Nem tudom, él-e Újszászon olyan közép korosztályú ember, aki ne emlékezne a nagy kiterjedésű Egyed családra. Bizonyára sokan emlékeznek még arra az életrajzi jegyzetre, amit Egyed Gáspár olajütő- és daráló üzemeltetőjéről írtam az Újszászi Híradó 2009. novemberi számában. Ebben felidéztem Egyed Gáspár szüleit, Egyed József (1862-1950) ácsmestert és Kovács Rozália háztartásbelit, akiknek életközösségéből 14 gyermek született. A gyermekek közül Egyed Ferenc nyolcadikként, ifj. Egyed Gáspár tizenkettedikként jött e földi világra. Nos, Egyed Zoltán édesapja az az Egyed Ferenc, aki a népes családban nyolcadikként született.

Egyed Zoltán Újszászon született 1930. 07. 06-án, és Szolnokon hunyt el 2004. 10. 22-én. Édesapja: Egyed Ferenc (Újszász, 1898. – Szolnok, 1982) önálló asztalos mester, édesanyja Kormos Mária (Újszász, 1906. – Szolnok, 1981) koszorúkészítő volt. A Szent István római katolikus templommal szemben, a millenniumi (Hosszú) iskola tőszomszédságában, a Vörösmarty utca 1. szám alatt volt a családi házuk. Temetkezési vállalkozóként önálló kisiparosi tevékenységet folytattak. A koporsót készítő, árusító tevékenységhez jól illeszkedett a koszorúkészítés. 1950-ben államosításra kerültek. 1951-től az Újszászi Vegyes Kisipari Termelőszövetkezet alapító tagja, első elnöke volt. (A Müller István elnök vezette Újszászi Vegyes KTSZ 1951 – 1956. közötti tagjairól látható tabló Krassóiné Gyüre Rozália jóvoltából jelent meg.)

Egyed Ferenc közéleti személyiség volt. Vállalkozói időszakában – többek között – a helyi Iparos Kör vezetőségi tagjaként, kultúrfelelős volt. Tevékenysége alatt az Iparos Körben több, teltházas színházi előadásra került sor, nagyszerű műkedvelő színészek közreműködésével. Az itt közreadott fénykép az 1940-es évek végén készült egy színielőadás alkalmából, ahol Egyed Ferenc az ülő sorban balról jobbra negyedikként látható. A képen több személyt is felismertem. (Jó volna tudni, hogy a fénykép mikor készült, mi volt az előadás címe és kik láthatóak rajta.)

Egyed Ferenc és Kormos Mária életközösségének gyümölcse: Zoltán és Tibor. Tibor 1936-ban Újszászon látta meg a napvilágot. Évtizedekig a MOL Rt. munka-és tűzvédelmi felügyelője volt, onnan ment nyugállományba is. 2008-ban hunyt el Szolnokon.

Egyed Zoltán az elemi 4 osztályát Újszászon (1936 – 1940), a 4 polgárit Jászapátiban végezte. Azt követően a Szolnoki Állami Fa- és Fémipari Szakiskolában érettségizett (1944 – 1948). Munka mellett továbbtanult. Szegeden felsőfokú szaktechnikusi (1961 – 1963), illetve felsőfokú munkavédelmi szaktechnikusi képesítést szerzett (1967).

Érettségi után abban a budapesti Láng Gépgyárban helyezkedett el műszaki rajzolóként, amely a magyar ipar történetének egyik kiemelkedő jelentőségű gyára volt. Fontos szerepet játszott a hazai erőművek, ipari és közlekedési vállalatok korszerű erőgépekkel, turbinákkal, illetve dízelmotorokkal történő ellátásában. Innen a Karcag – Tilalmas Állami Gazdaságba került (1951 – 1952) gépésztechnikusi munkakörbe. Katonaként Kaposvárott a páncélos alakulatnál szolgált. Tizedes rendfokozattal szerelt le. A katonai szolgálat letelte után a Szolnok Megyei Iparszövetség (KISZÖV) munkatársaként beruházási előadói feladatkörbe került. Itt dolgozott 1960-ig. Azt követően az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség Szolnok Megyei Felügyelőség vezetőjévé nevezték ki, ahol megyeszerte megbecsült, elismert vezetőként dolgozott. Munkatársai szerették, tisztelték, vezetői képességeit elismerték. Kiemelt figyelmet fordított a megyében működő vállalatok, közületek, szervezetek munkavédelemi feladataira, a dolgozók számára biztonságos és egészséges munkafeltételek megteremtésére. Ügyelt, hogy a szakszervezetek társadalmi ellenőrzése is megfelelően érvényesüljön a munkavédelmi, munkaügyi felügyelet útján. Vezetői tevékenységére az emberi humánum, lojalitás volt jellemző.

Színjátszók a 40-es évekből

A munkavédelmi, munkaügyi ellenőrzések során elsősorban a megelőzésre, a meggyőzésre fektette a hangsúlyt. Az ismétlődő hiányosságok, mulasztások esetében a törvény adta szankciókat is érvényesítette a munkavállalók érdekében. A Megyei Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelettől ment nyugállományba, 39 év szolgálati idővel, 1990. 01. 31-én.

Munkássága elismeréseként: Szakszervezeti Munkáért (1970), Munka Érdemrend Ezüst Fokozat (1975), Minisztertanács Kiváló Munkáért (1984), Népköztársaság Elnöki Tanácsa Munkaérdemrend Ezüst Fokozat (1988) kitüntetésekben részesült.

Egyed Zoltán az újszászi születésű (1935) Vágó Margittal kötött házasságot Újszászon, 1955. 10. 15-én. Vágó Margit is Újszászon végezte az elemi, illetve általános iskolát, majd Szolnokon, a Vásárhelyi Pál Közgazdasági Technikumban érettségizett. Azt követően az Újszászi Vegyes Kisipari Szövetkezetnél anyagkönyvelőként, majd 1963-ban Szolnokra költözésük után a BőRTEX Szövetkezetnél munkaügyi előadóként dolgozott. Innen ment nyugállományba 36 év szolgálati idővel, 1991. 12. 17-én. Munkássága elismeréseként, munkahelyén 15 évig a felügyelő bizottság elnöke volt, illetve Kiváló Munkáért (1982), OKISZ Kiváló Munkáért (1988) kitüntetésekben részesült.

Egyed Zoltán családja körében

Egyed Zoltán és Vágó Margit életközösségéből egy gyermek (Eleonóra) született Szolnokon, 1959-ben. Egerben Tanárképző Főiskolán biológia-földrajz szakos tanári diplomát szerzett. Jelenleg Szolnok polgármesteri hivatalának oktatási osztályvezetője. Családi kötelékben él. Férje: Ábel János. Két gyermekük van: Viktor (1982) és Enikő (1985).

Egyed Zoltán élete végéig tartotta szülőhelyével a kapcsolatot. Szívesen, rendszeresen járt haza, beszélt gyermekkori élményeiről, barátairól. Barátai közül külön is kiemelte id. Iváncsik Imre, Szabó Béla és Faragó Mihály személyét.

Ezúttal köszönöm meg Egyed Zoltán özvegyének, Vágó Margitnak, hogy segítette munkámat, a fényképekkel gazdagította Újszász helytörténeti gyűjteményét. Kívánok mielőbbi teljes felépülést, családja körében sok boldogságot, hosszú életet!

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára