Várostörténeti múzeum

Turza Ferenc neve fogalommá vált Újszászon. Munkásságának elismeréseként gyakori szereplője az írott és elektronikus médiának. Nem csak festőművész, de szobrász, költő, s ki tudja, mi minden még. Egyszerűen ő: „A” Turza Ferenc, akinek alkotásai, művei messze szétfutó vonalaival az országban, s az ország határain túl is egyre ismertebbé váltak. Világa nem neonfény villogással és reklámszínekkel hívja fel magára a figyelmet, nincs is erre szüksége: saját fénye van.

Alkotói tevékenysége sokirányú, színes, gazdag. Ez a róla szóló írásokból, interjúkból az Újszászi Híradó olvasói előtt többnyire ismert. Kevésbé ismerek azonban olyan írást, amely művészi, költői tevékenysége mellett bemutatta volna életútját, családját.

A II. világháború végén született Újszászon, 1945. 02. 14-én. Édesapja: Turza Ferenc (Tápiószele, 1912. – Szolnok, 1985.) vasúti dolgozó, mozdonyfűtő; édesanyja: Nagy Julianna (Újszász, 1923. – Szolnok, 1998.) háztartásbeli volt. A szülők Újszászon kötöttek házasságot 1944-ben. Életközösségük gyümölcse: Turza Ferenc Károly és Turza Julianna (Újszász, 1953).

Turza Ferenc szülőhelyének egyik legnagyobb lokálpatriótája. Újszászon végezte az általános iskolát eminens tanulóként. Tanulmányait a Szolnoki Általános Gépipari Technikumban folytatta, gépésztechnikusi képesítést szerzett. A Szolnoki Vegyiművekben kezdte munkaviszonyát (1963), onnan ment nyugállományba leszázalékolással (1978). Szerkesztési-, TMK osztályokon dolgozott. Ez utóbbi helyen előadóként, majd műszaki ellenőrként tevékenykedett.

Újszászon kötött házasságot 1979. 03. 31-én Burda Jolánnal, aki Burda Ferenc (1900 – 1969) mélyépítő munkás és Lázár Ilona (1909 – 1988) háztartásbeli szülők gyermeke. Burda Jolán Jászladányban született (1949), ápolónői, műtősnői, ideg-elme szakképesítést szerzett. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórházban dolgozott (1968 – 1979) műtősként, majd az újszászi pszichiátrián (1979 – 1996) ideg-elme ápolónő munkakörökben. 1996-tól leszázalékolt nyugdíjas. Turza Ferenc „Feleségemhez” írt versével, továbbá azon verssorokkal, hogy „Hozzátapadok, mint gyökér a földhöz”, a hitvesnek, a társnak, a segítőnek, a hála szavaival mondott köszönete sokatmondó.

Turza Ferenc és Burda Jolán életközösségéből három gyermek született. Turza Judit Teodóra (Szolnok, 1979), Turza Melinda és Turza Róbert (Szolnok, 1985). Judit tanítónő, Varga Zsolttal férjezett (2003). Flóra Nelli gyermekük két és féléves. Melinda hajadon, adminisztrátorként dolgozik, Róbert nőtlen, magyar – történelem szakos középiskolai tanár.

Turza Ferenc az általános iskola szabad óráiban, iskolai szünetekben leggyakrabban a Zagyva és a Tápió folyók környékén tartózkodott pajtásaival. „Felhő virágos égbolt, a messze nyúló délibábos rét, a madarak csicsergése, a folyó csobogása”, – életének máig meghatározó élményei. Negyedik-ötödik osztályos korában kezdetett célirányosan az említett két folyó térségében, a közeli erdőszélen rajzolni, vízfestékkel festegetni. Később már egyedül járta ceruzával, papírral, vízfestékkel a vidéket. Elmondása szerint ebben az időben szerette meg igazán a festészetet.

Persze ehhez kellett Pál András rajztanár (Újszász, 1895. 08. 05. – Újszász, 1974. 10. 23.), aki közismerten szerette a művészetet, ragyogóan rajzolt, festett. A jól rajzoló gyerekek részére szakkört szervezett. Élmény volt vele minden kirándulás. (Pál András tanár úr az 1950. 10. 01-jén létrehozott, Szolnokon működött Dolgozók Képzőművészeti Szabadiskolán is részt vett, ahol rajztanári képességeit Chiovini Ferenc kiváló festőművész útmutatásai alapján fejlesztette, csiszolta.)

Turza Ferenc érzett annyi tehetséget a festészethez, kedve is volt hozzá, hogy az 1970-es években három évig Baranyó Sándornál, Bokros Lászlónál, egy évig pedig Vessely Tibornál tanulta, gazdagította, csiszolta festői tudományát. Első komoly, hivatalos megrendeléseit is Vessely Tibornak köszönheti.

Autodidakta festőnek vallja magát. Mint mondja: „nincs édesebb gyümölcs annál, amit kitartó, kemény munkával szerzünk meg. A tanulás ideje igaz, tovább tart, de biztosabb lehet bennünk, amit így sajátítottunk el. Valóban, mestereknél is tanultam, mert az elengedhetetlen”.

A helybeliek nagyon szeretik Turza Ferenc képeit

Művészete valósággal szárnyal. Számos műalkotás őrzi keze nyomát. Ma már kevés olyan hely van az országban, ahol ne festett volna. Ez ideig mintegy 20 csoportos és 50 egyéni kiállítása volt. Főként Magyarországon jeleskedett kiállításaival. Négy-öt festménye csoportos vándorkiállítással bejárta Európa nagy városait (Kijev, Moszkva, Hamburg, Amszterdam, London, Rodostó, stb.). Ezen alkotásoknak a témái Rákóczi Ferenc fejedelem életével voltak kapcsolatosak. Sok festménye talált vevőre a művészeti alkotásokat exportáló ERTEX Kft-n keresztül Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában.

Szülővárosában számos műalkotása található. Így:

Petőfi Sándor és Kossuth Lajos mellszobra (középiskola előkertje, 1999),

Kossuth Lajos bronzozott gipsz mellszobra (középiskola épülete, 1999),

Vörösmarty Mihály mellszobra (Kossuth úti iskola mellett, 2000),

Vörösmarty-portréval és címerrel (iskola, 2000),

Szent István mellszobra (városháza előtt kialakított millenniumi park, 2000),

„Nemzetükért elesett magyar hősök emlékére” kompozíció (újszászi temető, 2001),

Kálvária sorozat – stáció (újszászi temető, 2004).

Idekívánkozik, hogy már gyermekkorában felfigyelt a temető igencsak elhanyagolt stáció épületeire. Az eredeti „keresztút” 1885-ben készült, abból csak az építmények egy része maradt meg. 2000 első éveiben tett ígéretet arra, hogy az elpusztult, eltűnt képek helyett vállalkozik a stáció képeinek (Kálvária sorozat) megfestésére. Ígéretének mozgósító ereje volt. Az Együtt Újszászért Egyesület szervezésében, lakossági adományokból, összefogásból és pályázati pénzekből a temető megújult: utak létesültek, új kaput nyitottak, megépültek a stációk. 2004 pünkösd vasárnapján átadásra került a felújított stáció-sor, körmenettel köszöntötték a keresztút képeit.

Több mint 30 festménye található/látható Újszász Önkormányzata és a település közintézményeiben (általános– és középiskola, Kastély Otthon, művelődési ház, takarékszövetkezet). Témái, mint mondja: elsősorban az ember és a táj, a kettő együtt pedig a legvonzóbb számomra”.

Volt idő, amikor 8-10 órát festett naponta. Vasár- és ünnepnapokon is dolgozott. Persze előfordult, és ez napjainkban is így van, hogy rendkívüli esetek (pl. betegség, utazás) kényszerítő hatására letette/leteszi az ecsetet. Elismeri, a diktált ütem megfeszítő, de a festészet imádata felülírja a pihenést.

Számára minden fehér vászon vagy lemez egy-egy kihívás. Szavai és tettei összesimulnak, kéz a kézben járnak. Ezt hűen bizonyítja a „Mi írtuk” című diákújságban 1993-ban írt egyik cikke is: „Vászon nagy fehér ürességében megfesteni egy emberi arcot, egy játszó gyereket, csobogó vizes folyókanyart, fodrozó felhős nyári égbolt alá egy virágos mezőt, benne legelésző lóval vagy tehénnel. A semmiből létrehozni valamit, ami szinte él, hasonlít a teremtéshez…” Hát igen! A 18 évvel ezelőtt írt veretes gondolatok Turza Ferenc művészeti alkotásaiban napjainkig rendre tetten érhetők.

A festőművész, szobrász közel három évtized költeményeinek legjavát adja a „Fakéreg íze van a levegőnek” címmel 2004-ben, az Újszászi Városi Művelődési Ház és Könyvtár kiadásában megjelent válogatott verseivel. A versek nem csupán melléktermékei pályafutásának, hanem önarcképek is. Verseiben gyakran festő. „Sárgul az ég”; „Homályló, nyirkos, őszi esteken”; „Fehérlő fényben” – néhány ecsetvonással megteremti versének atmoszféráját. Tárgy közeli költő, természet- és élet közeli ember.

Turza Ferenc munkásságát Újszász Város Önkormányzata Pro Urbe Díjjal (2002) ismerte el. Birtokosa az Újszász Költője elismerő oklevélnek (2004), a „Gyermekek mosolyáért” alapítvány elismerő oklevelének (2007). A magyar képzőművészet ápolásáért, az Alföldi táj megörökítéséért, a „Művészeti Közalapítvány Elismerő Díjá”-ban részesült 2011. 01. 24-én. A megtisztelő, elismerő díjat a megyeháza dísztermében a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett díszünnepségen vehette át.

Kitüntetései, erkölcsi elismerési közé sorolom a 2011. 01. 21-én, a Magyar Kultúra Napja alkalmából, a Művészekért Baráti Társaság civil szervezetének kezdeményezésére rendezett, nagy érdeklődéssel kísért kiállítását, amely az újszászi művelődési ház nagytermében volt.

Kedves Turza Ferenc!

Az arcképvázlat befejezéseként keresem a Hozzád illő gondolatokat, szavakat. Magasra tetted a lécet. Rövid leszek. Adja Isten, hogy az emberi kor végső határáig sikeresen alkossál erőben, egészségben, családod körében, mindannyiunk örömére! Köszönjük, hogy Újszászra születtél!

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára