Várostörténeti múzeum

Amikor először megfordult a fejemben, hogy Czétényi Lászlóról, Újszász köztiszteletben álló szülöttéről megemlékezem, felvetődött bennem: na, és Czétényi Lászlóné Juhász Irén tanárnőről, aki évtizedeken át tanította, nevelte Újszász lakosságának jelentős részét, csak mellékesen, mint feleségről tegyek említést? Nem! Ezt nem tartottam volna helyénvalónak. Végül is elhatároztam, hogy a Czétényi házaspárról együtt emlékezem, meg.

A Czétényi házaspár

Czétényi László köztisztviselő, sportvezető, Újszászon született 1916.06.26-án, és Szolnokon, a Hetényi Géza Kórházban hunyt el 1983.05.01-jén. Szülei: Czétényi Mihály (1887-1950), MÁV üzemi altiszt és Barta Margit (1983-1962) háztartásbeli, tősgyökeres újszásziak voltak.

Czétényi László Újszászon, a gróf Apponyi Albertről elnevezett Apponyi utca 318. szám alatt, meleg családi fészekben nevelkedett (az Apponyi utca mai neve Nagy út).

Elemi iskoláit szülőfalujában végezte. Szolnokon, a felsőkereskedelmiben érettségizet 1940-ben. Érettségi után az Újszászi Elöljáróságnál kisegítőként kezdett dolgozni. Nem sokkal később katonai behívó parancsot kapott. 1940-től 1945-ig teljesített katonai szolgálatot. Tizenegy hónapig volt az orosz fronton, az ütközetek első vonalában. Karpaszományos zászlós, illetve hadnagyi rendfokozattal bírt. Az Újszászi Elöljáróságnál 1947.06.01-jétől adóügyi segédtisztként, az adóügyi hivatal vezetőjeként, 1950-től a Községi Tanács VB adóügyi csoportvezetőjeként dolgozott. Embert próbáló időszakokban volt adóhivatalnok. Annak ellenére, hogy a közigazgatási munka legnehezebb területén kellett helytállnia, tiszta jelleme, feddhetetlen erkölcsi magatartása alapján máig megbecsülés, tisztelet övezi, ellenkező esetben nem választották volna meg háromszor is a helyi sportkör elnökének. Magas szakmai felkészültségét, kedvező személyes jegyeit figyelembe véve, 1960.08.16-tól a Szolnok Járási Tanács VB Pénzügyi Osztály Adócsoportjának adófelügyelője volt 1970.09.15-i nyugdíjazásáig. Elismert, megbecsült dolgozója volt a járási tanácsnak.

1947.08.16-án kötött házasságot Juhász Irén állami tanítónővel. Gyermekük nem született. Zakar Gáborékhoz, újszászi rokonaihoz került egy elárvult kisfiú. A Czétényi házaspár a kisfiút 5-6 éves korában örökbe fogadta, majd Czétényi Sándor néven nevükre íratta. A gyermeket nagy szeretettel, természetes szülői gondoskodással nevelték, taníttatták. Sándor családot alapított. Két felnőtt gyermek (Sándor és László) édesapja. Sándor és övéi szeretettel, tisztelettel őrzik a szülők, nagyszülők emlékét. Ezúttal is megköszönöm Czétényi Sándornak, Újszász Város Időskorúak Szociális Otthona vezetőinek, munkatársainak az emlékezés megírásához adott értékes információkat.

Czétényi László aktív közéleti tevékenységet folytatott. Többször Újszász egyetemes sportjának zászlóvivője volt. Tagadhatatlan azonban, hogy elsősorban a labdarúgásnak hódolt. Nem véletlenül, hiszen aktív labdarúgója, balszélsője volt az Újszászi Torna Egyletnek, majd az Újszászi Vasutas Sport Egyesületnek. Az aktív labdarúgás befejezése után az Újszászi Lokomotív (1957-), az Újszászi Törekvés (1957-1961) és az Újszászi "Szabadság" MGTSZ Sport Egyesület (1971-1979) elnökeként működött. Személyes varázsa, intelligenciája, jó humorérzéke kedvezően hatott a sportvezetők, játékosok és mecénások érdemi kapcsolatára. A "Szabadság" Horgász Egyesületnek 1972. évi megalakulásától kezdve aktív tagja, egy időben gazdasági vezetője is volt.

Belekóstolt a politikába is. 1947.03.01-jén annak a Nemzeti Parasztpártnak lett a tagja, amelyet 1939-ben olyan híres népi írók és paraszt-politikusok alapítottak, mint például: Illyés Gyula, Németh László, Bibó István, Tamási Áron. Nem sokáig "pártoskodott". Történelmi folyamatok következményeként hátat fordított mindenféle politikai tevékenységnek.

Czétényi Lászlóné Juhász Irén az újszászi általános iskola gyémántdiplomás tanárnője, igazgatója, Kolozs vármegyében, a Királyhágón túli részben, Marótlakon született 1915. 01. 19-én, és Újszászon, az Időskorúak Szociális Otthonában, szerető, féltő gondoskodás közepette hunyt el 2000.09.16-án. Újszászon közös sírban fekszik férjével a Czétényi családi sírboltban. Szülei: Juhász Sándor (1888-1970) a MÁV-nál pályaőr és Hízóh Erzsébet (1889-1968) háztartásbeli voltak.

Juhász Irén Erdélyből menekült születivel az 1920.06.04-i trianoni békeszerződés (határrendezés) következtében megcsonkított Magyarországra. Születési helyének ismeretében nyilvánvalóvá vált előttem, miért szerette a tanárnő olyan nagyon az Erdélyhez kötődő verseket! Budapesten, a jó hírű Csalogány utcai Állami Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói oklevelet. A tanítóképzőről mindig nagy empátiával beszélt.

Az intézetnek kimagasló tanárai voltak. Ezek közé tartozott Schlachta Margit (1884-1974) is, aki a nők egyenjogúságát követelő polgári mozgalom elhivatott képviselője, a Szociális Testvérek Társaságának alapítója, a fasizmus éveiben életek megmentője, 1945 után parlamenti képviselő volt. Érdekesség, hogy az 1940-es években kétszer is járt Újszászon.

Juhász Irén 1947-ben állami tanítóként került az újszászi katolikus iskolába Gátszegi Zsuzsa helyére. Hamarosan Czétényi László felesége lett. Egymásra találásuk mindvégig harmonikus életközösség volt. Kiegyensúlyozott, felszabadult életvitelük jótékonyan sugárzott munkájukra, környezetükre.

Juhász Irén szakmailag jól felkészült pedagógus volt. Pályafutása mindvégig töretlennek bizonyult. A tantestület vezetői, tagjai, tanulók és szülők egyaránt tisztelték, szerették. Kivételes pedagógusi rátermettsége, elhivatottsága volt. Nem véletlen, hogy már 1956-ban, az 5. Pedagógusnap alkalmából, a közoktatásért és a köznevelésért végzett fáradhatatlan munkáját "Az oktatásügy kiváló dolgozója" kitüntetéssel ismerték el. A kitüntetés ünnepélyes átadására a megyeházán került sor. (Fényképe a kitüntetettek között látható a Szolnok megyei Néplap 1956.06.03-i számában!)

Megromlott egészségi állapota miatt (cukorbeteg volt), 1993.10.01-jén, 78 évesen került az Újszászi Időskorúak Szociális Otthonába. Ott is kitűnő közösségi ember volt, példamutató életet élt. A munkához való hozzáállását, szorgalmát példázza, hogy elsőként kötött kötényt, ha például burgonyahámozáshoz segítség kellett. ő mondta lakótársainak: "Menjünk asszonyok, hiszen ezt otthon is meg kellett tennünk!" Nem volt hivalkodó. Szerénységével, kifinomult intelligenciájával mindig megtalálta az otthon személyzetéhez, lakóihoz vezető utat. Mindenki Irénke nénije a 85. születésnapját a szociális otthon nagy családi közösségében ünnepelte. A születésnapi ünnepségről az Újszászi Híradó 2000. februári és márciusi számában olvashattunk. Megindítóak, felemelőek, elgondolkodtatóak voltak szívbemarkoló szavai: "Köszönöm, köszönöm.", "Mit adhatok cserébe?". Amikor pedig gyémánt diplomáját a szociális otthonban átvette, fátyolos szemekkel, remegő ajakkal mondta el azt a verset, amellyel tanítónői diplomája átvételekor útra indították. Íme a vers:

"Mikor először lépsz az iskolába,
Legyen rajtad Jézus nyájassága;
Szólítsd köréd a kisgyermekeket,
És simogasd meg fejecskéjüket.

Ha látsz közöttük rúttat, rongyosat,
Gyermeki szívvel búbánatosat,
Ismerd meg benne a korán szenvedőt,
Öleld magadhoz és csókold meg őt."

Úgy gondolom, a tanárnő egész pályafutását végigkísérte a vers szellemisége.

Rendelkezett mindazokkal a tulajdonságokkal (meleg, megértő, barátságos, szakszerű, ösztönző, fantáziadús, stb.), amelyek alapján kimondhatjuk: modell értékű volt a katedrán és a civil életben egyaránt.

A Czétényi házaspárhoz hasonló emberekről képet, szobrot, irodalmi ábrázolást szoktak készíteni. Jelen írásommal nem művészi alkotásra törekedtem, csupán ismereteimre, elbeszélésekre, megnyilvánulásokra hagyatkozva, tényszerűen összegyűjtöttem, csokorba kötöttem a történéseket, hogy tisztelettel közreadjam Czétényi László és Czétényi Lászlóné Juhász Irén példa értékű hagyatékát az Újszászi Híradó kedves olvasóinak. Bízom benne, a jelen és az utókor nem felejti őket. Béke poraikra!

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára