgalmasan látogattatik. Iskolai alapítvány nincs. Az iskolai tanító neve Szó László, kinek egyszersmind községi kántornak évi fizetése 585 Ft 90 kr osztrák értékben." Az nem derül ki, hogy mikor adták át rendeltetésének az új iskolát. Az viszont bizonyos, hogy Újszász első, név szerint ismert tanítója Szó László kántortanító volt.

Szó László - nevét több helyen Szoó alakban olvashatjuk - életéről kevés adatot sikerült felkutatni. 1834-ben született a Heves megyei Tarnaerk falucskában. Fentebb olvashattuk, hogy 1860-ban már kántortanítóként említik. Szorgalmazta és részt vett a tornyos iskola építésében. Az újszászi községi szervezetben képviselőtestületi tagként szerepelt 1873-1889 között. A községháza tér 119. sz. alatti kántorlakásban élt családjával. Felesége Böjti (Böjthy) Julianna. Házasságukból öt gyermek született. 1865. december 2-án Mária, 1868. február 27-én Matild Julianna, 1871. március 1-jén Zsigmond, 1872. december 31-én Julianna és 1878. november 13-án Anna. Utóbbi gyermek 1896-ban halt meg 18 éves korában. Szó László 56 évesen, 1890. november 1-jén hunyt el. A halál oka "agyszélhüdés" (gutaütés, apoplexia). 1891-ben özvegyéről írtak. A családtagok további sorsáról nem találtam dokumentumokat.*

¤¤¤

Muhoray Elek (Jászberény, 1839 - Jászberény, 1914) tanító életéről szinte csak családtörténeti emlékekből idézhetünk. Ezek alapján nagyapja Muhoray András nádori táblabíró, (Jászárokszállás, 1786 - Jászberény, 1864) volt. Atyja Muhoray András jászberényi főjegyző (Jászberény, 1834 - Jászalsószentgyörgy, 1890), anyja Morzál Mária (1858-???).

Muhoray Elek tanító nevét első alkalommal a 1860. évi zagyvarékasi statisztikai jelentés említi községi segédtanerőként. A hatvanas évek elején, a "tornyos iskola" felépítését követően hívták Újszászra tanítani. 1872-ben feleségül vette egy újszászi kisbirtokos leányát, Mózer Rozáliát. ő Mózer Rozál néven lett anyakönyvezve. 1854. szept. 2-án született, megkeresztelve szept. 3-án lett. A plébánia anyakönyvezése szerint apja Mózer Johannes (János), anyja Andrásy Anna, keresztszülei Juhász György és Bakó Barbara voltak. Mózer Rozáliát római katolikus tanítónőként említik Muhoray Elek tanító hitveseként. Esküvőjük 1872-ben volt. 1873. aug. 14-én nagyon fiatalon elhunyt. A halál oka "hányszékelés", azaz kolera volt. Temetését 15-én Lieszkovszky Pál végezte.* (Mint arról korábban már írtunk, Mózer Rozália az 1874-ben Újszászon kitört kolerajárványnak lett áldozata.)

Muhoray Elek 1873-1893 között szerepel az újszászi képviselő-testületi jegyzőkönyvekben. Tanítói tevékenysége is erre az időre tehető. Második feleségével, Becsey Karolinával (1850-?) 1874-ben kötött házasságot. Négy gyermekük született, valamennyien Újszászon. Muhoray Zoltán (1877 - Budapest, 1952) jászberényi főjegyző, 1909-ben vette feleségül Pálffy Kornéliát (1887-1972). Muhoray Gabriella (1880 - Jászberény, 1956) óvónői képesítést szerzett. Muhoray Károly dr. (1884 - Vác, 1945) Vácon lett főszolgabíró, felesége a fiatalon elhunyt Makfalvi Dósa Cecília (1885-1916) volt. A negyedik gyermek, Muhoray Irén (1887) Jászberényben halt meg 1952-ben. Férje Vágó Dezső őrnagy (1884-1935) volt.**

Muhoray Elek 1894-ben újszászi állását otthagyva családjával együtt visszaköltözött szülővárosába, Jászberénybe. A századfordulót már itt élte meg. Közgyám, majd helyettes polgármester lett.

¤¤¤

Géczi (Géczy) János 1887. 11. 24-én született Budapesten. Saját visszaemlékezése szerint apja asztalos volt. Két év középiskolát a fővárosban, kettőt Szegeden végzett. A Bajai Tanítóképzőt kiváló eredménnyel végezte el 1908-ban. Rövid ideig Kókán tanított, 1908. január 2-án foglalta el a megpályázott újszászi tanítói állást. Az iskolaszék nem tudott választani a 19 jelentkező közül, ezért sorsolással választották tanítónak Géczi Jánost. Fizetése 83 korona volt, kétszobás lakást is kapott a községben. Jövedelem kiegészítésként a szomszéd község jegyzőjének fiát tanította latinra. Az iskolában a harmadik osztályt vette át 70 tanulóval. Bal oldalon ültek a fiúk, jobb oldalon a lányok. Aztán a menhelyi gyerekek számára külön osztályt nyitottak, ezt bízták Géczi tanító úrra. Géczi János 1911-ben eljegyezte, majd feleségül vette Hajnal Ilonát, aki szintén tanítónőként dolgozott a községben. Géczy János 1918-1919-ben a helyi Munkástanács titkára is volt. Karrierjében ez a körülmény átmenetileg hátrányos helyzetbe sodorta.

Géczi 1933-ig tanított Újszászon, amikor a kerületi tanfelügyelő, Hercsuth Kálmán támogatásával megpályázta a ceglédi külterületi iskolák igazgatói állását. Három pályázó közül maga Hóman Bálint kultuszminiszter választotta ki az állásra. Cegléden ekkor 18 állami iskola volt. Géczi János vezetésével megkezdték az intézmények felújítását, bővítését, eszközökkel történő felszerelését. 1940 körül kinevezték az abonyi járás körzeti tanfelügyelőjének, így gyakran kellett egykori munkahelyére, Újszászra járni. Géczi Jánost 1948-ban nyugdíjazták. A tanító úr további sorsa ismeretlen, feltehetően Cegléden hunyt el és ott helyezték végső nyugalomra. ***

Három név, három pedagógus sors. Pályájukban számunkra csupán annyi közös, hogy viszonylag hosszú ideig - 20-30 évig - voltak tanítók Újszászon. Életrajzi adatokat soroltunk, melyekkel aligha mutathatjuk meg a falusi tanítók napi küzdelmeit, hivatásuk szépségét, magánéletüket. Talán alkalmasak viszont ezek a sorok egy pillanatnyi megemlékezésre, amikor tiszteleghetünk kitartó és nem hiábavaló munkájuk előtt. Kis cikkünk teljesebb lehetne három tanító-portré mellékletével, de ezeknek nem sikerült nyomára akadni a megkeresett családtagoknál.

* Az anyakönyvi adatokért ezúton is köszönetet mondok Nagy Kálmánné Klárikának.

** Az életrajzi adatok forrása: Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai. 1., Documentatio Historica IV. 2001.

*** Géczi János és Géczi Jánosné visszaemlékezése olvasható Reznák Erzsébet: Tanítók és iskolák Cegléd külterületén a Horthy-korszakban. Életmód kutatások Pest megyéből. Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987. 344-347. o.

Jánoska Antal