Várostörténeti múzeum

Dr. Ördög Lajos Abonyban született, 1942. 11. 10-én. Szülei: Ördög Lajos női fodrász és Szabó Erzsébet női szabó voltak. Az abonyi temetőben nyugszanak. A szülők életközösségéből két gyermek született: Lajos és György. Mindketten orvosok. Dr. Ördög György Abonyban csecsemő- és gyermekorvos.

Ördög Lajos szülővárosában, a Szelei úti Általános Iskolában végzett, és a Kinizsi Pál Gimnáziumban érettségizett. Doktori diplomáját a Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán szerezte (1962-1968). Háziorvosi szakvizsgát tett (1996) vizsgabizottsági dicsérettel, jeles eredménnyel, a Hajnal Imre Országos-továbbképző Egyetem Családorvosi Tanszékén. 2001. 03. 01-jétől Újszász nyugalmazott vállalkozó háziorvosa, 2003-tól a település Pro Urbe díjasa.

Az egyetem elvégzése után, 1968. szeptemberétől 1969. áprilisáig katonai szolgálatot teljesített Jászberényben. Azt követően rövid ideig, különböző időközönként 8 alkalommal tartalékos katonai szolgálatot teljesített. Hadnagyi rendfokozattal szerelt le.

Pályakezdőként került Újszászra 1969. 07. 01-jén. (A külföldre távozott dr. Forgó Etelka körzetét vette át.) Abban az időben dr. Csiszér Miklós és dr. Nemes József kollégák megtisztelő társaságában kezdett praktizálni.

Az 1970-es években Szászberek lakosságának egészségügyi ellátása is a feladatai közé tartozott.

Kedvező személyes jegyei, a betegek irányába megnyilvánuló lojalitása alapján hamar beilleszkedett Újszász életébe.

Első lakhelye, egyben rendelője a Bajcsy-Zsilinzsky út 14. szám alatt volt. Itt kezdte orvosi működését, majd az Erkel Ferenc út 23. szám alatti szolgálati rendelőben (most: bölcsőde) dolgozott a saját családi háza felépítéséig. 1976-ban költözött a Damjanich úti családi otthonába, amelyben egy orvosi rendelő és váróhelyiség is létesült. Akkor a Községi Tanács által utcánként kijelölt körzete 2400 fős volt.

1969. július 1-jétől körzeti orvosként, 1996. április 7-étől egyéni vállalkozó háziorvosként dolgozott. 1996-tól, kisebb-nagyobb megszakítással, közel 10 évig volt az Időskorúak Szociális Otthonának intézeti orvosa. Az intézetben napi 2-3 órában végzett gyógyító munkát szakértő asszisztenciával, Bakó Józsefné Mártika segítségével. Az otthonban folytatott munkáját az idős emberek önzetlen szeretete, gyógyulásukba vetett hite jellemezte.

Újszász Önkormányzatának Egészségügyi és Szociális Bizottságában külső tagként a rendszerváltozás utáni második választási ciklustól vett részt mintegy l0 évig.

Jól hasznosította magát a közösség javára. Igyekezett segíteni a lakosság szociális helyzetének javításában.

A bölcsődei felülvizsgálatokat, a terhesgondozást 1969-től látta el. Készenléti szolgálatot teljesített három éven keresztül, ami azt jelentette, hogy éjjel-nappal a betegek rendelkezésére kellett állnia tudásával. Hosszú időn keresztül szerda délutánjai a terhesgondozásé, a tanácsadásé voltak. Jó szívvel emlékszik vissza Vincze Zoltánné Évike szakavatott munkájára, a szívvel-lélekkel végzett csecsemőgondozásra. Büszke, hogy pályafutása alatt 9 sikeres otthoni szülést vezetett le.

A gyógyításban eltöltött 32 év alatt több ezer emberrel került kapcsolatba, ami kitüntető bizalmat jelentett számára. Generációkat gyógyított egy családban. A hippokratészi eskü és az orvosi etika szigorú betartásával gyakorolta orvosi hivatását. Tehetségéhez és tudásához mérten szabta meg a betegei életmódját az ő javukra. Minden házba a betegek javára lépett be. Orvosi hivatásához mindenkor méltó magatartást tanúsított, kifejezetten vigyázott a titoktartásra. Imádta munkáját, ami egyben hobbija is volt. Segítőkészség és empátia jellemezte.

Betegei tisztelték, szerették, hiszen ott volt a gyerekek születésekor, az idősek utolsó perceiben, ismerte örömüket, bánatukat, testi-lelki állapotukat, betegségüket.

Kimagasló orvosi tevékenységéért miniszteri dicséretben részesült (1982), számára azonban a legnagyobb kitüntetést a betegei gyógyulása jelentette. Nagyon nagy megtiszteltetésnek érezte azonban, amikor Újszász Pro Urbe díját a városnapi díjátadó ünnepségen átvehette. A méltató szavakat, a jelenlevők tetszésnyilvánítását nem tudja elfelejteni, élete végéig kísérni fogja a szép emlék.

A doktor úr zenerajongó. Hatéves korától hegedül. Ez családi örökség, édesapja is ezen a hangszeren játszott. Feleségével, Urbán Judittal 1969. július 1-jén kötött házasságot. A gimnáziumban, illetve az 1952-ben alapított abonyi Bihari János Zeneiskolában ismerkedett meg vele. ő zongorázni tanult. A doktor úr szavait idézve: "szerelmemmel, zenésztársammal, feleségemmel együtt kezdtük az életünket Újszászon. Vállalta, hogy a munkában is társam lesz, így orvos írnokként haláláig velem dolgozott. Kati lányom (Cegléd, 1968) egy gyógyszer cégnél kiemelt kapcsolatok vezetője, és nagy örömömre, a mikrobiológia doktoraként háziorvosok továbbképzésével is foglalkozik. Kisebbik lányom Dóri (Szolnok, 1973) Kecskeméten, a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szakképzési vezetője, felnőttoktatási szakértő. Úgy mint én, mindketten szeretik hivatásukat. Lányaimtól két tündéri unokám van, Dorottya 9 éves, Levente 9 hónapos. Feleségem Szolnokon, a Hetényi Géza Kórházban hunyt el 1988. 12. 12-én. Lányaimat kemény apaként is imádtam, a mai napig is elválaszthatatlan, szoros kötelékben vagyunk, még ha ez gyakran csak telefonkapcsolatban nyilvánul is meg. A '90-es években újranősültem, de házasságom tíz év után felbomlott."

Dr. Ördög Lajos évtizedeken keresztül munkálkodott betegei javára, gyógyulásuk érdekében, mindig tudása legjavát adva. Szerette volna még aktív gyógyító tevékenységét folytatni, de egészségi állapota miatt 2001. 03. 01-el leszázalékolták, 8 éve nyugdíjas. 2001. októberétől a Tolna Megyei Önkormányzat "Szivárvány" Idősek Otthonának egyik apartman lakója. Idézem szavait: "az Idősek Otthonában hosszabb időnek kellett eltelnie, hogy elfeledjem a "csengőriasztást", amikor a szomszéd szobában a nővérhívó telefonja megszólalt. Ugyanis aktív orvosként hosszú ideig úgy aludtam, hogy a segítségkérő csengő hangjára azonnal felkeltem, szolgálatba léptem." "Hogy miért döntöttem az Idősek Otthona mellett? Azért, mert betegségem súlyosbodása miatt egész napos ellátásban kell, hogy részesüljek. Az otthon munkatársaival nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki. Gondos ápolásukat, kért jó tanácsokkal igyekszem meghálálni. Bekapcsolódtam az idősek pszichés gondozásába, és zeneterápiát is tartottam részükre. Zenét hallgatok. Mindemellett a különleges díszhalak tenyésztésével való foglalkozásom az idő értelmes múlását jelenti számomra. Természetesen mindig várom az Újszászról elszármazott budai jó barátom telefoncsörgését. Néhányan már Újszászról is meglátogattak, betoppantak az ajtómon, aminek végtelenül örültem. Értesülök az újszászi hírekről is, hiszen minden hónapban kapok egy példányt az Újszászi Híradóból, amit ezúttal is nagyon köszönök!" "Azon kérdésre, hogy voltak-e orvosi pályafutásom alatt nehéz esetek, feledhetetlen események, a válaszom: igen! Ilyen volt többek között, amikor egy férfi Bi 58 EC méregjelzésű, szisztematikus és kontakt rovarölő-szert ivott, és életveszélyes állapotba került. Az orvosi gyakorlat, a találékonyság eredménye, hogy a férfi életét sikerült megmentenem. Gyomormosás után, feleségem segítségével, 70 ampulla "hatóanyag bombát", ellenanyagot kellett a betegnek beadni fél óra leforgása alatt! A másik történet nagyon személyes jellegű, ma már megmosolyogtató. Kezdetben kismotorral, azután kerékpárral, majd autóval jártam Újszászt. Minden zugát ismerem a településnek. A kisebbik lányom a mai napig nevetve meséli azt a történetet, amikor elcsúsztam motorral a főutcán, és Tóth András plébános úr kísért haza.

Azt hitte, hogy valami komoly bajom lett, mert útközben egy szót sem szóltam, s csak a plébános úr hazatértével mondtam el, mi is történt velem. Talán ennyit, s nem többet."

A doktor úr egyre gyakrabban nosztalgiázik Újszászról. Második otthonának tekinti, hiszen élete, munkája ezer szállal köti a településhez. Sorba szedi volt közvetlen és közvetett munkatársait, a Községi-, Nagyközségi Tanács, majd városi önkormányzat vezetőit, munkatársait, felidézi betegeit. Szívesen, megkülönböztetett tisztelettel emlékezik vissza kollégáira: Szlovicsák Jánosné Gittára, Víghné Silye Juditra, Battyányi Józsefné Katira, Szentmiklósi Tamásné Tündire. Jó szívvel emlékezik a Pro Urbe díj átadás-átvételének boldog perceire. Ezúttal továbbítom a doktor úr szóban, írásban küldött jókívánságait: "Jó egészséget kívánok valamennyi újszászinak, volt betegeimet pedig kiemelt tisztelettel üdvözlöm!"

Tisztelt Doktor Úr! Kedves Ördög Lajos! Az újszásziakkal való elbeszélgetések és személyes tapasztalataim azt erősítik, hogy az "Életpálya töredékek" címmel írt visszapillantás talán alkalmas példa értékű orvosi munkásságod méltatására, továbbá, hogy a jelen és az utókor nemzedékét emlékeztesse Újszász egykori kiváló orvosára. Kívánunk mielőbbi gyógyulást, az emberi kor végső határáig boldog életet kedves családod, új otthonod körében.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára