Várostörténeti múzeum

Nagy Gergelyné Polónyi Margit a Bihar vármegyei Mezőpeterden⁽¹⁾ született 1918. 04. 04-én, és Szolnokon hunyt el 2001. 05. 23-án. Szülei: Polónyi Mátyás, MÁV dolgozó (váltókezelő) és Ignácz Julianna, háztartásbeli voltak. Zagyvarékason látták meg a napvilágot. Az újszászi temetőben a "Polónyi család" sírboltjában nyugszanak gyermekeikkel. Öt gyermekük született. Sorrendben: Mária, Ilona, Béla, Erzsébet és Margit. Mária Zagyvarékason, Ilona, Béla, Erzsébet Erdélyben (Russ községben), Margit Mezőpeterden.

Nagy Gergelyné és Nagy Gergely

Polónyi Margit 1924-ben kezdte tanulmányait szülőfalujában, a római katolikus népiskolában. (Ebben az időben nagycsaládos szülők gyermekeként, államilag szervezett belgiumi csereüdültetésben vett részt. A vendéglátók örökbe kívánták fogadni, de szülei nem járultak hozzá.) A második iskolaévtől már újszászi tanuló volt. Az ötödik osztályt dicséretes magaviselettel, szorgalommal és kitűnő eredménnyel fejezte be. Újszászi tanítói id. Bardócz Endre, Hatvani Viktor és Cserháti József voltak. Az újszászi iskolai évek után Debrecenben folytatta tanulmányait. A Svetits⁽²⁾ Leánynevelő Intézet (zárda) növendékeként a Római Katolikus Elemi Tanítóképzőben diplomázott. Népiskolai Tanítói Oklevele 1938. 06. 23-án kelt, amely magyar tannyelvű népiskolákban való tanításra képesítettnek nyilvánította. Debrecenben is eminens tanuló volt. Később magyar, történelem, földrajz és rajz tantárgyakkal bővítette szakmai ismereteit. Rózsa Györgynének adott nyilatkozata szerint, amely az Újszászi Híradó 1992. februári számában jelent meg: "A pályakezdés nehéz volt. Újszászon kezdtem, egy évet ugyan helyettesítettem, örültem, hogy taníthattam. Nehéz idők voltak ezek az évek. Szerencse kellett az élethez." Tanítói pályafutását az 1890-ben épült Millenniumi (Hosszú) iskolában kezdte, amely abban az időben katolikus egyházi iskola volt. 1940. 09. 01-jén nevezték ki. A nyilatkozatot folytatva: "Iskolaszéki tanácsülésen döntöttek kinevezésemről az iskolaszék tagjai. Az iskolaszék valamennyi tagjához el kellett mennem bemutatkozni - ők a községi nagygazdák voltak -, és a püspökség által javasolt 3 személy közül szótöbbséggel engem választottak." A kinevezés első évében egy hónapos üdülési lehetőséget kapott Erdélybe, amelyet Osdola⁽⁴⁾ kis falucskában töltött a ma is élő, Szegeden lakó Serfőző Flóriánné Kertész Erzsébettel, akkor 8 éves unokahúgával. (Sosem tudta meg, hogy az üdülési lehetőséget kinek a jóvoltából kapta!)

Egész pedagógusi pályafutása alatt Újszászon tanított. Nem is kívánkozott el sehová. Napközis csoportvezetőként ment nyugállományba 1980. 06. 20-án. Két hónap híján 40 évig volt tanító. Tanítói pályafutására mindig szívesen, jó emlékként gondolt vissza, noha voltak kemény, nehéz időszakok, események. Például 1941 után a férfi tanítók (Neller István, Szilvási Béla, Kakuk József, Tóth Antal, ifj. Bardócz Endre, Pál András, Illés Gergely, Mohi Lajos) egymás után kapták a katonai behívóparancsot. Többségüket egyenesen a frontra vitték, közülük többen nem tértek vissza. Mindig meghatottan, elérzékenyülten beszélt a hősi halált halt, eltűnt és megsebesült tanító társairól. A férfi tanítók bevonulása után minden itthon maradt nevelőnek két osztály jutott. Kényszerűségből összevonták az osztályokat. A leterhelést fokozta, hogy a göbölyjárási uradalmi iskolában is a belterületi tanítók helyettesítettek. Szavait idézve: "Összetartó tantestület volt a miénk. Tiszteltük, szerettük, becsültük egymást. Így a nehéz időszakokat is könnyebben átvészeltük. Mindig szívesen, jó emlékként gondolok rájuk".

Rossz emlékként tartotta viszont számon az 1940-es nagy árvíz pusztító hatását, amelynek következtében a magas talajvíz olyannyira megrongálta a Tornyos iskola⁽³⁾ alapjait, hogy hatalmas robajjal, közvetlen életveszélyt jelentő repedés keletkezett az egyik falon.

Ekkor, azaz 1941 májusában 80 első és 128 második osztályos gyermek tartózkodott az épületben. ő éppen a másodikosokkal foglalkozott, amikor az eset történt. Riadtan kirohantak az utcára. Sérülés nem történt. Viszont a félelem nem volt alaptalan, 9 nap múlva az iskola épülete összedőlt.

Polónyi Margit elismert, nagyra becsült tanítónő volt. Szívesen vállalt, kezdeményezett közösségi munkát. Népi tánccsoportokat hozott létre. Szép sikereket ért el velük. Például az 1937-ben, Abonyban rendezett nagyszabású népművelő versenyen az újszászi iskola tánccsoportja első díjat nyert vezetésével. Színdarabokat rendezett. Meséket is szívesen vitt színre. Bizonyára élnek még, akik jó emlékként gondolnak vissza a bemutatott Mária főhadnagy című operettre, a Csínom Palkó daljátékra, stb.

Tantestület 1950/51. Második sor balról a harmadik Nagy Gergelyné

1945. január utolsó hetében, mint helyi KALÁSZ vezető, egy orosz hadnagy jóvoltából névjegykártyán küldött értesítést a váci érsekségre az újszászi templom leégéséről, a plébános, annak nővéréről, valamint az ott tartózkodó mezőtúri plébános tragikus haláláról. Annak figyelembevételével intézkedett Pétery József megyéspüspök Oláh Károly adminisztrátor, majd később kinevezett plébános Újszászra történő irányításáról. Oláh Károly emlékeiből idézve: "...nagy lendülettel kezdte folytatni a megszakadt munkát a KALÁSZ - lányegylet, az akkor igen buzgó Polónyi Margit vezetésével". A tanítónő az újjászervezett Nők Kongregációjának is tagja volt. Oláh Károly: "A Kongregáció tagjai aktív szerepet játszottak később a templom újjáépítése során, valamint a társadalmi életben."

Kitűnő érzéke volt a kézimunkához. Több eredeti mintával rendelkezett. (Ezek és Serfőzőné Kertész Erzsébet szép kézimunkái néhány évvel ezelőtt - ajándékozással - Szabóné Rigó Éva népi iparművészhez kerültek, így minden bizonnyal a köz javát szolgálják.) Könyv írásába kezdett. Elmondása szerint a "Belterületi Állami Általános Iskola történeté"-t az 1954/55-ös tanévtől kezdte írni. Az újszászi Kossuth úti iskola történetét már az 1954/55-ös tanévben "felfektették", amely az iskola irattárában megtalálható." (Főiskolai hallgatók többen hasznosították már kutatómunkájának eredményét!) Az írást helytörténeti igényességre való törekvéssel folytatta. Az írógéppel írt, A/4-es méretű, 15 oldalas munka 1972. júniusában zárult. (Kérték az iskola történetének további írására. Sajnos, szívinfarktuson esett át, így egészségügyi állapota már nem adott lehetőséget arra, hogy kutató tevékenységét folytassa. Írásából tudjuk, iskolaügyben még személyesen is eljárt Vácott, mivel az első hiteles feljegyzés az újszászi iskoláról a Katonika Vizitátióban maradt fenn. Eszerint: 1781-ben Zerdahelyi Gábor, váci püspök adta utasításként: "... az iskola kicsiny, ezért sürgősen... egy iskolát kell építeni külön a fiúk és külön a lányok részére." Ebben az időben a Nagy úton "egy alacsony nádfedeles viskó, avas mestergerendájú szűkös helyisége szolgált iskolául..."

Polónyi Margit első házassága rövid életű volt Nagy Sándorral. Azt követően életének szép fejezete kezdődött, amikor 1967. október 28-án házasságot kötött az újszászi születésű (1919), köztiszteletben álló özvegy Nagy Gergellyel, aki az 1945 előtti Újszászi Torna Egyletnek jeles labdarúgója, első edzője volt. (A sport szeretete haláláig elkísérte.) Négyen voltak testvérek: Gergely (1919. 08. 29.), Sándor (1922), Ernő (1924) és Imre (1927). Mindannyian elhunytak. Imrét, közismert becenevén "Dzsigi"- t, aki látta futballozni, élményt jelentett a játéka. Rendkívüli gyorsasága, kombinatív játékkészsége és gólerőssége máig felejthetetlen. Nagy vesztesége volt Újszász labdarúgásának, hogy a vérbeli centerét gyorsan eligazolták.

Nagy Gergely első felesége Vágó Mária (1927-1966) volt. A házasságuk gyümölcse lett Mária (1950) és Márta (1954). Vágó Mária nem élte meg a 40 évet. Elhunytával Nagy Gergely és Polónyi Margit életközösségébe vitt két kiskorú gyermeket teljes megértésben, szeretetben nevelték, iskoláztatták, majd "szárnyukra" bocsátották. Földi Lajosné Nagy Mária (Babika) és Ádám Sándorné Nagy Márta családja, külön is kiemelve a három unokát, jó emlékként őrzik, "vigyázzák" Polónyi Margit, azaz "Mami" és Nagy Gergely édesapa, nagyapa emlékét.

Polónyi Margit haláláig szorgoskodott, kézimunkázott, háztartási és kerti munkákkal foglalatoskodott, kedvenc költőjének, Mécs László pap-költőnek a verseit olvasgatta, amelyek mélységes hitről és magyarságról tesznek bizonyságot. (Nagy Gergely inkább Petőfi Sándor és Arany János verseit helyezte előtérbe.) A tanítónő több albumra való fényképet hagyott hátra szüleiről, családtagokról, tanítványokról, pályatársakról, a kertről, unokákról.

Nagy Gergely és Polónyi Margit 2000. 08. 12-én kerültek az újszászi Szociális Otthonba. Az intézet vezetői, dolgozói, az otthon gondozottai, lakói hamar befogadták őket. Nem sokáig élvezhették az intézet szerető gondoskodását, mert Polónyi Margit 2001. 05. 23-án, Nagy Gergely 2001. 08. 31-én elhunyt.

Polónyi Margit egész tanítói pályafutása alatt közmegbecsülésnek örvendett. Tanítványai, kollégái, elöljárói szerették, tisztelték, becsülték; szakmai, közéleti tevékenységét elismerték. Díszoklevelek, kitüntetések birtokosa. 1977. 06. 05: pedagógus nap alkalmából, eredményes nevelő-oktató munkáját az Oktatási Minisztérium Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel ismerte el. Nyugdíjba vonulásakor ismételten Szolgálati Éremmel tüntették ki. 1988. 06. 09: 50, illetve 1999. 01. 21: 60 éve szerzett tanítói oklevelét figyelembe véve, mivel közmegbecsülésre méltóan teljesítette hivatását, arany, majd gyémánt Díszoklevél kitüntetésben részesült a jászberényi Tanítóképző Főiskola, valamint a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Intézet részéről. 1997. 09. 06: az újszászi Kertbarát Kör megalakulásának 20 éves évfordulóján emléklappal ismerték el tevékenységét férjével egyetemben.

Mivel is fejezhetném be Nagy Gergelyné Polónyi Margit hosszú, gazdag nevelői pályafutását, mint egy Füst Milán idézettel: "Az országnak, a hazának egyik legfontosabb kérdés az, hogy ki neveli, és hogyan neveli a jövendő generációt." Kimondhatjuk: Polónyi Margit jó nevelő volt országunknak, hazánknak, településünknek. Szakmai kincsestára kiapadhatatlan volt. A nevelői természet minden alapvonásával rendelkezett. Ezek a személyes jegyek már a debreceni leánynevelő intézetben jelentkeztek, illetve jó talajban erősödtek nála. Munkahelyéhez, hivatásához élete végéig hűséges volt. Újszászról, tanítványairól, munkatársairól, vezetőiről, s nem utolsósorban a település lakosságáról mindig nagy szeretettel, empátiával beszélt. Iskolakutató munkája, tevékenysége a település helytörténetében figyelmet érdemel, az idő múlásával egyre értékesebbé válik. Minden igyekezetével Újszász ismertségét, elismertségét szolgálta. Mezőpeterdre érkezett, de annál fontosabb, hogy Újszászra született.

Kedves Tanítónő és Nagy Gergely! Ígérjük, igaz szeretettel, tisztelettel őrizzük, gondozzuk szép emléküket, nyugodjanak békében!

(1)= Mezőpeterd, a Bihari-síkon, Ölyvös-ér közelében fekvő, alig 600 lakosú kisközség Hajdú-Bihar megyében.

(2)= Özv. Svetits Mátyásné szül. Kojanitz Anna, végrendeletében - férje szándéka szerint - az összes vagyonát a római katolikus leánynevelés céljára hagyta és elrendelte, hogy a Svetits nevet viselő intézetben apácák tanítsanak.

(3)= Tornyos iskola 1859-ben épült a templom mellett két tanteremmel. 1915-ben hadikórháznak rendezték be.

(4)= Háromszék vármegyében fekszik, a Lipse és Mosát fenyves nőtte láncolatai által szegélyezett övezetben.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára