Várostörténeti múzeum

Sokak bánatára április 15-én bezárt a piactéren levő pékség. Újszászon minden élelmiszerboltban lehet kapni kenyeret, péksüteményt, mégis több előnye volt ennek a pékségnek. Hogy csak néhányat említsek: reggel az iskolába igyekvő gyerek, akinek otthon nem volt ideje reggelizni, vagy a szülőnek szendvicset készíteni, beszaladt, és megvette az elemózsiát, esetleg szünetben kiszökött, és a tízóraiját szerezte be innen. Piacnapokon egyszerűbb volt a zöldség-gyümölcs mellett megvenni a kenyérféleséget, az árusoknak sem kellett otthon reggelit csomagolni. Csütörtökönként a nyugdíjasok szívesen álltak be a hosszú sorba, mert olcsóbban vásárolhatták meg a kenyeret, mint máskor, máshol. Késő este is be lehetett csengetni, ha kiderült, hogy otthon elfogyott a kenyér, vagy friss kiflit szeretne enni a család. Egy idő után ezért bevezették az esti nyitva tartást is. Az éjszaka szolgálatban levők (polgárőrök, rendőrök, hazatérő vasutasok) sem tudtak ellenállni a csábító friss kenyérillatnak. Őket is kiszolgálták. Az intézmények mindig kedves szponzort találtak bennük. Legyen szó iskolai kirándulásról, táborozásról, óvodai rendezvényről, magányosok karácsonyáról, sportversenyekről - mindig készségesen segítettek.

Egy pillantás a kezdetekre: (Részletek az Újszászi Híradó 1994. júliusi számában megjelent Csomor Ibolya: Kenyérillat a piactéren című cikkéből):

"A község lakóinak régi kívánsága teljesült 1994. június 15-én. A piactéren álló - valamikor az áfész tulajdonában lévő - ingatlan ma már felújítva, kibővítve igen tetszetős kivitelben minden nap friss kenyérrel és péksüteménnyel várja vásárlóit. Ebben az épületben Hudra-Kiss Ferenc családjával vállalkozásban pékséget üzemeltet 1994 június közepétől.."

Hudra-Kiss Ferenc: "- A folyamatos sütéshez szükség van olyan háttérpiacra, amely konkrét megrendeléseket, darabszámokat biztosít. Ez a háttérpiac most van kialakulóban. Ha ez beindul, akkor megkezdődhet a második műszakban is a termelés. Választékunkat a lakosság igényeihez igazítva kívánjuk növelni. .. Termékeink árai alacsonyabbak, mint a többi kereskedelmi egységben. Termelőhely lévén nem rakódik rá egyéb költség, mint például a szállítási költség. Így a hozzánk betérők olcsóbban vásárolhatják meg a kenyeret és a péksüteményt. . Szeretnénk, ha szeptemberben az iskolakezdésre már gépeink két műszakban dolgoznának. . Tejet és tejterméket is szeretnénk árusítani. Elsősorban az iskolások részére."

A tervek megvalósultak. A bezárás körülményeiről kérdeztem meg két illetékest: az épület tulajdonosát, egykori üzemeltetőjét, a Hudra és Társa Kft. vezetőjét, és Varga Lászlót, a pékség bérlőjét.

Hudra-Kiss Ferenc elmondta, hogy nagy lelkesedéssel látott hozzá a pékség működtetéséhez, azután fejlesztéséhez. Szívesen teljesítette a vevők óhajait, aszerint alakította a kínálatot, a nyitvatartási időt. Az üzemeltetés rendkívül sok áldozattal járt, hiszen közben építőipari vállalkozása is volt. Késő éjszakai lefekvés, kora hajnali kelés, áramszünet, csőtörés, amikor tönkrement a bedagasztott tészta, stb. Ezért az üzemet 2000-ben bérbe adta Varga László abonyi pékmesternek. A vevők hozzá is szívesen jártak, de a pékség csak a nagybani vásárlók megrendeléseivel együtt tud gazdaságosan működni. Néhány éve a középiskola, az idén pedig a szociális otthon és a Kastély Otthon szüntette be a megrendeléseket. Így hiába a lakossági igény, az üzemeltetés nem nyereséges.

Varga László vállalkozó is hasonlóan értékelte a helyzetet. Igyekezett minden igényt kielégíteni, bevezette az esti nyitva tartást, hajnalban is be lehetett csengetni, de kb. fél éve megszűnt a süteményrendelés a szociális otthonból, február óta nem rendel a Kastély Otthon, pedig oda naponta hetven kenyeret és hetente háromszor süteményt szállítottak. Először a vasútállomáshoz közel levő üzletet volt kénytelen bezárni, mert a szolnoki szupermarketekkel nem tudott konkurálni. A Szolnokon dolgozók régebben a munkából hazatérve itt vették a kenyeret. Ma már nem bíznak abban, hogy még kapnak, ha hazaérnek, Szolnokon meg olcsóbb. A többi pékség is küzd a versenytársakkal, mert sokan vannak.

Arról is kérdeztem, hogy ilyen körülmények között hogyan tudta mégis szponzorálni az intézményeket. Erre az volt a válasza, hogy 2007 elejéig még nem volt súlyos a helyzet. Ő pedig egyszerű ember, nem vágyik nagy dolgokra, csak szerény megélhetésre, és jóleső érzés számára és mellette dolgozó felesége számára is, hogy a város lakóit: gyerekeket, időseket, sportolókat - ha nem is mindig nagy dolgokkal - de támogathatnak, és ők jó szívvel gondolnak rájuk.

Az említett intézményeket is megkérdeztem, miért hagytak fel a rendeléssel. A válasz egyszerű. Onnan rendelnek, ahol olcsóbb, ahol kedvezményeket kapnak, illetve amit lehet, saját konyhájukon állítanak elő.

Hogyan tovább?

Varga László a vállalkozást abbahagyja, inkább a szakmáját műveli egy abonyi pékségben. A hét újszászi dolgozó közül tudomása szerint hatnak már sikerült elhelyezkednie. Szomorúan távozik, de hogy az újszászi pékséggel mi lesz, az már nem az ő gondja.

F. Szekeres Zsuzsa

Ilyen volt

Ilyen lett