A közelmúltban egy nem távoli iskolában az egyik pedagógus megkérdezte a gyerekektől, hogy mit ünneplünk húsvétkor. A válasz nyuszikáról és nyuszika tojásáról szólt... Nem kell mondanom, hogy ennek aztán a húsvét lényegéhez kb. annyi köze van, mint a bárány bégetésnek a napfogyatkozáshoz.

Keresztény hitünk központi TÉNYE Jézus Krisztus feltámadása a halálból. Ez annyira igaz, hogy Szent Pál apostol, aki gyakorlatilag Jézus kortársa volt, így ír: „Ha tehát Krisztusról azt hirdetjük, hogy a halálból feltámadt, hogyan mondják egyesek közületek, hogy nincs halottak feltámadása? Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel! Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is. Sőt, Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert tanúságot tettünk Isten ellen, hogy feltámasztotta Krisztust, pedig nem is támasztotta fel, ha a halottak valóban nem támadnak fel. Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, és még mindig bűneitekben vagytok. Sőt, akkor azok is, akik Krisztusban elszenderültek, elvesztek. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden más embernél.” (1 Korinthusi levél, 15. fejezet, 12-19-ig tartó versek).

Ha bárki közülünk veszi magának a fáradtságot, és elolvassa az evangéliumok beszámolóit Jézus feltámadásáról, meggyőződhet arról, hogy az apostolok, tehát Krisztus életének közvetlen tanúi nem azonnal kezdtek hinni Krisztus feltámadásában, hanem csak akkor, amikor maguk a megtapasztalt tények és a Szentlélek ereje szinte rákényszerítette őket a szilárd bizonyosságra. Attól kezdve viszont semmiféle nehézségtől sem riadtak vissza, hanem bátran hirdették azt, amit megtapasztalhattak: Krisztus feltámadt a halálból. Ez a bizonyosság késztette őket arra, hogy bejárták az akkor ismert világot, és mindenfelé hirdették: Krisztus feltámadt a halálból, ennek mi mindnyájan tanúi vagyunk. (Apostolok Cselekedetei c. szentírási könyv 3. fejezet, 15. vers).

Ez a tanúságtétel nemcsak nagy szavakból állt, hanem tényekből: az apostolok nagy nehézségeket, üldöztetést, börtönt, sikertelenséget is elviselve hirdették Krisztus feltámadását egészen a vértanúságig. Egyedül János apostol nem szenvedett vértanúságot, de ő is számkivetésben halt meg. Az ilyen tanúknak nyugodtan hihetünk. Krisztus feltámadásának ragyogó bizonyítéka Egyházának léte és mindaz az áldás, amit az Egyház jelentett és jelent a történelemben.

Sok kortársunknak az Egyház szó hallatán csak az inkvizíció meg a vallásháborúk jutnak eszébe, pedig – bármennyire sajnálatosak ezek az események – nem kellene elfelejteni azt, hogy a keresztény hit, a Krisztus feltámadásába vetett hit milliók és milliók számára nyújtott és nyújt ma is erőt a szép családi élethez, a hűséges és boldog házassághoz, a lelkiismeret csodálatos békéjéhez, milliókat őriz meg az öngyilkosságtól, az elzülléstől. Ez a hit páratlan erőt nyújt fiataloknak és időseknek a nagylelkű megbocsátáshoz, az önfeláldozó szeretethez.

Krisztus feltámadásának üzenete minden ma élő ember számára: ne hidd, hogy jó szándékkal végbevitt jótetteid kárba vesznek. A végső győzelem nem a bűné, a gonoszságé, hanem az igazságé és a szereteté.

Szívből kívánom mindannyiunknak, hogy adjon a jó Isten mindannyiunknak bátorságot arra, hogy hitünk szépségét és igazságát megismerve részünk legyen Szűz Máriának és az apostoloknak, és a történelem sok millió igaz keresztényének húsvéti örömében.

Miklós János plébános