Google Photos

Fotó: Szűcs Levente

 

2019. január 15-én a művelődési ház zenetermében vizsgáztak a szolnoki Ádám Jenő Zeneiskola újszászi tagozatának tanulói. A félévi vizsgán Vindeizen Éva tizenkilenc zongorázó és citerázó tanítványa, valamint Schwarzenberger Simon hét gitározó tanítványa bizonyította hangszeres tudását.

 

Google Photos

Fotó: Ágotai Emese

 

Koncert körútra indult a Szolnoki Big Band. A Bartók Béla Zeneiskola együttese a „Legyen a könnyűzene is mindenkié!” pályázat keretében látogatott el a megyében élő általános iskolásokhoz. A fiatalokra minden helyszínen interaktív koncert várt.

Így próbált koncert körútjára a Big Band zenekar. A zeneiskola növendékeiből álló együttes Farkas Róbert és Fülöp Attila zenetanárok vezetésével pop-rock, swing, latin és funky stílusú darabokkal készült közönségének.

 

 

„Több település iskolájában fogunk játszani. A lényege az, hogy ezt a fajta zenét, a könnyűzenét kicsit közelebb tudjuk vinni a felnövekvő generációhoz és megtudjuk ismertetni velük a különböző műfajokat, mert ugye nem csak egyféle stílust játszunk.”- mondta Farkas Róbert a Bartók Béla Zeneiskola trombitatanára.

A „Legyen a könnyűzenei is mindenkié” pályázat koncert turnéjának első állomása a szajoli Kölcsey Ferenc Általános Iskola volt, ahol a gyerekek kipróbálhatták a csörgő hangszereket és tánctudásukat is megmutathatták.

A turné Újszászon folytatódott, ahol a diákok a zenekar felépítését, a hangszerek jellemzőit és a Big Bandben játszó fiatalok hangszerválasztásának történetét is megismerhették.

„Anyáéknak mondtam, hogy szeretnék zenét tanulni. Bementünk a zeneiskolába, anyáék mondták, hogy válasszak egy hangszert, én pedig felrohantam Robi bácsi termébe és mondtam, hogy ezt szeretném tanulni.”- mondta Szabó Erik János.

Forrás: www.szolnoktv.hu

 

2018. szeptember 14-én került megrendezésre a nagy hagyománynak örvendő Dalos találkozó, ahol a környező települések csoportjai mellett a testvér települések - Csíkcsicsó, Debica, Palics és Trunk - csoportjai léptek fel.

 

Google Photos

Fotó: Juhász András Nándorné

 

A Magyar Kultúra Napja nem tartozik a hivatalos, piros betűs ünnepek közé, de már hosszú évek óta egyre eredményesebben hívja fel a figyelmet azokra a tárgyi és szellemi értékekre, melyeket méltán érezhetünk magunkénak. A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban, január 22-én fejezte be a Himnusz megírását, mely Magyarország nemzeti himnusza egyben. (Eredeti címe: Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból) A Himnusz a költő legnagyobb hatású verse. 1989 óta január 22-én ünnepeljük A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁT. E nap környékén nagyobb hangsúlyt kapnak a kulturális rendezvények. 

 

Google Photos

Fotó: Barta Imréné

 

Egy-egy program, esemény kapcsán sokan, sokféle módon próbálnak megmutatni, átadni valamit kulturális, művészeti életünk értékeiből. Sehol nincs olyan sok felszabadult és jókedvű, egymás felé nyitott ember együtt, mint a kulturális eseményeken. 

A kultúra nem egy elvont, megfoghatatlan fogalom, nem is egy eszmei, filozófiai kategória, sokkal inkább kézzelfogható, és ami talán a legfontosabb, egy közöttünk mozgó, pozitívan ható erő. Kézzelfogható, mert ott van a mindennapjainkban, halljuk, látjuk, érezzük, sőt, szinte vannak olyan pillanatok, amikor el is feledteti velünk a gondjainkat, és olyan élményt ad, amely hosszú időre meghatározó lehet a hétköznapokban. 

Újszászon színházi előadással emlékeztünk a Magyar Kultúra Napjára. Nagy érdeklődés előzte meg az előadást, száz darab jegy már elővételben elfogyott. Telt ház várta az esti produkciót. A Jászapáti Színjátszókör sokak számára ismerős, hiszen már szerepeltek Újszászon. A Hyppolit a lakáj, melyet előadtak, szintén ismerős sokak számára. Két filmes változata is ismert, de színpadi változatban is feldolgozták már. A szombati előadást Kökény Gábor rendezésében láttuk, aki a Zágon István színdarabjából és Nóti Károly film-forgatókönyvéből készült vígjátékot dolgozta fel amatőr színtársulata számára. 

Az 1931-es változathoz visszanyúló előadás ma is aktuális kérdéseket feszegetett, hiszen napjainkig érdekli a drámaírókat, hogy hol is lóg ki a lóláb a hazugságok alól. A jó modor és a kifinomult ízlés temetésén is részt vehetne a főszereplő Schneider család, akik anyagi felkapaszkodásának szemtanúi és elszenvedői lehettünk. A pénztárca megvastagodása azonban nem jelent automatikus szellemi és értékrendbeli gazdagodást, marad a külcsín és a látszat fenntartása, amely számtalan humoros szituációt eredményez a darabban. Az este hangulatát nemcsak a frappáns, már-már szállóigévé vált szövegek adták, hanem Eisemann Mihály dalai, melyeket Balogh József zongoraművész kísért. 

Az amatőr színészekkel előadott darab nagy sikert aratott az újszászi közönség körében, melyet felállva köszönt meg a Jászapáti Színjátszókör tagjainak. Gratulálunk a színjátszókörnek, köszönjük a fergeteges előadást! 

Barta Imréné 

 

Az újszászi Ulviczkiné Herczeg Magdolnát sokan a helyi sorstársi élet aktív alakjaként ismerik – múlt év végéig ő volt a mozgássérültek helyi csoportjának is a vezetője –, de a város lapjában, az Újszászi Híradóban is olvashatók írásai, sőt, a beküldött cikkek begépelését is ő végzi. Ám személyiségének van egy kreatívabb oldala is.

Az utóbbi időben a festészet fogásainak elsajátítására szenteli idejét. Mindig szeretett rajzolni, nyugdíjasként pedig ideje is engedi, hogy elmerüljön a képzőművészet rejtelmeiben. Az ő példája is azt mutatja: sosem késő elkezdeni.

 

Magdika a lányától egyszer festőkészletet kapott. Ez olyan ösztönző volt számára, hogy elkezdett alkotni

 

– Gyerekkoromban sokat rajzolgattam, általános iskolában mindig ötösöm volt rajzból, de a gyerekek és a munka mellett már nem jutott időm ilyesmire.

– 2016-ban anyák napjára kaptam Zsófi lányomtól egy festőkészletet, ez olyan inspiráló volt, hogy komolyan kezdtem foglalkozni a festészettel – avatott be Magdika alkotó törekvéseinek kezdeteibe.

– Kezdetben vízfestékkel dolgoztam papírra, bár a lányomtól kaptam vásznakat is, eleinte azokra rá se mertem nézni. Az interneten festészeti videókat keresgéltem, online festőtanfolyamokra is ráakadtam, és elkezdtem komolyan tanulni.

– A festést virágcsendéletekkel kezdtem, a tanfolyami mintaképek alapján, aztán modern akrilfestéssel folytattam, most pedig a realista tájképfestő tanfolyamot végzem. Közben festek olyan témákat, ami megragadja a figyelmemet.

– A gyerekeknek is készítettem már képeket, legutóbb kérésükre a Titanic filmből egy jelenetet ábrázoltam.

Képeit hamar megismerhette az újszászi közönség. Tavaly januárban a magyar kultúra napja alkalmából hobbifestők műveiből nyílt kiállítás a művelődési házban, ott hárman mutatkoztak be, egyikük Magdika volt.

– Kis csendéleteket kereteztettem be az alkalomra, egy-két tájképpel együtt, de ma már azokat a képeket nem állítanám ki – jegyezte meg nevetve.

– Az eltelt egy év alatt sokat fejlődtem. Nagyon szeretem csinálni. Farostra szeretek leginkább dolgozni, azon jól csúszik az ecset.

Családtagokat, rokonokat, ismerősöket ajándékozott már meg képeivel, sőt, a lengyel testvértelepülésükre, Debicába is eljutott már egy almafás képe, rokoni kapcsolatok révén. Újszászon pedig gyakran kérdezik tőle, mikor lesz kiállítása.

Magdikának két lánya, hat unokája és két dédunokája van.

– Panka unokám is nagyon szépen rajzol. A múltkor Dávid unokám pedig színkört festett. Elmagyaráztam neki, melyek az elsődleges színek és hogyan alakítható ki ezekből a többi.

– Következő rajzórájuk után felhívott, és azt mondta: „Mama, kaptam ma hat ötöst. De te is kaptál egy csillagos ötöst, amit rajzórán a tanár néni adott neked! – mesélte.

Írta: Kovács Berta

Forrás: www.szoljon.hu

 

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.