Várostörténeti múzeum

A közeli napokban telefonon kerestek. A telefonáló afelől érdeklődött, mit tudok Horváth (Hamburger) Sándorról, az antifasiszta ellenállás, partizánmozgalom egykori harcosáról, aki állítólag újszászi származású. Mi tagadás, a kérdés meglepett. Annyit válaszoltam: úgy tudom, egy Hamburger nevezetű személy élt Újszászon, mintegy 100 évvel ezelőtt péküzlete volt a településen. Elképzelhető, hogy hozzátartozójáról van szó. A választ illően megköszönte. (Valószínű, hogy Hamburger hozzátartozója lehetett a telefonáló.) A váratlan kérdés felkeltette érdeklődésemet Horváth (Hamburger) Sándor személye iránt.

Felfüggesztettem hát Scháder Ede iskolaigazgatóval és Kossuth László orvossal kapcsolatos kutató- és gyűjtőmunkámat, és azonnal hozzáfogtam Horváth (Hamburger) Sándor életrajzának "feltérképezéséhez". Aki már végzett családfakutatást, tudja, milyen nehézkes születési, elhalálozási év, illetve anyai név ismeretének hiányában eredményes, érdemi munkát végezni. Mivel írott forrásanyagot nem találtam, első utam Újszász Város Polgármesteri Hivatal anyakönyvvezetőjéhez, Vajda Melindához vezetett. Hosszas keresgélés után sikerült megtudnunk, hogy Horváth (Hamburger) Sándor valóban újszászi származású, 1912. 06. 18-án itt látta meg a napvilágot. Azt is megtudtuk, hogy a fővárosban hunyt el 1978. 07. 10-én. Szülei: Hamburger Fülöp és Bauer Rozália voltak.

A "Tarsoly" című újszászi társadalmi közéleti lap (folyóirat) 1911. október 22-i számában közreadott utcai verekedés históriája alapján egyértelművé vált előttem, hogy Hamburger Fülöp, akinek péküzlete volt Újszászon, nem más, mint Hamburger Sándor édesapja. (Bizonyára a korombeliek még arra is emlékeznek, hol volt a péküzlet!) A folyóirat szerint Lévai Imre sehogy sem tudta megbocsátani Hamburger Fülöpnek, hogy a szomszédjában péküzletet nyitott. Egyik vasárnap délelőtt, amikor Hamburger a piactéren péksüteményt árult, Lévai a dühtől ittasan rárontott. Mindketten véresen kerültek a földre, s ha az asszonyok szét nem választják őket, Hamburger talán élettelenül marad a "csatatéren".

Horváth (Hamburger) Sándor gyermekéveit nagy valószínűséggel Újszászon töltötte. Írott forrás szerint: 1929-1942 között a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt-ben, Magyarország legnagyobb vas- és acélgyárában dolgozott. (Az iparóriást Magyarország hitlerista megszállása után, 1944 tavaszán a családi konszern átadta az SS-nek hivatalosan 25 évi kezelésre azért, hogy a németek a család tagjait jelentős vagyonukkal repülőgépen kimenekítsék Svájcba, illetve Portugáliába.) Hamburger Sándor 1930-ban kétkezi munkásként a fémművekben lett tagja a Magyar Kommunista Pártnak. 1942-ben az Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) tagjai sorába lépett, amely a Szociáldemokrata Párt (SZDP) központi ifjúsági szerveként működött. 1942-ben a Horthy-kormányzat kíméletlen hajszája, a nagyarányú letartóztatások, a fiatalok behívása katonai vagy munkaszolgálatra, a leventeköteles fiatalok eltiltása politikai szervezetekben való tevékenységétől megakadályozta az OIB és szervezeteinek további működését. Hamburger Sándor sem kerülhette el sorsát, a 402. számú büntetőszázaddal kivitték a frontra. 1943 januárjában sikerült átszöknie a szovjet csapatokhoz.

Az év májusában a krasznogorszki tábor antifasiszta iskolájára került. 1944 januárjától a Satonowski csoportosítás keretében harcolt, innen került a rovnói és a szvjatosinói partizániskolára.

A partizániskola után a harci cselekményekben partizánként vett részt. Az Iván Priscsepa vezetésével indult csoport három egységből állt. A Tatyarenkoval és Borhegyi Balázzsal útnak indult repülőgép lezuhant a Martinszki Kameny hegységben. A repülőgép személyzete és a fedélzetén lévő hét partizán teljesen elégett. Hamburger Sándornak szerencséje volt, nem ehhez az egységhez osztották be! A német 357. gyalogos hadosztály területére (Novoje Szalo) érkezett Priscsepa egység szétszóródott, kétharmad része találkozott a gyülekezési helyen. A rádiós nélkül maradt partizánok Uszta Gyula (1914-1995) osztályába olvadtak be. A harmadik egység Hamburger Sándor vezetésével indult el, a földerítéskor szétszóródtak. A megmaradtak Uszta és Priscsepa egységébe olvadtak. Hamburger Sándor 1944. 08. 25-én ugrott le tizedmagával (8 fő magyar, 2 fő orosz-ukrán) ejtőernyővel a Kárpátokban az Uszta Gyula partizáncsoport komiszárjaként (politikai biztosaként). Itt harcolt embertelen körülmények között egészen a szovjet csapatok 1944. 10. 25-i beérkezéséig.

1945-ben Horváthra történő névváltozást kért, amelyet a BM 45.574/1945. szám alatt engedélyezett. 1945. januárjától nyugdíjazásáig (1962) a BM állományában teljesített szolgálatot.

Nem gondolom, hogy Horváth (Hamburger) Sándor történelmi szerepét minősítenem kellene, bár a rendszerváltozás után is pozitív töltete van a II. világháborús időszakban lezajlott antifasiszta ellenállási és partizánmozgalomnak. Bizonyára így helyes, hiszen a rövid távú célok miatt ne legyünk rövidlátóak!

Berkesi András (1919-1997) József Attila-díjas író egyik regényében olvastam: "A világ állandó változása nemcsak a társadalmi formák, hanem a fogalmak és a történelmi igazságok változását is jelenti... Az igazság nem lehet abszolút. Az igazság értéke, belső tartalma mindig attól függ, hogy ki írja, és ki magyarázza a történelmet... A föld egyik felén hisznek valamiben és ezt a valamit, mint igazságot szoborba öntik, a föld másik felén ugyanezt a szobrot ledöntik, és porrá zúzzák. Azok, akik a szobrot emelik, de azok is, akik szétzúzzák, hittel és meggyőződéssel cselekszenek."

Horváth (Hamburger) Sándor bizonyára azok közé tartozott, akik idejében felismerték a fasizmus vad, erőszakos terjeszkedését, más népek leigázására, a faji gyűlölet szítására irányuló világméretű törekvését, ezért hittel, sokszor embertelen körülmények között, életük kockáztatásával is készek voltak harcolni ellene.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára