Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Teológia

Publikálva: 2016. március 05. (szombat) 10:03

Találat: 1160

Még alig múlt el az új keletű Valentin-nap, máris egy újabb ünnep érkezett el, ez pedig a Nemzetközi Nőnap. Kedves jelenség, hogy ilyenkor úton-útfélen virágot vivő apukák, férjek, fiúgyermekek színesítik az utcai forgatagot. De nincs ez másként a hölgyek tekintetében sem, ők is boldogan viszik kezükben a kapott virágszálakat, csokrokat. 

Kedves Férfiak! 

Legyetek öregek vagy fiatalok, nekünk, nőknek nagyon jól esik az a kedvességetek, amikor a nőnap alkalmából köszöntötök bennünket. 

Egy átlag hétköznap fáradtak vagyunk, leterheltek. Talán nem is vesszük észre, hogy közöttünk jártok–keltek, amikor előreengedtek az ajtónál, vagy a kereszteződésben. Lehet, hogy meg sem köszönjük ezt nektek. Talán azt sem vesszük észre, hogy a csepegő csap megjavul, a nyikorgó ajtó csendesen csukódik, az autó apró hibái is elmúlnak, mindez azért, mert megjavítottátok. Arról már nem is szólva, hogy a fák magasan lévő ágait lemetszeni is csak ti tudjátok szakszerűen. 

De ne felejtkezzetek el rólunk a szürke hétköznapokon sem! Olyankor is jól esik a mosoly, amit felénk küldötök, megvidámítja az a női szívet. Ne felejtkezzetek el rólunk akkor sem, amikor ölelésre, vagy némi bátorító szóra van szükségünk. Ugyanakkor jól esik az is nekünk, ha elismeritek az erőfeszítéseinket, teljesítményünket, és gratuláltok nekünk. 

Kedves Hölgytársaim! 

Tudom, nőnapon jól esik nekünk a virág vagy a csokoládé. Tudom, hogy mi, nők a történelem viharaiban is megálltuk a helyünket, mint ahogyan tesszük ezt a hét minden napján. Ugyanakkor tudom azt is, hogy a nőnap utáni napon a mosoly és a kedvesség eltűnik az arcunkról. Azt szokták mondani, hogy két ember között a legrövidebb út a mosoly. 

Higgyétek el, férfi társainknak a hét többi napján is jól esik az, ha mosolyogva köszönünk nekik, vagy a felénk irányzott kedvességüket mosollyal honoráljuk. Lehet, hogy természetesnek vesszük, hogy a ház körüli apró javítások el vannak végezve, de nem magától oldódott meg a probléma. Az ez irányú megköszönésünket toldjuk meg egy mosollyal! Talán közhelyesen hangzik, hogy mi lenne velünk nélkülük? De elgondolkodtató az a tény, hogy mi lenne velük, nélkülünk? Tehát, kedves nőtársak, mosolyra fel! 

Kedves Olvasó, aki e sorokat olvasod! Lehetsz az ünnepelt vagy a köszöntő, ne felejtsd el, hogy az ünnep mindig egy számadás. Ilyenkor megáll az élet, mert ilyen nap csak egyszer van egy évben. Egy-egy ünnepnapon az ember megemlékezik az elmúlt évek ünnepeiről, ünnepléseiről, az azóta elhunyt szeretteiről, hozzátartozóiról. Történjen bármi, kellenek az ünnepnapok az ember életében, mert ilyenkor egy pillanatra megáll az idő és az élet. 

Mosolyban és emlékekben gazdag ünnepet és hétköznapot kívánok! 

Szabóné Szabó Henrietta

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Katolikus vallás

Publikálva: 2016. február 05. (péntek) 15:36

Találat: 1220

Ezt most januárban és februárban nem ritkán tapasztaljuk. A hideg nagy próbatétel az idén is. Sajnos, olyan világban élünk, amelyben a fizikai hidegnél sokkal nagyobb baj az, amiről a mi Urunk Jézus előre jövendölt: az, hogy „a gonoszság elhatalmasodásával sok szívben kihűl a szeretet.” (Mt 24,12). 

Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki szeretetlen, de ez a mondat arra ösztönöz, hogy vizsgáljuk meg lelkiismeretünket: van-e bennünk hiteles, áldozatkész, nagylelkű szeretet. Engedjük-e, hogy behatoljon életünkbe az igazság fénye? 

Február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ajánlott ünnepén az Egyház égő gyertyával a kézben ünnepel. Egyrészt ezen a napon emlékezünk arra a szép és sokat mondó eseményre, amikor Szűz Mária és Szent József bemutatták a kisded Jézust a jeruzsálemi templomban, átadva őt a mennyei Atyának, elismerve és tanítva, hogy a gyermek Isten ajándéka. 

Üzenet ez minden mai házaspárnak: az élet Isten ajándéka, és az ajándékozó Isten törődik azokkal, akik nagylelkűen vállalják a gyermekeket. A több gyermek vállalása nem maradhat meg kormányprogram szintjén. Nem normális dolog, ha a gyermekek vállalásánál a fő motívum az anyagi támogatás. Az élet tisztelete, az a meggyőződés, hogy az emberi élet Isten ajándéka, kell, hogy motiválja a fiatal házasokat. Itt kell hangsúlyoznom azt is, hogy minden gyermeknek joga van arra, hogy stabil családban szülessen és nevelődjön fel. 

Mélységes tragédia az, hogy még mindig sok az olyan gyermek, aki fölött kimondják a halálos ítéletet, mielőtt megszületne, de az is tragédia, hogy sok millió embert tévesztenek meg akkor, amikor – busás haszon reményében — különféle fogamzásgátlókat dobnak piacra. Hány nő vált így egyszer, s mindenkorra képtelenné arra, hogy gyermeket hozzon a világra. Hány nő szerzett így életre szóló gyógyíthatatlan betegséget. Hány koraszülött szenved azért, mert édesanyja – mivel félrevezették - tablettákat fogyasztott, olykor éveken át. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a különböző fogamzásgátló készítmények bekerülve a biológiai körforgásba, milyen jóvátehetetlen károkat okoznak a természeti környezetben azáltal, hogy kihatnak az állatvilág életére is. Ezt ma már minden nemzetközileg elismert orvos és biológus tudja. 

Az bizonyos, hogy uralkodni ösztöneink felett sokszor nem könnyű, de nem lehetetlen. A gyertya üzenete épp az, hogy életünknek olyannak kell lennie, mint az égő gyertya, amely miközben ég, nemcsak világít, de önmagát fel is emészti. Joggal jelképezi így Krisztust, aki miközben életével világosság lett minden ember számára, egyben az önfeláldozó szeretet egyedülállóan ragyogó példáját is adta. Az ő áldozata egyben válasz arra a kérdésre is, hogy van-e értelme a szenvedésnek, a betegségek elviselésének. Ha ő vállalta a minden képzeletet felülmúló szenvedéseket és a halált, akkor ez azt jelenti, hogy a leggyötrőbb fájdalom elviselése sem értelmetlen. Akkor van értelme gyermekeket vállalni, felnevelni. Van értelme küzdeni, van értelme annak, hogy legyőzzük a hűtlenségre késztető kísértéseket, és mindvégig megmaradjunk az igaz úton. 

Ne feledjük: nemcsak ez az élet van, hanem örök élet, örök boldogság vár ránk! 

Most, az irgalmasság Szent Évének idején nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy bármennyire elrontottuk volna is életünket, a mi Urunk, Jézus határtalan irgalommal vár ránk, és mindent szívesen megbocsát, ha kérjük. 

Február 3-án Szent Balázs vértanú püspök emléknapján Balázs-áldásban részesülhetünk. Ez a szép szertartás (amelyet Babits Mihály gyönyörű költeményben örökít meg) arra tanít, hogy küzdenünk kell az egészségért, a gyógyulásért, de a legnagyobb baj nem az, ha a szenvedés, a betegség ránk szakad, hanem ha nem tudunk vele megküzdeni, és kétségbe esünk. 

A hitből fakadó derűs lelki erőt kérem a jó Istentől minden kedves Olvasónak. 

Miklós János
plébános 

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Teológia

Publikálva: 2016. február 05. (péntek) 10:01

Találat: 2377

Mindennapjaink folyamán talán bele sem gondolunk, hogy az üdvözlési módunk valójában egyfajta kívánság kifejezése is. Hiszen a jó reggelt kívánó mondatokkal azt fejezzük ki, hogy az illetőnek ténylegesen is szeretnénk, hogy jó legyen a reggele, jó napja, vagy éppen jó estéje adassék. Persze azért szeretnénk, mert az illem és az emberbaráti szeretet azt diktálja, hogy az éjszaka is jó legyen és nyugodalmas, ha pedig még szép álmokat is tapasztalhatunk – mert valaki ezt kívánta nekünk –, az csak fokozza az örömérzetünket. 

Tovább ízlelgetve a köszöntési formákat, az egyházon belül is érdekességre bukkanhatunk. A címben már olvasott áldás, békesség kívánó formula a reformátusok köszöntése. Isten áldását, azaz bőséges ajándékát, mindent felülmúló szeretetének kibontakozását, felettébb való irgalmának és kegyelmének megvalósulását kívánjuk az üdvözlés első felével. 

A békesség szó hátterében a héber shalom áll, amely jelent nyugalmat, biztonságot, jólétet, egészséget, elégedettséget, teljes harmóniát, sikert, de vigasztalást is. A béke, békesség tehát kiterjed az élet minden területére, és alapvető jelentésében is hordoz egy olyan értelemet, amit a Filippibeliekhez írt levél említ: Isten békessége, ami minden értelmet felülmúl (Fil 4,7). 

Az esti híradóban gyakran hallunk a belpolitikai hírek mellett külpolitikai közléseket is. Sajnos, nem mindig a jó hír áramlik felénk. Békétlenségek, háborúskodások, zûrzavarok vannak hazánktól nem is olyan távol. Aggasztó hírek, tények érkeznek a televízió készülékeken keresztül otthonainkba. A béke és áldás kívánása napjainkban nyeri el igazán aktualitását Európában ugyanúgy, mint a Közel-Keleten. Sokszor megtapasztalhatjuk a média általi ferdítéseket, felnagyításokat is, ám ennek kivédésére ajánlatos a több forrásból való tájékozódás. A fentebb említett bibliai idézet azonban reményt és bátorítást adhat nekünk, és szeretteinknek egyaránt. 

Áldás, békesség! – Shalom! – Szálám! és a válaszom erre: Úgy legyen! 

Szabóné Szabó Henrietta 

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Teológia

Publikálva: 2016. január 05. (kedd) 19:51

Találat: 882

„De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt lévőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk.” (Pál levele a galatákhoz 4,4-5.) 

A nem olyan régen ünnepelt karácsonykor sokrétűen megszervezett megemlékezések történtek ezen alkalomból. Országszerte és városunkban is szebbnél szebb adventi koszorúk emlékeztettek arra, hogy Isten Fia testté lett, eljött a földre, hogy a megváltást elhozza számunkra. Advent idején lelkileg is hangolódtunk az ünnepre és az ünnepeltre. Ezt prezentálták az egy-egy gyertya meggyújtását megelőző műsorok, legyen szó a népdalkörről, az óvodásokról vagy az iskolásokról. De említhetem Rácz Lajos tiszteletes prédikációját is, aki a világ világosságáról beszélt, akit ha követünk, nem járhatunk sötétségben. 

Amikor az ember vétkezett (Mózes első könyvének 3. fejezete), akkor a bűn miatt már nem lehetett Isten közelségében. Halált érdemelt volna, mert a bűn és Isten kizárják egymás társaságát. Isten legkedvesebb teremtménye az ember. Isten, mivel szerette az embert, mint teremtményét nem akarta, hogy elvesszen. Ha az ember elvész, akkor az ellenség, tehát a Sátán kezébe kerül. A pokolból már nincs visszaút, onnan már nem lehet Isten közelségébe kerülni. Hiszen Lukács evangéliumában azt olvassuk, a gazdag és Lázár történetében, hogy: „Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.” A pokol és a menny között nincs átjárás. 

Van viszont az embernek lehetősége arra, hogy a szenvedésekkel, kínokkal teli hely helyett válassza Isten közelségét. Ehhez nem kell mást tenni, mint hinni Istenben és az Ő fiában, Jézusban. János evangéliumának 3. fejezetének 16. verse így ír erről: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” 

Erre utalt Pál apostol is, amikor Jézust a megváltónknak tüntette fel. Találóan fogalmazott Martin Schacke: „Isten Krisztust adta nekünk mindazzal kapcsolatban, ami bennünket Istenhez vezet, vele összeköt és isteni természet részeseivé tesz. Krisztus a nagy isteni ajándék. Ez az ajándék nem törvény által lett a miénk, hanem hit által, és egyedül hit által cselekszik is.”  

Istenben hinni, Krisztust megváltónként elfogadni sosem késő. Míg él az ember, addig nem késő. Bocsánatot kérni Istentől a bűnért a földi élet folyamán bármikor lehet. Ki-ki maga megteheti. A pokol létező hely, a mennyország is. Nem mindegy, hogy Istennel vagy Isten nélküli helyen lehet az ember.  

Megtérésem napján Istentől bocsánatot kértem minden addig elkövetett bűneimért. Isten gyermekévé lettem. De naponta, alázatosan odaszánom az életemet azóta is, hogy Istennek tetsző életet tudjak élni, mert én már itt a földön eldöntöttem, hogy a mennybe akarok kerülni. 

Ebben a hitben gazdag, boldog és Istentől megáldott új évet kívánok minden kedves olvasónak! 

Szabóné Szabó Henrietta 

Részletek

Írta: Főadminisztrátor

Kategória: Katolikus vallás

Publikálva: 2016. január 05. (kedd) 19:49

Találat: 1302

A fenti címben szereplő jókívánság gyakran elhangzik így az év elején. Szép és jó szokás ez, különösen akkor, ha nem csak egy sablon szövegként hangzik el. 

Ahhoz, hogy valódi jókívánság legyen ez a mondat, elengedhetetlen tisztában lenni azzal, hogy mi is valójában a boldogság. 

Egyesek azt gondolják: a boldogság forrása az anyagiakban, sikerekben, élvezetekben, népszerűségben való bővelkedés. 

Csak hát az élet ezernyi példával bizonyítja, hogy az ilyen fajta bővelkedés egyrészt nagyon tünékeny, másrészt nem is elégíti ki az ember boldogságvágyát. Inkább olyan, mint a kábítószer, amely lidérces álmot hoz, de nem békét. 

Számtalanszor beigazolódik a Szent Ágostontól származó mondás: „Magadnak teremtettél minket Isten, és nyugtalan a mi szívünk, amíg benned nyugtot nem talál.” 

Az elkötelezetten hívő emberek, akik valóban tevékenyen ráhagyatkoznak Isten szeretetére, azok megtapasztalják az igazi boldogságot, amihez nem kell sem pénz, sem siker, sem élvezet, sem népszerűség. 

Ha a hit útján járunk, fontos, hogy azon megmaradjunk, ha még nem léptünk rá erre az útra, akkor érdemes lesz megpróbálni. Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani azzal, hogy január 9-től minden szombaton este fél 6-kor bibliaórát tartunk az újszászi plébánia épületében (Szent István tér 1.) Minden jóra nyitott embertársunkat szeretettel várjuk. 

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden Kedves Olvasónak békés, boldog újesztendőt. 

KÖSZÖNET 

Az újszászi Egyházközségi Karitász közel 100 ezer Ft értékben támogatást nyújtott a karácsony előtti hetekben mintegy 40 újszászi, illetve szászbereki gyermekes családnak. A támogatók között elismerés és köszönet illeti mindenek előtt azon testvéreket, akik névtelenül elhozták adományaikat a templomba. Név szerint is meg kell említenem Ágotai Imréné, Barta Imréné, Battyányi Józsefné, Battyányi Róbert Tamás, Eszes János, György Erzsébet, Kaló Istvánné, Mérész Zoltán vállalkozó, Molnár Dezsőné, Nagy Gáborné vállalkozó, Pál József szám. techn. szaküzlet vezető, Petrik Ferenc képviselő, Répási Csabáné képviselő, Szilágyi Józsefné és Szőllősi Józsefné testvérünket, akik pénzbeli vagy természetbeni adományaikkal és/vagy az adományok célba juttatásával támogatták ezt a nemes célt. Isten fizessen meg minden nagylelkű közreműködőnek! 

Miklós János plébános