2023. március 18-19. Bialka Tatrzanska
A lábtoll-labdázásnak nagyszerű kiegészítő sportágai vannak, melyek változatosságot, új élményeket nyújtanak, segítenek a labdaérzék, gyorsaság, erőnlét fejlesztésében és új mozdulatok elsajátításában. Ilyennek tekinthetjük a malajziai sepak takraw labdajátékot is. A dinamikus, látványos játékot egy meglehetősen kemény bambusz labdával játszák, és nagyon népszerű a távol-keleti országokban. Európa több országában van jelen, viszont messze elmaradunk ázsiai sporttársainktól a mezőny létszámát és játéktudását tekintve.
Újszászon tradicionálisan minden év végén sepak takraw versenyt rendezünk, ahol jó hangulattal, izgalmas meccsekkel töltjük a karácsony és szilveszter közti napokat. Az erről készült képeket és videókat látva keresett meg egy német sepak takraw egyesület vezetője minket, hogy várnak minket a nemzetközi megmérettetéseken is. Mi jó lehetőségnek tartottuk ezt, így a német barátunk javaslata alapján és a nemzetközi versenynaptár böngészése során arra az elhatározásra jutottunk, hogy a lengyelországi Bialka Tatrzanskában rendezendő versenyen szeretnénk játszani.
A március 18-19-én Zakopane mellett rendezett versenyre négyen utaztunk ki: Berkó Sándor, Nagy László, Szaszkó Dorka és jómagam, Farkas Lilla. Kalandos utunk a Magas-Tátrán keresztül vezetett, hatalmas távolságokat és szintemelkedéseket autóztunk Szlovákia, majd Lengyelország szerpentinjein. Gyönyörű kilátásban volt részünk, óriási havas hegycsúcsok, szabványosnak beillő barlangok a hegyoldalakban, pici faluk és sűrű fenyőerdők szegélyezték az utunkat. A fennsíkon található szállásunkra érkezve a lengyelek vendégszeretően fogadtak minket, majd péntek este egy rövid tájékoztató és megbeszélés után részt vettünk a hosszadalmas sorsoláson is, ahol a regu, páros és egyéni versenyek lebonyolítását is megbeszéltük.
Fotó: Farkas Lilla és Klub Sportowy Rysy Bukowina Tatrzanska
Szombat reggel várakozással teli érkeztünk a versenyhelyszínre. Kíváncsiak voltunk, hogy hol helyezkedik el a játéktudásunk a többiekhez képest, milyen esélyeink vannak. Ezen a napon regut játszottunk. Ez a lábtoll-labdában a csapatnak felel meg, hiszen három fős csapatok állnak egymással szemben. A hat regus körmérkőzéseket rájátszás követte, melynek eredményeként összetartó csapatunknál csak egy krakkói regu bizonyult erősebbnek. A házigazda Rysy Egyesület csapatát végig szoros és fordulatos mérkőzésen sikerült legyőznünk, akik végül bronzérmesek lettek. Összességében elmondható, hogy a reguk hasonló szinten voltak, mindenkivel izgalmas mérkőzéseket játszottunk. A mezőny sokszínűségét mutatja, hogy az All Stars csapat Peru, Hollandia és Ukrajna egy-egy játékosával büszkélkedhet. Érdekesség, hogy a lejátszott nyolc mérkőzésünk közül hat meccs húzódott el három szettesre. A játék közben nagy örömünkre szolgált, hogy szinte mindenki nekünk szurkolt a sportcsarnokban. Ennek az lehetett az oka, hogy ismeretlenül érkező csapatként a meglévő lábtoll-labdás tudásunkat, talpalásainkat kamatoztatva és végig összhangban, összetartva olyan regukat sikerült legyőznünk a play off szakaszban, akik már régóta jelen vannak a sportágban. Dorka hajszálpontosan dobta a labdát a szervát adó játékos lábára vagy fejére. Laci fejelései ponterősek voltak, és biztos labdakezelést jelentettek. A hálóhoz közeli labdákat pedig Sanyi jól helyezve talpalta át az ellenfél térfelére. A nap végén a regu versenyszám eredményhirdetésén hatalmas kupát, igényes érmeket, könyveket és sportszárat kaptunk. A bőkezű ajándékot ezúttal is szeretnénk megköszönni a rendező Klub Sportowy Rysy Bukowina Tatrzanskának és a Lengyel Sepak Takraw Szövetségnek.
Vasárnap páros versennyel folytattuk a kétnapos megmérettetést. A csoportmérkőzéseket keresztbe játszás majd helyosztók követték. Dorka és Laci párosa, valamint Sanyi és én is csoport másodikként vártuk a következő fordulót. A döntőbe sajnos egyik párosunknak sem sikerült bejutni. A bronzéremért hosszadalmas háromszettes rangadót játszottunk, ahol Laci dinamikus játéka, pontos fejelései, és Dorka belső lábéllel való labdakezelése és feladásai bizonyultak eredményesebbnek. A páros eredményhirdetésén is hasonlóan szép és igényes serlegek, érmek, ajándékok várták a dobogósokat.
A záró versenyszám az egyéni volt, amely sok újdonságot jelentett számunkra, hiszen Magyarországon mi nem játszottuk ezt a versenyszámot korábban. A lebonyolítás itt is hasonló volt. A körmérkőzések után mind a négy csoportból hárman kvalifikálták magukat a következő fordulóba. A lábtoll-labdázók közül Laci volt a legeredményesebb, akinek sikerült bejutni az első nyolc játékos közé. A negyeddöntőt magabiztosan megnyert első szett után sajnos nem sikerült megnyerni, így végül a hetedik helyen végzett. Sanyi, Dorka és én mindhárman a 9-12. helyig jutottunk. Újonnan megszerzett tapasztalataink és a kapott tanácsok alapján megállapíthatjuk, hogy egyéniben az éles, jól helyezett oldalszervák és mindkét láb magabiztos labdakezelése hatalmas előnyt jelent.
Összességében elmondhatjuk, hogy mindannyiunk számára hatalmas élményt, remek hangulatot, sok tanulást és tapasztalatszerzést adott ez a hosszúhétvége. A sepak takrawos társaság nagyon befogadó, jó kapcsolatokat építettünk ki, esténként hosszasan beszélgettünk a sepak takraw és a lábtoll-labda terjesztési lehetőségeiről a Lengyel Sepak Takraw Szövetség vezetői pozíciójában lévő urakkal, további együttműködési lehetőségekről.
Természetesen a lábtoll-labdát sem hagytuk otthon. Ebédszünetekben a szerb és lengyel csapatokkal passzolgattunk és meccset játszottunk. A krakkói csapat fő sportága a footbag, amely talán jobban hasonlít a lábtoll-labdázásra, mint a sepak takraw. Irigylésre méltó pontossággal kezelték és adták fel a labdát, látványos free style elemeket alkalmaztak és néhány talpalást is láthattunk tőlük. A szerbiai csapat is ismerte a lábtoll-labdát korábbi ázsiai egyetemi kollégiumi társaik révén. Ők is meglepően ügyesen rúgták a labdát. Mind a szerb, mind a lengyel csapatnak ajándékoztunk egy-egy lábtoll-labdát, valamint meghívtuk őket a Hungarian Openre. Így reményeink szerint folytatódik a kapcsolatunk velük és viszont láthatjuk őket az Újszászon rendezendő nemzetközi versenyen.
A lengyel barátainktól footbaget is kaptunk, mely egy ölölnyi méretű babzsákszerű focilabdához hasonlít. Ennek a sportágnak is megismerkedtünk az alapjaival és néhányszor már egészen hosszú ideig levegőben tudtuk tartani a labdát passzolgatás közben. A továbbiakban elképzelhetőnek tartom az említett sportágak sikeres együttműködését. Vidám és élménydús hazautunkat egy lábtoll-labda edzéssel koronáztuk meg Újszászra érkezve, így vált teljessé a négy napos kalandunk.
Farkas Lilla