Várostörténeti múzeum

Almási Klára sokoldalú művészi, tanári tevékenységét régóta figyelem. A vele kapcsolatos információkat elsősorban a média jóvoltából gyűjtöttem, tanulmányoztam. Bátran mondhatjuk: Újszász első énekesnője, az ének- és zenekultúra szolgálója. Olyan jeles személyiség, egyben reklámhordozója szülővárosának, aki eljutott az „Értől az Óceánig”. Méltán lehetünk rá büszkék.

Már évekkel korábban terveztem vele beszélgetést, de kérte: „Várjunk még néhány évet”. Több évi várakozás után elérkezettnek láttam az időt, hogy a népdal- és operett művésznőt, ének-zene tanárt, énekkarvezetőt emlékeztessem ígéretére. Örülök, hogy megkeresésem elől nem zárkózott el.

Ezek előrebocsátásával ültünk le beszélgetésre, miközben elárultam, hogy kisgyermekkora óta ismerem. Elmondtam, hogy Erzsébet nővérével (Kovács Kálmánné) együtt végeztünk koedukált általános iskolában 64-65 évvel ezelőtt, így néhányszor megfordultam az Almási család otthonában.

Gyarmati István, Almási Klára, Nagyné dr. Szelmák Erika és dr. Kara Pál a városavatón

VF: Ez ideig minden beszélgető partnertől megkérdeztem születési adatait. Szabad legyen megkérdeznem hol, mikor születtél?

AK: Újszászon születtem 1948. 02. 15-én. Világrajövetelemet az a Bátor Mihályné Varga Borbála neves szülésznő segítette, aki Bartók Bélának is énekelt.

VF: Érdeklődhetek szüleidről, testvéreidről, családodról?

AK: Édesapám Almási Pál, asztalosmester, majd MÁV dolgozó, édesanyám Blaskovics Borbála, háztartásbeli volt. Házasságukból ötödik leánygyermekként születtem. Nővéreim: Aranka, Erzsébet, Terézia és Mária. Majdnem mindannyian pedagógusok.

1973. karácsonyán kötöttem házasságot Rákóczy Lászlóval, akitől hat év után elváltam. Házasságunkból Krisztina és Gábor nevű gyermekünk született. Családfenntartóként, egyedül neveltem fel gyermekeinket. Öt unokával (Robin, Zsanka, Nikolett, Dorián és Eszter) büszkélkedhetem.

VF: Tanulmányaidról hallhatnék?

AK: Az általános iskolát Újszászon végeztem, majd Mezőtúron a Teleki Blanka Gimnázium reál tagozatán érettségiztem. Jászberényben, a Zirzen Janka Tanítóképző Főiskolát 1969-ben fejeztem be. Ének-zene szakból a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán diplomáztam 1975-ben. Közben öt alkalommal énekeltem a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián különféle országos megmérettetéseken. 1971-ben egy hónapig tanultam a chicagói konzervatóriumban, ahová felvételt nyertem, Maria d’Albert operaénekesnőtől.

VF: Honnan az énekesi, muzikalitási tehetségedet?

AK: Édesapámtól a kifinomult vertikális hallását, édesanyámtól pedig szoprán hangját örököltem.

VF: Már kisgyermekként imádtál énekelni. Kibontakozó tehetségedet több esetben általános iskolásként és gimnazistaként, jegyzett énekversenyeken bizonyítottad. Felnőttként is sikeresen vettél részt több országos versenyen, vetélkedőn. Hallhatnánk ezekről?

AK: Életem első énekversenyén, általános iskola ötödik osztályos koromban vettem részt, gimnazistaként pedig Gyulán (1963) népdaléneklésből aranyérmes lettem. Felnőttként is több országos versenyen indultam: „Nyílik a rózsa”, „Röpülj páva”, és a „Ki mit tudok?” (1967, 1968, 1972). Az Országos Rendező Irodánál népdal énekesi (1978), majd operett énekesi (1979) vizsgát tettem.

VF: Énekesként, belföldi fellépéseid mellett, több országba is eljutottál. Mely országokban léptél fel?

AK: Felléptem:Csehszlovákiában, a Német Demokratikus Köztársaságban, Észtországban, Angliában, Franciaországban, az Amerikai Egyesült Államokban. 2013 júliusában: Csehországban, ugyanezen év szeptemberében ismét Franciaországban énekeltem, ahol Kozma József, magyar származású zeneszerzőnek, Yves Montand által világsikerre vitt „Hulló falevél” (Les feuilles mortes) című sanzonját is énekeltem francia nyelven, a magyar operett részletek mellett.

VF: Úgy tudom, páratlan tehetséged rendkívül nagy szorgalommal párosult. Sokat gyakoroltál?

AK: Igen. Volt idő, amikor hét éven át napi hat órát. Minden munka, hivatás csak akkor hozza meg az eredményt, ha kellő önismerettel, alázattal és szorgalommal végzik.

VF: Megemlítenél a művészi világból néhány állócsillagot, akikkel megadatott, hogy a rivalda fényében együtt léphettél fel, vagy éppen karnagyi dirigálása, zongorakísérete mellett énekelhettél?

AK: Több olyan művésszel léptem fel, akik örökre beírták nevüket a zeneirodalomba. Ki ne emlékezne Béres Ferenc énekművészre, a magyar dal fejedelmére, aki hangjával, énekével egybekötötte a világ különböző tájaira szakadt magyarságot, megszólaltatta a teljes magyar történelmet. Egy színpadon szerepelhettem többek között Kalmár Magda és Berkes János operaénekesekkel, a Magyar Operaház örökös tagjaival. Buday Péter és Nádor László kiváló karnagyok dirigálásával is bizonyíthattam énekesi felkészültségemet. Gazdag a tárházam azokról a jeles énekesekről, színészekről, művésztanárokról, akikről illene megemlékezni, de az messze meghaladná az Újszászi Híradó terjedelmi lehetőségét, csupán Gaálné Kiss Hajnalka művésztanárnőmet emelem ki, akitől énektechnikámat tanultam, és Gyarmati István zongoraművész-zeneszerzőt, aki több mint 30 évig volt korrepetitorom.

VF: A közelmúltban Bálint Erika, újszászi származású opera-és hangverseny énekessel készítettem a mostanihoz hasonló beszélgetést. Tőle egy idézet: „Az általános iskolában egy nagyszerű énektanárom volt, aki gyönyörű hangjával és az opera iránti szeretetével elbűvölt. ő volt Almási Klára, akitől nagyon sokat tanultam, aki egyengette a továbbtanulásomat. A lakásán énekelni, zongorázni is tanított. A legnagyobb élmény volt, amikor már közösen léphettem fel vele.” További tanítványaidról érdeklődhetek?

AK: Bizonyára nem ismeretlen Farkas Attila nótaénekes, aki a Szolnok Városi Televízió által szervezett többfordulós nótaversenyen hatalmas sikert aratott. Neves tanítványaim között tartom számon: Almási Auróra táncdalénekest, Rokolyáné Pataki Anikó népdal és táncdalénekest, Dóka Zsuzsanna énektanárt és Bárdosné Ulviczki Györgyi zongoratanárt. Természetesen kiemelten emlékezem Bálint Erika operaénekesnő tehetségére, szép hangjára. Nagyon jó dolog, amikor egy tanítvány beváltja tanára reményeit.

VF: Művészi teljesítménnyel, azonos szinten mérhető az ének-zenetanári pályád. Mondanál néhány gondolatot ez utóbbi munkásságodról?

AK: 16 évig ének-zenét tanítottam az újszászi általános- és középiskolában. Oktattam Szolnokon, a Varga Katalin Gimnáziumban, Kisújszálláson, az Arany János Általános Iskolában, kispesti és óbudai középiskolákban. 29 évig egyszerre két iskolában tanítottam, ahol kórusokat is vezettem. Összesen 20 ezernél több tanítványom volt életpályám folyamán.

VF: Tevékenységed rendkívül sokszínű, alig követhető. Hogyan tudtad a művészi, az ének-zenetanári tevékenységedet összeilleszteni?

AK: Sok szorgalommal, kitartással, jó szervezéssel lehet egyensúlyban tartani. Néha magam sem hiszem, hogy a tanítás mellett öt évig a szolnoki Kodály Kórus tagja és szólistája voltam. Ének szólistaként működtem a Tisza Táncegyüttes és a nagykátai Tápiómente Táncegyüttesnél. A Szigligeti Színház kórusában, nagyoperettekben statisztáltam (Luxemburg grófja, Sybill). Az 1990-es évek elején hangképző tanárként dolgoztam a színházban. Az újszászi művelődési házban 1969-től ifjúsági klubot és pávakört, később Rozmaring nevű roma dalkört, valamint népdalkört vezettem. Szolfézs és zongora előképző, valamint zenedráma oktatást tartottam. 2006-ban megalapítottam és öt évig vezettem az Operabarátok Kamarakórusát. A gyermekeknek rendszeresen túrát, nyári tábort és franciaországi utat szerveztem. El-elmentem Újszászról, de mindig tarsolyomat feltöltve tértem vissza. A szerzett tapasztalatokat igyekeztem hasznosítani szülővárosom művészi, zenei életének javára.

VF: Mikor mentél nyugállományba? Milyen kitüntetések birtokosa vagy?

AK: 2005-ben, mint énektanár és 14 általános iskola szaktanácsadó tanára mentem nyugdíjba. Utána még másfél évig tanítottam Budapesten. Gyakran fizetés nélküli társadalmi munkát is végeztem, így megkaptam a Társadalmi Munkáért ezüst fokozatot. Kimondom őszintén, a tanítványaim, művész barátaim, családom elismerését tartom a legfontosabbnak, és azt a szeretetet, amelyet a mindenkori közönségtől kaptam.

VF: Nyugdíjas éveidet mivel töltöd? Van valami különös hobbyd? Nagy ívű énekesi, tanári pályafutásodról tervezel-e egyszer érték-történeteket tükröző életrajzot írni?

AK: Az „Újszászi Énekszó Alapítványt” 60 éves koromban hoztam létre azzal a szándékkal, hogy szeressenek énekelni a gyerekek, kiemelten a népdalokat, és támogatást nyújtson a tehetséges tanulóknak. Hobbym a frissítőmasszázs, amelyből ez év májusában jeles eredménnyel vizsgáztam. Állandó örömteli feladat az unokáimmal való foglalkozás, törődés.

Van elképzelésem, mit szeretnék megvalósítani, de céljaimról, terveimről – egészen fiatalon megtanultam – soha, senkinek nem szabad mesélni. Úgy gondolom: jobb cselekedni, mint előre beszélni.

VF: Lehet egy kérésem Almási Klára művésznőtől? Szeretném, ha mihamarabb lehetőséget biztosítanál, hogy Franz Schubert: Ave Maria c. dalát egyszer meghallgathassam előadásodban.

AK: Nem zárkózom el. Elképzelhetőnek tartom, hogy szülővárosom egy koncertjén erre sor kerülhet.

VF: Kívánom, hogy titkos céljaid, terveid megvalósuljanak. Köszönöm a beszélgetést.

AK: Megtisztelőnek tartom, egyben én is köszönöm, hogy a beszélgetésnek választottja lehettem.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára