Várostörténeti múzeum

A kivételes képességekkel megáldott Balogh Kálmán kántortanító hosszú életet élt. Életpályája rendkívül gazdag volt. Főhivatása mellett jelentős közéleti tevékenységet folytatott. Szellemi hagyatéka Újszász város életében helytörténetileg igen fontos.

Életútjának kutatása során minél többet tudtam meg karizmatikus személyes jegyeiből, annál nehezebbnek éreztem, hogy viszonylag átfogó, objektív képet adjak a nagyformátumú emberről.

Először is tisztáznom kellett, hogyan, miként került Újszászra. Nos, ennek előzményei voltak. Báró Orczy György, császári és királyi Arany Kulcsos (1788. 08. 27. - 1871. 06. 13.) az 1820-as években gazdálkodni költözött újszászi birtokára. 1826-ban, feltehetően egy korábbi kisebb helyére megépíttette a mai, kis Orczy-kastélynak nevezett Zagyva-parti épületet. (Jelenleg: Időskorúak Szociális Otthona.) Létrehozta a parkerdőt, és ide telepíttette Pestről a Mária Ludovika építése miatt felszámolt Orczy-kert növényritkaságainak egy részét is. Igen ám, de ahhoz, hogy a nagy kiterjedésű Orczy-birtokokon korszerű, nagyüzemi uradalmat hozzon létre, és azt eredményesen működtesse, olyan kiváló szak- és elit (válogatott, előkelő) emberekre volt szükség, akik környezetükre, nem utolsósorban az adott településre kisugárzó hatással vannak. Az egzisztencia, a jövedelem megtette jótékony hatását. Hosszú lenne a sor, hogy bemutassam azokat, akik báró Orczy György, illetve leszármazottaik jóvoltából kerültek Újszászra. Így csak Kallivoda Edét, uradalmi tiszttartót, Bernátski Mátyást, uradalmi ménesmestert, valamint Vörösmarty Jánost és Vörösmarty Imrét, mint gazdatiszteket, a költő testvéreit, s nem utolsósorban Balogh Kálmán kántortanítót említem. (Tudomásom szerint Vörösmarty Mihálynak, a Szózat költőjének testvérei közül Anna, János, Terézia és Imre Újszászon hunytak el. Anna sírja Újszászon van (volt?), mellé temetve János öccse.)

Balogh Kálmán népes családba született a Veszprém megyei, volt tapolcai járás egyik községében, Balatonrendesen, a kiegyezés utáni évben, 1868 februárjában, és Újszászon hunyt el 1964 december elején. 96 évet élt. Az újszászi temetőben, közös családi sírban nyugszik. Szülei: Balogh Mihály tanító és Tálas Rozália voltak.

Balogh Kálmánék nyolcan voltak testvérek (Lajos, Szendrő, Lenke, Vilma, Terézia, Kálmán (I), Kálmán (II) és Árpád. Kálmán (I) és Árpád nem érték meg a felnőttkort.) Nagy valószínűség szerint az 1890-ben elhunyt Szoó László kántortanító utódjaként került a településre. (Szoó László Újszász első tanítója volt!)

Az Újszászra kerülése körüli időben kötött házasságot Mózer Vilmával. Házasságuk gyümölcse Terézia és Vilma voltak. Terézia iskoláit a szabadkai állami tanítóképzőben végezte, 1914-től a zagyvarékasi iskolában tanítói pályázatot nyert, és 1923-ban ment nyugdíjba. Vilma tanítónő Pál András tanárral, későbbi iskolaigazgatóval férjezett, aki Újszászon született 1898. 08. 05-én, és szülőhelyén hunyt el 1974. október 23-án. Ebből a házasságból született Judit (Stádler Béláné), Edit (Kozák Antalné) és András, akinek ezúttal is tisztelettel megköszönöm az anyai nagyapjukról adott értékes információikat.

Balogh Kálmán kántortanító úr hosszú élete során Újszász egyik legismertebb közéleti személyisége volt. Évtizedekig kántortanítóként működött, 1945-ben, 77 éves korában vonult véglegesen nyugállományba. Haláláig Újszász, Hunyadi út 2. szám alatt levő szép polgári házban lakott családjával. (Családi házát Prunner Béla és neje Tóth Magdolna vásárolták meg az örökösöktől 1974-ben.)

Az első fiú osztály

Nagy valószínűség szerint 1910-től folytatott aktív közéleti tevékenységet. Munkásságának sokaságát ma már nehéz lenne a teljesség igényével felkutatni a több évtizedes távlat, a hiányos forrásanyagok miatt.

Annak bizonyságául, hogy egykor valóban Újszász legismertebb személyisége volt, ide kívánkozik néhány tevékenységének felsorolása, amelyet forrásanyagok, illetve az unokák elbeszélései és személyes ismereteim alapján állítottam össze. Íme:

• 1910-1926 között községi képviselő-testületi tagként működött, utoljára 1926-ban szerepelt a testületi jegyzőkönyvekben.
• A "Tarsoly" című újszászi társadalmi helyi közéleti lap egyik létrehozója, felelős szerkesztője és laptulajdonosa volt. (A folyóirat máig legjelentősebb helytörténeti forrásként szolgál az utókor számára.)
• 1911-ig a Községi Polgári Kör elnöke,
• 1912-ben a község vásártartási jogért folyamodó bizottság tagja,
• 1913-ban Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottság választott tagja volt,
• 1918. 11. 09-én a polgári demokratikus forradalom helyi vezető szervének (Nemzeti Tanácsának) elnökévé választották, mely a községi elöljárók távollétében alakult meg.
• 1925-ben alakult meg hivatalosan zászlóavatással az Újszászi Testedzők Egyesülete (UTE), amelynek egyik alapító tagja, első választott elnöke lett. (Első elnökségi tagok voltak: id. Bardócz Endre, Scháder Ede, Hatvani Viktor, Pál Kálmán, Pál András, Kasztik József.)

A "Tarsoly" 1. száma 1910. 12. 15-én jelent meg. A lap szerzői újszászi tanítók (Hatvani Viktor, Balogh Kálmán, Chvosztik József, illetve Mózer Rezső képviselő-testületi tag, később községi bíró) voltak. A lap első számának köszöntője tisztázta a kiadó szándékát "Mit akarunk?" című vezércikkében. (Erről az Újszászi Híradó XVI. évf. 12. számában (2006. december) olvashattunk Jánoska Antal tollából: "Tarsoly 1910-1912. I. rész" cím alatt.

A főszerkesztő hű maradt az ígérethez, a "Tarsoly" számtalan apró adalékkal szolgált Újszász történetének néhány esztendejéhez még akkor is, ha Balogh Kálmán kántortanítót az egyházmegye eltiltotta ettől a tevékenységétől, s ő minden szerepet Mózer Rezsőre ruházott át. Így a második számtól laptulajdonosként mindvégig Mózer neve szerepelt, de Balogh Kálmán szellemisége érvényesült. A folyóirat szociálisan érzékeny, katolikus elkötelezettségű volt. Négy esztendős működése során folyamatosan háborút, csatározást folytatott Leohoczky Gábor főjegyzővel és az őt körülvevő, kiszolgáló képviselő-testületi tagokkal. A főjegyző többször is feljelentette. Haladó nézeteket vallva küzdött a település fejlesztéséért, ragaszkodott viszont az oktatás egyházi kézben maradásáért. Ot és elvbarátait egyesek "Tanítók uralma" titulussal illették. Politikai következményként 1919. 08. 03-án román királyi csapatok vonultak Magyarországra, Budapestet is megszállták. Súlyos atrocitások (erőszakoskodások, kegyetlenkedések) történtek. A szájhagyomány szerint a megszálló csapatok - bizonyára besúgó rendszerük működése alapján - Balogh Kálmánt bűnösnek nyilvánították, fizikai megsemmisítését tervezték a piactéren. A Báthor Mihályné Varga Borbála bábaasszony (nagynéném, aki Bartók Bélának is énekelt) szervezésével, főleg hölgyekből, asszonyokból összesereglett sokadalom a "súgókat", döntéshozókat más belátásra bírta.

A Balogh Kálmánnal és "holdudvarával" kapcsolatos véleményeket úgy gondolom, nem kell minősítenem. Ilyen témákba az életrajzírók általában nem is szívesen bocsátkoznak. Annyit azért bátorkodom leírni: a szociális elkötelezettségéért, a település fejlődéséért, fejlesztéséért, sokszor Lehoczky Gábor főjegyző úrral vívott harcok után is nehéz feltételezni, hogy Balogh Kálmán "a románok polgármestere" lett volna, mint ahogyan nevezték egy leiratban.

Balogh Kálmán szerette a természetet, a sportot, a vadászatot. Számos esetben szemtanúja voltam, amikor a Hunyadi úton (akkor még járda nélküli, köves közúton) végigsétált a Zagyva-hídig, ezzel letudva pihentető, egészség-karbantartó penzumát (kiszabott feladatát, leckéjét). Jellegzetes, kissé pocakos, alacsony, jól öltözött alakját most is magam előtt látom.

Irányító, szervezőmunkájának köszönhető, hogy a már 1921-től létező, meccseket játszó Újszász labdarúgócsapata 1925-től szervezett, sportegyesületi keretek között 82 éve működik, s kibővített sportágakkal oly sok örömet szerzett a település sportbarátainak, lakóinak. Bizonyosra veszem, eljön az idő, amikor a mindig figyelmes Újszászi Városi Vasutas Sport Egyesület vezetése a sporttelep székházában elhelyezi Balogh Kálmán fényképét, életrajzát, hiszen a múlt nemcsak megismerhető, meg is őrizhető.

Kikapcsolódást jelentett számára a vadászat. Ebben jó társa volt Scháder Ede iskolaigazgatónak, aki nálánál is jobban hódolt e különleges szórakozásnak, kikapcsolódásnak. (Varga János és Kollár Imre, akik Scháder Ede szomszédságában laktak, mint gyerekek, örömmel működtek közre a vadak felhajtásában.)

Munkabírására, mentalitására jellemző volt, hogy sokirányú elfoglaltsága ellenére, a hozzá forduló, elsősorban "kispénzűeknek" szívesen adott hasznos tanácsokat, kérelmeik, beadványaik megírásában is gyakran segédkezett, közreműködött.

Még aggastyán (tiszteletet keltő, idős férfi) korában is közreműködött rendezvényeken, megemlékezéseken. Például Oláh Károly, újszászi plébánossal részt vett az egyházközség képviseletében Lévay Mihály és Hirling János, volt újszászi katolikus plébánosok Hatvanban történt temetésén. (Lévay Mihály 1888-1900, Hirling János pedig 1900-1919 között volt Újszász plébánosa.)

Balogh Kálmán kántortanító úr kivételes képességeit még a vele kevésbé szimpatizálók is elismerték. Szerették, tisztelték pedagógustársai, tanítványai, az egyházközség hívei, a sportbarátok, a hozzá tanácsért, segítségért folyamodó újszásziak. Megérdemli, hogy az utókor tisztelgő főhajtással őrizze emlékét. Bizakodom, majdan Újszász történetírói megkülönböztetett figyelmet fordítanak személyére.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára