Várostörténeti múzeum

A Zagyva-part titkai elvesznek a régmúlt idők homályában. Írás és emlékezet nem szól róluk, s nehéz helyzetben van a krónikás, amikor válaszokat keres a feltett kérdésekre. Sok éves adatgyűjtés után néhány lezáratlan, már-már rejtélyesnek tűnő újszászi történetet elevenítünk fel.

1. Orczy-Dessewffy-Fáy-Parlagi kastély

A címben említett kastély története a XVIII. században kezdődött. Újszász történeti irodalmából tudjuk, hogy az Orczy-család tulajdonába 1750 körül került a teljes újszászi birtok. Az ismert, a XVIII. század második felében rajzolt térképek nagyobb udvarházat jelölnek a mai Zagyva-parti kastély előzményeként. Erről az építményről nem ismert más adat, feljegyzés. Az épületet látjuk egy 1796. évi birtokvázlaton és 1798-ban Bedekovics Lőrinc mérnök Zagyva-térképén. Az első katonai felmérés leírása szerint nem állt itt kőépület, legfeljebb vályogfalú házak. (Egy anekdota szerint báró Orczy Lőrinc költő és katona gyakran (?) fogadott vendégeket és rendezett lakomákat Újszászon. A vendégek elszállásolásához mindenképpen kellett egy nagyobb udvarház.)

A ma szociális intézménynek helyet adó kastélyt báró Orczy György építtette Zofahl Lőrinc tervei alapján 1828-1830. között. A család 1897-ben az újszászi birtokrészek jelentős részével együtt a kastélyt eladta gróf Dessewffy Emilnek, majd ő 1920-ban Horthy Miklós kormányzó vejének, vitéz Fáy Lászlónak. 1925-ben ismét az Orczy családé lett, 1934-ben a londoni székhelyű Continental and Agricultural Ltd. vásárolta meg. 1944-ben a magyar hadilevéltár egy részét költöztették a kastélyba, majd néhány hétig a Wehrmacht kórháza volt itt. Egy elöljárósági leltárból (1946. március) tudjuk meg, hogy a kastély berendezését, minden fa alkatrészét az ott tartózkodó orosz katonák eltüzelték. A park és az erdő fáit - a lakosság és a megszálló katonaság téli tüzelőellátása, illetve a Zagyva hidak újjáépítése okán - szinte teljes egészében kiirtották. Az egykor szebb napokat megért, 1944-ben kifosztott Orczy-kastélyt 1958-ban újították fel, és hozták létre a megyei szociális otthont. Ettől kezdve jól követhető az épület és a park sorsa.

A közelmúltban érdekes levelezőlapokat vásároltam, melyeken szerepel a zagyva-parti Orczy kastély fényképe. Érdekessége ezeknek, hogy valamennyi ugyanazt az állapotot mutatja meg, de feliratuk követi a XX. század első felének tulajdonosváltozásait. 1915-ben "Dessewffy kastély", 1923-ban "Vitéz Fáy László kastélya", 1930-ban "Báró Orczy Andor régi kastélya" a felirat. Az 1938-as bélyegzésű lapon jelenik meg a "Parlagi-kastély" aláírás, majd 1944-ben már nincs megnevezve az épület.

A II. Világháború idején Magyarország hadban állt Angliával, így a Continental tulajdonosa megbízott útján intézhette a kastély és a gazdaság ügyeit. A céget budapesti ügyvéd, dr. Istvánffy Sándor, nyugalmazott ítélőtáblai bíró képviselte, aki egy helyen kirendelt vagyonkezelőnek nevezte magát. Az 1941-1944. között felhalmozott, végül 50 ezer pengőre duzzadó - a vagyonkezelő által vitatott - adóhátralékról folyamatosan levelezett az újszászi községháza és Istvánffy. A hosszú huzavonát és ígéreteket megelégelve, 1944. nyarán árverést hirdettek a Continental ingóságainak eladására. A tárgylista főúri eleganciát sejtet. Néhány tétel az aukción kínált tárgyak hosszú listájából: "Bösendorfi ébenfa zongora, antik rózsafa sublót, dupla német harmónium, vörös márvány fürdőkád", stb. Dokumentum nem említi, hogy végül sor került-e az árverezésre. Vélhetően az őszi orosz megszállás, illetve az ingóságok széthordása okafogyottá tették a tervezett aukciót. A Continental tevékenységéhez tartozik, hogy a tulajdonában lévő földterületet bérbe adta a Magyar Marhatenyésztők Országos Egyesületének, amit 1942. október 1-jétől az Országos Földhitel Intézet vett birtokba. 1945-ben a Continental erdejének és kertészetének utolsó bérlője Varga Géza volt.

És a rejtély, melyet mindeddig nem sikerült megfejteni: a Continental and Agricultural Limitedről a levéltárak megőriztek néhány dokumentumot, viszont a tulajdonosnak nevezett Parlagi úrról semmit nem tudtam meg. Idős újszásziak nem emlékeznek nevére. Orczy György, a Dél-Afrikai Köztársaságban élő vasútmérnök hozzám írott önéletrajzában említi, hogy egyszer találkozott a Continental tulajdonosával, Parlagi úrral, de nevénél többet ő sem tud róla. Egy, a gazdasági vasút 1939. évi MÁV szerződés okmányából aláíróként megismerjük teljes nevét is: A Continental képviselője Parlagi Béla cégvezető, Wien, Türkengasse 25. szerepel.

A kérdés tehát megválaszolatlan marad: ki volt Parlagi, és miért húzódott egy angol társaság neve mögé? Avagy ki volt valójában a kastély birtokosa? Újabb zavart okoz, hogy az Orczy család tagjai a harmincas-negyvenes években is gyakran tartózkodtak a Zagyva-parti kastélyban, szinte otthon érezve magukat. A háború befejezése után miért nem tért vissza a tulajdonos vagy képviselője birtokára? A történet utolsó mozzanata, hogy 1946-ban a Continental tulajdonában lévő területeket a helyi földosztó bizottság magánszemélyeknek mérte ki, illetve községi tulajdonnak minősítette. A földhivatali átírás azonban nem történt meg, hiszen egy 1947-ben készült statisztika még birtokosként említi a Continentalt.

2. Újszászi vízimalmok

Újszász község külterületén a középkor óta vízi- és szélmalmok működtek. Ezek építéséről, tulajdonosáról, bérlőjéről alig tudunk valamit. Ma már pontos helyüket is nehéz meghatározni. Sorsukra vonatkozó említést csak nagy ritkán találunk a történeti irodalomban, tárgyi emléket, rajzot pedig hiába is keresne a kíváncsiskodó utókor. Azt a kevéske nyomot, amit hosszas kutakodás után fellelhetünk Újszász malmairól, az alábbiakban foglalhatjuk össze:

Elsőként 1465-ben írott okmányok említik "az Wyzaz melletti Zaghwa folyón lévő malmot". 1768-ban az Orczyaknak állati erővel működő "régi száraz malmai" voltak. A vízimalmot 1779-ben felújították. Vályi András 1796-ban megjelent leírásában említi: "Zagyva vizéhez nem meszsze lévén, vagynak jó malmai." Ugyanekkor az 1. katonai felmérés téglából építettnek mondja az uradalmi malmot. Fényes Elek ország leírásában (1852) így ír: "Orczy Györgynek "tíz kőre épült jövedelmes malma van." Máshol azt olvassuk, hogy a Zagyva vízének felduzzasztása miatt tiltakoztak több alkalommal a jászalsószentgyörgyiek, mert e művelet eredményeképpen termőföldjeik tartósan víz alá kerültek.

Virág József jegyző és Vágó Mihály bíró Pesthy Frigyes kéziratos helységnévtárába írta Újszász külterületi helyneveiről többek között: "Malomszög: egy szigethely és szántó föld a' helybeli Báró Orczy György földesúr birtokában - melyet a' Zagyva két ága körül övedz, közel az itteni vízimalomhoz." (Az 1900. évi népszámláláskor a Malomszögben 23 lakót jegyeztek.) Az 1882. évi közigazgatási térkép a gabonaőrlőt szélmalomként jelöli. Erről viszont ez az egyetlen forrás. Néhány térképjelzés egyenesen zavarba hozhatja a szemlélődőt. Egy XVIII. század végi "úti" térképen az egyik malom a kastélytól délre, kb. 200 méterre, a Zagyvától kb. 100 méterre, ott "vízelvezető ároknak" nevezett meder partján van jelölve. Egy másik malom a kastélytól délre kb. 500 méterre, a hídtól északra kb. 300 méterre látható. Ezeken kívül még három malmot jelölt a térkép rajzolója a Malomszögben, de ezek rendeltetése bizonytalan, mivel mindhárom a folyó medrétől távolabb van. Megválaszolatlan kérdés marad az is, hogy a Zagyva-ágak által körülvett ingoványos területre hogyan lehetett eljutni a gabonával megrakott szekereknek?

Az újszászi malmok maradványait sem találjuk meg, köveit elhordták, nyomukat elnyelte az idő. A helyiek emlékezete által az egyetlen ismert Zagyva parti malom romjait a múlt század hetvenes éveiben még jómagam is láttam. (Az 1890 körül épített gőzmalom, mely az idősek emlékezetében Csányi gazdák malma néven él, egy másik történet.)

3. Újszász utcanevei

Az Újszászi Híradó korábbi számában összefoglaltuk mindazt, amit az ismert térképek és dokumentumok alapján tudni lehetett a település utcaneveiről. Más adat hiányában az 1925. utáni utcaneveket sorolhattuk fel. Szerencsére tudásunk folyamatosan korszerűsödik, az újabban megismert okmányok segítségével talán sikerül rekonstruálni a korábbi állapotokat is. 1895-ben a községháza Újszász belterületét négy kerületre osztotta. Ennek pontos határait nem tudjuk, viszont eddig nem ismert utcaneveket említenek, melyek azonosítása újabb feladata lehet az Újszász történetével foglalkozóknak. Íme az 1895-1900. közötti okmányokból megismert utcanevek:

I. kerület: Czigány utca, Zug utca, Patika utca, Úri utca.

II. kerület: Temető utca (nem azonos a Kis sorral!) Hangács utca (Rákóczi út), Községház tér, Kertsor (Szilágyi út).

III. kerület: Gazda utca vagy Gazdasor.

IV. Kastély utca, Puskaporos utca, Káposztáskert utca.

Minden, a fentebb említett "titok és rejtély" megoldását segítő információt és olvasói észrevételt szívesen fogad a cikk írója!

Jánoska Antal