Várostörténeti múzeum

Az Újszász anno… kiadványban (2006) még 40, újszászi képekkel megjelent képes levelezőlapról írtunk. A tudatos gyűjteményfejlesztés, no meg a szerencse immár 85-re emelte a tételek számát. A levelezőlapok kínálatában viszonylag nagy számban bukkannak fel az 1960 után kiadott fotó- és mozaik lapok, de gyakoriak a két háború közötti kiadványok is. Ritkaságok és ennek megfelelően értékesek az 1918 előtt megjelent levelezőlapok. Az árakat jelentősen befolyásolja a lap, a bélyeg és pecsétek állapota, esetleges feladója/címzettje, az üzenet tartalma. Most egy újabb kincs megszerzéséről van szerencsénk hírt adni. 

Az „Üdvözlet Ujszászról!” címet viselő mozaiklapon a „R.k. templom.”, „Vasúti szálloda.”, „Vasúti szálloda kerthelyisége.” és „Vasúti állomás.” feliratokat olvashatjuk. Különösen érdekes a kerthelyiség, melyről mindeddig nem ismertünk fényképet. 

Jelzés az előoldalon: „Kiadja Ernst Miksa Ujszászon”. Jelenleg ez az egyetlen ismert, Ernst kiadású képes levelezőlap. A bélyegző bizonysága szerint Budapestre érkezett 1903. szeptember 3-án éjjel 11 órakor. A címzett pedig Budapesten a tisztviselőtelepi Család utca 53-ben élő „őnagysága Molnár Lajosné” (Az utca 1887-ben kapta ezt a nevet, majd 1958-tól Reguly Antal utcaként látjuk Józsefváros térképein.) A feladás időpontja a bélyeggel együtt hiányzik. A levelezőlapot készítő nyomda neve sem deríthető ki. 

Az Ernst család újszászi jelenlétéről keveset tudunk. Ami bizonyos, hogy ők építették a vasútállomással szemközti vasúti éttermet és szállodát a XIX. század legvégén. Legutóbb egy 1910-ben közzétett listán találtunk hírt névmagyarosításról: „kiskorú Ernst Imre, György és Dénes újszászi lakosok Sugárra” változtatták nevüket. Ez egyben magyarázatot ad arra is, hogy ki volt Sugár Dénes, aki 1914-ben Újszászon mint fakereskedő bejegyeztette cégét. A Központi értesítő pontosabban fogalmaz, itt „épületfa-, tűzifa-, cserép- és szénkereskedő” tevékenységre kapott engedélyt. 

1915-ben özvegy Ernst Miksáné által írott gyászhírből tudjuk meg, hogy fia, Sugár György „A Hazáért” áldozta életét. 

1918-ban Az Est címen megjelenő napilap közölte a hírt: „Újabban az alábbi adományokat kaptuk a háború megvakult hősei számára (köztük): Ernst Miksáné, Újszász, 100 k. (korona)” 

Ugyanekkor apróhirdetésben jelent meg a vasúti vendéglő eladásának szándéka. A háború végén Ernst Miksáné és Sugár családnevet viselő gyermekei felszámolták vállalkozásaikat és elköltöztek Újszászról. 

Itt ragadva meg az alkalmat, magyarázattal élünk a személy- és helynevek írásmódjára vonatkozóan. A fenti levelezőlapon a település neve kétszer is „Ujszász” alakban szerepel. A Hivatalos közlöny szerint 1898-tól Újszász a törvényes név, bár még közel ötven évig használták az Ujszászt hivatali és magán érintkezésben is. Érdemes megjegyezni, hogy a fellelt dokumentumokban a családnevek írása sem egységes, olykor követhetetlenül változik 200 év alatt. Példaként említjük a Kovács családnevet. 8 alakban is olvasható az okmányokban. A plébánia anyakönyveit kezdetben latin majd német, végül magyar nyelvű bejegyzésekkel vezették. A községháza polgári anyakönyvezése mindvégig magyar nyelvű. (1895. október 1-én vezették be Magyarországon.) Így aztán Kovács, Kováts, Kovatsch, Kovách, Kóvacs, Kovacs, Kovác és Kovaè is előfordul. A keresztnevekkel sem sokkal jobb a statisztikánk. József lehet Josephus, Josef, Joseph, Jósef, Jozef is - egy okmányon belül akár több változatban. Így aztán az olvasó olykor rácsodálkozik a cikkekben megjelent névalakra, talán bosszantja is a különbség, hiszen az általa birtokolt/látott okmányokon másként írták őseinek, családtagjainak nevét. Pedig a krónikás csak az általa olvasott dokumentumban használt betűket másolta le. 

Jánoska Antal