Várostörténeti múzeum

Szép és olykor lehetetlen feladat a krónikás számára, amikor réges-régi visszaemlékezéseket olvasva, fotográfiákat szemlélve igyekszik a valós események nyomába eredni. A szóbeszéd a történetírás számára legfeljebb kutatásra serkentő motívum lehet. A szemtanúk már nincsenek közöttünk, emlékeiket valamiért nem őrizte meg sem papír, sem hangszalag. A hírlapi tudósításokat gyakran pontatlanság és manipuláció jellemzi, így híradásaikat is – ha lehetőség van rá – hasznos lehet ellenőrizni. Így történhetett meg, hogy az újszászi Tanácsköztársaság emlékművének felavatását Újszász könyvében 1960-ra datáltam. Pedig…

1959: Az emlékmű avatása (Fotó: archív)

1959-ben a Tanácsköztársaság 40 éves évfordulójának megünneplésére készültek országszerte. A lelkesedés egyik jele, hogy az 1919-ben Újszászra internált vöröskatonák találkozóját szervezték az újszászi úttörők – vagy inkább lelkes tanáraik. A Népszabadságban, a Szabad Földben, a megyei napilapban és a Pajtásban* is közölték szándékukat:

„Úttörők! Forradalom nyomolvasói!**

Mi, az újszászi 2644. számú Ságvári Endre úttörőcsapat nyomolvasói, kéréssel fordulunk hozzátok. Megtudtuk, hogy a Tanácsköztársaság leverése után Újszászon nagy internálótábor volt. A Tanácsköztársaság legjobb harcosait tartották itt fogva, embertelen körülmények közt. Csapatunk elhatározta, hogy a 40 éves évforduló alkalmából találkozót szervez az itt internált, és ma is élő idős elvtársak részére. Kérjük, ha nyomolvasói munkátok során olyan 19-es harcost találtok, aki Újszászon volt internálva, közöljétek csapatunkkal nevét és címét. Csapatunk címe: Újszász, belterületi iskola. Fáradozásaitokat előre is köszönjük.
Az újszászi Ságvári Endre úttörőcsapat Forradalom Nyomolvasói.”

Márkus László, a Typográfia újságírója 1961-ben készített riportot Agárdi Ferenccel, aki Újszászon megélt eseményekre is emlékezett:

(1944) „November első napjaiban keltünk át a Tiszán Rákóczifalvánál, és amikor észak felé fordulva Zagyvarékas határába értünk, könnyes szemmel emlékeztem e helyre, ahol 1919. július 31-én Seidler Ernő elvtársam a 4. bihari vörös ezreddel a Tanácsköztársaság utolsó győzelmét aratta. (1944) November 8-án bevettük Újszászt - mind, mind csupa emlék.
És valóban, e nap emlékezetes volt az újszásziaknak, mert két évvel ezelőtt, 1959. március 21-én, amikor felavatták az 1919-es újszászi fogolytábor emlékművét, a Partizánszövetség Agárdi Ferencet küldte le ünnepi szónoknak. Ott voltam ezen a szép tavaszi délelőttön Újszászon - együtt tettük le a magyar partizánok koszorúját az emlékműre-, emlékszem arra a pillanatra, amikor az újszászi direktórium agg elnöke átölelte Agárdi elvtársat, és elvezette arra a helyre a templom mögött, ahol 1944. november 8-án a kubány kozákok Agárdi Ferenccel együtt - akit az újszásziak felismertek - elfoglalták a németek géppuskafészkét.”

Varga Gergely meghurcolását a kecskeméti sajtó korabeli cikkeiből ismerjük, amikor az újszászi munkástanács tagjainak tárgyalásáról tudósítottak:

„Kommunista tárgyalás. Az újszászi direktórium bűnügyét kezdte tárgyalni szombaton délelőtt Aág Miklós ötös tanácsa. A volt direktórium elnöke Varga Gergely, tagjai pedig Szabó Simon, Szilvási Elek, Lukács Pál és Barta János újszászi lakosok. Ezekkel együtt vádlottként szerepelnek még Kaskis János, Nyári Elek és Varga István termelési biztosok, továbbá Kovács Mihály. Jogtalan requirálások miatt kerültek a vádlottak padjára. Rengeteg élelmiszert raboltak össze és különösen a szomszédos uradalmakat fosztották ki. Százezrekre menő károkat okoztak nekik… Lapzártakor a tárgyalás még tart.”

Majd: „A tanúk legnagyobb része Varga Gergely bűnösségét hangoztatta. Bebizonyosodott, hogy Varga, mint a direktórium elnöke, többször használt ilyen kifejezéseket: „A grófokat, bárókat és a nagy urakat egy szálig kiirtjuk! Annak kell adni a földet, aki műveli; pusztuljanak a nem dolgozó, csak henyélő és pénzt pazarló burzsujok!“ stb…”

Végül: „Az újszászi direktórium bűnügyének tárgyalása szombaton befejeződött. A délelőtt folyamán a vádlottakat és tanúkat hallgatták ki, délután a vád- és védőbeszédeket tartottak meg, majd kihirdették az ítéletet. Ennek értelmében Varga Gergely volt újszászi direktóriumi elnököt zsarolás, izgatás és személyes szabadság megsértésének vétsége miatt 7 hónapi börtönre ítélték. A többi nyolc vádlottat, Szabó Simont, Szilvási Eleket, Kecskés Jánost, Lukács Pált, Nyári Eleket, Varga Istvánt, Barta Jánost és Kovács Mihályt az ellenük emelt vádak alól felmentették és azonnal szabadlábra helyezték.”

Varga Gergely tagja volt a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségének, elnöke a Munkástanácsnak. 1961-ben ő találkozhatott Agárdi Ferenccel.

Nem tudtuk meg, hogy hányan jelentek meg Újszászon 1959 március 21-én a meghirdetett veterán találkozón. Szemtanút sem találtunk, aki részese lehetett az ünnepségnek. Bizonyos csak annyi, hogy az egykori Epreskertben, felavatták az egyébként dísztelen emlékoszlopot, tetején a vörös csillaggal, 1919-1959 felirattal.

1980: „Az emlékmű felett csapatunk védnökséget vállalt” (Fotó: archív)

A Szolnoki Néplap tudósítója szerint:

„A községben rendezett ünnepségen nemcsak helybeliek közül jelentek meg sokan, de az ország minden részéből eljöttek azok közül, akik egykor az újszászi internáló táborban szenvedtek. Az úttörők kutatták fel, ők hívták meg őket. A II. Rákóczi Ferenc és a Ságvári Endre úttörőcsapat tagjai hosszú időn keresztül fáradoztak azért, hogy községük méltóan ünnepelhesse az évfordulót. A nagygyűlésen dr. Agárdi Ferenc elvtárs, a partizánszövetség*** tagja szólott az egybegyűltekhez. Agárdi elvtárs 1944-ben a II. Ukrán Hadsereg 9. lovashadosztályának katonájaként részt vett Újszász felszabadításában. Az ünnepség után leleplezték és megkoszorúzták 1919 mártírjainak emlékművét.” (Dr Agárdi Ferenc orvos március 20-án Dobi Istvántól vette a Tanácsköztársaság Emlékérem kitüntetést. Másnap Újszászon vett részt az emlékmű avatáson.)

A jeles eseményről március 28-án a megyei napilapba Benson Vilmos „úttörőtudósító” írt cikket:

„Az újszászi 19-es emlékmű leleplezése és úttörő csapatzászló avatás.

Felejthetetlen élményben volt részünk szombaton. Ötünket ért az a megtisztelő feladat, hogy részt vehettünk az újszászi 19-es fogolytáborban szenvedett veteránok bajtársi találkozóján. Ez alkalommal avatták fel a Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmával emelt emlékoszlopot és ugyanekkor avatták az újszászi úttörők csapatzászlójukat. A kettős ünnepségre a csapatok és veteránok díszoszlopokban sorakozva állottak fel az emlékmű körül. Újszász község tanácselnöke nyitotta meg az ünnepséget, majd a rajvezetők jelentést tettek a csapatvezetőnek. A Partizánszövetségtől érkezett küldött megemlékezett a Tanácsköztársaság dicsőséges napjairól, a győzelemért folytatott hősi harcokról. Ezután a zászlóavató ünnepség következett, A megye úttörő csapatainak küldöttei felkötötték szalagjaikat az új csapatzászlóra. Elhangzott a zászló előtt a fogadalomtétel. Végül az úttörők leleplezték az emlékoszlopot, melyet csakhamar a koszorúk erdeje borított el.”

Viszont senki emlékezetében sem él az internáló táborra, annak lakóira utaló felirat. (A Tanácsházát 1961-ben kezdték építeni és 1962 őszén készült el.) A Tanácsháza – ma Polgármesteri Hivatal – előtt rendezték és tartják ma is a községi/városi ünnepségeket. A Tanácsköztársaság emlékművét és talapzatát 3 évtizede elbontották, környezetét parkosították.

Az oszlop-emlékmű nyomtalanul eltűnt. A Forradalmi Ifjúsági Napok és a májusi seregszemlék tanúja két nap alatt vált romhalmazzá. Úttörőcsapat és Ságváriról elnevezett utca sincs már Újszászon. (1992-ben Határ út lett a neve.)

* Pajtás: 10-15 éves gyermekeknek szánt hetilap 1946-1989 között.

** Forradalom nyomolvasói: a 40 éves évforduló közeledtével a Tanácsköztársaság eseményeit, tanúit felkutató, az ifjúságot erre buzdító mozgalom 1958-1959-ben.

*** 1957 június 15-én hozták létre a Magyar Partizán Szövetséget. 1982-ig működött ezen a néven.

Jánoska Antal

Volt (Fotó: archív)

Nincs (Fotó: archív)