Várostörténeti múzeum

A falkavadászat Magyarországon a XIX. század harmincas éveiben lett az arisztokrácia kedvelt őszi időtöltése. Az első magyar falkavadász társulat élén találjuk ekkor gróf Széchenyi Istvánt, aki angliai tartózkodása idején kedvelte meg ezt a fajta társas szórakozást. Híres falkája volt Batthyány Kázmérnak Kisbéren, báró Wenckheim Bélának és gróf Batthyány Lászlónak Csákón. A Budapesti Falkavadász Társaság a hatvanas évektől rendezte vadászatait Káposztásmegyeren, Gödöllő környékén és Rákoson. Feljegyezték, hogy ezeken olykor maga az uralkodó és hitvese, Erzsébet királyné is részt vett. A Monarchia első asszonyának az volt a vágya, hogy ő legyen a legjobb ebben a sportban. Feltehetően elérte célját, hiszen meg is énekelték alakját, mint a "falkavadászat királynéját". Erzsébet tíz esztendőn át lelkes rajongója volt a falkavadászatnak, kedvtelését egészségi okok miatt kellett abbahagyni. A 2. világháború idejéig a magyar arisztokrácia szívesen hódolt a falkavadászat szenvedélyének. Egy évszázadon keresztül a nemesi kastélyokban a baráti-üzleti-politikai összejövetelek programjaként vadászott uraság és dáma. De gyorsan fogyott a vadászterület és az űzhető vad.

1890-ig az Újszász-környéki földek az Orczy-család birtokában voltak. Az Abony és Tápiógyörgye felé eső terület a mezőgazdasági művelés mellett az Orczy-család vadászterülete is volt. (A törvény szerint a 100 hold feletti összefüggő birtokkal rendelkezők kaphattak vadászati engedélyt.) Az újszászi falkát báró Orczy Béla és öccse, báró Orczy Andor hozta létre 1856-ban. Az állomány három helyről került Újszászra, összesen 12 eb. Néhányat Angliában vásároltak, párat Auerensperg herceg óljából vettek, a többit pedig a csákói kopók közül választottak ki. Az első vadászatokat az 1856-1857. évi idényben rendezték, szám szerint negyvennyolcszor hajtották ki a kopókat. Az 1857 őszi eredményt ismerjük: 27 vadászat volt, melynek eredménye 17 nyúlfogás lett. Az 1858-ban a Vadász- és Versenylapba báró Orczy Béla által írott cikkek részletesen beszámolnak az űzött vadak természetéről és a falkavadászat szépségeiről. Rókavadászatról is beszámolt a cikkíró. 1859 októberében 15 vadászat volt, ezeken 23 nyulat és 1 rókát fogtak el az újszászi kopók. 1860 után a báró külföldi tanulmányútjai és a kiegyezést megelőző politikai-közéleti tevékenysége miatt csak ritkán engedhette meg magának, hogy vadászatokon vegyen részt.

Andrássy Manó: A csákói vadásztanya, falkavadászat. 1857.
Képeslap, Enciklopédia Kiadó (Fotó: Gott Egon)

Eltelt egy évtized. 1872 novemberében a pesti Vadász- és Versenylapban báró Orczy Andor két cikket írt újszászi vadászélményeiről. Édes barátom, Imre! megszólítással jelent meg levele az újszászi falkavadászatokról. A cikkek tartalma érdekes adalékokkal szolgál a korabeli viszonyokról, illetve a Zagyva-parti kastély lakóinak vadászati szokásairól, felszereltségéről.

Az újszászi falka ekkor 19 kopóból állt. Kettő igen öreg, egyikük Wildboy nevű. Mint a cikkből kiderül, a báró 14 éve nem vett kopót, mind saját nevelésűek voltak. Tehát az utolsó vadászebvásárlás 1857-ben történt. "Egy karrier-falka sem mehetett volna jobban." - írta levelében elégedetten a báró. Az istállóban kilenc lovat tartottak a vadászatokhoz, ezek pedig: Bánk bán, telivér szürke csődör, Boros pej csődör, a szürke Pandúr, utóbbi kettő Westler után, Tüzér, sötétpej herélt, Northstar után és 5 Zetland-féle 4 éves csikó - Jolan, Vera, Csalfa, Bátor és Pengő nevű - mind saját nevelésűek. Általában négyen mentek ki a vadászatra: Orczy Andor, a lovászmester és 2 whip (vadászinas). Nyolc lovat vittek magukkal. Mindig nagy feltűnést keltett a faluban, amikor a kopók és a vadászok keresztülvonultak a Zagyva-parti kastélytól Szarvashalom és a göbölyjárási tanyák felé. Vadászat közben olykor lovakat váltottak.

Az első levél december 17-én jelent meg. "A szőlő melletti dohányosból kijött a nyúl, a kopók pedig utána, az abonyi országúton át, a vaspálya mellett egészen a rékasi határokig. Onnan visszafutott a szőlőbe, tovább a Hosszúhátra, egész Mátéhalomig. A "nagy remiseig" (kocsiszínig) hajtották a kutyák, és ott elfogták. 8 angol mérföldet (kb. 13 kilométer) tett ki a hajtás. A báró az öreg Pandurt, a lovászmester Bátor csikót, az egyik whip Borost, a másik Pengőt lovagolta.

"Másnap kilovagoltam a Szeles nevű dohánytanyák felé, a sarjú-dohány-coverbe eresztettem a kutyákat. Rókát kezdtek hajtani, mely bement az indóház melletti dohányosba. Innen kimenekült a szőlőbe, majd a Hosszúháton lévő odújába. Itt felugrott egy nyúl és a Sós úton átszaladva bement a nagy Göböljárásba. Az abonyi határt érintve a nádaskúti laposig tartott a hajtás, majd a megyeri Tafflár (?) úr majorsága mellett elfogatott. A sebes hajtásban "en carrier" kellett száguldani a gyepeken."

A másik nyúl hajtásának iránya: Nagygöbölyjárás, kisgöbölyjárási szántások, cigánylaposi remise, Megyeri határ, Tápiói puszta, a süppedős réteken át a puszta északi sarkán álló első vasúti őrházig. A nyúl a vasút mellett a Tápiói nádashoz futott, majd a györgyei határ felé öt vízzel telt "canalison" át menekült, de elfogatott a Tápiói nagy dohányos után. A napi zsákmány 3 nyúl és 1 róka volt. A báró Tüzért, a lovászmester a Verát lovagolta, a whipek a Jolannal és Csalfával vettek részt a hajtásban.

A november 28-i vadászat így zajlott: először nyulat hajszoltak a Kisrózsástól a Nagyrózsásig, mely a göbölyjárási 36 holdas dohány-cover mellett elfutva a rákosi dohány tanyák melletti ültetvényben eltűnt. Ez a nyuszi megmenekült. Innen nagy, öreg róka ugrott ki. A hajtás iránya: a hosszúháti remis felől Kisrózsás irányába, majd a szőlőkbe, végül a Szarvas-ér melletti dohányosban fogták el a kopók.

A december 26-i levelében (megjelent az 1873. január 1-jei Versenylapban) enyhe télről és kevés nyúlról számolt be báró Orczy Andor. A szezon eredménye október 14. és december 15. között: 31 alkalommal vadásztak, elejtve 25 nyulat és 3 rókát.

A falkavadászatok aztán 1880 körül megszűntek Újszászon.

Jánoska Antal