Várostörténeti múzeum

Az egyik operaénekes budai villájára azt írta: "Dalolta-lak". Úgy látszik, a szépen csengő hang nemcsak derűssé teszi az életet, hanem anyagi előnyökkel is járhat. Persze a dalosok jó része elsősorban nem erre gondol, hanem önmaguk és mások felhőtlen kikapcsolódását tekintik elsődlegesnek. Közéjük tartozik Szokolyi Lajos, dalénekes-előadóművész, aki szép énekhangját édesanyjától örökölte, s tudatosan pallérozta.

Szokolyi Lajos a szolnoki megye bálon (1994)

Szokolyi Lajos Újszászon, 1939. június 22-én látta meg a napvilágot. Szülei: Szokolyi Lajos Dániel péksegéd és Rigó Lenke cselédlány voltak. Házasságukból hat gyermek született: Lajos, Magdolna, Mária, Sára, Sándor és Ottó. Közöttük Lajos a legidősebb. Édesapja orosz fogságba esett, ahonnan 1948-ban tért haza. Szokolyi Lajos kisgyermek éveit Újszászon töltötte. A Petőfi Sándor utcából költöztek Szolnokra. A családfő a papírgyárban helyezkedett el segédmunkásként, de 1950 júniusában egy "repülős" tiszti növendék motorkerékpárral elütötte, sérüléseibe belehalt. A félárván maradt Szokolyi Lajosnak a szolnoki Repülő Műszaki Főiskola vállalta neveltetését 1958-ig. A Konstantin utcai, majd a katonai főiskolához közel eső Szolnok-szandaszőlősi Általános Iskola tanulója volt. A Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett. A katonai főiskolán "beöltöztetett kiskatona" volt, később polgári alkalmazottként foglalkoztatták. Munka mellett esztergályos képesítést szerzett a 605-ös Ipari Szakmunkásképző Intézetben, ahol szakoktatóként alkalmazták. Továbbképezte magát. Általános gépésztechnikusi képesítést kapott a Gépipari Technikum esti tagozatán. Osztályelsőként végzett, így az 1974/75-ös tanévtől műszaki szakoktatóként főállásban dolgozott a gépipariban. Mi sem természetesebb, hogy közben a Budapesti Műszaki Egyetemen jeles eredménnyel diplomázott (1982.) Főhivatásban a Jendrassik György Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakiskola elismert műszaki oktatójaként vonult nyugállományba (1998).

Énekesi tehetsége viszonylag hamar jelentkezett. Tízéves korától már a műkedvelő színjátszók között, többnyire énekesi szerepkörben serénykedett.

A Szolnoki Bartók Béla Zeneiskolába jelentkezett, ahol 8 évig ének tanszakon tanult. Olyan jeles, ismert tanárok tanították, mint G. Kiss Hajnalka, Nagy Lajosné, Kóbor Antal.

Rendre benevezett a megyei amatőr nóta- és táncdalversenyekre, ahol első, második helyezéseket ért el.

1974-ig amatőrként énekelt. 1985-ben az Országos Szórakoztató Központ (OSZK) stúdiójában hivatásos énekesi vizsgát tett. 1990-ben az Országos Rendező Iroda (ORI) vizsgabizottsága előtt operett éneklésből Rátonyi Róbertnél, magyarnóta- és népdal éneklésből pedig Béres Ferencnél, valamint Gál Gabriellánál képesítőzött, és hivatásos előadóművészi diplomát kapott. Máig büszke a jól sikerült három vizsgára, bár tisztában van azzal, hogy nem az előadói fokozat a lényeg. Mint mondta: "Egy előadóművésznek minden egyes alkalommal meg kell mérettetni magát. Hiába hivatkozik akármilyen engedélyre, a közönség minősíti."

Énekhangját elsősorban hang- és stílusképzésben évekig Vörös Sári, illetve a Vasutasok Zene Iskolájában (Bp.) Horváth Eszter, a Magyar Állami Operaház énekese csiszolta. Művészi pályáját jótékonyan egyengette Nádor László karnagy, zeneszerző is.

Negyvenhárom éve van énekesi pályán. Repertoárjában virágénekek, népdalok, nóták, operettek, táncdalok, cigánydalok, operarészletek és olasz dalok egyaránt megtalálhatók.

Eddigi énekesi pályafutása során számos önálló bel- és külföldi fellépése volt. Magyarország több városában, a fővárosban is szerepelt, de megmutatta kivételesen szép, kulturált hangját Észtországban, az NSZK-ban (Bad-Schandau), Franciaországban (Picardia), Hollandiában is Csoportos fellépéseinek pedig se szeri, se száma.

Több esetben hallhattuk, láthattuk rádióban, televízióban szerepelni. Szép, kulturált énekhangja videón, CD-n és magnószalagon egyaránt sokunk örömére szolgál. A közelmúltban megjelent "Jászkunsági gyerek vagyok" CD-n, az "Ez a Föld a hazám", az "Én vagyok a kunsági fi" és az "Esik eső, zúg a szél" című dalait együtt hallhatjuk Borbás Barnabás, Botos Magdolna, Csiki Pál, Dallos Gizi, Eszes Sándor, Farkas Rozika, Kóródi Anikó, M. Bodnár Mária, Sülyi Károly, Szabó Mária, Szakali Panni ismert énekesek társaságában.

Több, az énekesi pályához közelálló, vagy éppen beleillő rendezvény szervezésében működött közre. Szolnokon a Ságvári Endre Művelődési Házban külsős munkatársként két alkalommal is tehetségkutatásban vett részt szakmai segítő és zsűri elnökként. A tehetséges énekesekből, amatőr népdal, táncdal, nóta-énekesi klub létrehozásában, a növendékek vizsgára való felkészítésében jeleskedett stílus-szakmai tanárként. Művészeti titkára volt a művelődési házban működő Hivatásos Megyei Énekesek "Jákó Vera" Klubjának.

1958-tól vett részt a kórusmozgalomban. A Szolnoki Városi Kórusban, az ÁFÉSZ Kodály Kórusban - Kóbor Antal, Buday Péter, Rigó Éva, Vajna Katalin karnagyok vezetésével - kórus énekesként, szólistaként, szervező titkárként tevékenykedett. Mint mondta: nemcsak szólistaként élvezte az éneklés gyönyörét, hanem úgy is, mint kórustag.

Főhivatású munkahelyén, a Gépipari Szakközépiskolában nem volt zeneoktatás. Felkérték, szervezzen a tanulók közül egy éneklőkört. Órán kívüli tevékenységként az 1974/75. tanévtől vezetett először 15-20 fős, majd később 80-100 fős fiúkórust. Hivatásos karnagyot főleg anyagi okok miatt nem szerződtettek, így hát - kiváló karnagyok tudományát ellesve - a karnagyi teendőket is ellátta. Több mint 20 évig vezette a gépipari énekkarát. A kórus eredményes munkáját megyei és országos szintű elismerések - arany oklevelek, nívódíjak, Év Kórusa címek - minősítik. Az énekkar fennállása alatt mintegy 400 végzett, énekkaros tanuló került ki az életbe, akik a kórusmozgalom utánpótlását jelentették (Járműjavító Férfikara, Kodály Kórus). Az éneklőkörből került ki többek között a karcagi Kolostyán Gyula, a Nóta és Dal Alapítvány elnöke is, aki összefogja a tiszántúli régiót. Zeneoktatási, karnagyi tevékenységét még olyan személyiségek is méltatták, mint ifj. Bartók Béla.

Rendezője, főszervezője, aktív énekese volt több jótékony rendezvénynek. Ilyen volt például a kisnyugdíjas zenészek, a mozgáskorlátozottak, a romániai magyarok, a Hetényi Géza Kórház gyermekosztálya javára, a Szigligeti Színházért tartott rendezvény, valamint a "Vörös Sári" alapítvány, a "Kézen-fogva" ÉFÉE és az "Oázis" alapítvány programja. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete Kulturális Bizottsága tagjaként szívesen szerepel nyugdíjas rendezvényeken. Többször fellépett szülővárosában is (művelődési ház, szociális otthon).

Ezeken a jótékonysági fellépéseken majd minden esetben partnere volt az újszászi származású, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (Szeged), 1986-ban diplomázott kitűnő énekes, Bálint Erika, vagy a közelmúltban 70. születésnapját ünneplő, Újszász város Pro Urbe Díjasa (2005) Csiki Pál is.

Sikeres pályafutását segítette a sport múltja és a családi háttere. Az 1960-as években a Szolnoki MÁV-MTE színeiben aktív súlyemelő volt. Pál József és Hollói Tamás edzők irányításával országos szintű eredményt ért el könnyűsúlyban.

28 évesen, 1967-ben kötött házasságot az újszászi születésű orvos asszisztens Fehérvári Erzsébettel. Frigyük gyümölcse Róbert (1967) szerződéses katona és Beáta (1973) hivatásos táncművész. Egy unokája van, Alexandra.

Számos elismerés birtokosa. 1981: Kiváló pedagógiai munkáért kitüntetés, 1984: Ifjúságért érdemérem, 1990: Miniszteri dicséret, 1998: Ifjúság szakmai és zenei neveléséért pedagógiai díj (Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata). Az elismerések sorában első helyre sorolja - amire a családtagjai is büszkék - dalénekes-előadóművész sikereit.

Szokolyi Lajos mindenkor büszkén vallja magát Újszász szülöttének. Mi tagadás, ahogy manapság szokás mondani, a település jó reklámhordozója. Bizonyára eljön az idő, amikor szülővárosa is méltányolja tevékenységét.

Színes, gazdag életútját nagyra értékeljük. Szívesen soroljuk Újszász neves szülöttei közé. Kívánunk betegségmentes hosszú, boldog életet, további munkájához sok sikert.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára