Várostörténeti múzeum

„A múlt a jövendőnek tüköre” (Kossuth Lajos)

 

Bevezető

Az artézi (fúrt, ásott) kút létesítések lényege a víznyerés. A vízzel kapcsolatos örökérvényű jelmondatok: Víz = Élet! A víz az élet forrása! A víz a földi élet alapja!

Divattá vált az artézi kutakkal kapcsolatos nosztalgiázás, amelynek több megközelítése is van. Többnyire sóvárgás, vágyakozás az elmúlt dolgok után, honvágy az időben, érzelmi viszony a múlthoz. Ez olyan, mint amikor a kalácsból kiszedegetjük a mazsolát, vagyis mindent békévé old az emlékezés.

Országos viszonylatban, így megyénkben is, majdnem minden településen az egykor működő, mára elapadt, ledugaszolt, működésképtelen artézi kutat igyekeznek, ha másért nem, hát nosztalgiából megnyitni, emléktáblával ellátni.

Újszász artézi kútjainak történetét, ha nem is a teljesség igényével, de jelentős kutatással, időráfordítással megírtam. Bevallom: munkám során én is nosztalgiáztam. Rekonstruáltam magamban a fiatalkoromban működő, jól ismert, legtöbbnek vizéből fogyasztó artézi kutakat. Ma is a számban érzem a „kis- és nagykút”, a MÁV állomás és a malom melletti, a kisrózsási, a göbölyjárási mélyfúrású kutak jóízű vizét. Odáig jutottam, hogy még a kismélységű, nem artézi fúrt kutak felkutatására is igyekeztem figyelemmel lenni. Kutatómunkám eredményét szívesen bocsátom közre.

 

1. rész

Az újszásziak egykori vízellátásáról, artézi kútjairól

Az artézi kutakról szerzett helyi ismereteimet, emlékeimet írott forrásokkal, idősebb újszászi lakosokkal történt személyes elbeszélgetésekkel is igyekeztem gazdagítani.

Felkutattam a bajai származású (1951), 1972-től Szolnokon élő Barabás Imrét, a Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság nyugalmazott geológusát, kúttörténeti kutatót, aki megyénkben e témának legjobb ismerője. Hozzájárulásával, szakmai segítségével a KÖTI-KÖVÍZIG szolnoki központjában vezetett Kútkataszterből Újszászra vonatkozó kúttörténeti adatokat tanulmányozhattam. A JNK-Szolnok Megyei Levéltárban ugyancsak tanulmányoztam Újszász kéziratos vízrajzi térképeit. Végül, de nem utolsósorban, Újszász Város Polgármesteri Hivatalánál is „búvárkodhattam” Pap Gábor településfejlesztési, építésügyi és közbiztonsági referens segítségével az artézi kutak hiányos, de nem elhanyagolható, porosodó irattári anyagaiban.

Újszász artézi kútjainak történetét akár kérdésekkel is kezdhetném. Például: mikor, hol létesült a település közigazgatási területén az első artézi kút?

Az egykori piactéri „nagykút” vagy a római katolikus templomdomb mögötti, Erzsébet-ligetben levő „kiskút” létesült korábban? Napjainkig hány, egykor működő artézi kutat ismerünk a településen?

Megannyi kérdést lehetne megfogalmazni, de úgy vélem, az artézi kutak történetéhez, az érdeklődés, a kíváncsiság felkeltéséhez e néhány kérdés is elegendőnek bizonyul.

Az artézi kutak létesítéséig Újszász lakossága a Zagyva folyó, a Tápió patak és néhány csermely, ér (pl. Szarvas-ér) vizét használta, illetve ásott kutakból elégítette ki vízszükségletét.

A Zagyva és a Tápió vízminőségi mutatói nem voltak rosszak. Az utóbbi időben azonban például a Zagyva másodrendű minősítése már kérdőjelezett. Ugyanis alacsony vízállása és magas hőmérséklete miatt ökológiai egyensúlya veszélybe kerülhet.

Újszász közigazgatási területén az idők folyamán számos kis-, közepes- és mélyfúrású kutak voltak/vannak. (Kis mélységű kutak 0-30 m-ig, közepes mélységű kutak 30-200 m-ig, mélyfúrású kutak 200 méter felett.) Létesítésük, időbeni működésük eltérő. Az utóbbi időben felgyorsultak a kis- és középmélységű kútfúrások.

Elbeszélések alapján, különösen az idősebb generáció tagjai körében, máig népszerű az artézi kutak vize. Hozzászoktak a lágy, zamatos artézi vízhez.

Normann László, az Újszászi Híradó 1992. januári számában például a következők szerint nyilatkozott: „70 év alatt artézi vízhez szoktunk. Ezt akarjuk inni. A vízművek dolgozói tönkretették az összes kutat.”

Szórád Béláné is úgy fogalmazott a „KÚT, KÚT, ELLÁTÁS!”cím alatt megjelent írásában (Újszászi Híradó 1992. februári szám), hogy „Megszoktuk az artézi vizet, de hol van...”

Újszász leginkább az egykori piactéri „nagykút” és az Erzsébet-ligeti „kiskút” vizét kedvelte, illetve a „kiskút” esetében kedveli.

A Szolnokról kivezetett csapi vizet – főleg kezdetben – többen csak locsolásra vagy fürdéshez használták.

Napjainkban gondot jelent a jó artézi víz az artézi kutak hiányos volta miatt.

A jó minőségű csapvíz ellenére, százak hordják a vizet a város közkifolyós kútjairól. Egyszerűen csak azért, mert jobban szeretik. Jobb, kellemesebb az íze a belőle főzött teának vagy levesnek, stb. – mondják. Van, aki a lakóhelyéhez legközelebbi kútról viszi, de olyan is van, aki a város másik végén lévő kút vizére esküszik. Valójában nincs különbség a ma működő artézi kutak vízminősége között.

Az ivóvízzel kapcsolatos legfontosabb meghatározásokat és előírásokat „az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről” szóló kormányrendelet tartalmazza. Milyen is legyen a jó, emberi fogyasztásra alkalmas ivóvíz? Színtelen, szagtalan, kellemes ízű és hőfokú, megfelelő keménységű és szennyező, valamint fertőző anyagoktól mentes. Lehetőleg ideális mennyiségben és arányban tartalmazza a különböző oldott anyagokat.

Lássuk, milyen Újszász vízellátása, mit mutatnak a vízfogyasztással kapcsolatos elemzések, vizsgálatok?

A város ivóvíz-hálózattal ellátott, a lakosság lassan kezdi megszokni a csapvizet. A csapvíz-fogyasztásra az országos tendencia érvényesül. TNS fogyasztói kutatás szerint – 2006-2012 viszonylatában – a csapvíz fogyasztása több mint 40 %-kal nőtt hazánkban. Több európai országra is kiterjedő felmérés szerint, a lengyelek napi italadagjának csak 2 %-a csapvíz, szemben a magyarok 20 %-ával!)

Újszász a vezetékes vizet az 1979-ben üzembe helyezett korszerű szolnoki felszíni vízműtől kapja. Üzemeltető a Szolnoki Víz- és Csatornaművek Koncessziós Zrt. A közüzemi vízvezeték-hálózat hossza cca. 65 km. A Tisza folyóból nyert vizet tisztítás és kezelés után bocsátják a hálózatba. A folyami vízmű kapacitása 2500, azaz, naponként 60 ezer köbméter.

Az újszásziak aggodalma: mi lesz, ha a Tisza vízállása kritikusan, 292 cm alá csökken, és a vízmű kapacitása elégtelennek minősül?

A KÖTI-KÖVÍZIG információja szerint az aggodalomnak van némi alapja, hiszen az elmúlt évtizedek tapasztalata szerint fel kell készülni, hogy a rekordokat döntő meleg- és szárazság esetén a folyók vízszintje egyre alacsonyabb. A félelem azonban a jelenlegi állapotot figyelembe véve alaptalannak bizonyul, mert még két víztartalék rendszer áll rendelkezésre. A vízhálózatba menő víz minősége megfelel a jogszabályi előírásoknak. Jellegét tekintve kalcium-hidrogénkarbonátos (Ca: 40-45 mg/l; HCO3: 110-130 mg/l), kevesebb nátriumot (10-20 mg/l) tartalmazó, megfelelő keménységű (70-75 mg/l CaO), nehézfémeket és egyéb mikro-szennyezőket határérték alatt magában foglaló vízről van szó.

 

2. rész

A napjainkban működő két artézi kút fontosabb adatai:

– Erzsébet-ligeti közkút (Nagy út, illetve a római katolikus templomdomb mögötti artézi kút)

Mintaazonosító száma: 11655.

Kút kataszteri (vízkönyvi) száma: Zagyva/1006.

Talpmélysége: 339,5 méter.

Hőfoka: 25,7 ^oC-os,

Napi átlag vízkivétel 33,25 m³,

Éves lekötött vízmennyiség, vízügyi engedély alapján: 18.250 m³.

– Kastély-kerti (Kastély Otthon bejáratánál) közkút

Mintaazonosító száma: 11656.

Kút kataszteri (vízkönyvi) száma: Tápió/58.

Talpmélysége: 408,7 méter.

Hőfoka 17,0 ^oC-os.

Napi átlag vízkivétel 40,0 m³,

Éves lekötött vízmennyiség, vízügyi engedély alapján: 18.564 m³.

Információim szerint a jelenlegi két mélyfúrású kúton kívül 5 kis- és középmélységű kút található a külterületen, melyek elsősorban az állattartó telepek gazdálkodásával és növénytermesztéssel kapcsolatos vízellátástbiztosítják. Ezek között találjuk a Solymáron élő Király Istvánnak, Újszász egykori neves labdarúgójának, a 65,5 méter középmélységű öntözőkútját is, amelyet 1994-ben Dicső Gusztáv, mátészalkai kútmesterrel fúratott. Az említett kis- és középmélységű, magánkézben levő kutak vízjogi és üzemeltetési engedéllyel rendelkeznek.

 

1) Az első fúrt kutat 1890-ben létesítették az Orczy-kastély területén (Kastély Otthon) házi kivitelezésben

A 30 métert meghaladó kismélységű kút minden valószínűség szerint az Orczy-család vízigényét volt hivatott valamilyen formában kielégíteni. Hollanday Andreának „Az újszászi Orczy kastély parkjának rekonstrukciós tervei” című diplomamunkája szerint elképzelhető: „Orczy Andor kastélyában egykor kútház vagy valamiféle díszes kút állt.” Az idők folyamán a kút működése megszűnt, a díszes kútfej holléte ismeretlen.

A kútkataszter szerint a Kastély Otthon területén TBC Szanatórium és Szarvashalom bejegyzéssel több kútfúrás is történt.

A Kútkataszterrel kapcsolatban megjegyzem, hogy adatai tartalmazzák a (B) és a (K) kutak nyilvántartásának tételszámát, a kutak létesítésének helyét, mélységét, vízhozamát, hőmérsékletét és számos, a víz minőségére vonatkozó paramétert, legtöbb esetben a kivitelező megnevezését is.

A Kútkataszter bármennyire mélyen tagolt, de valamilyen oknál fogva nem rögzít minden újszászi artézi, illetve középmélységű fúrt kutat. Ez nehezítette a kutatómunkát.

Újszász közigazgatási területén, az 1890-ben létesített kúton túlmenően, 24 különböző mélységű kútfúrást regisztrál a Kútkataszter. Ebből belterületi (B) 9, külterületi (K) 15. Egy-egy helyen (például: Rózsás külterületen) több fúrás is volt.

 

2) A Kútkataszter szerint: a „Szabadság tér – templom előtt” létesült artézi kút (1912-1913)

Az 1900-ban létesített kút kivitelezője Hoffer Lajos ceglédi kútfúró mester volt.

A közép-talpmélységű kút 69,0 méterrel, percenként 12/22 liter vízhozammal, jó ivóvíz minősítéssel szerepel. Nehezen elképzelhető, hogy jó ivóvíznek minősíttetett, legfeljebb a lakosság ásott kútvíz helyett szívesebben itta.

Arra a következtetésre jutottam, hogy 1900-1992 között az Erzsébet-ligetben nem egy kútfúrás történt. A következtetésem alátámasztására idézem Barabás Imre geológus, kútkutató írását, amely a Jászkunság 1992. októberi számában „A kútfúrás történetéből” (Az újszászi kútrejtély) címmel jelent meg.

(Az írás nem tartalmazza Barabás Imre teljes tanulmányát. A szerző hozzájárulásával közreadom „Az újszászi kútrejtély” történetét a kimaradt részekkel összefésülve.)

Eszerint: „Újszász község régi főterét évszázadok óta kocsiút, pontos néven a főutca osztja ketté: a templom felé eső részt közkedvelt királynéjáról Erzsébet-ligetnek, a volt községháza (1) felé eső részt pedig piactérnek nevezték el az itt élők. Még a századforduló után is ez volt a település központja, nem meglepő tehát, hogy amikor 1905-ben – e tárgykörben alaposan megkésve – egy artézi kút létesítése mellett döntött a vezetés, ennek helyét az Erzsébet-liget főutcai szegélyén tűzték ki. A fúrást kisgyermekként megélő helybeli lakos, Vastag Gábor cipészmester másként emlékezik a kérdésekre:” – Tudja, mi itt mindig is a kertjeinkben levő ásott kutakból ittunk, nagyon szerettük ezt a vizet. Később, a századforduló körül sokan jártak Szakács István nortonkútjára (2) is vízért, de a templom mögötti kút nem a lakosságnak készült elsősorban. A környék nagybirtokosa, báró Orczy Béla (3) bécsi kamarás fúratta saját pénzéből azért, hogy a templom takarításához legyen víz. Persze a báró úr nem bánta, ha az elfolyó felesleges vizet hazavisszük, mert nagyon rendes ember volt.” (Barabás Imre: ”– Itt azért feltétlenül meg kell jegyezzem, hogy hivatalos iratokban soha, sehol nem esett szó a báró úr adományáról és ennek céljáról, így a fentieket legendának kell tekintenünk.”

Barabás Imre: „Csábi János bíró és Zachár János jegyző december végéig megszerezte az illetékes Kultúrmérnöki Hivatal és az alispán előzetes egyetértését, így 1906. január 18-án a felfogadott kivitelező, Orbán Sándor (4) már hozzá is láthatott a kút fúrásához.”

(Barabás Imrének adott Vastag Gábor nyilatkozata: „– Nagy bedeszkázott oldalú fatornya volt gőzgéppel, minket, gyerekeket közel sem engedtek a fúráshoz.”)

Barabás Imre írásának folytatása: „A további eseményekből semmilyen leírás nem maradt fenn az utókorra, egyedül az tény, hogy Orbán hosszú időn keresztül többször is sikertelenül próbálkozott a kút elkészítésével, végül egy máig ismeretlen időpontban azzal állt megbízói elé, hogy műve 429 m mély és 12 l/p – más adatok szerint 16 l/p – kifolyó vizet ad. Az elöljáróság 34-50 l/p közötti vízmennyiségre számított, ezért a kutat nem vette át a vállalkozótól, ellenben azt elérte, hogy Orbán szorongatott helyzetben maga ajánlott fel egy újabb fúrási kísérletet, ezúttal már a főút túloldalán levő piactéren. Érthetetlen módon, a hódmezővásárhelyi iparos ezután sem igyekezett kedvébe járni az újszásziaknak, hiszen az 1911. október 9-i képviselő-testületi ülés jegyzőkönyve többek között ezeket a sorokat tartalmazza: „...Orbán Sándor, artézi kútfúró vállalkozó, ígéretét a mai napig nem teljesítette, s az egészséges tiszta ivóvízre a lakosságnak égető szüksége van... (tehát az elöljáróság)... szólítsa fel a vállalkozót, hogy az elvállalt kút fúrását 15 nap alatt kezdje meg, s megszakítás nélkül folytassa és fejezze be, mert ellenkező esetben a kötött szerződést felmondja, s jogait bírói úton fogja érvényesíteni. Az erélyes hangnem sikerre vezetett, hiszen a december 30-i ülés jegyzőkönyvében ez olvasható: „... Orbán Sándor artézi kútfúró a vele kötött szerződés szerinti mennyiségű vizet adó artézi kutat létesített. Ebből a vízből, minta-vegyelemzés végett, a vegy-kísérleti állomásra már felküldetett. Minthogy a vegyelemzésről még értesítés nem érkezett... az átvételről még nem lehet intézkedni...” 1912. január 12-ére már minden akadály elhárult a kút átadása elől, a víz – jobb hiányában – ivásra alkalmasnak bizonyult, a terepszint felett 1,2 m-en kifolyó víz mennyisége pedig a minimumként meghatározott 35 l/p-et meghaladta, 80 l/p (más forrás szerint 60 l/p) volt. Megbízóinak elégedett hangulatát kihasználva Orbán egyezkedni kezdett a sikertelen fúrásról is, 1000 koronáért kínálva azt megvételre a községnek. Az ügy tisztázására már korábban kiküldött bizottság kedvező jelentést adhatott, mert az 1912. március 2-i képviselő-testületi ülésen, a jegyző a következőket adta elő: „...az Erzsébet-téren fúrott artézi kutat Orbán Sándor vállalkozó 600 koronáért átvette, kérve ennek jóváhagyólag való tudomásul vételét...”

„Magyarázatként azt hozta fel, hogy a 429 m mély kút fúrásába az iparos sok anyagot és munkát fektetett be, a kapott 12 l/p hozamra pedig a községnek úgy közegészségügyi, mint tűzrendészeti szempontból szüksége van.”

Vastag Gábor: „– A templom mögötti kút vizes, gázos volt, ezt néha meggyújtottuk, kék lánggal égett. A víz is nagyon jó volt, orvosunk dr. Kossuth László embereket is gyógyított vele. Éhgyomorra kellett inni reggelente, ezen a módon sok gyomorbajos meggyógyult. A báró úr egy idő után megsokallta, hogy a lakosság túlzottan igénybe veszi a kútja vízét, ezért kellett a községnek másikat, a „saját kutat” megfúratni.”

Barabás Imre írásának folytatása szerint: „A továbbiakban szó esett még a második kútra építendő díszkút-fej (2,5 m átmérőjű, 1 méter magas, kezdetben kör alakúra tervezett medence és fémszerelvények) Sugár Jenő vállalkozóval való elkészíttetéséről (690 koronáért), valamint a váratlanul nagy vízhozam feleslegének Zagyvába vezetéséről is (266 korona). 1912. május 8-án a kút – felépítmény nélkül – végleges költsége is közzé tétetett: 9180 koronát emésztett fel az első kútfúrási kísérlet, mivel pedig a kutat eredetileg 11600 koronáért adták vállalatba, 2420 koronával tartozott még a község a vállalkozónak.

Mindezek után vissza kell térni arra, miért is igazán rejtélyes és érthetetlen ez a fúrási ügy a többihez képest. Először is bárhol keressük is, legyen az a MÁFI (5) adattára, a Kútkataszter, vagy a község vezetőinek 1940-es jelentése a kutakról, sehol nem található adat (mélység, szűrőzési hely, stb.) egyik fúrásról sem, sőt, az Erzsébet-ligetiről még csak említést sem tesznek. (A megyei Kútkataszter szerint viszont van a templom előtt egy 69 m-es kút, lehet, hogy ezt fúratta Orczy báró? Mindenképpen valószínűbb, mint az artézi kútról hallott legenda.) Pedig 1912. január 5-én utólagos létesítési engedélyt kapott az alispántól, ezen kívül ma is üzemel, egyszerű öntöttvas kifolyóján keresztül. Igaz, ekkoriban már annyira gyengén folydogált, hogy a Polgármesteri Hivatal döntést hozott korszerű csövezettel, kavicsolt szűrővel való újrafúrásáról, igaz, pénzügyi okból csak 300 m-es talpmélységgel. A kút végül is 339,5 m-es lett, geofizikai szelvényére tekintve pedig azonnal érthetővé válik Orbán század eleji kínlódása: a jelzett mélységig gyakorlatilag nincs homokréteg, az új kútban is iszapos finomhomok-csíkokat kötöttek be, amelyekből még kavicsolással sem sikerült 170 l/p-nél nagyobb hozamot kinyerni. A régi 429 m-es kutat egyébként a munkálatok végén cementtejjel töltötték fel, nehogy teljesen elrothadt béléscsövének lyukain át elszennyezze az új kút vizét.”

„A piac-téri is jóval később, 1937. június 3-án kapott engedélyt, de ebben sem szerepelnek kútadatok, és ez esetben a képviselő-testületi jegyzőkönyvek sem segítenek. Szerencsére sokirányú, és minden elérhető forrást felkutató munkám során ráakadtam Muraközy Endre (6) „Pest vármegye századelejei artézi kútjairól” írt cikkére, valamint az újszászi vezetés Orbán Sándorral kötött szerződésének kéziratos másolatára. Mindkettő egybehangzóan 340 m-es mélységet említ. A kút ára 11600 korona volt, a méterenkénti egységár pedig 34 korona, ezek hányadosa pedig 341 m-t ad ki. Ismereteim szerint ez a kút hosszú évek óta nem üzemel, valószínűleg elapadt, díszes felsőrésze is romokban hever.”

Barabás Imre kézzel írt, eddig ismeretlen levelére találtam az újszászi polgármesteri hivatal irattárában. (őt magát is meglepte az előtalált, keltezés nélküli levél!)

A levél: „Tisztelt Elnök Elvtárs! Közép-Tiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság geológusaként, illetve kúttörténeti kutatóként írok Önnek. Levéltári kutatásaim során rábukkantam egy olyan artézi kút történetre, melyet 1912-13 fordulóján az un. „Erzsébet-ligetben” fúrtak le. Kimenve a helyszínre – a Tsz. Központ és a Templom között van – ott két kutat találtam: a díszfejes a szövetkezet irodája előtt van, a másik a templom előtt csordogál ma is. Igazgatóságunk irattára nem bizonyítja egyértelműen, melyik kút milyen mély, és mikor készült. A levéltári dátum (1913 eleje) és helyi öregek elbeszélése alapján én a díszkút-fejes kút történetét találtam meg, a mi térképeink szerint az Erzsébet liget pedig csak a templomtól a mai (és akkori) út vonaláig terjed, tehát a történet a templom előtti kútra vonatkozna. A régi iratokban szerepel egy olyan közlés is, hogy az elkészült kút mellé 1-2 évvel később egy óvodát építettek, még probléma is volt, hogy elveszi majd a község elől a vizet. Kérdésem Ön felé tehát az, hogy el tudná-e dönteni – esetleg egy helytörténetet jól ismerő lakos segítségével – melyik kutat fúrták a kettő közül 1912 végén, 1913 elején? Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a kút elkészültét követően olyan kútfejről írnak az iratok, mely a szövetkezeti iroda előtt is van. Szövegem megvan, fényképeket mindkét kútról készítettem, így ha Ön segíteni tud, a cikket megjelentetem, és az újságot meg is küldöm Önnek. Segítségét előre is köszöni

Barabás Imre
geológus”

 

Nem találtam válaszlevelet a városháza irattárában. Bizonyosra vehető, a levélíró választ kapott Újszász Nagyközségi Tanács elnökétől, bár azt megerősíteni nem tudta.

Úgy gondolom, a válaszlevélben kapott információkat is figyelembe véve születhetett meg Barabás Imrének „Az újszászi kútrejtély” című írása.

További információk az Erzsébet-ligeti „kiskút” és a Piac-téri „nagykút” fúrásával kapcsolatban:

– Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye alispánja, Budapesten, 1905. évi december hó 30-án kelt, 42990. kig. 1905. számú határozatának 3. §-a szerint:

„Újszász község belsőterében tervezett, római katolikus templom és a Piactér közötti Erzsébet-kertnek artézi kút létesítését jelen engedélyezési okirattal, a mellékletét képező helyszínrajzon kitüntetett portáján artézi kút fúrását és annak vizét tetszőleges célokra történő felhasználását engedélyezem.”

– Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye alispánja Budapest, 1912. 01. 05-i kelettel, az alábbi kiegészítő engedélyt adta: „Újszász község belsőségében, a Zagyva folyó jobb partján, a római katolikus templom és a Piacz tér közötti Erzsébetkertnek határában, artézi kutat fúratni és annak vizét tetszőleges célokra felhasználni engedélyezem.”

– Barta Imréné: „Épül az új artézi kút” (Ú. H. 1992. júniusi szám) „A vízmű-telep előtti kút („meleg kút”) az utóbbi időben már nem tudott elegendő vizet adni. Igen sok probléma volt vele, jelenleg is „behomokol” a vize.” „... kérdés, hogyan lehetne megoldani a község ivóvíz ellátását. Két megoldás vetődött fel, az egyik felújítani a vízmű-telepi meleg kutat, a másik egy új artézi kút fúrása. A testület a második megoldást tartotta ésszerűnek, és jóváhagyta a kút fúrásához szükséges pénzösszegeket. A Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szakembereinek felmérése alapján eredetileg a „nagyút” mellett fúrtak volna. A helyszíni bejárás alkalmával viszont megállapították, hogy ez a terület fával beültetett, parkosított, és csak a teljes fakitermelés után kezdhettek volna a kút fúrásához. Ezért a kútfúrás helyéül a „kiskút” melletti területet jelölte ki a bizottság. Ezek után készült el a kútterv. Április végén a kivitelező ceglédi vállalat felvonult, és megkezdte a fúrást, aminek befejezési határideje június 30.” „A kúthoz kialakításra kerülő kifolyó és az üzemmód pontos meghatározására a vízvizsgálati eredmények elemzése után kerülhet sor. Várhatóan a nyár folyamán veheti birtokba Újszász lakossága az új artézi kutat.”

– Barta Imréné: „Bírság már van, víz még nincs”cím alatt, az Újszászi Híradó 1992. júliusi számában, a következőket írta: „A vízmintákat elküldték az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálathoz vizsgálat céljából. Az új kútfej elkészítése várhatóan három hét múlva fejeződik be. A lap megjelenésének idejére már el is költöznek a kútfúrók a község területéről.”

– A Kútkataszter szerint 1992-ben „Erzsébet-ligeti – Szent István tér”bejegyzéssel, 330,5, illetve, 350,0 m mélységű, eltérő vízhozamú (120, 150, 170 l/p) kút létesült a ceglédi Vízkutató és Fúró Zrt. (VIKUV) kivitelezésében.

– Jánoska Antal: „Újszász anno...” 2006-ban megjelent kis füzetében számos Újszászról készült levelezőlap bemutatása mellett: „Községháza 2” cím alatt a következőket írja: „1905-től a községháza előtti téren – egykor Erzsébet és Fő tér is volt a neve – tartották a piacokat és a Szent István napi búcsút. Még ebben az esztendőben, december 30-án itt adták át a bővizű, kétcsöves kifolyású, nagymedencés artézi kutat, melynek maradványai ma is láthatók. Fölös vizét az Árpád utcán és a Bakó soron vezették át a Káposztás érbe. A kút és környéke a falu asszonyainak kedvelt találkahelye volt fél évszázadon át.”

Az újszászi artézi kutak történetírójaként, az előző bekezdésben foglaltakkal kapcsolatban:

– A nagymedencés kút átadására később került sor.

– Káposztás-ér: a Zagyva lefolyó árka és a Zagyvaparti Idősek Otthona – gátőrház közötti terület.

– Nemcsak az asszonyoknak volt találkozóhelye a nagykút, főleg nem azoknak, hanem elsősorban a szerelmes fiataloknak. Ma is ismerek Újszászon élő olyan szép korú hölgyet, aki – elmondása szerint – fiatal lány korában egymásután háromszor volt a nagykúton anélkül, hogy egyszer is hazavitte volna a kanna vizet. Ugyanis nem találkozott a megbeszélt időpontban szerelmével, így útközben kiöntötte a vizet azzal a szándékkal, hogy ha visszamegy, majdcsak találkozik kedvesével. Furfangos cselekedete sikerrel járt, találkoztak. Reményteli, ígéretes kapcsolatuk néhány hónap múlva azonban megszakadt. A fiút az értelmetlen, öldöklő II. világháborúba SAS (népnyelvén: Siess Adolf Segítségére) behívóval frontra vezényelték, ahol őrvezetőként 1943. 01. 01-jén hősi halált halt. A római katolikus templom falán levő emléktábla őrzi nevét.

 

Kiegészítő jegyzet:

(1)= a Községi Tanács 1962-ben költözött a mai Szabadság tér 1. szám alatti új városháza épületébe, helyére a „Szabadság” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet központi irodája került.

(2)= A nortonkút csekélyebb vízmennyiség kinyerésére használt kút. Nevét egy 17-18. században élt angol származású tábornokról kapta. Dugattyús elven működő szivattyú.

(3)= Báró Orczy Béla kamarás, országbíró (Pest, 1823. 01. 16. – Bécs, 1917. 02. 07.), az Orczy család újszászi ágának talán legismertebb, legsikeresebb tagja volt. 1879-1890 között többször volt miniszter. Naplójegyzeteit és önéletrajzát a kiegyezés korának történetírói gyakran idézik munkáikban. Csak kevesen tudják, hogy a báró szenvedélyes vadász, kiváló lövész, remek sportlovas és tehetséges rajzoló is volt. Atyja halála után (1897) eladta újszászi örökségét – a Zagyva-parti kastélyt és a vasúttól keletre birtokolt földeket – gróf Dessewffy Emilnek. Nincs tudomásunk arról, hogy valaha visszatért-e az egykor számára is kedvelt birtokra.

(4)= Orbán Sándor, hódmezővásárhelyi fúrómester, a kor egyik legismertebb vállalkozója volt. 56 éves korában, 1925-ben hunyt el. Hosszabb ideig a MÁV-nál dolgozott.

(5) = Magyar Állami Földtani Intézet.

(6)= Muraközy Endre: „Pest vármegye artézi kútjai” címmel írt tanulmánya 1914-ben, a Pallas Rt Nyomda kiadásában jelent meg Budapesten.

 

Kútfúrás Újszászon
(Fotó: Barabás Imre)

 

Csörgő István évtizedek óta jár ide a finom, friss artézi vízért
(Fotó: Néplap 2006.08.29.)

 

Az Erzsébet-ligeti „kiskút” megszületett kifolyója
(Fotó: Barabás Imre)

 

A Piac-téri kút felső részének maradványai napjainkban
(Fotó: Barabás Imre)

 

Régi artézi kút újrafúrva, 1992
(Fotó: Barabás Imre)

 

3. rész

Az első mélyfúrású artézi kút (1901)

Az 1890-ben, házilag létesített kismélységű fúrt kúttól eltekintve, az első mélyfúrású kút a „József Attila és a Kárpát utcasarok” bejegyzéssel szerepel a Kútkataszterben. Ez pedig nézetem szerint a gőzmalom temető felőli részén működött artézi kút lehetett.

Czakó Tamás (Szolnok, 1988), Újszászon élő, az ELTE informatika karán programtervező-informatika szakos hallgató internetes honlapján olvastam, hogy: „Újszász legnagyobb ipari üzeme a gőzmalom. 1910-ben még gróf Dessewffy Emil (7), 20 év múlva már a Csányi Gazdák Rt. tulajdonában van.”

Újszász Város Önkormányzat Szervezésfejlesztési Programjának (2010) 11. oldalán olvashatjuk: „A legnagyobb üzem a gőzmalom volt, melyet 1910-ben nyitottak meg”... „Jogerős bírósági végzés alapján, már legalább egy éve működik.”

A „legalább egy éve működik” tág fogalom. Nem találtam semmiféle bírósági végzést, viszont megtaláltam Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye alispánjának a Csányi Gazdák Malom Rt részére visszamenőleges hatállyal engedélyezett artézi kúthasználatot.

Következtetésem: a malom melletti 330,0 méter mélységű és 24/18 l/p vízhozamú, jó italú mélyfúrású kutat gróf Dessewffy Emil létesíttette, de valamilyen oknál fogva elmulasztotta működését engedélyeztetni. Ezt pótolta a Csányi Gazdák Malom Rt. Eszerint: Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye alispánja, 22805/1938. kig. szám alatt, a Csányi Gazdák malom Rt újszászi artézi kútjának utólagos engedélyezése kiadott véghatározat Budapesten kelt, 1938. április 14-én. A visszamenőleges hatállyal engedélyezett artézi kút Újszász községbelsőségében a181/2. hrsz. alatt levő területre szólt.

Alispáni határozat szerint: „Jelenleg a kútból a víz szabadon ömlik ki. A kiömlő víz a 206/2-b, 3263, 3356 és 2073 hrsz. vízelvezető árkokon folyik be a Tápió csatornába.”

A véghatározat 3, 4, 6, 7. §-ai az engedélyes jogosultságát és kötelességét, az engedély érvényét, az engedélyokirathoz tartozó terv részeit egyaránt tartalmazza. Például az engedély érvényét 30 évben állapítja meg.

A „B” fejezet tartalmazza a véghatározat kiadásának részletes indokolását az alábbi kivonat szerint: „A véghatározatban leírt vízhasználatot és vízi munkálatokat ... engedélyeztem, mert nem ütköznek közérdekbe. Az engedélyező eljárás során a törvényes szabályokat betartottam ... az engedélyt a hatósági szakértő 65/1938. sz. véleményére helyszíni tárgyalás nélkül adtam meg. A kút 1901 évi fennállása óta ugyanis annak használata ellen senki nem tett a hatóságnál panaszt, így tehát a gyakorlatban beigazoltnak kell vennem azt, hogy az idegen vízhasználati értéket nem érinti károsan. A helyszíni tárgyalás megtartását a földtani intézet nem kívánta 25/1937. sz. véleményében ... Ez ellen a véghatározatom ellen a kézbesítés napját követő 15 napon belül fellebbezéssel lehet élni, melyet a m. kir. Földművelésügyi miniszter úrhoz címezve nálam kell benyújtani ...

Budapest, 1938. április hó 14.

Alispán helyett:
Dr. Papp s. k.
vm. h. főjegyző

 

A véghatározat Újszász Községhez 1938. 04. 23-án érkezett.Az iktatott anyag mellett találtam egy műszaki leírást, amelyen Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye körbélyegzője, továbbá Újszász főjegyzőjének és bírójának aláírása olvasható, „Ujszász, 1927. szeptember 5.” kelettel. A műszaki leírás lényege: „Az újszászi 156. sz. betétben 3994 hrsz. 60 négyszögöl területen az 1913 év folyamán gróf Desewffy Emil által ismeretlen mélységű kút furatott.”

A műszaki leírás ugyan nem a Csányi Gazdák Malom Rt. részére, visszamenőleges véghatállyal engedélyezett kút, hanem a Kisrózsási dűlőben létesített, „emberi ivásra is nagyon alkalmas” artézi kút. A műszaki leírásban foglaltak alapján, bizonyítottnak vélem, hogy gróf Dessewffy Emil fúratta a Kútkataszter „B/1” tételszám alatt, József A. és Kárpát utcasarok” bejegyzéssel nyilvántartott, gőzmalom melletti artézi kutat is.

A Kútkataszterben nem találtam a gőzmalom melletti artézi kút megszűnéséresemmiféle bejegyzést.Egyesek úgy emlékeznek, hogy az 1980-as évek elején szűnt meg a kút működni.

 

A MÁV állomás melletti artézi kút (1905)

Újszász MÁV állomása a vasút műemlékei közé tartozik. A Kútkataszter 1904. évi kelettel jegyzett artézi kút 290,5 méter mélységű, 17/20 l/p vízhozamú, jó ivóvizű kút, kivitelezője Orbán Sándor volt. A Kútkataszteren kívül az artézi kút létesítésének idejéről a Szolnoki Osztálymérnökég leveléből és a Magyar Királyi Kultúrmérnöki Hivatal engedély okirataiból tájékozódhatunk.

A Szolnoki Osztálymérnökség levele:

„Tekintetes Községi Elöljáróság Ujszász”

„F. évi január 25-én kelt 270/1935. kig. számú megkeresésére értesítjük, hogy Ujszász állomáson levő ártézi kút 5489/1905 kig. sz. engedélyokirattal létesült s a Vízi könyvbe II/9. szám alatt van bevezetve s így újabb engedélyezési eljárásra nincs szükség.

Szolnok, 1935. február 6.

M. Kir. Kultúrmérnöki Hivatal Budapest körbélyegzővel ellátott, 5489/1905. kig. szám alatt:

• a vízi könyv száma: II/9;
• a vízi könyviktató száma: 374;
• a csomag szám: 266.

A fenti hivatkozásokkal ellátott engedélyokirat 1-10. pontból áll, amelynek rövidített lényege:

• A Magyar Királyi Államvasutak aradi üzletvezetősége figyelembevételével,engedélyt nyert Újszász község határábana Zagyva folyó jobb partjánartézi kutatlétesíteni és fenntartani.
• Az engedélyezett munkálat egy artézi kút;
• A kút vizét tetszőleges célokra felhasználni, a fel nem használt felesleges vizet pedig jogosítva van a pályatesten, csővezetéken keresztül gr. Dessewffy Aurél birtokára bocsátani;
• Gr. Dessewffy Aurél jogosítva van, a körül írottak szerint, birtokára bocsátott vizet tetszőleges célokra felhasználni;
• Az engedélyes tartama ötven évben állapíttatik meg;
• Az engedélyes személyében beállt változás, a változás napjától számított 30 napon belül, 200 koronáig terjedhető pénzbírság terhe alatt, a Vízi könyvbe való bejegyzés végett az alispánnál bejelentendő;
• A jelen engedélyokirat kiegészítő részét képezi: műszaki leírás és helyszínrajz;
• Engedélyes köteles az engedélyezett munkálatokat az engedély elvesztésének terhe alatt, az engedélyokirat kézbesítésétől számított két éven belül megkezdeni és befejezni;
• A munkálatok megkezdéséről és befejezéséről az abonyi járási főszolgabírói hivatal értesítendő.

„Ezen engedélyokirat a 244250/1904. szám alatt kibocsátott és jogerőre emelkedett alispáni határozat alapján lett kiállítva és kibocsátva.

Budapest, 1905. február 15.

Beniczky s. k.
Alispán

 

A MÁV állomás melletti artézi kúttal kapcsolatban Pest–Pilis–Solt–Kiskun Vármegye alispánja útterület használatára, valamint vízvezeték és közkút létesítéséhez szükséges vízművek építésére adott engedélyt 1940. 01. 04-én.

„Vitéz Endre László Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye alispánja megengedem, hogy Újszász község 306. számú Újszász II. sz. vasúti állomáshoz vezető törvényhatósági közút 0.005 km. szelvényében, Újszász község területén, a megnevezett 306 sz. közút területét közút és tartozékainak létesítése céljaira az alábbi feltételek, és kikötések mellett igénybe vehesse:”

Az útterületi használati engedély 1-11. §-ból áll, amelynek lényeges elemei rövidítve, a következők:

• Jelen terület-használatú engedély határozatlan időre szól, bármikor visszavonható;
• Engedélyes a közutat és tartozékait csakis saját költségén, helyezheti el, illetve építheti meg;
• A munkálatokat úgy kell végrehajtani, hogy azok a közforgalmat meg ne zavarják s a közúton közlekedők élet, és vagyonbiztonsága biztosítva legyen. A közutat anyagok raktározására nem lehet felhasználni. A közúton a víz akadálytalan lefolyásáról engedélyes tartozik gondoskodni. A közutat már igénybevevő közműveket megbolygatni nem szabad;
• Közútnak és tartozékainak átalakítása vagy áthelyezése válnék szükségessé, engedélyes a szükséges átalakításokat és áthelyezéseket saját költségén tartozik teljesíteni;
• Engedélyes köteles úri jog elismerése, helypénz címén évi 1 aranypengőt a jelen engedélyokirat kézhezvételétől számított 15 napon belül a „Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye Közúti alapja Budapest” 55240. sz. postatakarékpénztári csekkszámlára minden külön felhívása nélkül befizetni;
• A meg nem fizetett helypénzt, mint közkövetelést, engedélyezéstől közadók módjára kell behajtani. Jelen engedélyokirat kiadásával kapcsolatban felmerülő összes bélyeg és egyéb illetékeket engedélyes tartozik viselni;
• Jelen engedélyokirat egy eredeti és négy másolati példányban van kiállítva. Az eredeti példányt engedélyes veszi át, egy másolati példány a vármegyei számvevőség, egy másolati példány a budapesti m. kir. Államépítészeti hivatal, egy másolati példány a mindenkori közúti előadó és egy másolati példány pedig az irattár hivatalos használatár szolgál. „Budapest, 1940. évi január hó 4-én.

 

Kastély-kerti artézi kút
(Fotó: Barabás Imre)

 

Régi artézi kút újrafúrva, 1992
(Fotó: Barabás Imre)

 

 

4. rész

Vízvezeték és közkút létesítéséhez szükséges vízművek építési engedélye Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjától:

Az engedély lényeges elemei rövidítve a következők:

• Megengedem, hogy Újszász község határában vízvezeték és közkút létesítéséhez szükséges vízműveket építsen;
• A vízműveket, a vízi munkálatokat Szalay Imre okleveles mérnök által készített és részletesen a hatósági szakértő budapesti magyar királyi kultúrmérnöki hivatal által átvizsgált és 1052/1939. számú szakértői véleményekben elbírált terv tünteti fel, mely ennek az engedélyokiratnak kiegészítő része;
• A vízi munkálatok helye a Zagyva vízfolyás vízgyűjtőjéhez tartozik;
• Az engedélyezett munkálatok a következők: 32 méter hosszú 6/4 hüvelyk átmérőjű csővezeték létesítése;
• A kút önműködően záródó csappal látandó el, amely a vízelvezetés idején kívül a vízelfolyást akadályozza;
• Engedélyes jogosultság és kötelessége;
• Az építkezés megkezdését az Államépítészeti Hivatalnak 8 nappal előbb bejelenteni és annak a forgalombiztonság szempontjából előírt kikötéseket az építkezés alatt betartani. Ugyanígy köteles eljárni a később esetleg szükséges javítási vagy fenntartási munkák esetében is;
• A munkálatok megkezdését és befejezését az abonyi járás főszolgabírájának bejelenteni;
• Az engedélyokiratban megállapított jogok és kötelezettségek a jogutódra is átszállnak.

Budapest, 1940. évi március hó 9-én.

A Magyar Királyi Államvasutak Szolnok Osztályfőnöksége, 1935. 02. 06-án kelt levele alapján, a MÁV állomás melletti, 1905-ben létesített, hosszú ideig működő artézi kúttal kapcsolatos vélemények:

• Nagy Elemérnek: „Szemelvények az újszászi vasutasok életéből” címmel, a „Helytörténetei füzetek 2005. évi 2. számában, „Megy a gőzös” visszaemlékezése szerint, a következőket olvashatjuk: „A gőzmozdonnyal Vámosgyörkig közlekedő kisvonat mozdonya itt vételezte a vizet.” „Megszűnt az állomás jó vizet adó artézi kútja. A jó víz bizonyítéka volt, hogy a vonatok személyezte, mindig itt vételezte az ivóvizet.”
• Jánoska Antal: „Újszász anno...” 2006-ban megjelent kis füzetében, számos Újszászról készült levelezőlap bemutatása mellett: „Vasútállomás és pályaudvar” cím alatt a következőket írja: „... vasúti kocsikat vontató kis, 30 sorozatjelű gőzmozdonyokat Újszászon töltötték fel vízzel és szénnel. A 4,6 méter átmérőjű mozdonyfordítón állították irányba, de itt végezték a karbantartásokat is.”

Nekem, mint az „Újszászi artézi kutak története” írójának is van a MÁV állomás melletti artézi kút vizével kapcsolatban visszaemlékezésem.

1944 nyarán, az újszászi MÁV állomás mellett levő artézi kútra mentem egy vizeskannával. (Nem tudom, miért éppen az állomás melletti artézi kutat választottam, amikor az esetek többségében a piactéri nagy artézi kútra jártunk!) Már megmerítettem a kannámat, amikor marhavagonokból álló hosszú szerelvényre lettem figyelmes. A mozdony Szolnok irányában állt.

A zárt marhavagonok szögesdróttal hálózott szellőzőnyílásain keresztül kezek nyújtóztak felém. Nyöszörgő hangok kíséretében, el-elcsukló hangon: „vizet, vizet, vizet!” – kérlelő szavakat hallottam. Kilencedik évemben járó gyermekként, a legtermészetesebb módon fogtam a vízzel tele kannát, és a kannatetőt megtöltve akartam felnyújtani azt az elcsigázott szomjazóknak. Ezt észrevette egy kakastollas, szuronyos, tagbaszakadt magyar csendőr. Rám szólt, pucoljak el, de nagyon gyorsan, és morózus arccal felém indult. Megijedtem, elfutottam. A szögesdróton keresztül villanásnyira látott kétségbeesett, meggyötört arcokat, riadt szemeket soha nem tudom elfelejteni. Minden valószínűség szerint, földi életpályájukat ők is Auschwitz-Birkenauban fejezték be.

Hát, ez is a MÁV állomás melletti artézi kúthoz tartozik. Igaz, közvetett módon.

A kútkataszter alapján, a MÁV állomás mellett 1967-ben is történt artézi kútfúrás.

A kút mélysége 300,0 méter, amely 9,5 méterrel meghaladja az 1905-ben fúrt kutat. A vízhozam nincs jelölve, de kivitelezőként a budapesti MÁV Szak- és Szerelőipari Főnökség van bejegyezve. (A Kútkataszter nem tartalmaz bejegyzést, hogy a régi kút újrafúrásáról van-e szó!)

Kovács Ferenc MÁV állomásfőnök elmondása szerint: „... az állomás pincéjében volt elhelyezve a hidrofor, azon keresztül történt a kifolyó táplálása. Amikor a vezetékes vizet bevezették, a KÖJÁL szakemberei mintát vettek az artézi kút vizéből. Megállapították, hogy a kútnak ugyan semmi baja, de a hidrofor rendszer rozsdásodik, s ebből eredően szennyeződés kerülhet a vízbe, ezért elrendelték lezárását. A kúton máig ott találhatóak az artézi vízre jellemző adatok.

 

A Rózsási dűlőben létesített artézi kút és egyéb fúrt kutak

A megyei kútkataszter szerint, Újszász közigazgatási területén, Rózsáson öt kútfúrás történt: 1913 Vermes-féle, 1954 Juhász tanya, az 1956, 1960, 1962 években a „Szabadság” MezőgazdaságiTermelőszövetkezet kútfúrásai szerepelnek. Négy esetben a ceglédi Mélyfúró Vállalat volt a kivitelező. A kutak mélysége és vízhozama eltérő. A Vermes-féle kút 34,0 méter, a többi 260,0 métertől 337 méterig terjed, a vízhozam pedig 22-23 l/perc. A mélyfúrású kutak jó ivóvízként szerepelnek a kútkataszterben.

A Kútkataszter nem tartalmazza Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye alispánja által,

Bauer Imre újszászi lakosnak, mint Újszász-rózsási bérgazdaság bérlőjének, Újszász község határában, 1855. hrsz. alatti területen, 1912. évben, valamint

– gróf Dessewffy Emil által, ugyancsak Rózsás határában, 1913 év folyamán, létesített ismetelten mélyfúrású artézi kutat, illetve engedélyokiratot.

Előtalált Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye alispánjának engedélyokirata:

- Szám: ad. III. 8253/1936. kieg.

- Vízi-könyvi száma: II/31.

- Engedélyokirat kelte: Budapest, 1936. május 07.

- Dr. Erdélyi s. k. alispán.

- Másolat hiteléül: olvashatatlan aláírás, B. I. hivatalvezető, körbélyegzővel.

A rövidített engedélyokirat szerint:

1. §. Bauer Imre újszászi lakosnak, mint az Újszász-rózsási bérgazdaság bérlőjének megengedem, hogy Újszász község határában, az 1855. hrsz. területen, 1912. évben létesített és az óta használatban álló artézi kutat a meghatározott feltételek betartásával továbbra is használhatja.

2. §. Kút adatai:

- mélysége 260 m;

- felszökő vizet ad, a víz a terep színe fölé 0,80 méter magasra emelkedik;

- kifolyójának magassága a tenger szint fölött 91,10 m;

- a szabadon kifolyó víz mennyisége percenként 12 liter.

Kútból a víz szabadon ömlik ki, és pedig a kútnál felszerelt kifolyócsapon, továbbá ahhoz csatlakozó és az épületekbe vezető csővezetékeken át. A fölösleges víz az 1855. hrsz. terület északnyugati határvonalán, a helyszínrajzon feltüntetett terepmélyedésbe folyik, és ott elemésztődik.

Az engedélyes jogosultságára a 3. §, a-c./, a kötelességére a 4. §. a-f./ előírásai vonatkoznak.

5. §. Az engedélyezés személyében beálló változást az új vízhasználat tulajdonos az ezt igazoló okmányok bemutatásával, a változás napjától számított 30 napon belül pénzbírság terhe alatt köteles nálam bejelenteni.

Az engedélyokiratban megállapított jogok és kötelezettségek a jogutódokra is átszállnak.

6. §. Az engedély érvényét, 50 évben állapítom meg. A bérlet megszűnésével az engedély megszűnik, amennyiben az új földtulajdonos, vagy bérlő a tulajdonos-változás bejelentésével nem kéri a további érvényben maradását.

7. §. Az engedélyokirathoz tartozó terv részei:

1./ műszaki leírás 1 db,

2./ átnézetes helyszínrajz 1 db,

3./ részletes helyszínrajz 1 db,

Összesen: 3 db.

Az 1913. év folyamán létesített mélyfúrású kút tényét Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye alispánjának engedély okirata és a budapesti Magyar Királyi Kultúrmérnöki Hivatal Műszaki leírása tartalmazzák.

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának 1928. 04. 17-én kelt engedélyokiratának rövidített változata:

1. §. Újszász község, mint erkölcsi testület, a következő határozatok szoros megtartásának kötelezettsége mellett, engedélyt nyert, hogy Újszász községhatárában, a Rózsás dűlőben, a 3994 helyrajzi számú parcellának a helyszínrajzon, a jelen engedélyokirathoz tartozó, s hatóságilag átvizsgált tervek szerint létesített artézi kutat továbbra is fenntartson és használjon.

2. §. Az engedélyezett vízmennyiség a kút teljes hozama.

3. §. Az 1. §-ban említett artézi kút engedélyezésével engedélyes jogot nyert, hogy az 1. §-ban körülírt mélyfúrás útján, az artézi vizet felszínre hozza, s azt a község lakosságának házi szükséglete fedezetére, valamint azok jószágának itatására rendelkezésére bocsássa.

4. §. Az engedélyben foglalt kötelességeket az a-d./ alpontok tartalmazzák.

5. §. Az engedély tartalma nincs időhöz kötve.

6. §. Az engedélyokirat kézbesítésétől számított 6 hónapon belül az 1-4 §-ban felsorolt munkálatokat be kell fejezni, különben az engedély elvész. Úgy a munkálatok megkezdéséről, mint befejezéséről engedélyes köteles az abonyi járás fő-szolgabíráját értesíteni.

7. §. Az itt megállapított jogok és kötelezettségek engedélyes jogutódaira is átszállhatnak.

8. §. Az engedélyes személyében beálló változást a változás napjától számított 30 napon belül pénzbírság terhe alatt köteles az új tulajdonos a vízkönyvbe való bejegyzés végett az alispánnál bejelenteni.

9. §. Jelen engedélyokirat mellékletei (műszaki leírás, helyszínrajz).

A műszaki leírás az alábbiakat tartalmazza: Az újszászi, 156 számú betétben, 3994 helyrajzi számú, 60 négyszögöl területen, 1913 év folyamán, gróf Dessewffy Emil által ismételten mély kút fúratott. A kút kifolyó vize, egy cement vályúba ömlik, ahonnan a felesleges víz, egy felülnyíló vascsövön, a helyszíni rajzon vörös tintával jelzett árokba fut.

A víz legnagyobb részben jószágok itatására használtatik a határban kinn dolgozó állatok részére, részben pedig az artézi kútnak a cement vályúba vezető csöve elzárásával, a víznek felszöktetésével, magasban kinyitható kihajlított csövön, lajtokkal, hordókkal különféle gazdasági célokra vitetik el.

A fölösleges víz, a helyszínrajzon „A – B”-vel jelzett árokba gyülemlik össze, s ott emésztődik el már a kút létesítése óta is.

Az árok a 3981 helyraji számon, Közös mezei dűlőút mentén fekszik. A keresztező dűlő után áteresz van fektetve. A dűlőút két oldalán, hosszirányban fekszenek a kiosztott szántóföldek.”

„Az artézi kút a Rózsási dűlőben van. A víz emberi ivásra is nagyon alkalmas.”

 

Isteni Megváltó Leányai Szerzetesnők (Zárda) mélyfúrású artézi kútja(1935)

Újszászon, az Isteni Megváltó Leányai Szerzetesnők 1935-től a Mater Redemptoris rendi lelkigyakorlatos- és üdülőházat vezették.

Szolnok Megyei Tanács VB Pénzügyi Osztályának, 92. raktári szám alatt, a Szerzetesnők (Zárda) vagyonáról, Szolnok megye 1948. évi, illetve 1949. évi kiegészített vagyoni adóösszeírásról készült kimutatás. A Magyar Nemzeti Levéltár JNSZ Megyei Levéltár adatbázisában található. Eszerint, az „Isteni Megváltó lányai” 43 kh és 60 földtulajdonnal rendelkeztek, 776 aranykorona értékkel. Némi állatállományt is tartalmaz a vagyoni adóösszeírás. Nyilván, elengedhetetlennek bizonyult egy mélyfúrású kút, amely a személyzet és az állattartás házi vízigény kielégítését szolgálta.

A Kútkataszterben nem találtam bejegyzést, nyilvántartást az Isteni Megváltó Leányai szerzetesnők újszászi üdülő otthonában artézi kút létesítéséről.

Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye alispánja, ad. I. 20186/1936. kig. számú, Vízi könyvi száma: II/30. engedélyokirat szerint:

1. §. Az Isteni Megváltó Leányai szerzetesnők újszászi üdülő otthona vezetőségének megengedem, hogy Újszász község határában, a 2033 hrsz. területen létesített és már használatban álló artézi kutat az alábbi feltételek betartásával továbbra is használja.

2. §. Kút adatai a következők:

- mélysége 300 m,

- béléscsövek átmérője fent 10,5 m,

- kút felszökő vizet nem ad,

- víz a terep szintje alatti 3,0 mélységig emelkedik fel,

- kúthoz az újszászi 846 tkvi betétben felsorolt 2029-2036 hrsz. telken levő üdülőotthon egyes épületeihez csővezetékek csatlakoznak,

- vizet a csővezetékekben és tartányokba gépi erővel meghajtott szivattyúkkal nyomják egy 4,0 köbméteres tartányból, melybe a víz a kútból szabadon folyik be.

3. §. Engedélyes jogosult: a kút bármely házi és gazdasági célra korlátlan mennyiségben felhasználni, a vizet saját ingatlanán belüli idegen terület érintése nélkül bárhová elvezetni.

4. §. Engedélyes köteles előírásai, továbbá:

5. §. Az engedélyes személyében beálló változást az új tulajdonos az ezt igazoló okmányok bemutatásával, a változás napjától számított 30 napon belül pénzbírság terhe alatt köteles nálam bejelenteni.

6. §. Az engedély érvényét 50 évben állapítom meg.

7. §. Az engedélyokirathoz tartozó terv részei (műszaki leírás, átnézetes- és részletes helyszínrajz).

„Ezen engedélyokirat a 4874/1936. számú jogerős véghatározat alapján adatott ki.

Budapest, 1936. május 20.

Dr. Erdélyi s. k.
alispán

 

Egy régi elhagyatott kút
(Fotó: Barabás Imre)

 

A templom mellett épphogy csordogált a víz
(Fotó: Barabás Imre)

 

5. rész

A kastély-kertben létesített mélyfúrású artézi kút (1993)

Kútkataszter „K/6-9 és „K/16” tételszám alatt, TBC Szanatórium és Szarvashalom hely megjelöléssel, 1953. évi létesítéssel, 80, 297,8 és 300 méter talpmélységgel, jó ivóvizű mélyfúrási kút létesült az Olajkutató Tröszt, illetve a ceglédi Mélyfúró Vállalat Üzemvezetősége kivitelezésében. A kút vize bakteriológiailag nem volt kifogásolható. Eltömítésre került 1997. 05. 25-én.

A megyei polgári védelem vezetési pontja a jelenlegi Kastély Otthon területén működött. Bublos Ferenctől, a vezetési pont egykori polgári őrség parancsnokától nyert információ szerint: „a TBC Szanatórium artézi kútról áteresz csövön kapták a vizet, amelyet 6 köbméteres korrózióálló tartályban tárolták a vezérkar részére. Ezt a tartályt meghatározott időközönként tisztítani, fertőtleníteni kellett, hogy mindenkor biztosítsa 32 fő részére baktériummentes vizet.”

Kútkataszter „B/23” tételszáma alatt,”Kastély kerti” hely megjelöléssel, 1993-ban, ugyancsak mélyfúrású artézi kutat létesítettek 408,7 m-es talpmélységgel. Kivitelezője a ceglédi Vízkutató és Fúró Zártkörűen működő Rt volt.

Nagy valószínűséggel ez a kút üzemel, amelynek paraméterei a IV. fejezetben olvashatóak.

 

A Szent László téren létesült mélyfúrású artézi kút (1968)

„Újszász község fejlesztési célkitűzéseit” (1969. 07. 18.), a VI. „Községgazdálkodás” fejezet (d. pont) tartalmazza.

A kutak összes vízhozama 256 liter/perc, így egy főre összesen 12 liter/nap vízhozam jut. Ez áldatlan állapoton kívánt a község változtatni, és 1968. év folyamán egy mélyfúrású kút létesítésével alapot teremtett egy korszerű vízmű megépítéséhez. A vízművet társulási úton kívánja megvalósítani, ennek előzetes szervezése megtörtént, végleges formába öntése és a vízmű társulat megalakulása a kiviteli tervek elkészítése után megtörténik.

A vízhálózat építése 1970-ben megkezdődik, és kb. 1972-ben fejeződik be. Ezzel lehetővé válik, hogy közel minden utcában lesz vízvezeték-hálózat, és a legrosszabb esetben is 150 m-en belül elegendő mennyiségű és jó minőségű ivóvízhez jut a lakosság. A mélyfúrású kútra a község egy millió 300 ezer forintot fordított fejlesztési alapból, 400/m Ft megyei támogatással. A vízmű kiviteli költsége a beruházási program szerint 14 millió forint.”

A mélyfúrású kút a ceglédi Mélyfúró Vállalat kivitelezésében elkészült, amely 673 méter mélységből 44oC-os, magas ammóniumtartalmú vizet szolgáltatott a település lakossági vízellátására. Földi Gyula, a Polgármesteri Hivatal Városgazdálkodási Iroda volt vezetőjének tájékoztatása alapján: a kút pozitív kút volt. A vízhozama fokozatosan csökkent, majd elapadt. „Szivattyúval meg lehetett volna menteni, de valószínű pozitív, úgynevezett nyugalmi vízszintű kút volta miatt is, erre nem került sor.” A Kútkataszter szerint: 1996-ban került eltömítésre. A kút és kifolyó elemeit 2011 év környékén bontották le.

(További információ, Barta Imréné: „Épül az új artézi kút” (Újszászi Híradó 1992. júniusi szám).

A víztorony állítólag műszaki okok miatt nem működik, amióta „Újszászt rákötötték” a szolnoki ivóvízhálózatra. Hasznosításra vár. A betonkolosszus állapota folyamatosan romlik. Tartalék ivóvízbázisként adott esetben még működhetne, de kevés az esély az üzembe helyezésére. A Polgármesteri Hivatal hasznosítására tett eddigi kísérletei nem vezettek eredményre.

A Kútkataszter „B/4” tételszáma alatt, Szent László tér hely megjelöléssel, mélyfúrású kút szerepel 407,0 méter talpmélységgel és 24/14oC-os, jó ivóvizű artézi kút bejegyzéssel. A bejegyzett kutat nem tudtam azonosítani, noha a „B/4” tételszám alatti sorban szerepel az 1996-ban történt eltömítése.

A Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság I. fokú Vízügyi Hatóságnak, Újszász község vízellátó művének vízjogi létesítési engedélyéről szóló határozat:

• iktatószáma: a 184-3/1970;
• előadója: Pápayné/E. M;
• vízi-könyv száma: Zagyva/596;
• vízjogi engedélyről szóló határozat engedélyezője: Hegedűs Lajos, vízügyi igazgató s. k.;
• vízjogi engedélyről szóló határozat kelte: Szolnok, 1970. 05. 12;
• vízjogi engedélyezésről szóló határozat kiadmányozási hitelesítője: G. Nagy Lajosné segéd hivatalvezető aláírása, Vízügyi Igazgatóság körbélyegzőjével.

A határozat 5 oldal terjedelmű, amely a bevezető részén túl: A, B, C, D,- E fejezetekből és indokolásból áll. Ennek rövidített lényege:

Bevezető részben olvasható: „A Megyei Beruházási Vállalat a tárgyban megjelölt vízi létesítmény megépítésének és az azzal kapcsolatos vízi munkák elvégésének vízjogi engedélyezését kérte.

A. 1. §. szerint: Az Újszászi Vízmű-társulat – továbbiakban engedélyes – részére az alábbi jogok- és kötelezettségek megtartása mellett Vízjogi létesítési engedélyt adok, hogy a Közép-Tiszavidéki VIZIG Műszaki Tervezési Osztály 69-778-1-1013. szám alatt és a Mélyépítési Tervező Vállalat (Budapest) a II. számú Iroda 781503-1. szám alatt készített tervdokumentációk alapján, a tárgyban megjelölt vízellátó művet megépíthesse, az építéssel kapcsolatos vízmunkákat elvégeztethesse.

B. 2. §. szerint:

1./ Vízellátó-mű rendeltetése: a község vízellátása.

2. Vízellátás helye: Újszász község Jász út és Akácfa utca szögletében levő területen, valamint a Szent László téren.

3. A vízmű kapacitása: 650 liter/perc.

4. A település állandó vízigénye: 670 liter/perc.

5. A település csúcs vízigénye: 151 köbméter/óra.

6. Vízbeszerzés: A Z/544 vksz-on engedélyezett 750 méter mélyfúrású kútból, szivattyúval.

7. Rendelkezésre álló vízmennyiség: 650 liter/perc.

Továbbiakban, a 8-14. §.

• a földbesüllyesztett medence-,
• a hálózati nyomás biztosítása-,
• a víztelep gépészeti berendezése-,
• a víztisztító műszaki adatai-,
• a vízvezeték-hálózat anyaga, hossza (22918 folyóméter) leírását, illetve
• a csurdalék-, túlfolyó-, használt-, fekáliás víz elvezetésének mikénti elvezetését írja elő.

A 3. § az engedélyes jogosultságát, a 4. § az engedélyes kötelességeit rögzíti 1-17. pontban.

5. §. kimondja, hogy a vízjogi engedélyben megállapított jogok és kötelezettségek a jogutódra is átszállnak.

C-D-E. fejezetek rövidített előírásai:

• az illetékmentességről,
• az engedély időtartalmára, visszavonási lehetőségére,
• a fellebbezés idejére, lehetőségére szól.

Indokolási rész kimondja: a tervezett létesítmények megfelelnek az Országos Vízügyi Hivatal meghatározott vízgazdálkodási-, műszaki- és biztonsági követelményeknek, továbbá más hatósági előírásoknak.

„Határozatot megküldöm:

1. Vízmű-társulat Újszász (1 pl. terv/

2. Községi Tanács V. B. Újszász

3. MTVB ÉKV Osztály, Szolnok

4. Szolnok Megyei KÖJÁL Szolnok, Ady E.- u. 117/b.

5. JTVB Egészségügyi Osztály, Szolnok

6. Szolnok Megyei Beruházási Vállalat, Szolnok

7. VIZIG Szakaszmérnökség, Szolnok

8. VIZIG Vízi-könyvvezető, Helyben.

Újszász Város Települési Koncepcióját a Képviselő-testület 60/2013. (V. 20.) számú határozatával hagyta jóvá. Eszerint: a közüzemi vízvezeték-hálózat hossza 65,3 km, amelyből 22,7 km a bekötővezeték. A közkifolyók száma: 27.

A lakosság vízfogyasztása átlagosan 860 köbméter/nap. A település ivóvízzel való ellátottsága 90 % fölötti.

 

A göbölyjárási mélyfúrású artézi kút (1912)

Kútkataszter szerint, „K/10” tételszám alatt, Göbölyjárásban, báró Bauer-féle és „Bem” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet helymegjelöléssel, mélyfúrású kút szerepel 1912. évi bejegyzéssel. A kút 260,0 méter talpmélységű, a vízhozama 15/20 l/perc, jó ivóvíz. A kút kivitelezője Almássy Sándor, hódmezővásárhelyi kútfúró mester volt. A kút eltömítésére 1987. 04. 02-án került sor.

(„Bem” néven, 1950-ben alakult termelőszövetkezeti csoport működött, amely később a „Szabadság” MG. Termelőszövetkezettel egyesült.)

 

A Nagykerti (Kertvárosi) mélyfúrású artézi kutak (1959 és 1994)

A Kútkataszter szerint „K/19” tételszáma alatt, a Nagykerti Általános Iskola hely megjelöléssel, 1959-ben létesítettek artézi kutat a Szolnok Megyei Vízmű- és Kútépítő Vállalat kivitelezésében. Talpmélysége 246,9 méter, vízhozama 19 l/perc volt. Földi Gyulától szerzett információ alapján: „a kertvárosi iskola egykori hátsó bejárati kapujánál volt a kút hidroforja. A kútra az új iskolaépület-együttes ráépítésre került. Megszüntetésére azért került sor, mert a vízhozama jelentően lecsökkent. Ugyan meg lehetett volna kompresszorozni, de erre nem került sor.”

Nagyné dr. Szelmák Erika polgármester, az Újszászi Híradó IV. évfolyamának 10. számában (1994. október) tett bejelentése szerint: „Megépült a második új kút a nagykerti részen.”

A kútkataszter a nagykerti második kutat nem tartalmazza. Az 1959-ben létesített kút adatai között szerepel, hogy a „kút 1996. 06. 20-án került eltömítésre.” Nézetem szerint ez a második kútra vonatkozhat.

 

Nagykerti (városkert) artézi kút megnyitása
(Fotó: Nagy Béla)

 

Szent László téri vízmű építés közben

 

6. rész

Az egykori Malomipari és Terményforgalmi Vállalat (tárház) kismélységű fúrt kútja (1960)

A vasút mellett levő, 619 vagonos Tárházat, amely jellegzetes része Újszász városképének, a Szolnok Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat 1962-ben építtette 6 millió forintos beruházással.

Kezdetben, mint szemestermény-felvásárló központ, 1990-től takarmánykeverő üzemként működött. Tulajdonosa: az Alföldi Gabonaipari Rt., majd 1999. 08. 01-től a Bábolna Takarmányipari Kft. A város egyik legnagyobb, legtöbb embert foglalkoztató ipari egysége.

A Kútkataszter „K/14” tételszáma szerint, Gabonaraktár megjelöléssel, 1960-tól, 44,0 m-es középmélységű fúrt kutat létesítettek 13 l/perc vízhozammal. A kút kivitelezője az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat Ceglédi Üzemvezetősége volt.

A kút sorsáról érdeklődve, Csajbók Józsefné Molnár Erzsébet, egykori telepvezetőtől és Gazdag Istvánné Jarábik Erzsébet meóstól kaptam hasznos információkat. ők évtizedekig dolgoztak a Tárháznál. Onnan mentek nyugállományba az 1990-es évek elején. A kútra, a kiépített vízvezeték rendszerre jól emlékeznek. A kút vízhozama biztosította többek között a szárító, a fürdő, a kazánok, stb. vízellátását. Úgy emlékeznek, hogy a település vezetékes vízrendszerének kiépítésével közel egy időben került sor a tárházi kút eltömítésére.

 

A Zagyvaparti Idősek Otthona mélyfúrású kútja (1962)

Újszász város szélén, lakott területen, az egykori Szociális Otthon 1960-ban, Szolnok Központi Járási Tanács költségvetési intézményeként jött létre. Egy időben vezető módszertani Szociális Otthonként is működött.

A Kútkataszter „K/15” és „K/19” tételszáma alatt nyilvántartott kút 220 méter talpmélységgel, 21-től 180 l/percig terjedő vízhozammal szerepel. Eltérő vízhozam bejegyzések alapján, legalább két esetben lehetett kútfúrás, illetve mélyítés. Kivitelező az Országos Vízkutató- és Fúró Vállalat Ceglédi Üzemvezetősége, illetve a Szolnok Megyei Vízmű- és Kútfúrási Vállalat volt. A Kútkataszterből nem lehetett megállapítani, hogy a víz alkalmas volt-e emberi fogyasztásra. Kovács Györgytől, a polgármesteri hivatal nyugállományú építési főelőadójától és Földi Gyulától, a polgármesteri hivatal egykori Városgazdálkodási Iroda vezetőjétől, jelenleg az Idősek Otthonának műszaki vezetőjétől kapott információ szerint a kút – talpmélysége ellenére – alkalmatlan volt ivóvízre, eliszaposodott, működése az 1982 körüli időben megszűnt. A helyét ma már csak a kútszekrény jelöli. A mélyfúrású kútra viszont a Szociális Otthonnak nagy szüksége volt, mivel saját gazdasága volt. Az állattartás (ló, tehén, sertés) mellett konyhakerti zöldségtermesztéssel is foglalkoztak. Nyugdíjas szociális otthoni dolgozók elismerően emlékeznek az úgynevezett „moslékos” sertéshizlalás, a kertészet előnyeire. Akkoriban elengedhetetlen volt a kút működése.

A Szociális Otthonban egykor, különböző munkakörökben (állatgondozó, kocsis, kazánfűtő) dolgozó Szaszkó Antal elmondása szerint: a MÁV állomás melletti artézi kútról, lovas kocsival hordta az ivóvizet.

A vízhordás akkor szűnt meg, amikor az Akácfa- és a Jász utca kereszteződésében artézi kutat fúrtak. Kovács György szerint „meleg vizes” kútról, gerincvezetéken juttatták el az artézi vizet a Szociális Otthonba, mindaddig, amíg a kút működött. Azt követően, a már meglevő gerincvezetékre kötötték a vezetékes vizet. A „meleg vizes” kút azért is jó volt, mert a szomszédságában levő sportszékház vízigényét a sportolók zuhanyozásához is biztosította.

 

A Jász út és az Akácfa utca szögletében levő „meleg vizes” mélyfúrású kút (1970)

A megyei Kútkataszterben nem találtam bejegyzést a „meleg vizes” artézi kútra. Földi Gyula tájékoztatása szerint: a 754 m-es talpmélységű, 42,5oC-os artézi kút kivitelezője a ceglédi Fúró Vállalat volt.

A Jász út és az Akácfa utca szögletében levő „meleg vizes” kútra vonatkozó vízjogi létesítési engedélyről szóló határozat a Szent László téren létesített mélyfúrású artézi kútnál olvasható (V/8.).

A „meleg vizű” kúttal kapcsolatban a település vezetőinek ígéretes elképzelései voltak. Nagy Elemér: „VÍZ! VÍZ! (Mi lesz veled, elárvult víztorony) című cikkében, amely az Újszászi Híradó 1991. márciusi számában jelent meg, a következőket olvashatjuk: „Azon a bizonyos értekezleten az is szóba került, hogy ha a fúrandó kút elég bővizű lesz, a későbbiek folyamán még strandja is lehet Újszásznak.” „… a kezdeti örömöt egyre inkább a bosszúság váltotta fel. Olyan hangok is hallatszottak, azért nincs elég víz, mert a bővizű kutat lefojtották.”

Nem szeretném Nagy Elemér véleményét kommentálni. Maradjunk annyiban: információim szerint, az 1970-es évek elején (Nagy József tanácselnök idejében) létesített, kezdetben bővizű artézi kút vízhozama fokozatosan csökkent. 1991-ben eredménytelenül kompresszorozták, tükrözték és szondázták.

1992-ig még vékonyan folydogált, majd elapadt. Az Újszászi Híradó 1991. áprilisi számában, F. J. „Vízcseppek” címmel írta: „Aki teheti, ivóvízért a „meleg kútra” jár. A lakosság bízik benne, hogy visszakapja az artézi vizet.” (Szájhagyomány szerint: állítólag 500 méteren valamilyen tárgyat beleejtettek, annak részbeni következménye a víz fokozatos elapadása!)

 

Temetői kismélységű fúrt kutak

Új Néplap 2012. 09. 13-i számában olvastam:„Fúrott kutak adnak majd vizet a temetőben” „…, hogy a vízhálózatot fúrott kutakkal váltsák ki, Szabó János temetkezési vállalkozó, a saját költségén, a közelmúltban két kutat fúratott. Ez talán kevésbé kényelmes, de legalább megfizethető.”

Szabó János tájékoztatása szerint, a 2 db, 10-12 méter kistalp mélységű kút 2012 szeptemberében került átadásra. A kútfúrást Simon József szolnoki mester végezte. A bekerülési költség mintegy 120 ezer Ft volt úgy, hogy a hegesztési munkákat Szabó János végezte.

 

Elapadt kút 1993-ból. Az akkori önkormányzat pályázott új kutak fúrására
(Fotó: Illyés Csaba) (Új Néplap)

 

 

Befejezés
Vélemények, ajánlások

Kun Sándor: „Az újszászi artézi kutak építésének története” (Újszászi Híradó III. évfolyam 3. szám – 1993. március) című írása szerint: „A hetvenes évek végén ... szépen kimunkált szerkezetű Erzsébet-ligeti kút elapadt, s a másik alig csörgedező vizéért is jelentős szabadidőt kell eltölteni a központi (Tisza) víztől vonakodó újszászi polgároknak.

Úttörő jelentőségű lépése volt tehát a nagyközség jelenlegi elöljáróságának, amikor a lakosság többségének régi óhaját teljesítve, elsődleges feladatának tartotta az új artézi út megépítését. Mint ismeretes, 1992 óta új kút áll a templom közelében, melynek kobaltkék színű kávája közül most már erőteljes sugárban szökik elő az ásványi anyagokban bővelkedő, kissé sárgás színűnek tetsző ivóvíz. Ezzel együtt felmerül-e vajon az a gondolat, hogy az Erzsébet-ligetben álló, régi szép vasműves artézi kutat és környékét kicsit rendbe kellene hozni? Pusztán helytörténeti, iparművészeti indíttatásból is, amely szorosan hozzátartozik a településhez, s nem utolsósorban hozzájárulna ez a munka a tér környékének formálásához, a múlt emlékeinek megőrzéséhez is.”

Krassóiné Gyüre Rozália: „Szent Vendel nyomában”cím alatt, az Újszászi Híradó XIX. évfolyam 5. számában (2009. május) a következőket írja: „Jó lenne, ha városunkban további műemlék jellegű, Újszász történelmét igazoló, múltat felidéző tárgyak – melyek a városrendezési tervek megvalósításakor külön figyelmet kapnának pl. a város lakóinak többsége javaslatára és segítségével a volt piactéri nagykút – felújítása is megtörténne.”

Kun Sándor és Krassóiné Gyüre Rozália gondolatai figyelemre méltóak.

Úgy vélem, hogy a régi szép idők emlékére az Együtt Újszászért Egyesület talán kezdeményezhetné a nagy artézi kút valamilyen formában történő megnyitását. Megvalósítása esetén, a nosztalgia kúton az artézi vízért odajáró szüleink, eleink emlékét megörökítő feliratos emléktábla lehetne.

Megjegyzem, hogy a kút medencés kifolyója, mint ipartörténeti nagykút, védett értékként nevesítve szerepel a képviselő-testületnek az építészeti értékek helyi védelméről szóló 6/2004. (II. 11.) Önkormányzati rendelete 1. melléletének 5. pontjában.

Újszász Város Településrendezési Terve (Környezeti Értékelés), amely a 2005. (I. 11.) kormányrendelet alapján, 2011 júniusában látott napvilágot, terjedelmesen foglalkozik a volt Piactéri „nagy artézi kút” felújításával, környezetének parkosításával. Idézet a Településrendezési Tervből: „A városban a zöldterületek és parkok aránya alacsony, összesen 8,20 ha (1,6 %).”

„A Nagy utca felől az artézi kút felújításával, ide illő faszerkezetű pavilon és padok elhelyezésével, cserjék, színes lombú, vagy virágjával, termésével díszítő középtermetű fák ültetésével a templomhoz méltó környezet alakítható ki.”

Én is úgy gondolom: a nosztalgia kút körül új közösségi teret lehetne kialakítani, ahol a civil szervezetek különböző közösségi programokat szervezhetnének. Parkosítással, kellő zöldterülettel, díszburkolattal, pihenő padokkal a nosztalgia kút és környezete üde színfoltja lehetne Újszász városnak. Persze, kérdésként fogalmazódik meg többek között: a nosztalgia artézi kutat miként lehetne műszakilag újra működőképessé tenni.

Ha megnyitása eredménnyel is járna, miként lehetne a jelenlegi szűkös anyagi helyzetben finanszírozni a Városi Településrendezési Tervében is szereplő parkosítással együtt. Lakossági összefogással, pályázati lehetőségek kihasználásával nem tartom lehetetlennek az elképzelések rövid vagy középtávon történő kivitelezését. Persze tudom, az igények mindig meghaladják a lehetőségeket, ezért a kettőt kölcsönhatásában kell vizsgálni, mérlegelni! A „vetőmagot”azonban mindenképen el kellene vetni, hogy termést hozzon.

Zárszóként: itt és most köszönöm meg mindazoknak, aki munkámat szóbeli információikkal, forrásanyagokkal segítették.

 

Varga Ferenc díszpolgár