Várostörténeti múzeum

Nagyon fontosnak tartom Újszász önazonosságának erősítését. Több évtizedes szorgos kutatómunkával gyűjtöttem, és máig gyűjtöm Újszász olyan neves embereiről az információkat, akik kiemelkedő szellemiségükkel, alkotómunkájukkal, elért sikereikkel rászolgáltak arra, hogy a jelen és az utókor emlékezzen rájuk.

Régóta foglalkoztat ifj. Bardócz Endre egykori tanítóm személye, aki mélyen tanyát ütött szívemben. Másodikos elemistaként az 1942/43-as tanévben tanítóm volt. Csak azt tudtam, hogy ekkoriban köthetett házasságot, amelyből egy gyermekük született, akit Bandikának becéztek, továbbá hogy Újszászon, a Lehel utca 3., illetve a Széchenyi utca 6. szám alatt albérleti lakásokban laktak.

Az Újszászi Testedzők Egyletének (ÚTE) legrégebbi „öregfiúk” labdarúgócsapatáról egykoron készült fényképen látható Bardócz Endre tanító is. Arra következtettem, hogy id. Bardócz Endréről, vagyis ifjú Bardócz Endre édesapjáról lehet szó. Ha pedig ez igaz, akkor ifjú Bardócz Endre nagy valószínűség szerint újszászi születésű.

Újszász legrégebbi, ÚTE „öregfiúk” labdarúgócsapata. Álló sor: Dely Jenő (MÁV raktáros), id. Bardócz Endre (tanító), Vágó Bálint (cipészmester), Katona Károly (bognármester), Mózer Rezső (vendéglős). Ülő sor: Györe István (MÁV dolgozó), Vágó János (kereskedő), Antal József (lakatos mester), Mucza Béla (kereskedő)?

Oláh Károly kanonok, újszászi plébános „Új élet Újszászon a háborús romokon” visszaemlékezése szerint 1944-ben az alábbiak látták el a tanítói feladatokat Újszászon: Schader Ede címzetes igazgató, Pál András igazgatóhelyettes, Kakuk József kántortanító, Neller István, ifj. Bardócz Endre, Szilvási Béla, Polónyi Margit, Pongrácz Anna, Radnóti Mária, Szilvási Béláné. – Neller István és Szilvási Béla elestek a háborúban, helyükre Gonzales Bélát és Kaszab Sándort választotta a katolikus iskolaszék 1946-ban.

A kép hátoldalán olvasható: "Örök emlékül az én Jó Atyámnak. Újszász, 1944. március 22."

A „TARSOLY” című újszászi társadalmi helyi lap 1913. 04. 10-i számában a következőket olvastam: ”Hazafias ünnep: Március 15-ike egész nap ünnep volt községünkben. Az épületeken a tavaszi szellő lengette a nemzeti lobogókat. Már kora reggel mozsarak durrogása hirdette a lakosságnak a nagy nap ébredését. A templom megtelt ünneplő közönséggel, hová tanítóik vezetése alatt az iskolás gyermekek is felvonultak. Templom után iskoláinkban minden tanító külön méltatta növendékei előtt a nap jelentőségét és a tanítások egész nap szüneteltek. Este a polgári kör tartott Pechán Károly vendéglőjében nagyobb szabású ünnepélyt. Az ünnepély a Himnusz eléneklésével kezdődött, melynek elhangzása után a kör elnöke Balogh Kálmán lépett az emelvényre s rövid, hazafias beszédet tartott. Utána Gaál Irén tanítónő szavalt el mély érzéssel egy szép, hatásos alkalmi költeményt. Majd Retkes Etelka, gyermektelep felügyelőnő Bardócz Endrének “Kossuth Lajos azt izente” című költeményét szavalta el meglepő rutinossággal, eleven tűzzel, amelyre a közönség nyomban a hasonló kezdetű dal eléneklésével felelt. A Szózat eléneklésével aztán az ünnepély véget ért. Utána társas vacsorához ültek az ünneplők közül sokan és lelkes hangulatban egész a hajnali órákig maradtak együtt.”

Idős Bardócz Endre tanító úr: „Kossuth Lajos azt izente...” című verse:

A folyóiratból megtudtam, id. Bardócz Endre Tiszanánáról (Heves megye) került Újszászra 1912-ben. Az újságcikk elolvasása után úgy gondoltam: id. Bardócz Endre és Retkes Etelka valószínű házastársak, és gyermekük ifjú Bardócz Endre.

Újszászon többektől érdeklődtem a tanító úr felől – eredménytelenül. Telefonáltam, hagyományos és elektronikus levelezést folytattam.

Végül is megtudtam, ifjú Bardócz Endre tanító Újszászon látta meg a napvilágot 1919. 01. 18-án. Szülei: Bardócz Endre kézdiszászfalui⁽¹⁾ származású tanító és Retkes Etel, abonyi születésű óvónő voltak.

Idős Bardócz Endre és Retkes Etel Újszászon kötöttek házasságot. Esküvői tanúik: Hatvani Viktor tanító és Balogh Terézia tanítónő voltak. Életközösségükből négy gyermek született: Etelka Margit (1917), Endre (1919), Teréz (1921) és Lajos Ernő Árpád (1922). Ifjú Bardócz Endre testvéreivel kapcsolatot tartott, de elsősorban Etelka Margittal, aki a szolnoki születésű Virág Imrével kötött házasságot Zagyvarékason 1939-ben. (Virág Imre iskolaigazgató volt Tószegen, rokonai Zagyvarékason ma is élnek.)

Ifjú Bardócz Endre, aki apai ágon erdélyi székely származású, tanulmányait Újszászon kezdte. Jászberényben tanítói oklevelet szerzett, majd a fogságból történt hazatérése után, munka mellett folytatta tanulmányait, és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar – német szakos középiskolai tanári képesítést szerzett. Szülőhelyén kezdte tanítói pályafutását. A tanító úr délceg, csinos emberként maradt meg emlékezetemben. A vele töltött órák emlékezetesek. A hanyag tanulókkal szemben kissé szigorú volt, ilyenkor könnyen eljárt a keze, néha a nádpálca is előkerült. Ugyanakkor érezni, látni lehetett, hogy jóságos szeretet áradt belőle.

Az újszászi tantestület az 1950/51-es tanévben. Az álló sorban balról a negyedik ifjú Bardócz Endre

A Bardócz tanító úrról kapott információkat igyekeztem mozaikszerűen, logikai sorrendbe szedni, összeilleszteni. Megtudtam, hogy a Veszprém Megyei Önkormányzat fenntartásába tartozó Várpalotai Thuri György⁽²⁾ Gimnázium, Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, fennállása ötvenedik évfordulóját ünnepelte 2009. április 28-án, s ez alkalomból több napon át különféle programokkal köszöntötték tanárok és diákok az alma matert. Április 24-én felavatták és megkoszorúzták Bardócz Endre korábbi igazgató emléktábláját, ahol az emlékezés virágait Talabér Márta, a Veszprém Megyei Közgyűlés alelnöke és Németh Árpád, Várpalota város polgármestere is elhelyezte. Kérésemre Vizl Mária, a Thuri Gimnázium jelenlegi igazgatónője megküldte számomra Varga Károly nyugalmazott gimnáziumi tanárának, Bardócz Endre egykori munkatársának az emléktábla avatásakor mondott méltató, ünnepi beszédét, valamint a Thuri György Gimnázium fennállásának 40. illetve 50. éves évfordulójára kiadott jubileumi emlékkönyveket. A méltató beszédből kitűnik: „a hálás utókor egyhangú döntése volt az emléktábla állítása”. ”Úgy érzik, az emléktábla jelenlétével, igazgató úr lelke mindig velük van.” Az is kiderül, Bardócz Endre tanító úr a harctérre indulást megelőző évben katona volt. Saját elhatározásából, önként jelentkezett igaz hittel, dacos reménységgel, nemzeti tudattal tápláltan a frontra, mint annyi sokan, hátha sikerül neki is tenni valamit a Trianonban feldarabolt és megalázott nemzete érdekében. Zászlós rangban orosz fogságba esett. Az orosz front borzalmai, a hadifogságban eltöltött idő pokla, a temérdek szenvedés, a tűrés, a csalódás tudata, az életben maradásért vívott emberfeletti küzdelem felelevenítésekor még évtizedek múltán is elérzékenyült. Ezt nem is palástolta. Különösen mély nyomot hagyott benne a kurszki hadművelet⁽³⁾, ahol véres, hosszú csaták következtében fogságba esve, lelkileg és fizikailag is elgyötörten, emberségében és magyarságában megalázottan, viszontagságos körülmények között érkezett haza – az időközben szétbomlott házasságába.

(Az 1944. július 20-án kelt 31. számú Honvédségi Közlöny szerint, Szovjet elleni hadműveletek alkalmával, az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálatáért, a magyar királyi honvéd vezérkar főnöke okirati dicsérő elismerésben részesítette.)

Izsáki⁽⁴⁾ származású, Izsák Máriával kötött házasságából (nem Újszászon esküdtek) egy gyermekük született, Endre Árpád (Bandika), aki Újszászon látta meg a napvilágot 1944. 06. 05-én. Bérma-atyja Virág Imre volt. Endre Árpád egyesek szerint Budapesten, mások szerint Abonyban telepedett le. Családot alapított. Első házasságából egy gyermeke született.

A tanító úr szétbomlott házasságát, családszerető, határozott jelleme miatt nehezen tudta elviselni. Többen mondták: úgy távozott Újszászról, hogy talán még köszönni is elfelejtett. Tudni vélték, hogy valahol a Dunántúlon telepedett le. Ma már tudjuk, a feltevés igaznak bizonyult.

Sok keserűséggel szívében kezdte felépíteni újra az életét. ő nevelte fiát, akit mindig is Bandikának becézett. Felelősségteljes tanügy-igazgatási állásokat töltött be Szolnok, majd Veszprém megyében. Boldog és meghitt házastársi kötelék fűzte össze újabb házasságában a tiszántúli származású Mester Mária kémia-fizika szakos tanárnővel. A kegyetlen sors azonban úgy hozta, ez a boldogság sem sok időre adatott meg neki. Mária szíve gyengébb volt, mint az akarata és a szeretete; örökre eltávozott. A tanító úr megszerzett boldogságát Mária elvesztése kettétörte, hiányát sokáig nem tölthette be más nő. Csak évek múltán találkozott az özvegyen élő, tószegi születésű (1927. 05. 13.) Kovács Béla református kántortanító leányával, Kovács Ilonával, akiben igaz, megértő társra talált élete végéig.

Bardócz Endre Várpalota helytörténeti adatbázisában, mint történelmi személyiség szerepel. Az adatbázis és más információk szerint Veszeli László, a Veszprém Megyei Tanács VB Művelődési Osztályának egykori vezetője, 1959 augusztusában, a gimnázium alakuló ülésén úgy mutatta be az új igazgatót, mint egy kiváló tanárt, remek szervezőt, céltudatos elképzelésekkel rendelkező embert, aki majd csodát fog művelni Várpalotán. A semmiből fog egy jól működő gimnáziumot megteremteni. Úgy is lett. Bardócz Endre igazgató úr 1959-től 1981-ig, nyugállományba vonulásáig, nemcsak igazgatója, hanem szellemi atyja is volt az általa létrehozott iskolának. Mindenki „Bandi bácsija” vállalta, olyan iskolát hoz létre, amely mindenféle szempontból, a megye és a város, valamint a modern kor elvárásainak, követelményrendszerének megfelel. Az évek során a tantestület jól képzett, kiváló, fiatal tanárokkal gyarapodott. Rájuk támaszkodva igazgató úrnak sikerült pedagógiai elképzeléseit megvalósítania. Nevéhez kötődik a várpalotai Thury György Gimnázium megszervezése. A gimnáziumi oktatás Várpalotán 1959-ben vele kezdődött. ő választotta névadóként a kitartásáról, helytállásáról, bátorságáról, hazaszeretetéről és önfeláldozásáról híres palotai várvédőt, Thury Györgyöt, aki a másokért való felelősségérzet, segítőkészség és emberség példája. A jól megválasztott név példaképpé vált a gimnázium tanárai, diákjai számára is.

A gimnázium alapító igazgatójaként igen sokat tett a város társadalmi-kulturális gyarapodásáért. Jó pedagógiai érzékkel kitűnő tantestületet szervezett. Irányítása alatt élte fénykorát a város legrangosabb oktatási intézménye. Fontos szerepe volt a város társadalmi közéletében is. Nyugdíjba vonulása után közel egy évtizeddel Várpalota Város Képviselő- testülete a város legmagasabb kitüntetésével, díszpolgársággal ismerte el pedagógiai életművét, iskolateremtő, tanárt és diákot egyaránt formáló tevékenységét. Később Várpalota város díjat nevezett el róla, amelyet évente a városért nyújtott kiemelkedő tevékenységéért ítél oda a képviselő-testület.

Bardócz Endre igazgató melegséget sugárzó szeretettel beszélt mindenről, a családról, az emberekről, a világról. Többször hangoztatta:

„Ha a fegyelem szigorát elfojtják, vagy aludni engedik, büntetlenül garázdálkodik a gonoszság”. Ez az Augustinus⁽⁵⁾ jelmondat meghatározta az általa vezetett iskola szellemiségét, tanítói pályafutásának egész lényegét.

Sokat és meggyőzően beszélt a tudás értékéről, a munkával és ernyedetlen szorgalommal elért teljesítmények megbecsüléséről. Többször idézte Karácsony Sándort⁽⁶⁾, mely szerint: „Magyarnak lenni nem vérség, hanem lélek dolga.”

A tanító úr 1981-ben vonult nyugállományba az általa létrehozott gimnáziumból. Azt követően feleségével Tószegre költöztek. Itt éltek csendben, kölcsönös megértésben, végül évekig „rosszalkodó” szíve megszűnt dobogni. Otthonában hunyt el 1994. 08. 20-án. A tószegi sírkertben nyugszik. Kettő kivételével, valamennyi volt munkatársa jelen volt a temetésén. Úgy ítélem, kevés iskolaigazgatót tiszteltek meg ennyire a kollégái, de hát ő más is volt, mint a többi. Jó ember volt, iskolateremtő gimnáziumi igazgató volt. Csupán a műve: a palotai gimnázium és az emléke, a szellemisége maradt meg belőle. Vigaszunk, hogy ez nem kevés!

A Vizl Mária gimnáziumi igazgatónővel, Bardóczné Kovács Ilonával való telefonbeszélgetések is megerősítették: Bardócz Endre igazgató halálával érzékeny veszteség érte a várpalotai pedagógus társadalmat. Örömüket fejezték ki, hogy jelen emlékezéssel Újszász nem feledkezett meg nagy szülöttéről, a mindig tiszta jellemű tanítóról, tanárról, gimnáziumi igazgatóról.

Jelen emlékezés írójaként vallom: az ember jellemi gazdagságának egyik legfontosabb meghatározója az a nevelő közeg – család, utca, lakóhelyi közösség –, amelyben felnő. Nos, Bardócz Endre, ez a nagyszerű ember újszászi születésű. Bizonyára a település nevelő közege, a kiváló tantestület, amelyben tanítói pályafutását is kezdte, kedvezően hatott személyiségére.

Végezetül nem mulaszthatom el megköszönni Nagy Kálmánné újszászi kántornőnek, Vizl Máriának, a Thury György Gimnázium igazgatónőjének és nem utolsósorban Bardóczné Kovács Ilonának „Iluskának” azokat az értékes információkat, fényképeket, amelyeket igyekeztem hasznosítani Bardócz Endre iskolaalapító igazgató emlékének megírásában, aki igazi apostola volt mesterségének.

(1) = Kézdiszászfalu Romániában, Kovászna megyében levő falu. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye, Kézdi járáshoz tartozott. Szászfaluban született dr. Bardócz Lajos (1832 – 1898) tudománytörténész, író. Nagy valószínűség szerint, Bardócz Endre és Bardócz Lajos egy nemzetségbe tartozik.

(2) = 1519 körül született és Orosztony határában, kézi tusában veszítette életét 1571. 04. 02-án, amikor is 150 lovasával tőrbe csalták és megölték. Amikor látta, hogy a török mindenáron élve akarja elfogni, kaszabolta tovább támadóit, de a túlerő győzött. Fején sok sebből vérezve, kopjákkal átdöfve elesett. Fejét a törökök levágták, és Isztambulba küldték, testét Zrínyi György Kanizsán temettette el. Thury György, magyar el Cid (nemzeti hős).

(3) = II. világháború keleti frontján az egyik legjelentősebb ütközetsorozat 1943. 07. 04-17. között.

(4) = közel 6100 lakosú város Bács-Kiskun megyében, Kiskőrös térségében.

(5) = Eurelius Augustinus (354 – 430): a latin egyházatyák legkiválóbbja, ókori- és középkori gondolkodású.

(6) = Dr. Karácsony Sándor pedagógiai, filozófiai író, a magyar filozófiai gondolkodás egyik legjelesebb alakja.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára