Április elején meghívást kaptam Tóth Péter egykori bölcsész középiskolai tanáromtól és mai kollégámtól Szolnokra, a Pszichokuckó rendezvénysorozat keretei között április 12-én a „Lélek és irodalom. A létezés metaforái” címmel tartott előadására. Láttam, hogy milyen izgalommal és óriási alapossággal készült a feladatra, kíváncsian vártam, miről is fog beszélni. A téma rendkívül nehéz, ezért emlékeim felidézéséhez néhány, felsőfokú tanulmányaim során felhasznált szakirodalmat is újra elővettem, azért, hogy Önöknek beszámolhassak az előadásról.

A címben szereplő „metafora” fogalomról biztosan sokan hallottak, szépirodalmi szövegekben – különösen a versekben - gyakorta előfordul, megfejtésük iskolásként, és bevallom, bizonyos versekben néha még magyartanárként is nehéz. Úgy gondolom, pár sorban érdemes tisztázni, hogy mi is ez valójában. Szikszainé Nagy Irma Stilisztika című könyvében a következőt olvashatjuk: „[…] a leggyakrabban használt szókép (nyelvi elemek átvitt értelmű használata), ezért a legfontosabb is. Noha hasonlóságon alapul, de különbözik a hasonlattól implicitásában (kifejtetlen), a hasonlítás meg nem jelölésében.

 

Nagy Bettina és Tóth Péter

 

Tóth Péter megjegyezte, hogy sokan hajlamosak arra, hogy e fogalmat a hasonlattal keverjék össze helytelenül, így rávilágított az ezek közötti különbségekre, melyeket szemléletes példákon keresztül mutatott be. Az egyik eltérés alapvetően az, hogy a hasonlat nem szókép (bizonyos stilisztikák azonban ahhoz tartozónak vélik!), hanem ún. „képszerű beszéd”, mely a következőképp működik: „Mely keservesen kiált fülemile fiát/hogyha elszedi pásztor,/Röpes ide-s-tova, kesereg csattogva/bánattal szegény akkor,/Oly keservesképpen Celia, s oly szépen/sírt öccse halálakor.” – hangzik Balassi Bálint Kiben az kesergő Celiarul ír című versének első strófájában. Kifejtett képről beszélhetünk, melyben alapvetően arról van szó, hogy Célia sírása olyan, mint a fiát elvesztő fülemiléé. Az összehasonlításban három dolognak kell meglennie: a hasonlítottnak (Célia sírása), a hasonlónak (fiát elvesztő fülemile), valamint egy közös jegynek, amiért ezeket párhuzamba állítjuk, esetünkben ez a keserves, szép sírás.  Grammatikai jellemzője a „mint” és az „akár” kötőszó.

Az előadó utalt rá, hogy a metaforikus kép pont ebben, azaz a hasonlítás meg nem jelölésében különbözik. A metafora névátvitel tartalmi hasonlóság vagy hangulati egyezés alapján. Az egyszerű, egytagú metaforában csak a hasonló (azonosító) van megnevezve: „amott ül egy túzok magában” (Arany János: Toldi harmadik éneke). A szövegkörnyezetből kiderül, hogy itt Toldiról (azonosított) van szó, hiszen pár sorral fentebb olvasható: „[…]meglátta a telek lábjában /Ülni öccsét Miklóst nagy-busan magában”. Ahogyan a hasonlat esetén, itt is fontos az ún. közös jegy, mely itt nyilván a bús Toldi képe. Ha az azonosító és az azonosított együtt szerepel, akkor teljes, kibontott metaforáról beszélünk pl. József Attila Eszmélet című versében: „vasvilág a rend”, trópus (szókép) a világ szigorú hierarchizáltságát fejezi ki. Egy metaforikus kép feszültsége épp abból ered, hogy az azonosított inadekvát (nem hozzáillő) módon van megnevezve, így nekünk, befogadóknak végig kell követnünk azt a folyamatot, ami alapján feloldhatjuk, hogy miért is egyenlő egy túzokkal Toldi Miklós képe, azaz eljussunk a metafora jelentéséhez.

Ezeket a gondolatokat le kellett írnom, beleszőve saját példáimat, és már az előadásából vett gondolatokat is, hogy a továbbiakban könnyebben megértsék, miről beszélt Tóth Péter. Rávilágított arra, hogy nemcsak a költők, hanem mi, átlagos emberek is használunk metaforákat, és bele sem gondolunk, mennyire átszövik mindennapjainkat. Az előadó számos, életünk során használatos ún. köznyelvi metaforákkal gondolkodtatta el a közönséget azon, hogy ahogyan ő mondja „mindenki csinálja, gyártja a metaforákat”: pl. rügyfakadás, megfontol, üt az óra, csípős nyelvű, szőlőszem, galamblelkű és még végtelenségig sorolhatnánk.

Milyen érdekes, hogy a szerelem az utazás metaforájaként is értelmezhető, hiszen mindenki szájából elhangzott már az a mondat egy kapcsolat végén vagy egy ehhez köthető krízishelyzetben, hogy „válaszúthoz érkeztünk”, vagy „már megint megrekedt a kapcsolatunk”, „nem haladunk semerre”.  Az előadás címéhez híven Tóth Péter az életet mint metaforát vizsgálta három alkotó: Dante Alighieri, József Attila és Jorge Luis Borges egy-egy művének felhasználásával.

Tóth Péter bemutatta, hogy a metafora léte és kérdései mennyire foglalkoztatják a filozófusokat, nyelvészeket, és nem utolsó sorban az irodalmárokat mind a mai napig. Sokan vélekednek úgy, hogy pl. a metaforák „pusztán díszítő funkciókat láthatnak el, emellett legfeljebb az érzelmek felkorbácsolására alkalmasak, ezért legjobb – főleg a tudományban, mert itt csak félrevezethetnek –, ha kerüljük őket. Minthogy funkciójukról mást nem is mondhatunk, foglalkozni sem érdemes velük.” A kognitív metaforaelmélet azonban azt állítja, hogy nem szabad deviáns jelenségként felfogni a metaforát, igenis az életünk egyik legfontosabb jelensége. Péter ebből a szemszögből közelítette meg a problémát, az említett alkotók művein keresztül tudományosan bemutatva az elmélet jellemzőit.

A választott művek Nagy Bettina, az újszászi Gimnázium, Műszaki Szakközépiskola és Kollégiuma tanulójának tolmácsolásában elevenedtek fel, valamint az előadás anyaga egy rendkívül igényesen szerkesztett PowerPoint prezentáció és egyéb videórészletek megtekintésével vált igazán interaktívvá. A Borostyán Művelődési és Ifjúsági Ház egyik előadóterme teljesen megtelt az irodalomra-pszichológiára fogékony hallgatóközönséggel. Tóth Péter lendületes és élvezetes előadása mindenkit magával ragadott, észre sem vettük, hogy milyen gyorsan elrepült másfél óra. A közérthetőségre törekedett, valamint arra, hogy mindenkit megnyugtasson, „hogy nem is annyira irodalmi, esztétikai, retorikai „ördöngösség” ez a metafora.” Előadása végén többen is hozzászóltak a témához. Ajánlom Önöknek, hogy vegyenek a kezükbe egy József Attila kötetet, egy Jorge Luis Borges-regényt, és Dante Isteni színjátékát, és olvassák érdeklődéssel a fentiek figyelembevételével. A résztvevők nevében mondhatom, élményt nyújtott ez az este, köszönjük!

Turza Róbert

 

Már a cím is meghökkentő: thriller. De miért thriller? Milyen összefüggésben került egymás mellé ez a két szó a színdarab címében? Többen tették fel nekem ezt a kérdést, amikor hívogattam őket az előadásra. A thriller elsősorban filmes műfaj, neve az angol „thrill” szóból jön, ami borzongást jelent.

A színdarab megpróbálja a liturgikus elemektől megfosztva bemutatni Jézus Krisztus életét; Jézus Isten Fiaként jött, üldözték a farizeusok, megküzdött az ördöggel az emberért, elárulta a barátja, kivégezték, feltámadt.

A társulat célja modern színházi eszközökkel közvetíteni a biblia kijelentéseit, értékrendjét, szembesíteni korunk emberét az Örökkévalóval.

A teljesen elsötétített teremben a mécsesek fénye mellett foglalt helyet a közönség a teaháznak berendezett teremben. Mindenkiben nagy volt a feszültség. Szokatlan volt, hogy a vendégek megérkezésükkor nem mehettek be azonnal a „színházterembe”, várakozniuk kellett. A terem atmoszféráját átitatta az izgatott kíváncsiság a titok mibenléte miatt. Mi lehet az, amiért várakozni kell?

Az Életünk is egy ilyen nagy várakozásban van mindaddig, amíg nem találkozik az Isten által elküldött Messiással.

A hang- és fényeffektek játékával, a bibliai igék hallgatásával előttünk rajzolódott meg Jézus személyisége. Megismertük természetfölötti erejét, „szemünk előtt” történtek meg a csodák: a vérfolyásos asszony gyógyulása, Lázár feltámadása, a leprás, a gutaütött gyógyulása, a kenyér megszaporodása.

A színészek pantomim előadás módban, a színpad előtt és a közönség között játszottak. A színházi élmény részeseivé válhattunk, amikor Isten szeretetét közvetítették felénk, megérintették a kezünket, megkínáltak minket kenyérrel.

Nem mindennapi színházi élményben volt része annak a több mint kétszáz embernek, akik elfogadták meghívásunkat március 16-án és 17-én.

Köszönöm mindazoknak, akik segítettek a szervezésben és a lebonyolításban, a közönség és a színészek megvendégelésében.

A szervezésben, hívogatásban több felekezet vett részt: a katolikus, a református és evangéliumi gyülekezetek.

Székelyfalvi Gáborné

 

Részlet az előadásból

 

  • A civil szervezetek középkorú és idősebb tagjai igen jól töltötték a szilvesztert. Saját maguk által összeállított műsorszámokat adtak elő (skót viccek, táncjelenet bugyogóban, vers, stb.), saját, finomabbnál-finomabb étkeiket, italaikat fogyasztották. Vakhal László szintetizátorán kiszolgálta a közönség mindenféle igényét. A tombolán kisorsolásra került a „káromkodós persely” és számtalan apró ajándék. Az éjfélt, az új év kezdetét a művelődési házban ünneplő három társaság együtt köszöntötte egy pohár pezsgővel a Himnusz közös eléneklésével.
  • Január 16-án adtak számot első féléves előrehaladásukról az Ádám Jenő Magánzeneiskola újszászi növendékei. A követelményeknek mindenki megfelelt.
  • Jól sikerült 12 órás vetélkedőt szervezett január 20-án a művelődési házban az Újszászi Ifjúsági Klub. A közel 40 fős rendezvényen résztvevőkből hat 3-4 fős csapat a humoros, játékos, sportos vetélkedőn kívül kézügyességéről, műveltségéről és a népi kultúráról (tánc) is bizonyságot tett. Az első három csoport szoros küzdelemben kialakult helyezettjeinek jutalma egy-egy finom torta volt. I. ARANY ÁSZOK, II. ANTI DOHÁNYOSOK és Ádám, III. Gyantázott MAMUT (Alattyán). A rendezvény színvonalát emelte Fási Attila és Kovács Zoltán, valamint Tóth Gergő élő zenei előadása.
  • Zöld jelzésre szabad utat kapott a NOSZA MAMI tánccsoport! A Monoron rendezett II. Országos Nyugdíjas „KI-MIT-TUD?” regionális elődöntőjében január 27-28-án kétnapos megmérettetésen hatalmas sikert aratott a „Vasutasok” és a „Cabaré” színpadi táncuk. Az örömmámorban úszó közönség tapsviharral jutalmazta az előadott Huszárosan,fiatalosan mazsorett és Ír tánc produkciójukat is. A szakmai zsűri értékelte a város életéhez kapcsolódó vasutas tradícióból felépített Szerelemvonat és az elegáns, mutatós táncot. Döntésükkel jogosultságot adott a Mamiknak a Hévízen március-április hónapban rendezendő középdöntőn való részvételre.
  • Január 27-én a Fekete József Kertbarát Kör összevont ünnepséget szervezett. Kovács Ferenc beszámolójával lezárták a 2011. évet, pótszilvesztert tartottak, amelyre meghívták a társ kertbarát körök tagjait is. Az összejövetel fehér asztal mellett vacsorával folytatódott, majd egy kis műsor, zeneszó, éneklés, tombolahúzás és tánc mellett folytatódott.

 

Skót viccek előadása. Fodor Gábor és Fodor Imre
(Fotó: Krassóiné Gyüre Rozália)

 

 

Táncjelenet bugyogóban. Polónyi Illésné és Krizsán Gáborné
(Fotó: Krassóiné Gyüre Rozália)

 

Pár mondat a kultúráról

Szerettem volna írni a kultúráról, elsősorban természetesen a magyar kultúráról, 22-én volt a napja. Én a kultúrát szolgáltam egész felnőtt életemben, ezért van, lenne késztetésem most is az íráshoz.

Az írás ma nem megy, mert lesújt, szinte elnémít az a kulturálatlan céllövöldözés, amit az EU tesz a hazámmal szemben. Remélem, azok talpon maradnak és cselekvőképesek, akiknek joga és kötelessége e hazát az igaztalan, nemtelen, mocskos vádak ellen megvédeni.

Ez a történet úgy jön ide, hogy a politika is és a vele kapcsolatos viselkedés is a kultúra része. Ha az EU – ahová mi csatlakoztunk – annyira és olyan kulturált, mint a bennünket ócsároló, sikoltozva gyalázó, szinte őrült módján kapálózó képviselőik (mint pl. K. B.) és több baloldali felszólaló, akkor nagy a baj. Nagy a baj, de nem velünk, hanem az Unióval. Itthon is megy a gyűlölködés és a rosszindulatú fröcskölődés, ez pedig baj, mert nem tartozik a több ezer éves magyar kultúrához, amit én csodálok, amire mindig is büszke voltam és vagyok.

Bízzunk a békésebb, kulturáltabb közeli jövőben!

Turza Ferenc

 

1989 óta január 22-én ünneplik ezt a napot mindazok, akik művelik, élvezik, magukénak érzik a magyar kultúra áldásait. Az újszászi művelődési házban évről-évre más-más programmal emlékezünk meg a Himnusz megszületésének napjáról. Az idén szomszéd településünk művészeti csoportja, az abonyi Bihari Színkör két előadása tette emlékezetessé az eseménysorozatot. Nevüket az alapító Bihari János Zeneiskoláról kapták. (Bihari János híres cigány zeneszerző és hegedűművész volt a 19. század elején).

Január 21-én a színkör egy pótszilveszteri operett gálával állt a kisszámú közönség elé. A vendégeket Nemes Zsuzsanna megbízott igazgató köszöntötte, majd az est háziasszonya, Bakosné Kocsi Judit vette át a szót. Az első részben ismert operett dallamok csendültek fel magyar szerzőktől, a második részben pedig ugyancsak kedvelt slágereknek tapsolhattunk. A színpadon bravúrozó színészek mögött óriási stáb állt táncosokkal, profi hangtechnikával, világosítással. Jelmezeik, díszleteik igazi színházi hangulatot varázsoltak. Az est valamennyi résztvevője – az énekesektől a táncosokig, a világítóktól a hangtechnikusokig – dicséretet érdemel. Kár, hogy megint csak kevesek részesültek az élményből.

Január 27-én a nagycsoportos óvodások és az alsó tagozatosok élvezhették a társulat előadását. A Pinokkió című két felvonásos darabot nézhették meg, ugyancsak színházi környezetben. Pedagógusként (is) kicsit féltem, hogyan bírnak ki a gyerekek kétszer egy órát. Hát kibírták, mégpedig pisszenés nélkül. Nagyobb dicséret talán nem is illetheti az előadókat, mert a gyerekek őszinték. Természetesen vidultak, tapsoltak, bekiabáltak, ha a helyzet úgy adta. Egyszóval: élvezték. A pedagógusok egyöntetű véleménye is az, hogy érdemes volt megnézni az előadást. Várva-várják a következő darab, a Dzsungel könyve előadását.

F. Sz. Zs.

 

Fiatalok a színpadon
(Fotó: Fehér Judit)

 

 

Operett gála
(Fotó: Krassóiné Gyüre Rozália)

 

Nagy sikere volt a Pinokkiónak
(Fotó: Mérész Bernadett)

 

Tánccsoportunk, a Sparkling Diamonds harmadjára rendezte meg Karácsonyi Ajándék című jótékonysági gálaműsorát december 17-én. Idén is szerettünk volna változatos műsorcsokorral kedveskedni mindazoknak, akik a belépőjegy megvásárlásával támogatták a rendezvényünk célját. A produkciók közt megtalálhatóak voltak az énekes, a zenei, a prózai és verses, valamint a táncos műsorszámok is. Tánccsoportunk idén két produkcióval készült: egy komolyabb, dinamikus koreográfiával, mely mozdulataival és lendületével kívánta magával ragadni a nézőket, továbbá egy vicces, pörgős tánccal, melybe szerettünk volna minden szereplőt bevonni pár ütem erejéig. Reméljük, a jelenlévők jól érezték magukat, és mindenki megtalálta a szívének legkedvesebb műfajt.

A tavalyi gálán a táncház vizesblokkjának kialakítására gyűjtöttünk, és az idén még mindig erre vártuk az emberek felajánlását. Most a tavalyi 57 500 Ft mellé 35 500 Ft-ot sikerült gyűjtenünk. Tehát most összesen 93 000 Ft-unk van, de ez még mindig csak a teljes költség töredéke. Közben megtudtuk, hogy az önkormányzat pályázatot nyújtott be, szintén erre a projektre. Amennyiben sikerül megnyerni, és önrész szükségeltetik hozzá, a tánccsoport a pénzt erre szeretné fordítani, de ha nem szükséges önrész kifizetése, akkor a művelődési ház hangtechnikáját szeretnénk bővíteni egy jó minőségű térmikrofonnal. Reméljük, segíteni tudunk e nemes cél megvalósításában.

Mi is szerettük volna megköszönni vendégeinknek egy kis meglepetéssel, hogy jelenlétükkel támogatták rendezvényünk célját: a belépőt váltottak közt a műsor végén három ajándékcsomagot és egy különdíjat sorsoltunk ki. Gratulálunk a nyerteseknek!

Szeretnénk köszönetet mondani a fellépésért az újszászi óvoda Hófehérke csoportjának, akik betlehemes játékkal készültek, felkészítőiknek: Kocza Antalné Mucza Melindának és Szeremeta GábornénakSallai Péternek és felkészítőjének, Kovács Józsefnének, Pallér Dávidnak, Bogár Lászlónak, Tóth Renátó Gergőnek, Fási Attilának, Némethné Baráth Mártának, a Nosza Mamiknak, a Senoráknak, a Százszorszép Népdalkörnek, végül, de nem utolsósorban Tukacs Ágnes tápiógyörgyei Enigma és Sándor Nóra tápiószelei Csiri-biri tánccsoportjának és szüleiknek, akik az utazást is vállalták, hogy a gyermekek részt vehessenek a műsorban.

Továbbá köszönetet mondunk konferansziénknak, Harsányi Juditnak, Mikulásunknak, Kovács Sándornak, a jegyszedőknek: Belányi Evelinnek és Biacs ViktóriánakFarkas Bélának, aki a hangosítást és a világítást kezelte, Pápai Péternek a meghívók megtervezéséért, Szeremeta Gábornak a nyomtatásukért. Köszönjük Kovács Jánosnak és az újszászi óvodának Mikulásunk jelmezét, Szabóné Balogh Etelkának az anyagi támogatást, a Fecske Kft. és a Multi Optika felajánlását, Tukacsné Horkai Ágnesnek csoportunk fellépő ruháinak elkészítését, valamint Szanyi Eliza, Vágóné Kis Andrea, Fehérné Szekeres Zsuzsanna és Némethné Varga Edit segítségét. Hálásak vagyunk szüleinknek és barátainknak is, akik végig mellettünk álltak, és segítettek a rendezvény lebonyolításában.

Itt szeretnénk felhívni az érdeklődők figyelmét, hogy tánccsoportunk januártól kezdő csoportot indít, 6-12 éves korig. Várjuk az olyan gyermekeket, akik szeretnének egyszer a Sparkling Diamonds nyomdokaiba lépni, szeretnének egy jó csapatba kerülni, és nem riadnak vissza a megmérettetésektől sem (megfelelő felkészültség esetén akár országos amatőr versenyen is indulhatnak). Jelentkezni a tánccsoport tagjainál vagy a Ez az email cím védett a spam robotoktól. A megtekintéséhez JavaScript szükséges. e-mail címen lehetséges.

Szeremeta Ágnes

 

Az ovisok betlehemes játéka

 

A Sparkling Diamonds vidám tánca

 

A Nosza Mamik ír tánccal készültek

 

Nagy sikert aratott a Senorák retro tánca

 

Fotó: Fehér Judit

 

Kaizer Kata kiállítását volt szerencsém megtekinteni az érdeklődőkkel november 18-án az UGSZI–ban. A 20 éves, jelenleg a Kaleidoszkóp Kiadóban gyakornok, illetve a Magiszter Alapítványi Iskola diákjaként alkalmazott grafikusnak készülő hölgy első önálló tárlata volt ez, amelyre Pálinkásné Földi Mária bíztatta. Ahogyan azt Rózsa György, az UGSZI igazgatója megnyitójában elmondta, másokkal közös kiállításokon már ízelítőt kaphattunk műveiből.

 

A kiállítás megnyitóján

 

Nagyon tetszett a megnyitó utáni zenei produkció, mely során Tóth Renátó Gergő gitáros-énekes előadása, a jól megválasztott, keserédes dalok abszolút harmonizáltak a vizuális élménnyel.

Mint ahogyan Kaizer Kata is változatos, nem beskatulyázható személyiség, és képes egyik nap hanyag eleganciával bakancsban, málhazsákkal, majd másnap, mint elegáns középvezető hölgy megjelenni, képei is változatosak, eltérő technikákat, színvilágot, mondanivalót jelenítenek meg. A megnyitóban elhangzott – és teljesen egyetértek ezzel –, hogy a címek, melyek a képek mellé, alá lettek elhelyezve, csak jelzésértékűek, hiszen mindenkiben más gondolatokat, emóciókat váltanak ki művei.

A négyzetrácsos papírra készült tollrajztól, a számítógépes grafika segítségével elkészített festményig, szabad non-figuratívtól a precízen szerkesztettig, minimalista megjelenítéstől a filozófiai bonyolultságig, érzelmektől a tiszta struktúrákig képes megjeleníteni az őt foglalkoztató gondolatokat. Bár vannak képein vissza-visszatérő szereplők, motívumok, azok mindig új mondanivalóban, perspektívában jelennek meg. Érdekes, egységes tárlat volt ez, látható jelekkel arra, hogy olyan egyéni stílusjegyek és kifejezéskészlet kezd kialakulni nála, melyek később tisztán megkülönböztethetővé teszik őt másoktól.

Értékes, gondolatébresztő kiállítása volt ez egy kortárs, szárnybontogató művésznek, egy pillanatnyi elcsendesedés, melynek személy szerint élveztem minden percét.

Aki esetleg kíváncsi lett, vagy ismét megtekintené a tárlatot, az Újszászi Ifjúsági Klub szervezésében megteheti ezt a közeljövőben.

Kata köszönetet mond a következőknek:

Anyu, keresztszülők, Rózsa György, Pálinkásné Földi Mária, Borbály Bence, Tóth Renátó Gergő, Fehérné Szekeres Zsuzsa, Mihá Roland, Cs. Viktor.

Fási Attila

 

Újszász 2020©

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.