Várostörténeti múzeum

1920-ban Pest-Pilis-Solt Kiskun vármegye 37.793 sz. rendeletében intézkedett területén a "mozgó fénykép" üzemek engedélyezéséről. Újszász képviselő-testülete december 27-én ismerte meg ezt a dokumentumot. Lehoczky Gábor főjegyző és Chvosztik József képviselő határozottan kiálltak a mozi létesítése mellett. Érveikkel - "a mozgókép erkölcs nemesítő hatása és várható anyagi haszonossága", illetve "mily nemes szórakozást nyújt az a lakosságnak" - nyerték meg az ügynek a képviselők bizalmát és szavazatait. A 76/1920 sz. határozatukban döntöttek arról, hogy kérelmezik a mozgófénykép üzem engedélyezését. Ám a bürokrácia már akkor is figyelemre méltó teljesítményekre volt képes, mert hosszas huzavona után csak 1926-ban, az alispán 1215/1926 sz. rendeletében adta meg az engedélyt. Az első újszászi mozgókép üzemet a tornyos iskolában állították fel. A közmunkaváltság alapból 4120 pengőt, az állami óvoda alapból 1409 pengőt áldoztak a célra. Vezetékes áram hiányában kézi hajtású áramfejlesztőt használtak.

A község saját kezelésében tartotta fenn a mozit. 1927 áprilisában a képviselő-testületnek Lehoczky Gábor főjegyző az alábbi javaslatot tette: ".a mozgókép üzem létszáma csak egyben állapíttassék meg, mert a meglévőnek is jövedelme alig van, az előadások iránt az érdeklődés nagyon lanyha, a népművelési bizottság is csak a népművelés czéljaiból tartja fenn." Augusztusban viszont a község tulajdonát képező, "biztos jövedelmet hozó" mozi üzemeltetésére társtulajdonost kerestek pályázat útján. Mintának az abonyi mozgókép üzem szerződését tekintették. Novemberben szerződést kötöttek az újszászi Márovits István gépészmérnökkel az üzemeltetésre. 1928-ban ezt 3 évvel meghosszabbították, és benzinmotoros áramfejlesztő vásárlásához járultak hozzá. Ekkor hetente két előadást tartottak.

1929-ben Márovits kérelmére a mozgószínház bevételének 5 %-a illette meg a községet. Havonta már csak két alkalommal volt vetítés. 1931-ben a főjegyző jelentette, hogy a mozgószínház nem működik, így jövedelmet a községnek nem hoz. Egy évvel később a Turul Filmforgalmazó cég a községet 200 pengőre perelte - feltehetően az elmaradt filmbérleti díjak miatt - ám követelésétől elállt. 1932-ben Vágó József kérte a mozgószínház bérbevételét, de Márovits kapott újabb három esztendőre üzemeltetési jogot. Az újszászi iskola-mozi sorsáról többet nem sikerült megtudni a korabeli dokumentumokból. Az emlékezők közül is csak néhányan tudnak valamit Újszász első mozijáról.

Normann László szerint Újszászon a tornyos iskola nagytermében tartották a filmvetítéseket. Első élménye egy 1927-ben vetített filmhez kötődik. A zsúfolásig megtelt kis teremben a Királyok királya (The King of Kings) című amerikai passiójátékot vetítették, melyet 1927-ben rendezett Cecil Blount de Mille. Magyar vonatkozású érdekessége a filmnek, hogy Pontius Pilátust a kisvárdai születésű Várkonyi Mihály játszotta. A némafilmet a káplán kommentálta bibliai idézetekkel. Normann László úgy emlékszik, hogy 1935-ig rendszeresen tartottak filmvetítéseket az iskolában.

Az abonyi születésű Molnár András 1937-ben "Mozgószínházat" épített és üzemeltetett a Horthy Miklós úton. (A Molnár családról és mozijukról a közelmúltban olvashattunk.) Ezt 1951-ben államosították, és Béke Filmszínház néven működött tovább a Szolnok Megyei Moziüzemi Vállalat kezelésében. Az újabb állapotokról Grósz András mesélt, aki vizsgázott mozigépészként gyakran kisegített és helyettesített a vetítéseknél. Az 1961-ben átalakított nézőtér 222 fő befogadására volt alkalmas. Az udvaron keresztül ki lehetett jutni a Damjanich utcába. Valamikor kis büfé is működött az előtérben. A falakon a kor filmcsillagainak bekeretezett fényképe függött. A keskenyfilmes korszakban 3-4 részben vetítették a filmeket, a közönség a szüneteket a mozi udvarán és az utcán töltötte. 1961 után normálfilmes gépet hoztak. Grósz József még Molnáréknál sajátította el a filmvetítés tudományát, majd Szolnokon elvégezte a mozigépész tanfolyamot, és három évtizeden át sok-sok filmet vetített az újszászi közönségnek. Az utolsó mozielőadást 1989 nyarán tartották. Az üzemvezető ekkor Kormos Józsefné, az utolsó mozigépész Szekeres Pál volt.

A mozi az ötvenes-hetvenes évek népszerű szórakozóhelye volt Újszászon. 1961-től heti hét előadást tartottak. Szerdán pihent a vetítőgép, vasárnap viszont két előadás volt. Később az Ernemann 1 típusú vetítővel naponta 1-2 előadást tartottak, vasárnap pedig hármat.

A videotechnika elterjedésével a mozilátogatók száma rohamosan csökkent. Már a hetvenes években előfordult, hogy közönség hiányában előadások maradtak el. Saját emlékem 1974-ből, hogy Grósz Károly barátommal (ő most Egerben pedagógus) Az öreg című magyar film vetítésére ketten jelentünk meg. A mozigépész tízpercnyi várakozás után bezárta az üzletet. Szigorán nagyvonalú ajánlatunk sem változtatott: a vetítés megtartásának érdekében 10-10 darab jegyet vásároltunk volna meg. (Talán befolyásolta döntésében, hogy este BEK-döntőt közvetített a televízió.)

A technikai fejlődés mellett másik oka volt a mozi bezárásának a helyi közönség rendszeressé váló randalírozása, mely elriasztotta a közönséget. Előfordult, hogy a rendzavarás miatt félbe kellett szakítani az előadást.

A mozi épülete a bezárást követően másfél évtizedig várta sorsának beteljesülését. Végül 2004-2005-ben lebontották.

Jánoska Antal