Várostörténeti múzeum

A XX. század ötvenes éveiről kevés újszászi adatot talál a kíváncsiskodó. Csupán a sajtóban megjelent, gyakran propaganda ízű híradásokra támaszkodhat, és a városban élő idős emberek törékeny emlékezetére. Egyik alig ismert fejezet a szocreál sportélete. (A labdarúgás eseményeit, szereplőit Varga Ferenc cikkeiből ismerjük.) A megkérdezettek közül csak kevesen emlékeztek az MHK-ra.

A Magyar Kommunista Párt 1947-ben hirdette meg tömegsport mozgalmát és adta ki Az MHK-próbák vezérfonala című, 164 oldalas könyvet. A Munkára, Harcra Kész mozgalom célja volt, hogy a munkásság és a dolgozó parasztság számára is megteremtse a sportolási lehetőséget. Rövid idő alatt országszerte félmillióan csatlakoztak a mozgalomhoz. A „vezérfonal” hét alapkövetelményt határozott meg minden korcsoport számára: 1. elmélet; 2. technika; 3. ügyesség; 4. ruganyosság; 5. gyorsaság; 6. állóképesség; 7. erő. Folyamatossá váltak a jelvényszerző próbák. Újszászon kevesen jelentkeztek az MHK-ra, bár a tanácsházára szerelt hangszóróból újra és újra zengett az MHK induló:

MHK-plakát és jelvény (1952)

1950-ben a Szabad Szó újságírója Újszászon járt, és tájékozódott a település MHK életéről:

„Az EPOSZ* taggyűlésén kezdődött meg Újszászon a Munkára Harcra Kész sportmozgalomra a jelentkezés. Mindjárt több mint harmincan jelentették be, hogy részt akarnak venni a mozgalomban. Az elmúlt évben nem sokan próbáztak. Most annál nagyobb az érdeklődés. Remélik, hogy a fiatalság teljes számban felsorakozik a próbáztató bizottságok előtt. Czétényi László, az EPOSZ sportfelelőse már megrendezte az első MHK-edzést. A jelentkezők nagy része kivonult a helybeli sportpályára. Futás, ugrás, gimnasztika volt műsoron. Sokan nézegették az MHK szintjeit és megállapították, hogy bizony alaposan fel kell készülniük, ha komoly eredményt akarnak elérni. Elhatározták, hogy hetenként kétszer tartanak edzést a jövőben.

Hosszú időn át a labdarúgás volt az egyetlen sport, amelyet szerettek és kedveltek Újszászon. Most más sportágak iránt is érdeklődés nyilvánul meg. Az EPOSZ-nak már működik az asztalitenisz szakosztálya. A közeljövőben rendezik a háziversenyt. Röplabda-szakosztályt is létesítenek, sőt meghívták a szolnoki ökölvívókat bemutató tartására. A sport azonban egyelőre csak a férfiakra korlátozódik. A nők még nem igen érdeklődnek az MHK-próbák iránt. Az EPOSZ vezetői azonban elhatározták, hogy az idén „megtörik a jeget“ és jó propagandával a lányokat is ráveszik az MHK-próbán való részvételre. Persze, minden kezdet nehéz, az újszászi EPOSZ-istáknak felszerelés gondjaik vannak. Nincs ugrómérce, súlygolyó, röplabda…”

Ennél többet nem is tudtunk meg az újszászi MHK-sokról. Országos jelenség viszont, hogy 1956 után a próbák lendülete megtört, végül elhalt. Egyik oka lehetett ennek a sportklubok és szakosztályok életének fellendülése.

* Egységes Parasztifjúsági Szervezetek Országos Szövetsége

Jánoska Antal