Dr. Csiszér Miklós, Újszász egykori jeles körzeti orvosa Csíkszentmártonban (az erdélyi havasokban, Csík vármegyében) született 1904. január 8-án, és Újszászon hunyt el 1975. június 30-án. Szülei: dr. Csiszér Miklós hatósági orvos és Szász Irén voltak.
Csiszér Miklós doktor úr 1941. június 25-én kötött házasságot Budapesten Szentandrássy Gabriellával (1907-1990). Mindketten az újszászi temetőben, közös sírban nyugszanak.
A házasságukból két gyermekük született: Miklós (Bp., 1942.) és Judit (Bp., 1945.).
A doktor úr Erdélyben, az Olt folyó völgyében fekvő Csíkszeredán érettségizett, és Budapesten, a Pázmány Péter Orvostudományi Egyetem általános orvosként diplomázott. 1934-ben a budapesti Közkórházban volt orvos. Többéves gyakorlat után a Gyergyói-medence északi kapujánál levő Maroshévízre nevezték ki körzeti orvosnak. 1940 februárjában, mint tartalékost, katonai szolgálatra hívták be a budapesti Sas-hegyi úti honvéd laktanyába. 1944. április 1-jétől orvos-zászlósként teljesített katonai szolgálatot a 3. számú Székely Határvadász Zászlóaljnál. 1945 májusában angol fogságba esett. 1945 év végén került haza Budapestre családjához. 1946 áprilisában nevezték ki Újszászra körzeti orvosnak. A történeti hűség kedvéért meg kell említeni, hogy 1945 után hazánk első perspektivikus 3 éves népgazdasági tervét 1947. augusztus 1. és 1950. augusztus 1. közötti időszakra dolgozták ki. (A rendszerváltozás után a terv, a tervezés szitokszó lett! Ma már ez megváltozott!) A hároméves terv fő célkitűzése a II. világháborúban elszenvedett károk helyreállítása, az ország újjáépítése és a lakosság életszínvonalának emelése volt. Ennek alapján 1948-ban Újszászon orvosi lakás és orvosi rendelő épületkomplexum létesült, amely a mai Bajcsy-Zsilinszky u. 12. szám alatt található. Ezt a létesítményt kapta meg Csiszér Miklós doktor, ahol családjával lakott és körzeti orvosként dolgozott bekövetkezett haláláig.
Hogyan él Csiszér doktor bennünk, akik még ismertük? Korombeli emberekkel való visszaemlékező elbeszélgetésekből, saját tapasztalataimból, továbbá Grósz Károlynak, az Újszászi Híradó VI. évf. 10. számában (1996. október hó), "A med. univ" címmel megjelent írását is felhasználva megállapíthatjuk: körzeti orvosunk "Csiszér-jelenség", illetve feltűnő személy volt. az elbeszélők egyik része erélyét, magabiztosságát, szakértelmét dicséri, a másik az esetenként megnyilvánuló "darabosságát", gorombaságát rosszallja. Az egyik felidézi, amikor katonaorvos volt, a másik már újszászi praxisáról beszél. Ahány ember, annyi nézőpont, annyi emlék! Grósz Károly visszaemlékezése szerint: 1968-ban az apja elvitte Csiszér doktorhoz, mert fájt a foga. Foghúzás lett a vége, de hogyan? Csiszér megkérdezte: Félsz? - És a számba nyúlt. Féltem. A doktor szemüvegétől, szederjes orrától, különös hangjától. Grósz magában gondolva: Mikor kezdi már el? Csiszér: Miért nem öblítesz te mamlasz? Nesze, tedd el emlékbe! Amikor pedig a foghúzás után injekciót kaptam, lehülyéztem, és dühösen kiabálva, bömbölve kirohantam (letolt gatyával?) a rendelőből. Grósz: ".Ma már tudom, nem érdemelte meg. Ő akkor is tudta."
Halála után több mint 30 évvel is, több érdekes anekdota lengi körül Csiszér Miklós doktor urat. Jelleméről, orvosi elhivatottságáról nekem is van egy emlékképem. Ez a következő: dr. Csiszér Miklós, Volter Kálmán, Egyed Gáspár ultiztak az iparos körben. Mellettük ültem, élveztem fondorlatos, szellemes játékukat. Egyik laposztásnál nagy volt a tét, a bemondott piros húszszáz ultimó kontrázva, rekontrázva lett. Eközben egy fiatal fiú futott be a terembe. A futástól lihegve, kipirult arccal, esendően kérte a doktor bácsit, azonnal jöjjön, az édesanyja nagyon beteg. Csiszér doktor úr a kártyáit "arccal" leborította az asztalra, az asztaltól-mellől felállt, kezébe vette orvosi táskáját, a nagy karimájú jellegzetes kalapját, társaitól elnézést sem kérve azt mondta a fiúnak: vezess! Láss csodát! A kártyapartnerek a legtermészetesebben viselkedve, nyugodtan beszélgettek, közben kisfröccsöztek és várták a doktor úr visszatérését. Idő múltával a doktor úr valóban megérkezett, és folytatták a kártyacsatát ott, ahol abbahagyták. Bizonyára máskor is előfordult ilyen eset. Tudták, Csiszér doktor úrnál ilyenkor először a beteg, s csak utána a kártya!
Nagy munkabírású, jól felkészült, határozott orvos volt, aki éjjel-nappal a lakosság szolgálatában állt. Volt olyan időszak, amikor Újszász, Szászberek, Zagyvarékas, és a környező tanyavilág összes betegét egyedül látta el. A helyi betegeket hóban-fagyban, esőben-sárban gyalogosan, a távolabb lakókat hintón, szekéren utazva kereste fel. Még a későbbi időszakban is, amikor már két orvos volt Újszászon, naponta 100-nál is több beteget kezelt. Szüléseket vezetett, ficamokat rakott helyre, sebeket varrt, fogat húzott. Jelentős volt az anya- és csecsemővédelemben végzett munkája. Emlékezetem szerint majd minden hazai labdarúgó-mérkőzésünkön megjelent, mint orvos segített bennünket.
Munkája elismeréseként 1970-ben a Magyar Népköztársaság Munka Érdemrend kitüntetésben részesült. Bizonyosra vehető, hogy Újszász lakosságának egyetértésével találkozott a város képviselő-testületének döntése, amikor dr. Csiszér Miklós körzeti orvosnak - Rózsa Imre középiskolai igazgatóval egyetemben - a város életében első alkalommal "Posztumus Pro Urbe" kitüntetést adományozott. Az erkölcsi elismerés átadására 2000. szeptember 23-án, az ezeréves magyar állam alkalmából rendezett millenniumi nap keretében került sor, ahol a díjat Kun Sándorné Csiszér Judit, leánya vette át.
Dr. Csiszér Miklós úr már több mint 30 éve halott, de emléke még mindig elevenen él. Érces hangú, szókimondó stílusa ellenére mindig érződött az orvosi hivatás és a betegek szeretete.
A "Csiszér-jelenséggel" titulált doktor úrra tisztelettel, megbecsüléssel és szeretettel gondolunk.
Varga Ferenc
Újszász díszpolgára