Várostörténeti múzeum

Szalóki Miklóssal, az országos viszonylatban is elismert szociális szakemberrel való ismeretségünk nem új keletű. Arra az időre datálódik, amikor a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés létrehozta (1994. 11. 01.) az újszászi „Kastély Otthon” Pszichiátriai és Szenvedélybetegek Otthonát és Rehabilitációs Intézményét. A szakértői bizottság a JNK-Szolnok Megyei „Esély” Szociális Alapítvány menedzserére, az intézmény megbízott igazgatójára, Szalóki Miklósra tette le egyhangúan a voksát (1995. 03. 15.).

Munkásságának, szakmai elismertségének körvonalait ismertem. Tudtam, hogy közel 18 évig értékteremtő igazgatója volt a Kastély Otthonnak, akit 62 éves korában, hallatlanul sok felhalmozott szakmai tudással, gyakorlattal nyugdíjaztak. Mégis, amikor a Ki kicsoda Jász-Nagykun-Szolnok megyében kiadvány névtárát böngészve elolvastam a Szalóki Miklósról szóló írást, úgy éreztem, egy beszélgetéssel teljesebbé tehetjük szakmai életútjának bemutatását. Az Újszászi Híradó olvasói részére szánt beszélgetést szívesen fogadta. A már korábban kialakult kapcsolatunkra figyelemmel, tegező viszonyban kezdtük a beszélgetést.

Szalóki Miklós megyei vezetők társaságában

VF: Születési adataidat megismerhetjük?

SZM: Jászberényben születtem 1949. 11. 30-án.

VF: Szüleidről hallhatnék néhány gondolatot?

SZM: Édesapám, Szalóki István közgazdász, édesanyám, Soós Lujza pedagógus volt. A család erdélyi ága nemesi ivadék volt. Apai ágon 150 kataszteri földet birtokoltunk Kenderesen a Horthy birtok mellett. Nagyszüleink, szüleink személyes ismeretségbe kerültek a kormányzó családjával.

VF: Avassál be egy kicsit a Szalóki család történetébe!

SZM: A Szalóki család, amelyben születtem, szociológiai – társadalomszerkezeti vonatkozásban olyan, mint az a bizonyos állatorvosi ló. Apai nagyapám a múlt század elején „kiruccant” az amerikai „Újvilágba”, és rövid megszakítással, 12 évig szén- és ércbányászként dolgozott. Összegyűjtött pénzéből mindkét gyermekének tekintélyes tőkét teremtett. Édesapám Kenderes Kakat-pusztán vett mintegy 150 hold földet, közvetlenül Horthy Miklós kormányzó birtoka mellett. Közgazdászként nagy ambícióval, gépparkkal, dolgozókkal fejlesztette gazdaságát. A kormányzó egy beszélgetésük alkalmával útbiztosi állást ajánlott apámnak, mondván, hogy aki öt fiúgyermekkel (akkor én még nem éltem) és értékes munkával gazdagítja hazánkat, az rászolgál a jelentős megbízatásra. Édesapám először Törökszentmiklóson, majd Jászberényben lett útbiztos. Jól élt a családunk. Szüleim szép, „hatablakos” házat építettek Jászberényben. Berényben négy személynek volt akkor autója. Édesapámnak egy DKW Hochmeister és egy sport Bugatti is „jutott”. Jöttek az ’50-es évek, a vagyon elúszott. Édesapám állást sem kapott, mert osztályidegennek minősült. A „hatablakos” házat egy kis parasztházra cseréltük, ott húzódtunk meg. Erdélyi nemesi családból származó édesapám mivolta tovább nehezítette a család sorsát. Szüleim fizikailag, morálisan és egzisztenciálisan is padlóra kerültek. Édesanyám kegyelemből kapott egy tanyasi tanítói állást Pórtelken. Bátyáim elmondása szerint, amíg édesanyám tanított, egy-egy jószívű gazda tanyáján tett le megőrzésre, ahol megesett, hogy enni is kaptam.

VF: Érdekes családtörténet, amit elmondtál, családregénybe illő. Hogyan alakult a hat fiúgyermekkel megajándékozott szüleid életközössége, a testvérek életútja?

SZM: Tartalmas és meghitt boldogságnak érzem, hogy szüleim elhunytáig, mint legkisebb gyermek, velük maradhattam. Ezt egy-két házasságom meg is sínylette, hiszen a főzőkanál legfeljebb éttermekben viseli el, ha többen kavargatják vele a főznivalót. Öröm, hogy anyai nagyanyám (Fogarasy Kornélia) is velem/velünk egy házban élt, gondoskodásunk mellett térhetett örök pihenőre. Édesapámat nyolcvankettő, édesanyámat 95 éves korában temettük el.

Szüleim a hat fiúgyermek mellé fogadtak egy unokabátyámat is, akit építészmérnöknek taníttattak ki. Nekünk, hatunknak is rossz a pedigréje, azaz a leszármazási okmánya, családfája. Így többnyire inasként kezdtük a „nagy életet”, és utána szerezhettünk diplomát. Eminens tanulók voltunk. Igazgatói, elnöki és vezérigazgatói szintig jutottunk. Büszke vagyok, hogy Pista bátyánk summa cum laude iskolai kitüntetéssel (doktori minősítésben) végzett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, és kőolaj- földgázkutató szakember. George H. W. Bush volt amerikai elnökkel és a Kennedyekkel is folytathatott személyes szakmai konzultációkat. Az ’50-es években édesanyánk unokatestvére (Fogarasy Viktor), ausztriai üzletcsoport tulajdonos fölajánlotta, hogy idősebb testvéreimet külföldön kitaníttatja, és pozícióhoz segíti őket.

Szüleim büszkesége azt kívánta, hogy szülőhazánkban kell élnünk, bizonyítanunk, érvényesülnünk minden körülmények között. Akaratuk teljesült. Ezért örülök, gyermeki hálám nekik.

VF: Szüleid azon akaratát tekintve, hogy gyermekeiknek a szülőhazájukban kell érvényesülniük, értelemszerűen adódik a kérdés: hogyan alakult a „nagybetűs” életed, szakmai karriered?

SZM: Testvéreimhez hasonlóan jó tanuló voltam. Az általános iskolát (1964), gimnáziumot (1968), szakközépiskolát (1970) Jászberényben végeztem. Nem jutottam be a fogorvosi egyetemre. Mechanikai műszerész szakmát tanultam a szakközépiskolában. Elnyertem megyei versenyen a „szakmai kiváló tanulója” címet is. Gyakorlóéveimet a Hűtőgépgyárban töltöttem – marasztaltak. Több területen, tíz évet dolgoztam a rangos cégnél. Többek között a gyár vezetésének protokoll és ügyvitel-technikai feladataival is foglalkoztam. A cég támogatásával tovább tanulhattam. Kecskeméten felsőfokú gazdálkodási oklevelet szereztem. 1979-ben egy szolgáltatóipari vállalat (SZOVALL) jászsági kirendeltség-vezetője lettem. Kiváló kirendeltség cím birtokosai lettünk. A tanulás, az önképzés mindig foglalkoztatott. A megye legfiatalabb szociális intézeti igazgatójaként a jászberényi Egyesített Szociális Intézet vezetője lettem. Jelentős kihívásokkal kellett megbirkóznom. Hat szociális intézmény létrehozásában vettem részt. Rutint szereztem nagy létszámú ellátotti és dolgozó kollektíva irányításában, miközben műszaki végzettségemet követően a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán szociális- és szervező diplomát szereztem. A Semmelweis Egyetem Főiskolai Karán függőséggel, alkohol, drogfogyasztással foglalkozó addiktológiai konzultáns diplomát kaptam, pszichiátriai és szenvedélybeteg ellátás területén szociális szakvizsgám van. Elnyertem a Hatvani úti Egyesített Szociális Intézet (Jászberény) igazgatói pályázatát, de kinevezésem előtt a JNK-Szolnok Megyei Önkormányzat vezetőinek invitálására, megyei szociális menedzser beosztásba kerültem. Elnyertük az ország első PHARE Regionális Forrásközpontja kialakításának lehetőségét. A munka Heves- és JNK-Szolnok megyére terjedt ki, és ezt a csapatot vezettem. Ekkor kaptuk a feladatot, hogy az újszászi, gazdaságilag ellehetetlenült kórházi telephely helyett egy új, hiánypótló intézetet tervezzünk meg. Sikerült. Az akkori megyei közgyűlés megszavazta az intézet létrehozását. Életem utolsó igazgatói kinevezését itt nyertem el. Ez 18 év kitörölhetetlen szakmai és emberi értékekkel ajándékozott meg. A 160 fő ellátotti létszámot 248 főre bővítettük folyamatos fejlesztésekkel. Három szakmai területen országos szakértő lettem. Több főiskolai, egyetemi oktatóintézettel működtünk együtt, mint arra alkalmas terepintézet. Kaptam, és máig kapok feladatokat a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Karától, ahol tematika kidolgozásában, óraadásban, vizsgáztatásban, szakdolgozatok opponensi-elbíráló feladatokban veszek részt. Számos bel- és külföldi intézménnyel, szakmai műhellyel alakítottunk ki együttműködést igen tisztelt szakmai helyettesem, vezetőtársaim, szakmai kollégáim segítő közreműködésével.

VF: A már említett „Ki kicsoda Jász-Nagykun-Szolnok megyében” című könyv névtárában Zsuzsanna lányodról, Laura, Anna Lujza unokáidról tettél említést.

SZM: Magánéletem nem példás, de becstelennek sem tartom. Talán ez is oka, hogy egyedül maradtam. Első házasságomból a Jóisten egy nagy kinccsel ajándékozott meg Zsuzsika lányom személyében. Kétgyermekes családanya. A család mind a négy tagja igen tehetséges emberi érték. Az ő hátterük jelent lelki, szeretetbeli biztonságot számomra. Vejem és lányom a BOSCH cég hatvani gyárában dolgoznak. Cégük a németországi Solingenben, központi gyárban adott megbecsült feladatot részükre. Unokáim közül Laura az új környezetbe beilleszkedett, az osztályelsők között említi tanítója. Anna Lujza vidám kis teremtés, az ovi egyik kedvence.

VF: Mit jelent neked Újszász?

SZM: A csaknem 18 év Újszászon számomra azt jelentette/jelenti, hogy szűkebb hazám lett. Vezetői sors, hogy esetenként hálátlan szerepet is be kellett töltenem a munkatársak között. Igyekeztem kritikus helyzetekben a szívem diktálását is figyelembe venni, hiszen emberi sorsokat érinthet egy munkaviszony létesítése, megszüntetése. Valamennyi „dolgozómat” már felvételkor lelki szemeimmel átvilágítottam, szem előtt tartva, hogy a szakmai képzettsége mellett alkalmas-e arra a szolgálatra, amely sok-sok szomorú sorsú ember segítésére kötelez bennünket. Úgy érzem, több jó barátság, szeretettel övezett kapcsolat alakult ki újszászi működésem alatt. A város vezetésével, az intézmények, partnercégek vezetőivel, prominens újszászi személyekkel kerültem közeli kapcsolatba. Szívemben, eszemben egy haragost sem érzek. Külön öröm, hogy életem első saját lakását is Újszászon vásárolhattam meg, ahol a lakóközösséggel szinte családias a kapcsolatunk. Sajnos, nyugdíjazásom óta több a szorongásom, amikor kimegyek, hiszen a sorompó felé tekintve már át kell élnem, hogy eddig volt, és vége!

VF: Hogyan élsz, mint nyugdíjas, mivel töltöd szabadidődet, mi a hobbid?

SZM: Sajnos, nem készültem fel, hogy egyszer én is megkapom pályafutásom obsitlevelét. És... valóban, csak a munkaviszonyom megszűnését közlő papírlapot kaptam meg, pedig utolsó aktív munkanapomon legalább egy telefonhívást megérdemeltem volna feletteseimtől 43 évi munkaidő és csaknem 35 évi vezetői szolgálat után. Igyekszem intenzív német nyelvtanulással elütni szabadidőmet, mert társalgási szinten ugyan beszélek, de minősítve nem vagyok.

VF: Köszönöm a beszélgetést. Kívánok az emberi kor végső határáig nagyon jó egészséget, további tartalmas életvitelt!

SZM: Kedves Feri Bátyám! Tisztelettel köszönöm, hogy az Újszászi Híradó jóvoltából, ezzel a beszélgetéssel emberi tartásomban erősítettél.

Varga Ferenc
díszpolgár