Várostörténeti múzeum

1911. A januárban tartott népszámlálás adatai szerint Újszász község 863 lakóházában 4 250 személy élt. Jelentős részük a falu határát színesítő tanyákon lakott, talán a lakosság fele élvezhette a faluközösségi együttlétet a belterületen. A vasutak, ha nem is látványos, de egyfajta lassú fejlődést hoztak. 1920-ig komoly akadálya volt a terjeszkedésnek és az előrehaladásnak az a körülmény, hogy az Újszász belterületét körülvevő földek uradalmi birtokok voltak. Óvoda- és iskolaépítés, a gyalogjárók és községi utak fejlesztése, a kereskedelem és az ipar kicsiny vállalkozásai jelentették az újszászi hétköznapokat. Az ünnepek középpontjában pedig nemzeti, egyházi és családi események álltak. Ilyen körülmények között alapították újszászi tanítók a község első folyóiratát, a Tarsolyt. (Abonynak és Ceglédnek ekkor már volt hetilapja.)

Az újszászi társadalmi helyi lapnak nevezett folyóirat 1. évfolyamának 1. számát 1910. december 15-én vehették kezükbe az olvasók. A Tarsoly aztán megjelent havonta kétszer, az 1-jét és 15-ét követő vasárnapokon. 1913-tól havi folyóirattá alakult, és általában hónap közepén került ki a nyomdából. Az utolsó szám 1914. június 21-én jelent meg. "Igaz szóval teleírják az oktató krónikások" olvashatjuk a Tarsoly címlapjain. A lap előfizetési ára egy évre 4, fél évre 2, negyedévre 1 korona volt.

A Tarsoly első száma. (Az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdona)

A kor helyi viszonyait ismerve és a Tarsoly cikkeit olvasva kiderül, hogy a lap szerzői újszászi tanítók voltak: Hatvani Viktor, Balogh Kálmán, Chvosztik József, illetve Mózer Rezső képviselő-testületi tag, később községi bíró. Az újság szellemiségében szociálisan érzékeny, katolikus elkötelezettségű volt. Négy esztendős működése során folyamatosan háborút folytatott Lehoczky Gábor főjegyzővel és az őt körülvevő és kiszolgáló képviselő-testületi tagokkal. Akár perre menően leplezte le a visszaéléseket, törvénytelenségeket. Haladó nézeteket vallva küzdött a községi fejlesztésekért, ragaszkodott viszont az oktatás egyházi kézben maradásáért. A Tarsoly alapító, felelős szerkesztője és laptulajdonosa Balogh Kálmán volt (1910. 1. szám). A második számban viszont arról olvashatunk, hogy Balogh Kálmán kánor-tanítót az egyházmegye eltiltotta ettől a tevékenységtől, és ő minden szerepet Mózer Rezsőre ruházott át. Így laptulajdonosként mindvégig Mózer neve szerepel.

Négy év alatt változtak a Tarsolyt készítő nyomdák. "Nyomtatott Sárik Gyula könyvnyomdájában, Czegléd, Népbank-palota" (1910. 1. számtól 1911. 17. számig), majd két hónapig "Nyomatott Pesti Péter villanyerőre berendezett könyvnyomdájában Jászberényben". Aztán 1912-ben néhány szám a szolnoki "Wachs Pál villanyerőre berendezett könyvnyomdájában" készült. Végül 1912. márciustól a lap megszűnéséig ismét "Sárik Gyula villanyerőre berendezett könyvnyomdájában Cegléden" nyomtatták a Tarsolyt. A példányszámról nem tájékoztat az újság. Legfeljebb nagyvonalú becslésünk lehet a 200-250 példány. A terjedelem igen változó. 4, 6, 8 és 12 oldalas számok is jelentek meg, vélhetően az aktuális mondandó és a mindenkori pénzügyi helyzet függvényében.

A Tarsoly szerzői álnéven írták cikkeiket. Leggyakrabban a Népnevelő, Vigyázó, Közjegyző, Számító, Egy haladó, Egy képviselő, Egy választó, Egy népbarát, Szerkesztő, Közjogász aláírás szerepel a cikkek és tudósítások végén. Gyakran csak névjegy utal a szerzőségre. A lap állandó rovatai voltak az aktuális tárca mellett a Közgyűlés, mely a képviselő-testületi ülésekről számolt be részletesen (Ellentétben a modern idők szokásaival, bírálta is az ott elhangzottakat. Magánkiadásként ezt kockázat nélkül tehette meg.), a Hírek a községi eseményekről írt, a Szerkesztői üzenetek pedig az olvasók ügyes-bajos dolgaiban igazított el. A Csarnokban szépirodalom is rendszeresen olvasható a lapokon, ismert és névtelen szerzők versei, humoreszkjei. A Tarsolyban nagy ritkán reklám is jelent meg - a Fidibusz élclapot, A Nap című folyóiratot, vagy éppen a Palma termékeket népszerűsítve.

Az első szám (6 oldal) köszöntője máris tisztázza a kiadó szándékát Mit akarunk? című vezércikkében: "Kisded lapunkkal, melyet elneveztünk "Tarsolynak", nem akarunk világfelforgató eszméket hirdetni, de azért szeretnénk minden házhoz bekopogtatni s ott a házi tűzhely mellett helyet foglalni. Nem tárgyalunk világraszóló eseményeket, a kis falusi pletykák megörökítésére sem vállalkozunk. De igenis őszinte, bátor hangon szólunk hozzá mindenhez, ami községünk gazdasági, művelődési, egészségi, erkölcsi s általában társadalmi fejlődéséhez tartozik. Ápolni fogjuk a szívekben az Isten és haza iránti szeretet erényeit." Alkalmazkodva az ígérethez, a Tarsoly számtalan apró adalékkal szolgál Újszász történetének néhány esztendejéhez.

Az előfizetések teljesítésére vonatkozó gyakori felhívások a lap bizonytalan pénzügyi helyzetére utalnak. Aztán a tulajdonos és szerkesztő számunkra ismeretlen okok miatt mindenféle jelzés és búcsú nélkül bocsátotta útjára a Tarsoly utolsó számát 1914. június 21-én. Közrejátszhatott ebben a szarajevói merényletet követő háborús hangulatkeltés és készülődés. Talán az előfizetők számának csökkenése - ezzel is bírálva a Tarsoly tartalmát - okozta a megszűnést. Vagy talán a főjegyző és a főszolgabíró elégelte meg a kritikát és a nyílt támadásokat?

Az itt következő lapokon a Tarsoly válogatott híreivel bepillantunk a 95 évvel ezelőtti Újszász hétköznapjaiba, és tisztelgünk a Tarsoly szerzőinek hite és emléke előtt. A múltidézést újabban lelt, régi újszászi képekkel folytatjuk.

Tarsoly hírek 1911

Január 5. Nyúl helyett hajtó: Gróf Dessewffy uradalmában a múlt hetekben hajtóvadászatot tartottak. Annyi volt a nyúl, hogy az egyik úr vadászszenvedélyétől elkapatva véletlen a hajtók közé lőtt és egy embert sörétjével több helyen súlyosan megsebesített. A meglőtt hajtót szekéren vitték lakására s gyógykezelés alá vették.

Január 22. Eljegyzés: Örömmel értesültünk, hogy Géczy János helybeli fiatal tanítónk a napokban eljegyezte Hajnal Ilona kisasszonyt, szintén helybeli tanítónőt. Sok szerencsét kívánunk a jegyes párnak!

Február 5. Farsang: A pajkos Karnevál herceg, a farsang személyesítője, ugyancsak kimulathatja magát az idén. A báli meghívók kézről-kézre adatnak. A régi szokásokhoz híven ebben az időben tarttatik meg a legtöbb családi, köri, egyesületi, intézeti, meg ki tudja miféle című mulatság. Községünkben a 48-as kör kezdte meg a bálok sorozatát január 28-án.

Március 19. Halálozás: Kerepeszky Sándor helybeli postamesternek féléves, Mihály nevezetű kis fiacskáját a múlt napokban temették. Az egészséges, szép babát alig egy napi betegség vitte a sírba. A szülők fájdalma mérhetetlen szívük egyetlen zálogának elvesztése felett. Oszinte részvéttel osztozunk mi is mindnyájuk igaz és mély bánatában.

Május 7. Kossuth-só: Helybeli orvosunknak, dr. Kossuth Lászlónak sikerült a gyógyszerek millióinak tömkelegéből kiválasztani egy vegyileg kitűnő összetételű sót, minek hasznavehetőségéről, meglepő gyógyhatásáról a legnagyobb orvosi szaktekintélyek máris kiváló elismeréssel nyilatkoznak. Érdemes orvosunk - a feltaláló vegyésztanár halála után, annak özvegyétől - nagy áldozatok árán megvette e készítmény titkát s kizárólagos tulajdonát képezi. Mint "Kossuth-só" jön forgalomba. Javallva van különösen ideg- és csontbajok ellen.

Június 4. Betörés: A fogyasztási szövetkezet üzletébe május 28-ára virradóra valami szerény igényű műkedvelő betörő, közeli ismerősnek kellett lenni. a raktáron át az üzlethelyiségbe jutott. Bűnös kirándulásában nem sokra vágyott, megelégedett azzal az egypár koronával, mit véletlenül az üzletvezető az íróasztal fiókjában hagyott. Ezt egy pinczértáskával együtt magával vitte és még vagy 4-5 csomag jobbfajta pipadohányt. A konyakot és a sört is szagolgatta a gonosz, de jobbnak látta idő előtt józan fővel távozni. A kár tehát nem nagy s a biztosításból ez is megtérül. A betörő pedig valahol kéjelegve eregeti a lopott dohány füstjét; ugyan a torkára tudják-e forrasztani?

Július 2. Csodabogarak: A piactér közepén áll két figyelmeztető tábla a következő ékes és ehhez hasonló felírásokkal: "A korcsmák előtt megálni kocsivall Tillos!" Ha magánember tenne ilyen helyesírási hibákkal teli táblát a közönség figyelmeztetése végett saját tulajdonára, - azon nem ütközhetnénk annyira meg; de elöljáróságunktól elvárjuk, hogy ami az ő intézkedéséből tétetik, az helyesen tétessék, mert az ő szégyene a vidékiek előtt az egész község szégyenévé válhat.

Augusztus 6. A gyilkos kánikula: Az a magas hőmérséklet mely Amerika után minket is megkeresett, már a múlt hetekben elviselhetetlenné vált. Ember, állat egyaránt eltikkadt. Képtelenek a munkára. Az utcákon, a mezőn összeesnek. Sok embert a forróságban a guta ütött már meg. És igen valószínű, hogy községünkben Vígh György uradalmi pásztor is a gyilkos kánikulának lett áldozata. A múlt hét folyamán nyája mellett összeesett s három napi kínos főfájás után elhunyt. A hőség ma már valamivel alábbszállt ugyan, de azért egy jótékony eső még mindig nem frissítette fel a levegőt.

A Szent István templom; középen a piactér; lent a Hangya Szövetkezet főüzlete és
Kossuth doktor villája. (Levelezőlap 1940 körül)

Október 22. Utcai verekedés: A régi pékház tulajdonosa Lévai Imre sehogy sem tudta megbocsátani Hamburger Fülöpnek, hogy a szomszédjában péküzletet nyitott. Sok bajuk volt már emiatt egymással. Vasárnap délelőtt végzetük összehozta őket a piactéren, hol Hamburger akkor süteményt árult. Lévai a dühtől ittasan rontott rá haragosára. Az indulatos szavakat az öklök bizonyítékai követték, úgy hogy mindkettőjük véresen került a földre, s ha az asszonyok szét nem választják őket, talán Hamburger élettelenül marad a csatatéren. A legérdekesebb az egész dologban az, hogy a botrány lefolyását a közeli községház kapujából a csendőrség egy szolgálatban lévő tagja és a községi közegek nyugodtan nézték. Nem tartották szükségesnek úgy látszik a beavatkozást. Teljesen meg voltak elégedve az asszonyok működésével, kik a rendet és az életbiztonságot meg tudták helyettük védelmezni.

November 18. Ártézikút fúrás: Évek óta szünetel már a piacon felállított magas tornyú kútfúró bódéban a munka. S ki tudja, meddig hagyja még a vállalkozó, ha végre a képviselőtestület meg nem unja a dolgot. Határozatot hozott, hogy szólíttasson fel erélyesen a vállalkozó, hogyha 15 napon belül meg nem kezdi a munkát, ellene a község a szerződés értelmében fog eljárni.

December 3. Műkedvelő gyermekelőadás: Chvosztik József helybeli tanítónk még mindig azon nemes cél érdekében fáradozik, hogy iskolánknak a tanítás sikeresebbé tételéhez egy kép vetítőgépet szerezhessen be. A múlt évi hasonló fáradozásai elég szép eredménnyel zárultak. A gép árából hiányzó összeg megszerzésére azonban újabb gyermekelőadásokat tervez. Az első ilyen gonddal előkészített előadás f. hó 8-án lesz a régi iskola nagytermében. Lesz karének, szavalat, párbeszéd. Egy mulatságos kis színdarabot is fognak a "fiatalöregek" előadni, amelynek a címe Perlés ellen való orvosság. Beléptidíj 10 és 20 fillér. Természetes a felülfizetések a jótékony célra csak köszönettel fogadtatnak. A szülők s a közönség kötelessége, hogy az előadást úgy erkölcsileg, mint anyagilag támogassák.

Tarsoly hírek 1912

Január 7. Pofonok a jegyzői irodában: A "Czegléd" című hírlap karácsonyi száma egész terjedelmében hozza azokat a bírói ítéleteket, melyek értelmében Lehoczki Gábor községi jegyzőt, azért mert Német Áronnét a nejétől el nem fogadott rosszpénz miatt a községi jegyzői irodában arculverte, érzékenyen megbüntetik. Ezek szerint fizetni kell a vádlottnak 20 korona pénzbírságot, az utánjárási, bűnügyi és ügyvédi költségeket. A legérzékenyebb része az ítéletnek pedig az, hogy a jegyző úgy a járásbíróság, mint a törvényszék ítéletét köteles volt a saját költségén a fentnevezett lapban közzétenni.

Március 17. Büntető parancs: A polgári kör, mint már megírtuk, elhatározta, hogy a társadalmi együvétartozás bensőbbé tétele céljából helyiségében időnként családias estéket rendez; amikor részint tanulságos felolvasások, részint zene s egyéb szórakoztató előadások által fogja tagjainak és meghívott vendégeinek érdeklődését. Az estéken teát és süteményeket is szolgáltat fel, sőt még attól sem zárkózik el, hogy esetleg az intelligens fiatalságnak hangulatához képest egy kis parázs táncot is meg ne engedjen. Mi sem természetesebb tehát, minthogy mindjárt az első estélyen élt a fiatalság az alkalommal. Dacára, hogy a kör nem nyilvános hely és az ily estélyek megtartása hatósági engedélyhez kötve nincs, a kör vezetősége közrendészeti szempontból mégis tanácsosabbnak vélte az esték megtartását a rendőrhatóságnál előzetesen bejelenteni. No és mi lett az eredmény? Az, hogy a helybeli elöljáróság nyilvános táncmulatság rendezése miatt feljelentést adott be. és a főszolgabíró egy 15 koronás büntető paranccsal lepte meg a kör elnökét.

Március 17. Kiásott hulla: A régi halászhídnál épült új vasbetonhíd felhajtójának építésénél a kubikus munkások alig két ásónyomra egy teljesen feloszlott tetemre akadtak, mely körülbelül három év óta lehet elásva. Ki tudja, milyen sötét bűnt takarhatott el az a vékony földréteg?

Április 21. Lefokozva: A Jászságból határunkon keresztül vezető szolnoki törvényhatósági út az által, hogy rajta a forgalom a rékasi út kikövezésével úgyszólván megszűnt, az Abonyban gyűlésező járási útügyi-bizottság határozata alapján a községi közdűlő utak közé soroztatott. Még ebben sem érdemes pedig meghagyni, mert a község közlekedési szükséglete ez út fenntartását egyáltalán nem kívánja s nem fűződik hozzá oly nagy közgazdasági érdek, mely arányban állna a ráfordítandó fenntartási költségekkel.

Május 18. Árvíz: A múlt számunkban jelzett árvízveszedelem, mely a zagyvarékasiakat oly ijesztő módon fenyegette, immár teljesen megszűnt. Pedig a víz az idén sokkal magasabb volt, mint évekkel ezelőtt, amikor az egész határt elöntötte; hogy most mégis mederben tudták tartani, az csak a közerő felett rendelkező elöljáróság éberségének és a veszedelem idejében tanúsított lélekjelenlétének és energiájának köszönhető.

Augusztus 4. Sorozás: Rendes körülmények között az újoncozás már tavasszal meg szokott történni, az idén azonban az országgyűlési tárgyalások miatt későbbre maradt. Járásunkban szeptember 9-én kezdődik és az újszászi hadkötelezettek csak szept. 13-án kerülnek a sorozóbizottság elé. A bevált ifjak nem sokáig viselhetik kalapjuk mellett a szalagos katonai jelvényt, rövid lesz a búcsúzási idő a "cibil" életből, mert hamar eljön október elseje, mikor aztán "be kell rukkolni".

Szeptember 9. Elköltözés: Folker Alajos fodrász és borbély községünkből Orosházára költözött, akiben egy szakképzett, ügyes, értelmes iparost veszítettünk. Üzletét Gábor J. szolnoki borbélymester vette át.

Szeptember 23. Ujoncaink: Van vagy 32. Tagadhatatlan, hogy a mi legényeink elég jól megtermettek, sok köztük a katonának való gyerek. A folyó hó 13-án tartott sorozáson az 1-ső korosztálybeliek majd mindnyájan beváltak katonának. Szükségük is van erre a kis iskolára, hadd tanuljanak egy kis mórest, mert lelki szolidságuk nem éppen áll arányban testi fejlettségükkel. A sorozás alkalmával is sok bajt okoztak a rendfenntartó közegeknek virtuskodásukkal.

Október 6. Új tanító: Bardócz Endre volt tiszanánai tanító itteni állását a múlt hó végén foglalta el. E törekvő, a tanítás terén már elég bő tapasztalatot szerzett fiatal tanítóban úgy látszik népoktatásunk ismét egy oszlopos tanerőt nyert.

Október 20. A népies kóter: A lefolyt hét majd minden napján zsúfolásig tömve volt a községházi zárka, a mezőrendőri kihágások miatt elítéltek töltötték le benne a pénzbírság helyett büntetésüket. Tavasszal, amikor a székfűszedés megindul, akkor van a legtöbb ilynemű kihágás. Ahol csak a székfű virág sárgul, nincs ott kímélet a mezőben. Asszonyok, lányok, sőt férfiak seregestől járják a határt, tapossák, gázolják a viruló életet - különösen kijut az uraságok vetéseinek. A mezőrendőrök nem győzik csak bejelenteni a tetteseket. Ilyenkor számol le velük a törvény véglegesen. Pedig most drága a munkáskéz, hasznosabban is értékesíthetnék hát a kóter lakói idejüket. Hja! csakhogy akkor jobban meg kellett volna tanulni, hogy az Isten tízparancsolatában mit jelentenek ezek a szavak: "ne orozz"!

December 3. A falu nagy halottja: Örökké reménykedő földkeresőinket súlyos veszteség érte: meghalt Cseh Károly a százados per egyik tántoríthatatlan vezéralakja. A múlt hó 25-én volt elvtársainak és a kíváncsiskodók seregének nagy részvétele mellett díszes temetése. Az utóbbi években ő volt a földkeresési per zászlóvivője. Felkutatta a legrégibb könyvtárakat, ahol csak Újszászra vonatkozólag valami történeti adatot, leírást talált, azt drága pénzen mind beszerezte. Egész krónika volt a feje. Valóságos regéket tudott az uradalom és a község keletkezéséről mesélni.

Jánoska Antal