Várostörténeti múzeum

Lévay Mihály 1888-1900 között volt Újszászon a katolikus hívek és a Szent István templom plébánosa. A pap, politikus és költő tettekben és eseményekben gazdag életét, irodalmi, egyházi és közéleti tevékenységét - elsősorban terjedelmi okok miatt - nem tárgyalhatjuk kis cikkünkben, csupán rövid életrajzát és az Újszászon eltöltött esztendők eseményeit idézhetjük fel. Itt köszönöm meg Kovács János (Hatvan), Miklós János plébános és Nagy Kálmánné Klárika értékes segítségét.

Lévay Mihály 1862. szeptember 29-én született a Pest megyei Úri községben Lévay Ferenc és Majzik Teréz gyermekeként. Középiskoláit a fővárosban és Vácon végezte, teológiai tanulmányokat Vácon folytatott. 1885-ben szentelték pappá. Káplán volt Vácszentlászlón, Nagykátán, majd Nagykőrösön. 1888-ban Lieszkovszky Pál, Újszász plébánosa Zagyvarékason folytatta papi küldetését, helyére ideiglenes, majd állandó adminisztrátornak Lévay Mihályt nevezték ki. Lévay 1893-ban kapta meg plébánosi kinevezését. 1900-ban a váci püspök abonyi plébánossá, a király 1902-ben báthmonostori címzetes apáttá nevezte ki. 1906-ban függetlenségi- és 48-as programmal az abonyi választókerületben országgyűlési képviselőnek választották meg. E tisztét 1926-ig megtartotta. Abonyban is szociális érzékenységgel kezelte híveinek sorsát. Iskolákat építtetett, hitel- és fogyasztási szövetkezetet alapított, népköröket hozott létre. XV. Benedek pápa 1916-ban pápai prelátussá, a király 1918-ban választott püspökké nevezte ki. Emlékezetes az 1. világháború idején és azt követően kifejtett karitatív tevékenysége. Legemlékezetesebb parlamenti beszédét a hadiárvák ellátásának ügyében tette 1917 februárban: ".Az a nép, amelynek asszonyai télvíz idején mezítlábos gyermekeiket a hátukon viszik az iskolába, csakhogy az oktatás, a nevelés áldásaiban részesülhessenek, az a nép, amelynek hadi özvegyei messze tanyákról sietnek a városban lakó orvoshoz, hogy gyermeküket megmutassák neki, amely gyermekről az édesanya azt mondogatja, hogy drága most a fiúgyermek, meg kell menteni: az a nép valóban megérdemli, hogy a törvényhozás, a t. kormány minden tőlük telhetőt elkövessenek a magyarság jövőjének, a jövő magyar nemzedéknek megmentése szempontjából. Ez az igazi nemzeti becsület kérdése."

1922-ben Lévay Mihályt az Egységes Párt (hivatalosan Keresztény Kisgazda-, Földmíves és Polgári Párt) programjával választották meg ismét Abony országgyűlési képviselőjének. Tagja volt a parlament közjogi, külügyi és közoktatásügyi bizottságnak.

Lévay Mihály 1924-ben hatvani prépost-plébános lett. 1926-ban megromlott egészségi állapota miatt visszavonult a politikától. A következő évtizedben egyháztörténeti kutatásokkal foglalkozott. 1934-ben jelent meg szerkesztésében a Boldogságos Szűz Mária élete, tisztelete, szent helyei, legendái című könyve, 1937-ben pedig A katolikus hittérítés története két kötetben. Mindkét munka forrásértékűvé vált az utókor számára. A Hatvan és Járása című hetilapnak éveken át volt a főszerkesztője. Az újhatvani, Szent István tiszteletére emelt templom építésének nagy előmozdítója is Lévay Mihály volt. Hatvan város díszpolgárává választották. Lévay Mihály 1948. július 23-án hunyt el. Temetési szertartását Kovács Vince váci püspök végezte. "Vele egy darab történelem szállt a sírba. O volt az utolsó választott püspök Magyarországon, akit még a császár és király nevezett ki." - emlékezett Lévay Mihályra dr. Zentay Marcellin hatvani házfőnök. Az ezernyi gyászoló között volt az újszászi egyházközséget képviselve Oláh Károly újszászi plébános és Balogh Kálmán nyugalmazott kántortanító is. Lévay Mihály végső nyughelye 1984-ben Hatvan belvárosi temetőjének papi kriptája lett.

Mint saját jegyzeteiből tudjuk, Lévay Mihály báró Orczy Béla ajánlására került az újszászi plébániára. Schuster Konsztantin váci püspök 1888-ban nevezte ki küldetésének új helyére. Október 22-én érkezett Újszászra. Hamar jó kapcsolatot alakított ki a mélyen vallásos Orczy Tekla bárónővel. Az együttműködés egyik eredménye lett, hogy az építészetileg közel sem befejezett, 1884-1885-ben emelt templom berendezése jelentősen gyarapodott. A padlózat égetett tégláit keramit burkolattal cserélték fel. 1889-ben avatták fel a templom új orgonáját. 1894-1895-ben Túry Gyula festőművész a templom apszisába 20 m2-es freskót festett. A plébános és a bárónő jó kapcsolatát jelzik, hogy a Lévay Mihály által szerkesztett imakönyvet - Imakönyv a ker. katholikusok használatára; (1900) - a bárónő rajzai díszítették.

Lévay Mihály különös érzékenységgel viseltetett híveinek sorsa iránt. Az 1897-es és az azt követő ínséges esztendőkben a szegény sorsú tanulókat meleg ruhával és ingyen tankönyvvel látta el. Az Orczy családnál elérte, hogy minden nap egy szekér lisztet osztottak szét a rászorulók között. 1890-ben részt vett az urasági magtár közelében létesített két tantermes iskola felépítésében. 1894-ben a plébániaföldön lakóházat és gazdasági épületet emeltetett. 1898-ban az Orczy-birtokok egy részét és a Zagyva-parti kastélyt gróf Dessewffy Aurél főrendiházi tag vásárolta meg, így a kegyuraság joga fele részben reá, fele részben - idősebb Orczy Andor halála után - az ifjabb Orczy Andorra szállt. 1899-ben lerombolták a régi, egészségtelen parókiát, és újat építettek 6000 forint költséggel. A munka során készült el az önálló káplánlak is. Lévay Mihály szervezésében alakult meg a polgári olvasókör és a munkásegyesület. 1889-ben községi hitelszövetkezetet, 1893-ban temetkezési egyletet hozott létre. Lévay közreműködésével nyitotta meg Újszászon első üzletét a Hangya Szövetkezet. A váci egyházmegye az egyházi iskolák kerületi tanfelügyelőjévé nevezte ki.

Lévay Mihály - szülei halálát követően - magához vette Teréz húgát, aki gyógyíthatatlan betegségben meghalt. A halotti anyakönyv bejegyzése szerint Lévay Teréz 17 évesen hunyt el Újszászon, 1895. augusztus 31-én. A halál oka: általános gümőkór. Úriban született, itt is temették el szeptember 2-án. A gyászszertartásra Lévay Mihály Pászthy Gyula jászladányi plébánost kérte fel. Túry Gyula festőművész újszászi tartózkodása idején megfestette Lévay Teréz portréját. (E sorok írója a festmény felkutatását is célul tűzte ki, de a Lévay Mihály rokonságával történt beszélgetés alkalmával derült ki, hogy a család látóköréből a közelmúltban eltűnt ez a becses emlék.)

Lévay Mihály már ifjú korában sikereket ért el költeményeivel, s nyert irodalmi díjakat. Életrajzírói minden bizonnyal megemlítik majd, hogy a költő és pap szépirodalmi tevékenysége az Újszászon töltött 12 esztendő alatt zajlott. Amellett, hogy ideje nagy részét lekötötte a közügyek intézése és a plébánosi teendők, a Zagyva parti kastély parkjának csendje, az érintetlen természet ölelése alkalmat nyújtott Mihály atyának a pihenésre, elmélkedésre és versírásra. Versei rendszeresen jelentek meg folyóiratokban. 1894-ben Dalok a magányból címmel verseskötetet adott ki Budapesten Nagy Sándor Könyvnyomdájában. A versek sikerét jelzi, hogy a könyv második kiadását - Hornyánszky, 1895. - is elkapkodták az irodalombarátok. Esztétikai írásai a Jó Pásztor füzeteiben, a Katholikus Szemlében és a Theologiában jelentek meg. Verseit közölte többek között a Képes Családi Lapok, a Vasárnapi Újság, a Pesti Napló, a Budapesti Hirlap és a Fővárosi Lapok. Szulik József nővéreinek megbízásából sajtó alá rendezte annak költeményeit és műfordításait. (1896.) Lévay Mihály költőként is szívesen látott vendég volt a közeli településeken. 1897-ben például a nagykátai honvéd emlék leleplezési ünnepélyén szavalta saját versét. Nagy feltűnést keltett az általa írott Gyászbeszéd, melyet néhai Erzsébet magyar királyné őfelségéért tartott isteni tisztelet alkalmából mondott 1898-ban. A nekrológ megjelent nyomtatásban, és bekerült a bécsi királyi könyvtárba. Abonyi Lajos (Márton Ferencz) elbeszélő- és népszínműíró Tury Gyula által festett arcképét 1900. április 7-én leplezték le az abonyi kaszinóban. Egy korabeli újságcikk tudatja, hogy "Az ünnepségen Lévay Mihály, Újszász költőpapja szavalta el erre az alkalomra írt költeményét". A Szent István Akadémia rendes, a Katolikus Írók és Hírlapírók Országos Pázmány Egyesületének választmányi tagjaként részt vett a Népiratkák sorozatcímmel megjelent, az erkölcs- és ízlésromboló vásári ponyvairodalom ellen létrehozott irodalmi vállalkozásban. (1886-1919 között a Népiratkák 329 füzete jelent meg, közöttük 44.-ként Lévay Mihály A szelényi kút - Tanulságos olvasmány a józan magyar népnek - című írása 1892-ben.)

Lévay Mihályt 1900 őszén püspöki utasításra Abonyba helyezték. Újszászról távozva felhagyott a verseléssel. Így teljes életét a papi hivatásnak és a rászabott közéleti feladatoknak szentelhette. A város történetírói így emlékeznek Lévay Mihály abonyi tevékenységére: "Abony háromszor választotta meg képviselőjének és díszpolgárává fogadta. Püspök rangot kapott, később pápai prelátus és apát lett. 1903-ban új orgonát készítettek. 1908-ban Lévai Mihály megvette a "Hosszú kocsma" telkét és négy tantermes iskolát építtetett, később négy tanyasi iskolát létesített. 1912-ben Lévai Mihály püspök renováltatta a templomot, bevezette a villanyt, új keresztúti képek kerültek a régiek helyére. A templombelsőt ez alkalommal festették ki először. A mennyezeti képeket Thury Gyula művész festette. Jurina Antal készítette az ornamentika részt. Elkészült a Szentsír-kápolna az oltárral együtt." (A mondatokban rejlő kronológiai zavarral most ne törődjünk!)

Visszatérve Lévay Mihály újszászi tartózkodására, illetve távozására, 1900 őszén az alábbi mondatokkal búcsúzott híveitől:

"Az Isteni gondviselés azonban 12 évi lelkipásztorkodás után máshova szólított engem Újszászról. 1900. őszén a szomszéd Nagy Abony plébánosává választattam meg az ottani kegyurak által, amely választást az előző évi július hónapban elhalt megyés püspök, a jótékonyságáról és bölcsességéről mindig emlékezetes Schuster Konstantin utódja, Méltóságos és Főtisztelendő gr. Csáky Károly Istentől nekünk avatott főpásztorunk október 16-án jóvá hagyván, november 7-én eltávoztam kedves újszászi híveimtől új működési helyemre. Búcsúzásomnál szem nem maradt szárazon, s híveim apraja-nagyja sietett egy Istenhozzádat mondani vagy elkísérni oda, ahonnan már csak . Istenhez küldött imáimmal tehetek jót velük. E 12 év alatt sok bánat mellett adott örömet is a vigasztalások Istene híveimben, akiknek haladása a jóban megnyugtatta érettük aggódó szívemet. Naponkénti imádságom lesz, amíg élek, érettük: ut gregem tuum, pastor aeterne, non deseras! (A Te nyájadat, örök pásztor, el ne hagyd!) Amen.

Végül - aktualitása lévén - közreadjuk Lévay Mihály egy versét, mely a Dalok a magányból című kötetben jelent meg, és szerepel az anyák napjára írott költemények antológiáiban.

Lévay Mihály: Anyám betegségekor

Hosszú, nagy út a Golgotára!
Sokáig járod jó Anyám
Erőm leroskad nincs hatalmam
Enyhítni lelked bánatán!

A fájdalom nehéz keresztjét
Kilenc év óta hordozod,
Szemedből néma könny patakzik,
Borúba vonva homlokod.

Miért a büntetés terajtad,
Ki nem vagy erre érdemes?
Okát elmém sosem találja,
Bár mindenütt kutat, keres?

Hisz' lelked szende, tiszta, áldott,
A jók között legjobb te vagy!
Öröm alig kísér utadban
De szíved fáj, keserve nagy.

Karod, mely átölelve tartott:
Erőtelen, kezed nehéz,
Hervadsz naponta, sírva látom,
Megöl a hosszas szenvedés;

Csókomra nem nyílik fel ajkad;
Szép arcod, be bánatos!
Szilaj, kegyetlen vad haraggal
Emészt a kór, reád tapos.

Hosszú, nagy út a Golgotára!
Mikor lesz vége Istenem?
Lemondjak néma csüggedésben,
Vagy tán szabad reménylenem?

Ne büntesd, ím elédbe állok,
Helyette én hadd szenvedjek.
Ó vedd le róla s rakd reám mind
A súlyos nagy kereszteket!

Jánoska Antal