Várostörténeti múzeum

Újszászon iskolai oktatásról először 1781-től találunk forrást Polónyi Margit: „Újszászi Kossuth úti Iskola története” című kéziratában. A Római Katolikus Egyházon belül elkezdett, s időközben változó keretek között máig folyó iskolai tanítást 1851-től számítjuk a településen.

Hosszú ideje foglalkozom Újszász iskolatörténetével. Újszász mindenkori tanítói jelentősen hozzájárultak a település szellemiségének gyarapításához, az itt élők tudásának fejlesztéséhez. Városunk történetében érdemük örök és elévülhetetlen.

Kutatómunkám eredményeként, Újszász közigazgatási területén 1851-től napjainkig számítva, 232 fő nevelő-oktató szerepel nyilvántartásomban. Közülük 112-en már nem élnek.

Bodnárné Szabó Gabriella volt az első olyan iskolaigazgató Pál Andráson kívül, aki Újszászon született. Érdekes, hogy előtte mindig férfi igazgatók álltak az iskola élén.

Bodnárné Szabó Gabriella nyugalmazott általános iskolai igazgató 1946. 08. 21-én született Újszászon. Apai ágon szülei, nagyszülei MÁV dolgozók voltak, így hát vasutas szülők gyermeke. Édesanyja Kővári Erzsébet (Újszász, 1923. 12. 15.), aki 1945. 10. 15-én Szabó Sándorral (Újszász, 1920. 12. 14.) kötött házasságot. Életközösségükből két gyermek született: Gabriella és Sándor (1953. 07. 16.).

Édesanyja az újszászi szociális otthon dolgozója volt az intézmény fennállása óta. 1980-ban, mint osztályos főnővér vonult nyugállományba, de azt követően még – 1980–1990 között – az Idősek Napközi Otthonának vezetője volt. Az Akácfa úton, a még mementóként (emlékeztető jelként) meglevő Kővári családi házban él.

Miután tudomást szereztem Szabó Gabriella édesanyja kilétéről, erős késztetést éreztem, hogy említést tegyek testvéröccséről, Kővári Józsefről (Újszász, 1931. 11. 21.), aki az 1940-es évek végétől jó néhány éven át az újszászi labdarúgócsapat kiemelkedő balszélsője volt. Akik látták játszani, netán még labdarúgótársa is lehetett, mint magam is, máig nem felejtjük átlagon felüli gyors, energikus, gólerős, kreatív játékát. Örülünk, hogy 81 éven túl, közöttünk él az Akácfa utcában.

Szabó Gabriella édesapja MÁV dolgozó volt 1946-tól 1980. 10. 21-ig, korai haláláig, mely az egész családot megrázta. Fiuk, ifj. Szabó Sándor Szolnokon dolgozik, ott lakik feleségével és legkisebb lányukkal.

Bodnárné Szabó Gabriella második házasságában él. Első férje Bakó László volt, akitől 1988-ban elvált. A házasságukból egy fiúgyermek született (1974. 10. 21.). Bakó Krisztián a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán biológia-földrajz tanári képesítést szerzett. Azt követően az Államigazgatási Főiskola igazgatásszervező szakán másoddiplomát szerzett. Egy évet dolgozott tanárként, majd köztisztviselőként tevékenykedett az újszászi polgármesteri hivatalban. 2005 óta aljegyzői, jegyzői pozícióban dolgozik. Hobbija az írás, több könyve megjelent országos terjesztésben. Jelenleg a kisújszállási Szalay Könyvkiadó szerzője is.

Szabó Gabriella, 2001. 04. 11-én új házasságot kötött Bodnár Jenő budapesti lakossal, akinek ez szintén a második házassága. Ő is nyugdíjas. Első házasságából egy gyermeke született: ifj. Bodnár Jenő, aki a Dunaújvárosi Főiskolán végzett, és az ott működő HANKOOK gyárban dolgozik képesítésének megfelelően.

Szabó Gabriella tanulmányait az újszászi általános iskolában kezdte, majd a mezőtúri Teleki Blanka Leánygimnáziumban érettségizett (1964). Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-orosz szakos hallgató volt (1965-1968). 1975-ben tanítói képesítést szerzett Jászberényben a Tanítóképző Főiskolán. 1997-1999 között elvégezte Budapesten a Műszaki Egyetem Természet- és Társadalomtudományi Kara Közoktatás-vezetői Szakát.

Mindig pedagógus akart lenni, és azzá is vált. Szívesen idézi a brazíliai író, alkimista Paulo Coelho szavait: „...légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!” Kezdetektől fogva elhivatottság jellemezte pedagógiai munkáját. A gyermek személyiségének tiszteletben tartása, az egyénre szabott sokoldalú képességfejlesztés vezérelveit követte.

Pedagógus pályáját 1971-ben kezdte a zagyvarékasi általános iskolában. 1976-tól nyugdíjba vonulásáig a Vörösmarty Mihály Általános Iskolában fejtette ki figyelemreméltó, maradandó tevékenységét. 1976-tól 1992-ig általános iskolai tanítóként működött. Ez idő alatt az elsők között kezdte el a tantárgycsoportos oktatást és a Nyelvi Irodalmi Kommunikációs program bevezetését. 1992-től 1995-ig általános igazgatóhelyettesként, majd megbízott igazgatóként, 1996-tól 2006-ig igazgatóként irányította az iskolában folyó munkát. Időközben számtalan felkészítő tréninget, vezetőképző tanfolyamot végzett, hogy megfeleljen az egyre növekvő elvárásoknak, a közoktatásban bekövetkezett változásoknak. Kiemelkedő módszertani ismeretekkel rendelkezett a nyelv, az irodalom és a kommunikáció területén. Sok Nyelvi Irodalmi és Kommunikációs (NYIK) nevelési felkészítő tanfolyamot, továbbképzést vezetett a megyében. Éveken keresztül népszerűsítette a Zsolnai programot a Tanítók Nyári Akadémiáján. Szakmai rátermettségét bizonyítja, hogy közel egy évtizedig volt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet szaktanácsadója, szakértője, és az Észak-Alföldi Régió Nyelvi Irodalmi Kommunikáció szakértője.

Vezetői munkáját, az értékek és hagyományok mellett, a megújulás vezérelte, de tudta, a változások mögött ott van a múlt tapasztalata, az előző iskolaigazgatók lelkiismeretes munkája. Az akkori 47 fős nevelőtestület az oktatásügy egyik nehéz időszakában dolgozott együtt. Fel kellett készülni a Nemzeti Alaptanterv bevezetésére, helyi tantervek, pedagógiai program elkészítésére, a Közoktatási Minőségfejlesztési Programra; majd azt megalkotni és az abban foglaltak szerint végezni a nevelő-oktató munkát úgy, hogy mindig a tanulók képességeinek fejlesztése álljon a középpontban. Ilyen feladatok megvalósítása érdekében különös gondot fordított a humán erőforrás fejlesztésére. Az önképzést, pedagógusok továbbtanulását tudatosan, tervszerűen fejlesztette. A hiányszakokból többen szereztek képesítést, pld: német, angol, beszédfejlesztő, számítástechnika, informatika, mozgókép és médiaismeret, stb. területen. Kitartással, felelősséggel dolgozott az intézmény működtetéséért, a tanulókért, kollégáiért. Vezetői szemléletét a humánum, a demokrácia jellemezte.

Kiemelt figyelmet fordított a tehetséggondozásra. Az esélybiztosítás sokrétű munkáját, az integrációs felkészítést átfogta, irányította.

Igazgatói ciklusai alatt volt az iskola a Nemzeti Atlétikai Program műhelyiskolája (1999.), a szolnoki Teátrum Művészeti Iskola telephelye (2000-2005), több kistérségi akkreditált továbbképzés, bemutató órák helyszíne.

Igazgatói munkássága utolsó éveiben még részt vett az újonnan felépült iskola tervezésében.

Újszász közéletében is folyamatosan részt vett, így az 1999-ben alakult Együtt Újszászért Egyesület egyik alapító tagja lett, akkor még Bakó Lászlóné Szabó Gabriella néven. 2004-ig az egyesület titkára, 2004-től napjainkig Bodnárné Szabó Gabriella néven, a civil szervezet elnöke. E tisztségében, a város értékeinek megóvásáért, gazdagításáért, a hátrányt szenvedők életminőségének javításáért munkálkodik.

Bodnárné Szabó Gabriella munkásságát több esetben elismerték. 1985: Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának dicsérő oklevele; 1988: Művelődési Miniszter dicsérő oklevele; 2005: Újszász Város Kisebbségi Önkormányzat Kisebbségi díj; 2006: PRO URBE Újszász Díj.

Gondolkodtam, mivel fejezhetném be Bodnárné Szabó Gabriella életrajzi vázlatát, amely inkább tekinthető munkarajznak. Bevallom, régóta foglalkoztat egy emlékmű felállítása a halhatatlan újszászi tanítók, óvónők részére. Képzeletben magam előtt látom a tiszteletet, a megbecsülést, érzelmi töltetet szimbolizáló műalkotást, amelyen a halhatatlan tanítók között olvasom nevét, és felidézem mélyen ülő sikeres pedagógusi tevékenységét.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára