Várostörténeti múzeum

Az Új Néplap 2006. július 26-i számában olvastam: Az évszázados múltra visszatekintő cigányzene népszerűsítése céljából "Csendül a nóta" elnevezéssel új programsorozat indul Szolnokon. A rendezők bíznak benne, hogy ezzel a kezdeményezéssel hagyományt teremtenek, és sikerül ezáltal - mielőtt a feledés homályába merülne - megmenteni a magyar zenekultúra e pótolhatatlan kincsét.

A cikk elolvasása során elgondolkodtam. Mára szinte eltűntek a cigányprímások a vendéglőkből, ezzel kultúránk egy érdekes színfolttal vált szegényebbé. Talán nem véletlen, hogy az utolsó előtti órákban a Kulturális és a Munkaügyi Minisztérium kezdeményezésére most 150 millió forintos átfogó kísérleti program indul a mintegy háromezres cigánymuzsikus-társadalom támogatására.

Jász-Nagykun-Szolnok megyének olyan híres cigányzenészei, cigány zeneszerzői voltak, illetve vannak, mint például: a jászberényi Pege Károly, idős Sánta Ferenc, a jászapáti Rácz Aladár, idős és ifjú Rácz Norbert, a jászkiséri Rácz Ödön, a jászladányi Rácz László "Tuskó", a kunhegyesi Bari dinasztia (Sándor, Elemér, Ferenc), a szolnoki Sándor Sanyi, Kállai Jancsi, stb.

Mi sem természetesebb, hogy a 2003. május 9-én, 69 éves korában elhunyt Kállai Jancsi cigányprímás egykori lakóházán (Szolnok, Jászkürt u. 2.) 2004. május 21-én emléktáblát avattak, majd azt követően a Városi Művelődési és Zenei Központban emlékműsorral emlékeztek a kiváló zenészre.

Ezek után miért is ne emlékeznénk meg Újszász két kiemelkedő, neves cigányprímásáról: Seres Antalról és Farkas Gyurkáról. Tóni korban előbb járt mint Gyurka, ezért illendően vele kezdem a tisztelgő életrajzi históriát.

Seres Antal Újszászon született 1912. január 20-án. Szülei: Seres Antal zenész és Keskeny Irén háztartásbeli voltak. Öt testvér (Antal, József, Géza, Bernát és Irén) közül Tóni elsőként született. (Mind elhunytak!) A Seres család többgenerációs zenészdinasztia volt. Tóni édesapja például klarinétos volt, Géza testvére (Újszász, 1922. január 22. - Zagyvarékas, 1986. augusztus 10.) pedig az 1960-as években a szolnoki "Halász Csárdában" működő cigányzenekar cimbalmosaként működött, és igen sokszor játszott közkívánatra cimbalomszólót. Örülök, hogy virtuóz produkcióját én is nemegyszer láthattam, hallhattam.

Tóni Újszászon 4 elemit végzett. Érdekes, hogy a kottát igen jól ismerte, az újszászi cigányzenészeket is gyakran oktatta a hangjegyek ismeretére. Viszonylag hamar alakított cigányzenekart, bandát. Az első bandatagok a testvérei, illetve Farkas Imre és Farkas Menyhért voltak.

Farkas Ágnessel kötött házasságot. Gyermekük nem született. Viszont örökbe fogadott, nevére íratott egy kislányt. Ez a "kislány" nem más, mint az 1955-ben született Farkas Jenőné Seres Ibolya (beceneve: Pirike), akit jó apaként nevelt, gondozott feleségével együtt. Pirike családjával Újszászon, az Álmos u. 8. szám alatt lakik. Farkas Jenővel kötött házasságából két gyermekük született: Anett (1976) és Jenő (1982). Tóni az unokák közül csak Anettet ismerhette meg. Ha élne, örömmel, büszkeséggel nyugtázná, hogy már három dédunokája is van, nevezetesen: János (12 éves), Roland (7 éves) és Dániel Jenő (5 hónapos). Hangszeren ugyan egyik unoka, dédunoka sem játszik, de büszkék cigányprímás nagyapjukra, dédnagyapjukra.

Tóni a Seres cigányzenész dinasztia legjelesebb muzsikusa volt. A mindig nett, megnyerő külsejű, modorú (sosem volt tolakodó) prímás kivételesen tudott mulattatni, de ha a helyzet úgy kívánta, megríkatni is. Gondoljunk csak a Vasutas- és Iparos Körökben, a Kommpártban (Bajcsy-Zsilinszky u. 22. sz. alatt levő épület, melyben 1945. után egy ideig az MKP helyi szervezete, illetve a település művelődési házaként működött, az utóbbi időben pedig általános iskolai osztályoknak ad elhelyezést) rendezett bálokra, amikor Seres Tóni és Farkas Gyurka cigányzenekara húzta a talpalávalót. Magamfajta szépkorúaknak különösen emlékezetesek a sport- és regrutabálok, a zenei betétekkel előadott népszínművek, a téli időszakokban évente rendezett tánciskolák, a szabadtéri táncos majálisok, az udvarlásként, köszöntésként adott divatos éjjeli zenék, a lakodalmak, a cigányzenével kísért gyászmenetek és húsvéti ünnepek, amikor térzenével, lakásról lakásra járva, cigányzenével köszöntötték a ház lakóit. Jó emlékezni a labdarúgó-mérkőzések előtt és a félidei szünetben adott szép cigányzenei melódiákra. Ez utóbbi azért is érdekes, mert abban az időben a sporttelep volt Újszász talán egyetlen olyan említésre méltó korzója (sétánya), ahol a fiatalok a labdarúgó-mérkőzések látványa, izgalma mellett ismerkedhettek, udvarolhattak egymásnak. Nem véletlen, hogy a Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola helyén levő egykori sportpályán egy-egy mérkőzésen 700-800, esetenként 1000 néző is volt.

Meggyőződésem: Seres Tóni és Farkas Gyurka kiváló cigányprímásaink jelentős mértékben befolyásolták muzsikájukkal az életérzésünket.

A falusi cigányok általában nem tudtak megélni a muzsikálásból, s egyéb munkát is vállaltak. Tóni a bp.-i Ganz-MÁVAG-ban helyezkedett el. Becsületesen dolgozott. A gyárban tragikus hirtelenséggel hunyt el szívinfarktusban 1979. augusztus 17-én. Elismerés illeti hozzátartozóit, hogy hazahozatták, és oly nagyon szeretett szülőföldjének sírkertjében nyugszik. Bizonyosra veszem, hegedűjének sorsát (egy szolnoki műgyűjtő kereskedő vásárolta meg) hamvainak hazaszállítási költsége döntötte el.

Kedves Tóni! Tisztelettel gondolunk rád, hajtunk fejet előtted. Megérdemled, hogy a település neves szülöttei között a neved fennmaradjon. Nyugodj békében! Lelkünk mélyén egy-egy szál virággal emlékezünk neves cigányprímásunkra.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára