Katolikus miserend időpont megjegyzés
Télen (10-01 - 03-30)
hétfő 7:30 október 17:30
kedd    
szerda 7:30 október 17:30
csütörtök 17:30  
péntek 7:30 október 17:30
szombat 17:30  
vasárnap 8:30 és 17:30  
Nyáron (03-31 - 09-30)
hétfő 7:30 májusban 18:00
kedd    
szerda 7:30 májusban 18:00
csütörtök 18:00  
péntek 7:30 májusban 18:00
szombat 18:00 nyári szünidőben 19 órakor kezdődik
vasárnap 8:00 és 18:00 nyári szünidőben 19 órakor kezdődik
     

Időszaki miserendi változások:

  • Május hónapban hétköznap (hétfő-péntek) este vannak a szentmisék 18,00-tól.
  • Nyári szünidőben a szombat és a vasárnap esti szentmisék 19,00 órakor kezdődnek.
  • Október hónapban hétköznap (hétfő-péntek) este vannak a szentmisék 17,30-tól.
  • Szentségimádási óra minden csütörtökön téli időszámításban 16:30-17:30 ig van, nyári időszámításban 18:30-19:30 ig van.

Forrás: miserend.hu

 

A XVI. Benedek pápa által meghirdetett Hit Éve lassan a végéhez érkezik. Ez persze nem azt jelenti, hogy abbahagyjuk a hittel való törődést, sokkal inkább azt, hogy a hitben megerősödve, még inkább igyekszünk a hit tanítása szerint élni.

Kereszténynek lenni sokkal több, mint értelemmel elfogadni egy eszmerendszert. A keresztény hit életet formáló, azt tartalommal, értelemmel eltöltő erő.

Természetesen ezzel véletlenül sem akarom azt mondani, hogy a vallási ismeretek másodrangúak. Amikor Jézus apostolait a világba küldte, így szólt hozzájuk: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,19-20) – Ezek a szavak világossá teszik előttünk, hogy szó, tanítás és élet egymásra kell, hogy épüljön. Ennek az egésznek a lelke az imádság, ami nem pusztán imaszövegek mondogatása, hanem a hit igazságainak szemlélése, átgondolása. Kell, hogy újból és újból rácsodálkozzunk nemcsak a teremtett világ páratlan szépségére, de a Szentírásból felénk áradó isteni szeretetre: Jézus önfeláldozó jóságára, Szűz Mária és a szentek példaadó életére.

A hit igazságaira való rácsodálkozás kiváló eszköze a rózsafüzér imádkozása, amely – felületes szemlélő szerint – monoton imádság, valójában azonban – ha jól végezzük – lelket gazdagító, szívet felemelő elmélkedés, amely hatékonyan átalakíthatja életünket, meg tud szabadítani bennünket önzésünktől és olyan belső erőket tud bennünk felébreszteni, amelyek képessé tesznek mások nagylelkű szolgálatára. És erre a nagylelkű szolgálatkészségre igen nagy szükség van ma minden családban, minden közösségben, a hazában és az egész világban.

Nem véletlenül emlegetem a rózsafüzér imát: katolikus Egyházunkban minden év októberében fokozott buzgósággal imádkozzák a hívek ezt az imádságot. Így van ez sok-sok egyházközségben. Amikor kezünkbe vesszük a rózsafüzért, akkor ne csupán magunkra gondoljunk, hanem szűkebb és tágabb környezetünkre, családjainkra, a betegekre, szenvedőkre, bűnösökre, haldoklókra.

A hitet erősítik bennünk a szentségek, különösen a bérmálás, amelynek felvételére ezennel felkészítést hirdetek, de ugyanígy felnőtt keresztelkedésre is, ami legalább egy évig kell, hogy tartson, annak érdekében, hogy mindazok, akik részesülnek e szentségekben, tisztában legyenek ezek jelentőségével és így az gyümölcsöző legyen azok számára, akik részesülnek bennünk.

Szeretettel várjuk a kedves érdeklődőket. Előzetes jelentkezést szívesen várok, akár telefonon is, a 06-20-469-98-44-es számon.

Miklós János plébános

 

A beiskolázási szezon elmúltával az üzletek kínálatában sorra jelennek meg a mécsesek és a gyertyák, a piaci kínálatot kezdik színesíteni a krizantémok. Mindezek apró jelei annak, hogy hamarosan eljön az a nap, amikor a néhai családtag, rokon, barát sírját meglátogatják a még élő hozzátartozók. Hiszen halottak napja alkalmából sokan megemlékeznek a drága elhunytakról egy-egy mécses meggyújtása folyamán.

Emlékszem, amikor néhai szüleim még éltek, és az imént említett nap apropóján a temetőbe elmentünk, nagyon sokat meséltek az általam ismert vagy kevésbé ismert emberekről, akiknek a neve a fejfákon illetve a síremlékeken olvasható volt. Ezeknek a beszélgetéseknek a folyamán olykor egész élettörténetek álltak össze, és akadt olyan eset is, amikor kiderült, hogy távolról ugyan, de rokoni kapcsolatban volt velünk az egykor élt személy.

Érdekes fogalom a halál. Ehhez kapcsolódó rokon értelmű szava sok van, és ezek hol költőiesen, hol pedig egyszerű nyelvezettel tükrözik vissza az ezzel kapcsolatos történést. Íme, néhány, a teljesség igénye nélkül: kiment belőle a lélek, megdicsőült, elállt a lélegzete, halálát lelte, már nincs szuflája, odavan, örökre elaludt, lehunyta a szemét.

Nagyon szépen írja a Biblia: „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.” (Prédikátor könyve, 12,7.) A fizikai halál, amely nem más, mint a földi életünk befejezése, elkerülhetetlen az emberek számára. Születés és halál, mindkettő hozzátartozik az emberi élethez, elválaszthatatlanul összefonódik napjainkkal. Nem tudjuk a megszületés idejét. Ismeretlen számukra halálunk ideje is.

Mindenkinek van egy rendelt ideje, amelyet itt a földön fog eltölteni. Hogyan éljük napjainkat? Aggodalmakkal telve, vagy örömmel szemlélve, Istennel, vagy Isten nélkül? Ez csak rajtunk múlik. Életünk rövid és hamar elszállnak napjaink. Szinte csak vendégek vagyunk itt a földön. Hiszen tanulunk, dolgozunk, végezzük napi teendőinket, családot alapítunk, emléket készítünk embertársaink szívében azáltal, hogy élünk, mert egy úton megyünk velük, ám utunk egyszer a végére ér: meghalunk. Persze ezzel nem azt akarom kifejezésre juttatni, hogy mélabúsan kell élnünk. De lesz-e még egy következő évünk? Vajon, amit a jövő nyárra eltervezünk, sikerül-e megvalósítanunk? Ha az idén kimegyek a temetőbe, jövőre is megtehetem-e? Vagy végleg lehunyjuk szemünket?

Keressük-e Isten akaratát, addig, amíg megtehetjük? Készen állunk-e arra, hogy Isten hazahívhasson bennünket? Ha igen a válasz ezekre a kérdésekre, akkor az örvendetes tény. Ha nemleges a felelet, akkor az azt jelenti, hogy Istentől bocsánatot kell kérni mindazokért a vétkekért, amelyek akadályai annak, hogy Hozzá juthassunk. Ezt a bocsánatkérést most még meg lehet tenni? De vajon holnap lesz erre alkalom?

Szabóné Szabó Henrietta

 

Rögtön a cikkem elején szeretném leszögezni, hogy nem a gúnyos vigyorról fogok írni, amely kárörvendő emberek arcán jelenik meg, hanem arról a felfelé ívelő görbületről, ami boldogsághormonokat szabadít fel az emberi szervezetben.

Vannak, akik azt mondják, hogy a mosoly az a görbület, mely helyrehoz mindent. Mások véleménye viszont az, hogy mosolyogj a világra, a világ is visszamosolyog rád. Akár az egyik, akár a másik, vagy mindkettő nézetet valljuk magunkénak, a mosoly akkor is szép, ha egészen kisgyermekek arcán jelenik meg, vagy idős emberek ráncai között lelhető fel.

Az ember mosolyog, ha találkozik embertársaival. Mosolygunk akkor is, ha valami jó történik velünk. Akkor is mosoly jelenik meg az arcunkon, ha számunkra hasznos ajándékot kapunk. Mert a mosoly mindig az öröm és a hála kifejezése. Az öröm kifejezése az emberek irányába, és a hála érvényesítése Isten felé.

„Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” (1Thess 5:18.) Pál apostol ezen sora a hálaadásra buzdít bennünket. Hálát adni az életünkben található minden jóért sohasem késő. A hálával megtöltött szív a mosolyban nyilvánul meg.

Augusztus hónapban volt részünk fülledt kánikulában és szelesebb, hűvösebb időben is. Most, amikor a szeptember ránk köszöntött, vele együtt megérkezik az egyre hidegebb idő is. A borongós, szelesebb napokon is fel tudja vidámítani az emberi szívet, ha a köszönés mellé mosolyt adunk. Legyen a szeptemberünk mosolyban gazdag! Szívünk pedig bővelkedjen Isten iránti hálában.

Szabóné Szabó Henrietta

 

2013. július 22–augusztus 2. között, az elmúlt évek hagyományainak megfelelően, idén is megrendezésre került hittanos napközis táborunk, melynek helyszíne az újszászi plébánia volt. A nagy érdeklődésre való tekintettel a tábort nem egy, hanem két hétre hirdettük meg, külön foglalkoztatva így az alsós korosztályt a felsősöktől. A tábor mottója; „megélni Jézus szeretetét, és ez által közösségé formálódni”.

Jelentősen csökkentette az anyagi terheket az a sikeresen megnyert pályázat, melyet tavasszal a Rékasi Szent Imre Alapítvány nyújtott be a Nemzeti Erőforrás Minisztériumához. A közel 50 gyermek így változatos kulturális, kézműves, sport és lelki programokon vehetett részt.

 

Bibliai fejtörő
(Fotó: Urbán Tamás)

 

A napot rövid elmélkedésekkel kezdtük és fejeztük be. A finom ebédeknél sem hiányozhatott a köszönetnyilvánító ima. Állandó lelki programjaink közül kiemelkedő volt a szentségimádás, a rózsafüzér imádsága (amit saját készítésű rózsafüzérekkel végeztünk), a keresztút átelmélkedése, továbbá a szentmisék; melyet orgonás és gitáros énekek gazdagítottak. A különböző szintű hittanos rejtvények olykor nagy fejtörést okoztak. Az alsósok bibliai történeteket adtak elő bábjáték formájában. Elzarándokoltunk Mátraverebély – Szentkútra, ott szentmisén vettünk részt, majd megnéztük a helyi látnivalókat. Visszafelé látogatást tettünk a falu románkori alapokon épült templomába is, ahol – ízes palóc nyelvjárásban – egy idős bácsitól kaptunk történelmi áttekintőt.

Sok élmény köthető a testmozgással járó tevékenységekhez is. Felejthetetlenek voltak a számháborúzások, vízi-bombázások, péntek délelőttönként az ügyességi versenyek, melyeket a helyi sportcsarnokban tartottunk meg. Egy alkalommal Jászboldogházára is ellátogattunk, hogy megmártózzunk a strand hűsítő hullámai között.

Nem hiányozhattak a különböző kézműves foglalkozások sem. Megtanultunk korongozni, rózsafűzért készíteni gyöngyökből, dekupázsolni, csuhéjazni, de készítettünk jegyzetfüzetet, színes dobozokat is. Ezekben sokat segítettek a családsegítőtől meghívott vendégeink.

Visszagondolva, és a gyermekek szerint is élményekkel teli heteket tölthettünk együtt, új barátságok születtek, régiek erősödtek meg a két hét során. Bízom abban, hogy a tanulók a tábor lelki útravalójával felvértezve sikeresen veszik az elkövetkező tanév akadályait, és jövőre ismét találkozunk szeretetben, barátságban.

Ezúton szeretném megköszönni Miklós János plébános atyának önzetlen testi-lelki fáradozását. Köszönettel tartozom a pályázat sikerességét segítő személyeknek, továbbá azoknak a nevelőknek és segítőknek, akik szabadidejüket nem sajnálva, olykor saját tevékenységeiket félretéve járultak hozzá a tábor eredményességéhez. Remélem, Isten áldásával a jövőben is számíthatunk a támogatásaikra.

Urbán Tamás
hitoktató

 

 

Az idei Katolikus Ifjúsági Világtalálkozót Rio De Janeiro-ban rendezték meg. Tekintettel arra, hogy ez messze van, itt Magyarországon is megrendezték kicsiben az eseményt, hogy a magyar és a szomszédos országok fiataljai is részt tudjanak vállalni. A rendezvénynek Pécs városa adott otthont július 24–28 között. Sok–sok érdekes és színes program várta a résztvevőket. Naponta különböző egyházmegyék püspökei mutattak be szentmiséket és tartottak katekéziseket. Emellett koncerteken, táncházon, szentségimádáson, ifjúsági passión lehetett részt venni. Az utolsó előtti napon, a Széchenyi téren Flashmob táncot táncoltak a résztvevők, majd az utolsó napon következett a városban a karneváli felvonulás különböző országok zászlóival a Dóm térre, ahol kezdetét vette a záró szentmise, melyet dr. Erdő Péter bíboros mutatott be. Nagyszerű érzés és igazi feltöltődés az, amikor kb. 2000 fiatal van együtt egy ilyen találkozón. A következő ifjúsági világtalálkozót Krakkóban fogják megrendezni 2016-ban.

Farkas József Attila

 

 

A hit életünk alapja. Hit – és bizalom – nélkül ellehetetlenül egész életünk. Emberi kapcsolataink is zátonyra futnak, ha hiányzik a személyek közötti bizalom. Férj és feleség hiteles kapcsolatának alapja a kölcsönös bizalom. A szülő és gyermek közötti kapcsolatot is alapvetően a bizalom határozza meg. Egy szülő addig reménykedhet abban, hogy hatékonyan tudja nevelni gyermekeit, (vagy gyermekét), amíg megvan a kölcsönös bizalom.

Mi tudja megalapozni ezt a bizalmat? Nyilván a hiteles szeretet, ami magában foglalja a becsületesség értékeit: az igazmondást, a hűséget (szülők egymás közötti hűsége) és a többi pozitív emberi értéket.

Keresztény hitünk nem valami hiedelem, hanem szilárd meggyőződés. Szent Pál írja: „tudom kinek hiszek és meg vagyok győződve.” (2Tim 1,12.) Az ő hite nem valami homályos képzelgés volt, hanem szilárd, biztos meggyőződés. Olyan meggyőződés, amely nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánult. Ha valaki elolvassa Szent Pál leveleit és az Apostolok Cselekedetei c. újszövetségi szentírási könyv róla szóló részleteit, világosan megbizonyosodhat arról, hogy Pál hite hősies hit volt, amelyet méltán pecsételt meg a vértanúhalál, amikor is Rómában karddal lefejezték.

Hála Istennek ilyen szilárd hitű emberek nem hiányoztak történelmünk folyamán sem. Meg kell említenünk első szent királyunkat: Istvánt, aki elkötelezett életével, minden tettével bizonyította Istenbe vetett hitét és egyben az Egyház iránti feltétlen bizalmát. Ez késztette őt arra, hogy templomok sokaságának felépítését rendelte el, hithirdető bencés szerzeteseket hívott és telepített le hazánkban, akik megtanították népünket a földművelés művészetére. A templomok az imádság megszentelt helyei, de egyben a művészi szent zene és festészet, szobrászat, építészet otthonai is voltak. Akik látogatták ezeket a templomokat, nap mint nap gazdagodtak az Isten iránti szeretetben, de az emberek iránti megbecsülésben is. Megtanulták a szeretetteljes családi élet módját, a megbocsátás lelkületét. Tudták értékelni az imádságot és a munkát. A Boldogságos Szűz Mária iránti tisztelet kibontakozása segítette az anyai- és a női méltóság megbecsülését. S mindez nemesebbé, emberebb emberré formálta őket.

Soraimat Erdő Péter bíboros szavaival szeretném zárni, amelyeket a pécsi HungaRió nevű ifjúsági találkozó befejező szentmiséjén mondott:

„Vigyünk hitet az életünkbe!”. Kérjük Krisztust, hogy ajándékozzon nekünk hitet, mert ettől fáradt korunk és szürke éveink felragyognak, értékessé válnak. Hordozói lesznek annak a boldogságnak, ami minden elképzelést felülmúl. Ha viszont Krisztus belép az életünkbe, „befogadása által – mint Ferenc pápa tanítja – képes átformálni bennünket a Szentlélek, megvilágítani a jövőbe vezető utat, és szárnyakat adni reményünknek, hogy örömmel járjunk utunkon”. Ezt adja meg mindannyiunknak, egész népünknek és minden embernek a mindenható és irgalmas Isten! Ámen.

Augusztus 20-án, Szent István király ünnepén újszászi templomunkban délelőtt 10 órakor lesz ünnepi szentmise és körmenet, amelyet a templomunkban 1988. augusztus 21-én keresztelt és idén június 22-én pappá szentelt HALÁSZ PÉTER atya mutat be. A jeles eseményre mindenkit szeretettel várunk.

Miklós János plébános

 

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.