Várostörténeti múzeum

A 120 éves az újszászi Szent István templom monográfiájában olvashatjuk – Lieszkovszky plébános úr jegyzeteire hivatkozva – hogy „a tégla egy részét az uradalmi téglaégetőben készítették, de a szegedi téglaégetők az Újszász vasútállomás közelében is felállítottak egy kemencét… A Szent István templom építéséhez 742.840 darab téglát használtak fel.”

Az „uradalmi” téglaégető kemencét agyaglelőhely közelében építhették fel. Erre utal egy 1796-ban rajzolt térkép, melyen a „Téglavető” helyét a Malomszögben – a Zagyva két ága által átölelt határrészen – közel a Zagyva-hídjához jelölte. A téglaégető nyomára viszont a továbbiakban nem vezetnek sem a térképek, sem a feljegyzések.

1899-ben tragikus kimenetelű balesetről tudósított a Ceglédi Újság:

„Halál a téglaégető kemencében. Báró Orcy újszászi uradalmában f. hó 8-án a kemencevágásoknak emberélet esett áldozatul. Az égető kemence 10 nyílásába ugyanis az égetés megkezdésekor egy-egy munkás szokott a tüzelőanyag meggyújtása végett bemenni. A gyújtó anyag meggyújtása után a gyújtást eszközlő munkásnak azonnal szabad levegőre kell kisietni, hogy a kemencében fejlődő gázok meg ne öljék. Egy munkás – név szerint Boldizsár Pál – azonban a kemence nyílásból való kimenetellel késett, valószínű, hogy saját kitartását akarta próbára tenni s a késés folytán a nyerstégla anyagból az égetés megkezdésekor gyorsan kifejlődő gázok megölték. Minthogy pedig az eset gyanús körülmények közt történt, dr. Schirilla Achil vizsgálóbíró a helyszínen vizsgálatot tartott, s alapos előnyomozat eszközlése után megállapította, hogy a haláleset körül senkit gondatlanság, avagy más bűncselekmény nem terhel; Boldizsár Pál saját vigyázatlanságának lett áldozata.”

1899-ben báró Orczy Andor volt a vasúton túli uradalom birtokosa. Báró Orczy Béla egy évvel korábban eladta birtokrészét és a zagyva-parti kastélyt gróf Dessewffy Aurélnak, aki működtette a téglaégetőt, mely a vasút keleti oldalán volt.

A Pallas nagy lexikona 1897-ben így írta le a téglagyártás technológiáját:

Téglagyártás. A téglák gyártására közönséges homokos, vasoxidot és meszet tartalmazó, tehát nem tűzálló agyagot alkalmaznak. A homok soványító anyagul szükséges, mert különben a kövér agyagból készített téglák térfogata szárítás- és égetéskor nagyon megkisebbedik s a téglák könnyen meg is repednek. A tégla az agyag vastartalma és az égetés foka szerint vörös-sárga, sőt egészen vörös-barna színű szokott lenni, de az oly vasas agyag, melyben sok mész van, erős égetéskor világos sárga színűvé lesz… Kisebb gyárakban az agyagot későn ősszel ássák és télen át a levegőn kiterítve, kifagyasztják. Az agyag ezáltal meglazul és könnyebben feldolgozhatóvá lesz… Oly agyagot, melyben a már említett ártalmas anyagok (mészkő, kavics) előfordulnak, körülményesebben kell előkészíteni, ha jó téglát akarunk belőle nyerni… most leginkább a Hoffmann-féle körkemencéket alkalmazzák, melyekben folytonosan ég a tűz. Ez áll egy kör alakú, de újabban inkább hosszúkás vagy négyszögletes csatornából, melynek 12 ajtaja van…”

Az 1899 körül rajzolt térképen két „agyaggödör” is jelölve van. Egyik a kastélypark kapujával szemben, másik a Malomszögben. Előbbi elhanyagolt állapotában is kedvelt és tiltott játszóhelye volt a gyermekeknek. A háború után az agyagos (homokos) szemétlerakó szerepe csak az 1970-es években szűnt meg. A szülői szigor előzménye volt az 1926 novemberben bekövetkezett tragikus esemény, amikor egy család három gyermeke lelte halálát az agyagfal leomlásakor.

A Magyar Államvasutak 1898-ban gróf Desewffy Aurél birtokost felszólította, hogy Újszász állomás mellett a tűztávlaton belül álló téglaégetőjét számolja fel. A gőzmozdonyok kipattanó szikrája miatt tűzrendészeti előírás lett, hogy a vasúti pályától meghatározott távolságot, azaz tűztávlatot kellett tartani a tulajdonosoknak. Vonatkozott ez lakóházakra, gazdasági épületekre, raktárakra és ipari létesítményekre egyaránt. Vélhetően az üzemeltető felszámolta a téglaégetőt. 120 év elteltével már a helyiek emlékezetében sem él a kisüzem helye és tevékenysége.

„O” „K” ”TK”

Nagy Rajmund birtokában van néhány, a templom és a kastély környezetéből származó tégla. Ezek valamelyike vélhetően az újszászi téglavetőben készülhetett. Köszönettel tartozom, hogy a tárgyak fényképét rendelkezésemre bocsátotta.

„O” „K” ”TK”

A téglajegyek jelzései megoldásra várnak. Apró adalék, hogy a Monarchia Bélyegestégla-gyűjtők Egyesületének – ilyen is van kis hazánkban – 8 féle, Újszászon gyűjtött tégláról tud. Köztük van az „O” és a „TK” jelzésű is, de a lelőhelyen túl további magyarázattal nem szolgálnak.

Jánoska Antal