1.170 kilométer, 30.000 méter szintemelkedés, 100 hegycsúcs, 150 bélyegzőhely, 350 óra menetidő… Írottkőtől Hollóházáig ez az Országos Kéktúra. Három és fél év alatt, 2022. november 12-én teljesítettem a teljes távot, a Magyar Természetjáró Szövetség által működtetett kektura.hu honlapon található (nem teljes körű) lista alapján első újszászi kötődésű teljesítőként. Egy életre szóló kaland ért véget ezzel.

A nagy múlttal rendelkező túramozgalmat 1952-ben hirdették meg, azóta 8.500 fő teljesítette a 27 szakaszra osztott, jelenleg 1.170 kilométer hosszú távot. 1979-ben a Magyar Televízió forgatócsoportja Rockenbauer Pál vezetésével készített többrészes filmet a túra természeti csodáiról, geológiai, néprajzi értékeiről. Én is a „Másfélmillió lépés Magyarországon” című filmsorozat által találkoztam először a túrával, és – amint gondolom nagyon sokaknak –, nekem is beégett az emlékezetembe a főcímdal, Sinkó László (színművész, a film narrátora) és Juhász Árpád (geológus) hangja, a kilométerszámláló kerék, és a sok-sok emberi történet. Számomra egy ajándékba kapott igazolófüzet adta a kezdő lökést (ezúton is köszönöm).

Kezdetben túratársakkal, később jellemzően egyedül jártam be a túraútvonalat, néhány szakaszt a „Tárt Kapus Sportprogramok Újszász”, és az Újszászi Város Vasutas Sportegyesület Szabadidő Szakosztálya is a nevére vett. Összesen 40 főt sikerült legalább egy napra kimozdítani a komfortzónájából. 2019. március 24-én Dobogókőn gyűjtöttük be az első bélyegzőlenyomatot, és ha már ott voltunk, ott is felejtettük az első bélyegzőpárnánkat.

Fotó: Farkas Gábor (a fotók időrendben mutatják a túra útvonalát)

Kezdetben a könnyen megközelíthető Budapest környéki (Pilis, Mátra, Börzsöny) túrákat választva, a csapat teljesítőképességéhez igazodva kisebb távokat, lehetőség szerint a kevésbé megterhelő irányban teljesítettünk. Később a távok is hosszabbak lettek, a leghosszabb napon 46,5 (Sümeg – Keszthely), a leghosszabb hétvégén 72,4 kilométert gyalogoltam (Sárvár – Sümeg). Volt eső, hó, kánikula, kempingeztem sátorban, kipróbáltam a vadkempinget függőágyban, szerveztünk éjszakai túrát. Negyvenhat túranapra volt szükség a teljes táv teljesítéséhez, az utolsó bélyegzőt Hollóházán szereztem meg.

A kéktúra előtt is szerettem kirándulni, de legtöbbször csak néhány, jól megközelíthető, közismert helyszín jutott eszembe (Kékestető, Szalajka völgye, Dobogókő, Visegrád). A Kőszegi hegységbe, a Balaton felvidékre, a Zemplénbe csak ritkán jutunk el, pedig az ország legszebb természeti csodái itt várják a túrázókat, kirándulókat. A kéktúra egyik legfontosabb értéke, hogy keretet és motivációt ad az ország új helyszínek megismeréséhez.

Teljesítménytúraként a túrázással töltött napokon igyekeztem – a tömegközlekedéshez, az időjáráshoz és a nappalok hosszához igazodva – a lehető leghosszabb távokat megtenni, de különleges látnivalókra, programokra is szántam időt:

• Cseh Tamás három gimnazista társával 1961-ben Bakonybélen alapította meg a bakonyi indián tábort, ahol azóta is – egyesületi formában ma már több százan – őrzik, gyakorolják a könyvekből megismert indián életmódot. Évente kétszer ma is összegyűlnek a Bakonyban, és az évtizedek alatt kialakult játékszabályok szerint élnek, harcolnak, beszélnek. A tájházban érdekes kiállítás nézhető meg Cseh Tamás mozgalmáról, a tájház munkatársa pedig készségesen elmeséli személyes élményeit is. Bakonybélt a Pannon Csillagda, és a Hubertlaki-tó (bakonyi gyilkos-tó) miatt is érdemes felkeresni.
• Elkészült a füzéri vár teljes rekonstrukciója. A vár a XVII. században részben magától, részben külső behatásra romossá vált. A szakértők még sokáig fognak vitatkozni azon, hogy a várak újjáépítése történelmi és műemlékvédelmi szempontokat is figyelembe véve jó ötlet-e, a füzéri vár mindenesetre nagyon szép lett.
• Aki arra jár, Reziben a Gyöngyösi Betyárcsárdát, a Szent György-hegyen a Szászi Birtok éttermét, Alsótoldon a Bableves Csárdát, Bózsván a Kőbérc Panziót és Éttermet semmiképpen se hagyja ki. Különleges gasztronómiai, vizuális, vagy történelmi élményben lesz része.
• Kéktúrázás közben nem lehet, hanem kötelező kocsmába járni. A bélyegző helyek egy része a szinte mindig nyitva tartó kocsmákban található. Ezek közül is az egyik legemlékezetesebb Mályinkán Sanyi Kocsmája, ahol talán az országban egyedüliként „Akikre büszkék vagyunk” tabló díszíti a kocsma falát. 

A kéktúra infrastruktúrája kiváló: a rendszeresen karbantartott, újrafestett jelzések alapján – telefonos segítség nélkül is – nehéz eltévedni, útirányjelző táblák mutatják a következő tájékozódási pontok távolságát kilométerben és a teljesítéséhez szükséges időt is. A papír alapú térképek és tájoló helyét átvették a telefonos alkalmazások, térképek. Minden információ könnyen hozzáférhető az útvonalról, a látnivalókról, korlátozásokról az interneten.

Fotó: Farkas Gábor (a fotók időrendben mutatják a túra útvonalát)

A kéktúrát előttem 8.500 fő járta végig, én voltam a 8.501-dik teljesítő. A túrát a kezdetekben évente csak néhányan teljesítették, 2005-ig csak kétszer fordult elő, hogy húsznál többen (1953. és 1991. évben is 23 fő). 2005. évtől kezdődően azonban lassú ütemben, 2019-től pedig ugrásszerűen emelkedett a teljesítők száma. 2022-ben talán a pandémia alatt megváltozott életmódunknak, értékrendünknek is köszönhetően már meghaladta az 500 főt. Aki a közeljövőben elindul, és hozzám hasonlóan havi egy napot vagy hétvégét a bélyegzőlenyomatok gyűjtésével tölt, még beleférhet az első tízezerbe.

Mindenkinek ajánlom a kéktúrát, vagy egy-egy szakaszát, aki nyitott „egy másik, híreken túli Magyarország” felfedezésére.

Farkas Gábor