Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Kulturális hírek, események

Publikálva: 2012. december 10. (hétfő) 14:34

Találat: 1096

A megyei művelődési központ sok-sok éve, minden ősszel megrendezi az amatőr képző- és iparművészek számára azt a kiállítást, ami lehetőséget ad arra, hogy megmérettessék magukat. A kiállításra azok a művek kerülhetnek, amiket a zsűri jóváhagyott. Az újszászi alkotók közül már majd’ mindenki szerepelt az évek során a tárlatokon.

Az idei JNK-Szolnok Megyei Képző- és Iparművészeti Tárlatot október 5-én nyitották meg Martfűn. Újszászt ebben az évben ketten képviselték, Baranyi Kálmán és Bata Sándor festők. Baranyi Kálmán Nyári éj című festménye, Bata Sándor Alkony című festménye és egy grafit férfi portréja került a falakra. A kiállítóknak gratulálunk!

F. Sz. Zs.

Bata Sándor és Baranyi Kálmán

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Kulturális hírek, események

Publikálva: 2012. december 10. (hétfő) 14:05

Találat: 963

Szeptember elsején mutatták be a budapesti Toldi moziban Baranyi Gábor Benő, újszászi származású kisjátékfilm rendező új rövidfilmjét, a Csomagtartót. A film egy lelkes csapat másfél éves munkájának a terméke. A főbb szerepekben Csukás Márton (Zimmer Feri 2), Tóth Ildikó (Rokonok) és a tavaly szeptemberben tragikus körülmények között elhunyt Huszár Zsolt (Intim fejlövés) látható. A forgatókönyvet Gönye László (Három lépésben) jegyzi, az operatőr Szőke Dániel (Kispálfilm) volt.

Részlet a filmből

A film nehéz körülmények között, állami támogatás nélkül készült el, az alkotók önzetlen elhivatottságának segítségével. A film rendezője fontosnak tartotta, hogy a Toldi moziban tartott premieren más, alacsony költségvetésű, szerelemből született, igényesen kivitelezett kisjátékfilmek is bemutatásra kerüljenek. A vetítések után kerekasztal beszélgetés következett a filmek rendezőivel Géczy Dávid kisjátékfilm rendező moderálásával, melyhez Muhi András producer is csatlakozott. Megtudhattunk érdekes információkat a filmek elkészítésének körülményeiről, többek között azt is, hogy a Csomagtartó költségvetését a rendező paradicsomszedéssel, raktári munkával és takarítással teremtette elő Angliában, vagy hogy egy másik kisfilm azzal a feltétellel kapott támogatást, hogy a színészeknek hivatalosan nem volt szabad fizetést adni.

A teltházas filmbemutató színvonalán az önzetlen felajánlásoknak köszönhetően felkínált bor és pogácsa, valamint a közönségtalálkozó után következő Tom Select koncert is sokat emelt. A Csomagtartó a későbbiekben filmfesztiválokon lesz látható (legközelebb a budapesti Uránia moziban, a Faludi Amatőrfilm Fesztiválon). Az alkotók a film versenyeztetése idején, vagyis az elkövetkező egy évben nem tervezik a Csomagtartó interneten való megjelenését, mert ez az egyes fesztiválokról való kizárással járhat.

xxx

A fentieket megtudva, kíváncsi lettem az ifjú tehetségre (mindössze 25 éves), akit felületesen személyesen is ismerek. Most az internet segítségével megtudakoltam, milyen út vezetett idáig.

Baranyi Gábor Benő (BGB):

– Gyerekkorom óta megvan bennem az a vágy, hogy filmeket vagy rajzfilmeket találjak ki és készítsek el. Olyan 4 éves lehettem, mikor az első vígjáték jelenet eszembe jutott. Elmeséltem anyámnak, aki azt mondta, hogy ez egyáltalán nem vicces, legközelebb találjak ki valami olyat, ami másoknak is tetszik. Nem tudom, hogy van-e ennek az esetnek valami köze ahhoz, hogy azóta is nagyon fontos nekem, hogy minél precízebb filmeket készítsek. Olyanokat, amikből egy jelenetet sem lehet kivágni, s amikbe minél nehezebb belekötni. Óvodás koromban inkább rajzfilmeket szerettem volna készíteni. A Frédi és Bénit látva az a meggyőződésem volt, hogy ezek kartonból kivágott figurák, amiket valaki mozgat, miközben forog a kamera. Mindenféle kartondobozt szétvagdostam, és rajzoltam rájuk. Külön megrajzoltam és kivágtam minden egyes tárgyat, hogy lehessen őket külön mozgatni. Bár kamerám nem volt, úgy fogtam fel, hogy érdemes ezeket elkészítenem, hogy ha felnőtt leszek, akkor kéznél legyenek, és minél előbb elkezdődhessen a forgatás. Rajzoltam képregényeket is, amiket valójában filmterveknek szántam, valamint jegyzettömbök oldalaira rövid, pörgethető mozgóképeket. Apám egy időben rajzfilmrajzolást tanult a Pannónia Stúdióban. Elvitte megmutatni a rajzaimat, s ott azt mondták, a rajzfilmről érdemesebb lenne a rajz irányába vennem az utat. Én a film irányába mentem.

Beszélgetés a filmről

– Szülei mindketten vonzódnak a művészetekhez. Édesanyja, Kaló Hajnalka kézműveskedik, édesapja, Baranyi Kálmán fest. A hajlamot bizonyára tőlük örökölte. Mennyiben támogatták, támogatják a törekvéseit?

BGB: – A szüleim azt akarták, hogy legyen egy normális, kenyérkereső szakmám, s abból éljek meg. Így lettem rendszergazda, de egy percig sem dolgoztam a szakmában. Nem örültek annak, hogy állandóan álmodoztam. Mostanra békéltek csak meg vele, mióta látják, hogy operatőr-vágóként is meg tudok élni.

– Mik voltak a kezdő lépések?

BGB: – Mikor az újszászi általános iskolában elkezdtem a tanulmányaimat, már tudtam írni és olvasni. Hétévesen kezdtem el nagyobb terjedelemben lejegyezni a filmötleteimet. Ezek néhány gépelt oldal terjedelmű filmnovellák voltak, még meg is vannak valahol. Mikor kamerához jutottam, szintén az általános iskolában, akkor sok rövidfilmet is készítettem otthon, egyedül, amik viszont már nincsenek meg. Néha sikerült bevonnom egy-két családtagot, barátot is. Ezek a kísérletek főként az addigi filmes ismeretanyagomon nyugodtak, vagyis jórészt az amerikai kommersz filmek voltak az alapjai, amikkel kapcsolatban volt ellenérzésem is. Nem tetszett nekem, hogy túlságosan kiszámíthatók, és mindig happy end a végük, ezért egyre inkább elmentem abba az irányba, hogy sok éles fordulat legyen a történetekben, a végük pedig legyen szomorú. Most kezdek csak ezekből a negatív kicsengésű befejezésekből kinőni. Aztán Nyíregyházára kerültem a Zrínyi Ilona Gimnáziumba. Itt már nem csupán olyan filmeket szerettem volna készíteni, amik szórakoztatják az embereket, hanem el szerettem volna sajátítani a filmnyelvi eszközök használatát és el akartam gondolkodtatni a nézőket. Néha ezek a kísérletek elmentek egészen elvont irányba, s a hangsúly azon volt, hogy minél több mondanivalót hordozzanak a képek egymáshoz viszonyítva és önmagukban is.

– Néhány rövidfilmjét látva, ezek az elemek megvannak, de én többet is érzek bennük.

BGB: – Az Eszterházy Károly Főiskola mozgókép szaka, és azon belül is az egyik tanárom, Bollók Csaba segített ráállni arra az útra, hogy nagyobb jelentőséget kapjanak az emberi érzelmek a filmjeimben. Egy ügyes dramaturgia, egy szép, következetes operatőri munkával, jó színészekkel mit sem ér, ha nincs benne egy emberi történet, egy igazi dráma.

– Hogyan jött létre a Csomagtartó?

BGB: – Gönye Lacival, aki a Csomagtartó forgatókönyvírója, még 16 éves koromban ismerkedtem össze egy internetes forgatókönyvírói levelezőlistán. Elküldtük egymásnak a könyveinket, de aztán ez annyiban maradt, az e-mail címe meg is szűnt, elvesztettük egymást szem elől. Az iwiw világában bukkantam újra rá, mert az egyik könyve nagyon megfogott, és szívesen csiszoltam volna még rajta az ő közreműködésével. Ebből lett egy sör, aztán még egy és még egy, közös filmtervek sokaságával tarkítva. A Csomagtartó Laci önálló forgatókönyve, amit 2010 tavaszán mutatott meg nekem. Egy idillinek tűnő családról szól, ami valójában belül rohad. Akkoriban végeztem a főiskolán, és annyira le akartam forgatni, hogy a diplomavédés után egyből ki is utaztam Angliába pénzt keresni rá. Heti 6-7 napot dolgoztam, mikor hogy lehetett, s kajára maximum napi 2 fontot költöttem. Rendesen le is fogytam, de csak így jutott elég pénz a filmre félévi kint tartózkodás után. Ez az összeg egyébként nagyrészt a technikára ment el, ugyanis a színészeknek és a stábtagoknak annyira tetszett a könyv, hogy nem fogadtak el a munkájukért honoráriumot.

– Gondolom, vannak további tervei.

BGB: – Jelenleg a következő filmünkre készülünk, ami elég jó visszajelzéseket kapott két filmgyártó cégtől is. Ezt már szeretném normális költségvetéssel leforgatni, amiben a stábtagok rendesen meg vannak fizetve. A Csomagtartónak volt egy jó premierje a Toldi moziban, onnan is jó visszajelzések érkeztek, úgyhogy remélem, az elkövetkező egy évben jól fog a film szerepelni a fesztiválokon is, ahová benevezem. Hogy mikorra jön össze a következő film költségvetése, az nagyban függ attól is, hogy a Csomagtartó a nézők és a szakma előtt mennyire lesz sikeres. Úgy gondolom, a film nem minden nézőnek elégíti ki az ízlését, de megtalálta a közönségét, és akiknek tetszik, azoknak ez egy kifejezetten emlékezetes alkotás.

Lejegyezte:

F.Sz.Zs.

Köszönet

Szeptember elsején a budapesti Toldi moziban sikeresen lezajlott a Csomagtartó című kisjátékfilm premierje. Hálásan köszönöm az újszászi Szász Vendégháznak, a zagyvarékasi Papp Pékségnek, Batthyányi Józsefnének, Krassóiné Gyüre Rozáliának, Balogh Reginának, Fehér Jánosnak, Fehérné Szekeres Zsuzsannának, Dézsényi Lászlónak, Kaló Hajnalkának, Baranyi Kálmánnak, a Nosza Mami Tánccsoportnak, az Aranyifjak Nyugdíjas Klubnak, Szőke Dánielnek, Polgár Móninak, a Magyarhangyának, Horváth Andrásnak, a Toldi mozi dolgozóinak, valamint a kerekasztal beszélgetés meghívott vendégeinek, hogy önzetlen segítségükkel hozzájárultak a bemutató létrejöttéhez és színvonalának emeléséhez.

Baranyi Gábor Benő

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Kulturális hírek, események

Publikálva: 2012. október 03. (szerda) 16:20

Találat: 1226

2012. augusztus 11., Újszász

Több mint 11 évvel ezelőtt egy tehetséges helybéli lány nagyot gondolt, és tánccsoportot alakított azzal, hogy tudása legjavát átadva tanítsa a tánc megannyi formáját az arra vállalkozóknak. Juhász Dóra, a tánccsoport vezetője vallja, hogy a lelke mélyén mindenki táncos, az ő dolga „mindössze” annyi, hogy ezt minden tanítványából előcsalogassa. Megszerettesse a táncot minél többekkel, és a táncon keresztül kitartásra, önzetlenségre, összetartásra nevelje őket.

10 éve az első táncgálán alig húsz lelkes táncos mutathatta be tudását a szülőknek, hozzátartozóknak, barátoknak. Azóta gyorsan teltek az évek, több generáció is felnőtt. Mindennél többet mond az, hogy testvérek, sőt anyja-lánya is a tánccsoportot erősíti. Túl vannak jó néhány fellépésen és versenyen is. A város rendezvényein rendszeres fellépők, ahol mindig nagy tetszést aratnak műsorszámaikkal.

Minden évben többen és többen jelentkeztek, a gálák egyre színvonalasabbak és sokszínűbbek lettek. Jelenleg 55 táncos 8 különböző korcsoportban sajátíthatja el a tánc változatos formáit. A „válogatott csapat” pedig a táncosok krémje, ahová a bekerülés minden tanítvány vágya. ők a példaképek a kisebbeknek, övék a dicsőség a sokéves kitartó munka gyümölcse.

Lassan egy nagycsalád lett a csoportokból, akik együtt izgultak a felvételi miatt, együtt örültek egymás sikereinek, vagy sírtak, ha valami nem sikerült. Néha persze civódtak, de a végére mindig mosoly volt az arcukon. Összeköti őket a tánc szeretete. Ezek a gyerekek tartoznak valahová, egy olyan közösséghez, ahol az élet értékeit tanulják a táncon keresztül. A próbák alatt összekovácsolódtak. A sikertelenség nem szegte kedvüket, önzetlenül segítettek egymásnak, bátorították társaikat. Ütős csapat lettek.

A csoport vezetőjének van a legnehezebb dolga. 55 különböző egyéniséget kell egy csapattá szerveznie. Hiszen mindannyian színes egyéniségek. Van, aki bátrabb, ügyesebb, tele önbizalommal és van, aki csendesebb, visszafogottabb. Igazságot tenni az összezörrenésekkor nem könnyű, de ő minden nehézség ellenére kitart, és tűzön-vízen át viszi véghez azt, amiben hisz. Minden próbán a csoport előtt táncol és minden mozdulatával példát is mutat, nem csak a lépéseket. Segít, utat mutat, biztat, korhol, dicsér. Ki ne emlékezne a szavaira: „még egyszer!”, „újra az elejétől!”, „a másik bal lábad!”, feszítsd le a lábfejed!”. Mindig mosolyog, fáradhatatlan. Idézném az egyik táncost „Dóri mindenkiből kihozza a maximumot, már ha az illető is hajlandó rá”, és idézném a csapat néhány tagjának tanárát is „Tehetséges, szép fiatalok és nemcsak a táncban jeleskednek.”

Köszönet a ruhák alkotóinak Szajkó Gyulánénak és Faragóné Nagy Erikának. Molnár Péter polgármesternek, Fehérné Szekeres Zsuzsannának, Némethé Varga Editnek és Nemes Zsuzsannának, akik egész évben lehetővé tették a hosszú iskola illetve a művelődési ház használatát. Rácz Benjáminnak, aki a gálán a fény- és hangtechnikát szolgáltatta, Harsányi Juditnak és Brenner Péternek, akik karmesterként vezényelték le a gálát. Valamint természetesen azoknak is, akik egész évben fellépési lehetőséget biztosítottak a táncosok számára. Legvégül, de nem utolsósorban mindenkinek, aki a gála sikeréhez hozzájárult.

Ejtsünk szót a 10. gáláról: 44 műsorszám, amely változatos és emlékezetes estét szerzett azoknak, akik jelenlétükkel megtisztelték a táncosokat. Egy fergeteges este, amely mindenki számára emlékezetes marad. Majd négy óra műsor, ahol minden táncos tudása legjavát adta, megmutatva valamennyi táncstílust, amelyet egész évben tanult. A közönség pedig vastapssal jutalmazta őket. A második szünet előtt az édesanyákat köszöntötték gyermekeik. Megható pillanat volt, ahogy minden gyermek a színpadon eltáncolta a köszönetét. Nem volt szülő, akinek ne csalt volna könnyeket a szemébe a virágátadás pillanata. A finálé volt az est megkoronázása. Valamennyi táncos felszabadultan, mosolyogva táncolta. Az egyik legszebb pillanat azonban mégis az volt, amikor Dóri táncolt. Minden táncos lélegzetvisszafojtva figyelte, a teremben egy pisszenés sem volt. Vagy épp ellenkezőleg, mindenki tapsolt és ujjongott. Amellett, hogy a produkciók csodálatosak voltak, megható volt látni a tanítványokat is közben. Láthatták példaképüket, amint megmutatja hitvallását.

Néztem Dórit a színfalak mögött, és nem tudtam eldönteni, hogy az éppen színpadon lévők sikerének örül-e jobban, vagy annak, hogy a csapat többi tagja egy emberként szorít, tapsol és sikít, bátorítva a táncolókat. Azt gondolom, hogy ez a legnagyobb érdem, amit magáénak tudhat. Csapatot kovácsolt, akik együtt tudnak örülni a saját és a társaik sikerének. Ott nem csak az én volt a fontos, hanem a mi. A mi csoportunk sikere, a mi munkánk gyümölcse, nekünk szól a taps. Mindannyian belekóstolhattak a siker ízébe, örülhettek a tapsnak, együtt.

A gála végét az oklevelek átadása zárta. Sok nagyon és sok szép bizonyítványt vehettek át a gyerekek. Valamennyiük feladata a jövőre, hogy azért dolgozzanak mindent beleadva, hogy a kitűnő bizonyítványokat a következő évben is meg tudják tartani, a jó jegyeket pedig még jobbra tudják cserélni.

A csapat összetartását mi sem bizonyítja jobban, hogy meglepték tanárukat. Az oklevélátadás után nagy tortával és pezsgővel ünnepelték a jubileumot. Úgy láttam, hogy még egy könnycsepp is megcsillant Dóri szemében a meglepetéstől és az örömtől, de minden bizonnyal az csak csillámpor volt.

Az a bizonyos mérce magasra lett állítva, de biztos vagyok benne, hogy valamennyien minden tőlük telhetőt meg fognak tenni annak érdekében, hogy ezt a sikert is túlszárnyalják. Találkozzunk jövő augusztusban a 11. Fire Dance táncgálán!

„A siker jobbára azon múlik, hogy akkor is kitartsunk, amikor mások már feladták.”

A csoport szeptemberben folytatja munkáját. Mindenkit visszavárunk és várjuk azokat is, akik kedvet és kitartást éreznek magukban ahhoz, hogy ennek a közösségnek a tagjai legyenek! Érdeklődni Juhász Dóránál, a csoport vezetőjénél lehet a következő telefonszámon: +36-70/420 4128.

Nagy Zsuzsanna

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Kulturális hírek, események

Publikálva: 2012. augusztus 19. (vasárnap) 16:06

Találat: 1422

Csomagtartó csőre töltve
avagy a kisjátékfilm ünnepe

Most először láthatja a közönség a Csomagtartó című rövidfilm végső verzióját, melynek forgatásáról egy korábbi cikkünkben már beszámoltunk. Baranyi Gábor Benő művét a Magyar Filmszemlén félkész állapotban már láthatta a közönség, azóta újra lett vágva és színezve, a hangja pedig újra lett keverve.

2011. áprilisában kezdett a forgatáshoz a lelkes és tehetséges fiatalokból álló csapat, de a film előkészületei már egy évvel korábban elkezdődtek. Gyakorlatilag egy 2 és fél éves munka eredménye látható hamarosan a budapesti Toldi moziban.

Ahogy Baranyi Gábor Benő, a film rendezője elmondta, gyakorlatilag ingyen, esetleg benzinpénz-gázsiért dolgozott a stáb, az operatőrtől a hangmérnökig, a színészektől a vágóig mindenki.

– A technikai háttér pénzbe került, ezt nem lehetett megspórolni. Viszont bármennyi is volt az ára, megérte. Mindenki igyekezett kihozni magából a maximumot, hogy igényes munkát tehessünk le az asztalra. Reméljük, hogy a film elnyeri a nézők tetszését, és hamarosan folytathatjuk a közös munkát egy új projektben – mondta a rendező. Négynapos forgatás után közel egyéves utómunkával készült el a végleges verzió, az eredmény szeptember 1-jén, egy premierrendezvény keretében látható a Toldi moziban.

A Csomagtartó története valójában egy apa-fiú kapcsolat meséje, a szexualitás félelmetes, nyomasztó világának megtapasztalása egy kisfiú nem mindennapi történetén keresztül. Anélkül, hogy részleteket árulnánk el, elmondható, hogy a sztori a családi dráma, valamint a horror- és thrillerelemek között egyensúlyoz, némi bizarr humort sem mellőzve teszi érdekessé a témát. A történet szerint apa és fia moziba indulnak, de egy nő háza előtt kötnek ki. Amíg apa odabent van, a fiú kiszáll a kocsiból, s az események váratlan fordulatot vesznek.

A szeptember 1-ei premier 21:00-kor kezdődik. A látogatók 300 forintos belépő ellenében további négy, az elmúlt években készült kisjátékfilmet is láthatnak. A vetítést és a meghívott vendégekkel folytatott szakmai beszélgetést a Tom Select (Girls and mathematics) koncertje zárja.

Részletesebb infók a kisfilmekről:

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Kulturális hírek, események

Publikálva: 2012. augusztus 13. (hétfő) 13:13

Találat: 1172

Országos Ki mit tud? versenyen vettünk részt. Első megmérettetésünk Monoron volt, ahol két show-táncot mutattunk be. A vasutas táncunkkal jutottunk be a középdöntőbe, melyet Sármelléken rendeztek meg. Innen a döntőbe jutottunk táncunkkal. A zsűri elismerő és építő tanácsainak és nem utolsósorban a közönség vastapsának igen örültünk. Vidáman, de elfáradva utaztunk haza, hogy újra nekivágjunk a fáradságos hosszú útnak, hogy június 3-án, Hévízen a városházi színházteremben részt vegyünk a táncgálán. A döntőbe jutott táncunkat táncoltuk újra nagy-nagy sikerrel. A közönség végig állva tapsolt nekünk. Ezen a gálaműsoron az ország minden tájáról voltak résztvevő csoportok, különböző kategóriában.

Dél körül lett vége a bemutatóknak, következett az izgalmas várakozás az eredményhirdetésre. Végre megérkezett a zsűri elnöke, megköszönve mindenkinek a szorgalmas és kitartó munkát. Kategória szerint jöttek a szebbnél-szebb helyezések és fokozatok. Végre a mi kategóriánkra is sor került. Szólították a Nosza Mami tánccsoport vezetőjét, dr. Szóró Magdolnát, vegye át az Országos Arany oklevelet és a vele járó nagy értékű utazási utalványt.

Volt nagy öröm, visítás, sírás. Mindenki boldogan telefonált hozzátartozóinak, az örömhírt közölve.

Megérte a kétszeri hosszú út ezt az elismerést.

Köszönetet mondunk a doktornőnek, aki fáradságot nem ismerve készített fel bennünket erre a megmérettetésre. Külön köszönet illeti, hogy a tiszteletdíjából is bőven juttatott nekünk. Sok-sok betegellátó és otthoni munkájához kívánunk neki jó egészséget és kitartást.

A hosszú utazástól elfáradva, de vidáman értünk haza, és készülünk a következő fellépésre.

A vidám csapat nevében:

Szekera Pálné

Az eredményhirdetés

A résztvevők a színpadon

Dr. Szóró Magdolna az oklevéllel