1977-ben ezzel a címmel jelent meg a Gondolat kiadónál Győrffy György történész-kutató közel 600 oldalas műve, amely egyedülálló alapossággal és történetkritikai precizitással dolgozza fel nem csupán a szent királyra vonatkozó dokumentumokat, hanem egyben legmesszebbmenőkig törekszik bemutatni azt a történelmi környezetet, amely Szent István király korát jellemezte.

Nagy merészség lenne egy ilyen rövid cikkben részletes ismertetést adni erről az átfogó és nagy értékű munkáról.

Úgy gondolom azonban, hogy igen hasznos lesz, ha ebből a könyvből idézve is megpróbálom eloszlatni azt a – sokakban jelenlévő – téves előítéletet, amely a nagy királyt torzított formában állítja korunk embere elé.

Mindenekelőtt itt van a könyvből Szent Ágostonnak a Civitas Dei c. művéből vett idézet, amely fontos vezérelv volt Szent István király életében: „... boldognak mi azon fejedelmeket mondjuk, akik igazságosan uralkodnak, akik nem fennhéjázók, miközben fellengző dicséret és alázatos hajlongás veszi körül őket; akik hatalmukat arra használják fel, hogy Isten tiszteletének terjesztésére, az ő fenségének rendeljék alá; akik Istent félik, szeretik, tisztelik; akik a megtorlásban késedelmesek, de könnyen megbocsátanak; akik ezt a megtorlást az állam kormányzásából és védelméből fakadó szükségnek tekintik, s nem az ellentétekből támadó gyűlölet kiélésére használják fel; akik a kegyelmet nem azért gyakorolják, hogy a gonoszság büntetlen maradjon, hanem azért,mert a javulásban bíznak; akik ha valamiben kénytelenek keményen rendelkezni, azt a könyörületesség enyhületével és a jótétemények bőségével ellensúlyozzák; akik annál tisztábbak az élvezetekben, minél szabadosabbak lehetnének bennük; akik jobban szeretnek tulajdon alantas vágyaiknak parancsolni, mint a nemzeteknek, s akik mindezt nem hiú dicsőségvágyból teszik, hanem az örök boldogság szeretetéért; akik nem mulasztják el, hogy bűneikért Istennek bemutassák az alázatosság, a könyörület és az ima áldozatát.”

Istennek legyen hála, a történelmi tények azt igazolják, hogy a fenti elvek Szent István király életében mindennapos gyakorlatot jelentettek.

Büszkék lehetünk a szent királyra, aki szerette hazáját, de ez a szeretet nem maradt meg valami nagy általánosság szintjén, hanem konkrét módon megnyilvánult, nemcsak abban, hogy kolostorokat, templomokat épített, hanem abban is, hogy pártfogolta, segítette a szegényeket, szenvedőket. Hitének élő bizonyítéka volt az is, hogy tudott nagylelkűen megbocsátani.

István király családi életét a megpróbáltatások sokasága jellemezte, amelyek azonban nem törték össze az ő személyiségét; feleségével, Boldog Gizellával békés, harmonikus házasságban éltek. Gyermekeik elvesztése életük legnagyobb próbatételei voltak, de ezek az események személyiségüket csak még inkább naggyá tették.

Szent István, bár király volt, ma is nagyon követendő és követhető példát ad minden embernek: „kicsinek” és „nagynak” egyaránt.

Ő, aki már Istennél van, imádkozzon értünk, az összmagyarságért és egyházközségünkért, városunk minden lakójáért.

***

Templomunk búcsú ünnepe alkalmából augusztus 20-án délelőtt 10 órai kezdettel Máthé György kerületi esperes, szolnoki plébános mondja az ünnepi szentmisét. Erre az eseményre és a szentmisét követő körmenetre szeretettel várjuk városunk minden lakóját és minden kedves Olvasót.

***

Folyamatban van a temető ravatalozójának felújítása, amelynek során szeretnénk tető alá hozni a ravatalozó előtti térséget, és szeretnénk felújítani az előtér rendkívül lepusztult padlózatát. Erre a célra köszönettel elfogadunk adományokat, akár úgy, hogy a kedves testvérek behozzák azt a plébániára, vagy befizetik a takarékszövetkezetnél vezetett 70300053-10014987 számú számlánkra. A közlemény rovatba szíveskedjenek beírni: „ravatalozó felújítás”. Minden adományt hálásan köszön az Egyházközség nevében:

Miklós János plébános