Várostörténeti múzeum

(Megjelent az Újszászi Híradó II. éfv. 2. számában - 1992. februárban!)

Mindannyiunk Pista bácsija 11 gyermekes szülők egyik gyermekeként született Szolnokon, 1912. május 29.-én. A polgári, valamint a fa- és fémipari szakiskola elvégzése után, a vasút alkalmazásába került. Bizonyára nem véletlenül, édesapja főmozdonyvezető volt.

A karakteres fiatalembert állomás felvigyázó tanfolyamra javasolták. Sikeres elvégzése után az Újszászi MÁV Állomásra került 1937-ben. Ott dolgozott különböző beosztásokban (személy-pénztáros, raktárnok, önálló irodakezelő) 22 évig. Azt követően, 1959-ben szülővárosába irányították, s mint állomás elöljáró ment 1972-ben nyugállományba.

Többen tudtuk, Pista bácsi az utóbbi években sokat betegeskedett. Mégis megdöbbentő volt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Új Néplap gyászhírei között olvasni, hogy váratlanul elhunyt 1992. január 18.-án. Az viszont természetes volt, hogy halála előtt néhány nappal még arról beszélgettünk: ismételten megszervezzük a sportbaráti találkozót azok részére, akik Pista bácsival egy labdarúgócsapatban játszottak, vagy az ő edzői tevékenysége alatt váltak labdarúgóvá, sportvezetővé. Itt és most elárulom, az ő kérésére a találkozót májusra terveztük, mert úgy érezte, nem sok ideje van már hátra. Sajnos előérzete beteljesült. Így már nem lehet nagy családja körében. Az sem lehet meglepetés, hogy Szolnokot és Újszászt egyaránt saját településének ismerte, s utolsó útja is Újszászra, Kovács László, MÁV nyugdíjas barátjához vezetett. Sajnos a találkozó nem jöhetett létre, mert Szolnok-Szandaszőlős buszjárat egyikén szívinfarktusban elhunyt. Bizonyos vagyok, hogy Kovács Lászlóval megtekintették volna a régi futballpálya helyét is, ahol most a gimnázium és szakközépiskola létesítmény komplexuma található.

Pista bácsi ragyogó képességekkel rendelkező labdarúgó volt. A szárnyát bontogató, legendás hírűvé vált Szolnoki MÁV labdarúgócsapatának is tagja volt már 1934-ben. Az 1945 után megalakult, MADISZ tömörítette, zömében vasutas gyermekeket Újszászon. Az ő kérésükre vállalta el Pista bácsi az újszászi Vasutas Sportegyesület létrehozását, megalakítását. Pista bácsi irányítója, szervezője volt a sportegyesületnek, hanem a labdarúgó szakosztály jó értelembe vett mindenese. Jó érzékkel vette maga köré a lelkes, tehetséges fiatal labdarúgókat. Bakó Jenő, Krutila József, Járó Rudolf, Kelemen Pál, Katona Károly segítségével rövid idő alatt olyan labdarúgócsapatot hozott létre, amely a későbbiek során hosszú időre megalapozta Újszász labdarúgó sportját.

Nem tudom emlékeznek-e még a Kertész I. - Vágó D., Mihályi I., Kelemen P. - Király I., Hájos E. - Szegedi K., Katona K., Nagy I., Hőgye M., Földesi F. felállású csapatra? Ők voltak azok, akik futballt teremtettek Újszászon. Ehhez természetesen kellett Mihályi Pista bácsi, aki személyes tulajdonságaival, játékintelligenciájával, szakmai felkészültségével, mint ragyogó "karnagy" összefogja a község sportját.

Gyors számvetést végezvén, megállapítható, hogy Pista bácsi "keze alól" mintegy 130 játékos került ki. Mindig könnyes szemmel beszélt a nagy "arany" ifi csapatról, amely éveken keresztül szinte verhetetlennek bizonyult. Bizonyára emlékeznek még a Varga F. - Majorovits L., Varga J., Takács L. - Varga R., Bakó L. - Mucza A., Szegedi Gy., Bakó G., Kozák A., Kis K. összetételű csapatra is. Az utóbbi csapatra az is jellemző, hogy közöttünk főiskolai válogatott, NB-s játékosok voltak. Szegedi Gyula, Kozák Antal professzorként öregbítik bel-és külhonban Újszász hírnevét.

Méltán hajtunk tehát fejet Mihályi Pista bácsi előtt. A család- és munka-centrikus embert, a futball szerelmeset örökre megőrizzük szívünkben. Nem titkolt szándék, hogy Pista bácsi Újszász sporttörténetében - ha megírásra kerül - egy külön fejezet érdemel.

Pista bácsi! Köszönünk mindent. Nyugodj békében!

Tanítványod:

Varga Ferenc
Szolnok, Városmajor u. 62. II/9.